Klubtalálkozó Dunaújvárosban
Klubunk fennállása óta nem volt olyan találkozónk, amin a jelentkezettek 100 %-a megjelent. Ez volt az első. Bizonyítja, hogy a klub életképes. Igaz, a törzsgárdából ketten odaföntről követhették Gabika városvezetését, Ők el sem fárdtak, nem úgy mi, akik részesei voltunk alapos felkészültségének: Mindent be akart mutatni, ami a fiatal város történetéből említésre méltó. Nem számolt azzal, hogy a résztvevők nagyobbik fele már túl van a szépkoron és nehezen viseli a gyaloglás következményeit.
Voltak helyi segítői, akik nagy szeretettel fogadtak és kisértek volna végig a városon, ha nem szól közbe a Sors: Egyik tagtársunk fizikailag képtelen volt a gyalogtúrára, így pihenésre volt szüksége. De hogy ne maradjon egyedül, kísérőt is kellett mellé hátrahagyni. A terv az volt, hogy egy óra mulva csatlakoznak a többiekhez, de a „séta” kicsit tovább tartott, így a lemaradó inkább a hazautazást választotta, mert közben rosszul is lett.
Maga a városnézés – bemutatás nagy élményt jelentett mindannyiunknak, de a felüdülést az hozta meg, amikor végre leülhettünk egy kis időre. Hiszen a tagság átlagéletkora bőven 60 év felett volt.
Látszott, hogy minden helybeli szereti városát, és a lokálpatrióták szerint a város az ország közepe. Ezt a hitet erősíti az a kapcsolat, amit egy holland házaspárrral való találkozás alakított ki: Ugyanis a helyi városi énekkar és a holland azóta rendszeresen látogatja meg egymás rendezvényeit. Hogy Ők hogy kerültek pont Dunaújvárosba? Úgy, hogy ráböktek a térképre, hogy „itt van az ország közepe” – és elmentek megnézni. Mivel a fogadtatás jó volt, így alakult ki a gyümölcsöző kapcsolat.
Sok látnivaló volt, nem akarok a részletekben elveszni, így csak néhényat emelnék ki. Első a Duna, amely szigetek sorát alakította ki, már a Római Birodalom korában volt élet. A város akkor még nem létezett, de maradtak fenn ebből a korból emlékek. Tehát lakott volt, csak nem városként. Falu volt, a görög „Szent Phanteleon” nevéből származikDunapentele neve. Az új város néhány év alatt nőtt ki a semmiből: A városrészekkülönböző építési módon alakultak ki. Maga a város rendezett, jól szervezett, tele parkokkal.
Amit még említenék, azok a szobrok, amelyek nem a városban, hanem Duna partján vannak elbujtatva a parkerdőben. Mind vasból, és mind az acélműben készült, amiben a munkások is „alkotó szerepet” játszottak. Máshol nem emelnék a látványt, de itt, egy helyen nagyon harmónikusan beleolvadnak a gyönyörűen karbantartott parti Arborétumba.Voltunk egy magas ház tetején, ahonnan a kilátás minden irányban kiváló volt.
Hogy mégis a nap fénypontjának a négy „pihenő – programot” említem, az a fizikai megterheléssel egyenesen arányos.
- Meglátogattuk otthonában egyik kísérőnket, akiabban a házban lakik, aminek a tetejéről szemléltük meg a várost. Zséda kiváló házigazdának bizonyult: Tudta, mi kell a fáradt vándornak: Kényelmes ülőhely és némi folyadék, amivel pótolni lehet a vízveszteséget. Minden volt, ami szem – szájnak ingere. De leginkább a pihenő esett jól.
- Ebédelni mentünk egy nagyon szép vendéglőbe, ahol kitűnő ebédet kaptunk elfogadható áron. A falon a bejáratnál volt egy Szent Orbán kép, ami legnagyobb bánatunkra nem a Viktort ábrázolta…
- „Idegenvezetőnk” és házigazdánk vendégül látott minket, ami annyira jól esett, hogy egyik társunk megjegyezte: Már csak egy jó zuhanyozás és egy kis pihenés utána hiányzana a „lelkünknek”… Persze erre nem volt idő, nem is gondolta komolyan.
- A végén találkoztunk a helyi DK-s vezetőséggel, ahol régi, kedves ismerősök is felbukkantak. Jól esett beszélgetni közös dolgainkról.
Mindent egybevetve:A kirándulás jól sikerült, csak kicsit sok volt. Fizikailag nem bírta az iramot a társaság. Pedig Gabi is betöltötte már a hetvenet, de rajta nem látszott meg: Úgy ment, mint egy húszéves, meg se kottyant neki az a közel öt kilóméteres „séta”, aminek következményeit egész éjjel éreztük: Nem hiszem, hogy bárkit is el kellett volna este ringatni.
Köszönjök a meghívást és a fáradságos munkát, amit beletettél. Köszönjük a helyieknek, hogy segítettek Gabinak és partnerek voltak a szervezésben.
Habár elfáradtunk a végére, egy egy szép emlékkel lettünk gazdagabbak.Dunaújváros joggal tartja magát az ország közepének. Ott van az ország „szíve”. Nem a térképen, az ott élők szívében.
És itt van képekben, amit láttunk.
https://www.facebook.com/eva.lovas.35/media_set?set=a.10206068898658196.1073741907.1133906790&type=1
