Hosszú  volt  az  út  Londontól  Rióig,  de  sikeres. A  győztesnek  pedig  mindig  igaza  van!

De  kezdjük  az  elején:  A  londoni  Olimpia  kudarca  után  Katinkának  volt  bátorsága  újrakezdeni,  űj  alapokra  építeni  az  életét  és  a  versenyzését.  Pedig  akkori  edzője  egészen  mást  tanácsolt:  "Hagyja  abba  az  úszást  és  nyisson  szépségszalont,  ott próbálja  meg  eladni  bájait"...

Nem  fogadta  meg  ezt  a  szívhezszóló  tanácsot. Sőt! A  következő  négy  évet  az  Olimpiai  felkészülésre  fordította! Mindehhez  volt    HITE,    volt   AKARATEREJE,    és  volt  egy  testi - lelki  segítője,  aki  megmutatta  neki  a  Rióig  vezető  utat.  Az  edzője,  aki  egyben  a  férje.  Az  út  hosszú  volt,  rögös.  teli  buktatókkal.

Talán  a  legnagyobb  nehézséget  saját  vezetői,  az  Úszószövetség  és  a  kormány  segítőképtelensége  okozta. Azt  a  pénzt  ugyanis,  amit  az  olimpikonok  felkészőlésének  támogatásához  bele  kellett  volna  tenni  az  úszósportba,  inkább  a  futball-stadionokba  fektették.

Ahhoz  is  volt  bátorsága,  hogy  kiálljon  az  egész  csapatért. Meg  ahhoz  is,  hogy  ne  feküdjön  le "jó  kurva"  módjára  a  kormánynak,  ezzel  eladva  a  függetlenségét-

Az  eredmények  Őt  igazokták.  a  négy  évi  kemény  munka, a  rengeteg  verseny,  ami  mind  egy  célért  volt:  Hogy  végre  megszerezze  azt  az  érmet,  ami  még  hiányzott  a  kollekciójából. Az  olimpiai   ARANYÉRMET.

A   MUNKA,   a  KITARTÁS  és  a  HIT   meghozta  gyümülcsét!   

Hosszú  Katinka  / eddig /  kétszeres  olimbiai  bajnok! -És  még  nincs  vége.

Remélem,  fogunk  még  örülni  további  sikereinek  is.

Ebben  a  rögös  útban  méltó  társ  volt  Cseh  László,  akiről  már  szintén  lemondott  a  magyar  sportvezetés. De  egy   "régi - új"  edzővel  és  szintén  kemény  munkával  bebizonyította,  hogy  még  nem  lehet  leírni!

Ugyan  még  előtte  vagyunk  Csah  László  úszásának,  de  megkockáztatom:  Hasonlóan  kellemes  meglepetést  fog  okozni,  mint  Katinka!  És  van  társa  is,  aki  az  utánpótlást  képviseli  Kenderesi  Tamás  személyében.

Van  véleményem  az  úszószövetség  hozzáállásáról  is. Lesujtó. Elég,  ha  Gyárfás  "csalódott"  képét  nézzük. De  úszóink  nem  nekik,  NEKÜNK    akarnak  és  szereznek  örömöt  minden  sikerükkel  Mint  ahogy  minden  olimpikon  ugyanígy  tesz. Hiszen  azt,  hogy  ott  lehetnek,  Ők  vívták  ki  saját  maguknak  a  kvóta  megszerzésével.  Az  állam  ehhez  csak  a  felkészülés  segítésével, az  anyagiak  biztosításával  járul  hozzá. 

Csakhogy   NEM  JÁRUL.  És  épp  ezért  dícséretes  olimpikonjaink  sikeres  szereplése,  mert  annak  ellenére  érnek  el  eredményt,  hogy  ahhoz  többnyire  a  saját  anyagi  forrásaikat  kell  felhasználniuk!

Így  érthető  igazán  Hosszú  Katinka  "kifakadása"  azon  a  bizonyos  sajtótájékoztatón.

Minden  tiszteletem  Katinkáé  és  társaiké,  akik  annak  ellenére,  hogy  'mostohagyerekek"  a  futball-őrület  következtében,  megmutatták / és  remélem,  még  fogják  is /  hogy  a    MAGYAR  SPORT    nem  egyenlő  a  "magyar  politikával",  amit  még  a  sportközvetítések  közben  is  kénytelenek  vagyunk  elviselni  egypercesek  és  reklámok  formájában.

Bravó  Katinka,  bravó  Emese,  és  bravó  minden  sportolónak,  aki még  örömöt  fog  okozni  eredményével  Nekünk,  Magyaroknak!  -És  most  nem  Orbán  maffiakormányára  és  a  Fideszre  gondolok.

Nekem  nyóc

A  nyolcas  szám  végigkisért  az  életemben.

1938. Születésem éve. A  kínai  naptár  szerint  a  Tigris  éve. A  sors  fintora,  hogy  Halnak  születtem  A  kettő  nem  illik  össze. Mégis  barátságban  vannak  egymással: Ha  nem  „bántanak”, Hal  vagyok,  ha  megtámadnak, Tigris                                                                                                                          18. .Ennyi éves voltam,  amikor kikerültem  az  Életbe, mindjárt  a  mélyvízbe.              Bodroghalomban  kezdtem  a tanítást, egy  negyedik  osztállyal. Máig  büszke  vagyok erre  az osztályomra: Minden tanulója  vitte  valamire, máig  emlegetik a  közös  élményeket. Volt  bőven.  Távol  az  iskolaépülettől, az  óvoda  melletti  kis  teremben tanítottam, felügyelet  nélkül. Az  igazgató  felesége  mindent  tudott rólam, hiszen  ott  laktak  szemben  az  óvodával. Így  a  minősítésem, amit  a  gyakorlóév  után  az  igazgató  ad  a  Tanítóképzőnek,  kiváló  volt.

Még  két  adalék  arra, hogy legyen  mire  büszkének  lennem: Én  szerveztem  ujjá  a  község  sportéletét  és  tanítottam  meg énekelni az  embereket. Azt  hiszem nincs  még  egy  falu,  ahol  olyan  hibátlanul  énekelnék  a  Himnuszt  vagy  a  Szózatot, mint  Bodroghalomban.

1958. Ekkor terveztük az esküvőt  a  feleségemmel, akit  Bodroghalomban  ismertem  meg. Ő  volt  az  „első”  nő  az  életemben,  egyben  az  utolsó  is. Talán  ezért  maradtunk  meg  Egymásnak, pedig  nem  sok  jövőt  jósoltak.  Nem  illünk  egymáshoz:  Ő  Nyúl  és  Skorpió. De  nem  a  Nyúl  a  domináns:     a  Skorpió.  Olyan  ez,  mintha  a  tüzet  a  vízzel  egyesítenénk:  Ki  kéne  oltaniuk  egymást. De  nem  ez  a  jellemző. Békésen  veszekszünk  minden  nap  már  több  mint  58  éve. De  haraggal  még  nem  feküdtünk  le  este.

Az  egy  külön  fejezet  az  életünkben, hogy  az  esküvőt  már  1957-ben  megtartottuk. Ugyanis  a  szüleim  szerették  volna, ha  mást  választok  és  elszakadok  Bodroghalomtól. Így  kerültem  Dorkóra,  nagybátyám  és  Keresztapám  keze  alá. De  mielőtt  odaköltöztem  volna,  megvolt  az  esküvőnk  és  kész  tények  elé  állítottuk  a  szülőket. Együtt  költöztünk.  A  Tigris  dominált  ebben,  nem  a  Hal.

1998. Mélypont az életemben. Mélydepresszió  és  pánikbetegség  együtt.   Aki  már  átélte  akármelyiket,  tudja  mit  jelent. Nálam  három  év  önkéntes  szobafogságot, amikor  a  feleségemen  kívül  nem  beszéltem  senkivel.

Nem akartam  tovább  élni. Hogy  ma  élek,  azt  feleségemnek  köszönhetem, aki  „vigyázott  rám”  a  szó  szoros  értelmében. Eredményes  volt,   kaptam  az  Élettől  majd   20 évet. Igaz,  ez  2018-ban telne  le, ha  addig  kihúzom. Remélem, megengedi  a  Sors, hogy  megtudjam:  Ki  lesz  Magyarország  következő  Miniszterelnöke? Bízom  benne,  hogy  nem  Orbán!

Három  dolog  volt,  ami ez után  érdekelt:  A  Család,  az  Ulti  és  a Politika.  A  Családdal  nincs  különösebb  bajom. Az  Ultiban  2006  óta  értem  el  sikereket,  kétszeres  országos  bajnok  vagyok  az  Ultiszövetségnél  és egyszeres  a  MUOE-nél.  Voltam  az  Év  Játékosa  is. Ennél  többet  egy  játékos  nem  is  szerezhet. A  Politikából  is  kivettem  a  részem. Közösséget  szerveztem  azokból,  akik  velem  egy  nyelvet  beszélnek  és  ehhez  Klubot  alapítottam, ahol  megbeszélhettük  az  aktuális  feladatokat. Rendszeresen  tartottunk  élő  Találkozókat  a  politika  főszereplőivel.  A  BÉK  ma  már  az  egyik  legrégibb baloldali  klub,  aminek  hírneve  van.

78. Az éveim  száma. Elég  nehéz  „teher”,  de  cipelem  magammal  és  habár  a  „hajóm”  már  csak  félárbóccal  halad  az  Élet  Tengerén,  de  igyekszem  ott  lenni,  ahol  ott  kell  lennem.                       Meg szeretném élni. Hogy  miért?  Erről  már  szóltam.

Hogy  meddig  leszek  még?  Ez  a  jövő  zenéje. A  lelkem  ma  is  húszévesnek  érzem. A  testemről  már  nem  mondható  el  ugyanez: Igaz,  egy  orrműtét  okán   fiatalabbnak  nézek  ki, de  ez  csak  a  látszat: Nehéz  lenne  számbavenni  a  betegségeimet. Így  nem  is  sorolom fel. Élek  velük,  amíg  a  Sors  engedi.

Ezt  a  kis  kiegészítőt  mindazoknak szántam, akik  voltak  kedvesek  megemlékezni  a  Születésnapomról.

Mindannyiótoknak  köszönöm, hogy  gondoltatok  rám.

Barátsággal:  Szilárdbá

Sokak  Magyarországa

Ez  a  program  magáért  beszél.  Bemutatja  a  Jövő  Magyarországát.  Azt  az  országot,  ahol  lehet  élni,  munkából  megélni.  Ez  a  Demokratikus  Koalíció  programja. És  aki  bemutatja,  Gyurcsány  Ferenc.  Az  a  Gyurcsány,  aki  még  mint  MSZP  elnök  elmondta az  elhíresült  „öszödi beszédet”.

Amiből  a  Fidesz  egy mondatot kiragadva  hülyítette el  a  népet.                                                                      A  karaktergyilkosság  még  ma  is  érezteti  hatását.   

Mégis:  Gyurcsány  ma  az  egyetlen  politikus,  akitől  a  Fidesz – különösen  Orbán – fél, akit  még  ma  is  a  fő-ellenségnek  tart.  De  a  DK  Elnöke  szombaton  a  Kongresszuson  olyan  beszédet  mondott,  amit  érdemes  minden  embernek  megismerni.

Felvázolta  a  Jövő  Magyarországának  „képét”.

Ajánlom  minden családtagomnak,  rokonomnak, ismerősömnek: Hallgassák  meg.  És  csak  az  után  mondják  azt,  hogy  „nem  érdekel  a  politika”.. 

Ma  Magyarországon  csakis  politikával  lenne  szabad  foglalkozni.                Olyannal,  ami  előreviszi  az  ország  ügyét. Olyannal,  ahol  a  sokak  érdekét  képviselik  a  vezetők  és  „szolgálják”  az  országot.

A  Sokak  Magyarországa  program  ilyen  képet  mutat.  Sok  beszédnek  sok  az  alja.. Inkább  hallgassátok  meg,  mit  mondott  erről  Gyurcsány  Ferenc.

Nála  jobban  senki  nem  tudná  kifejteni.. 

http://hirtv.hu/videok/146979

Aki  olvasni  szeretné,  annak  ajánlom, keresse  meg  a  DK  Programját  itt:

www.kongresszus.hu

A  „Javaslatok”  fület  nyissa  ki.

Bízok  benne,  hogy  a  „Sokak  Magyarországa”  -  sokaknak  fog  új  erőt  adni  a  további  harchoz. Mert  Orbán  nem  fogy  csak  úgy  elmenni!

 Vitányi  Iván,  a  párt  örökös  elnöke,  az  1. számu  Tagkönyv  tulajdonosa                                                   éppen  ezzel  a  mondattal  kezdte  beszédét: „Arra  kérem  a  Jóistent vagy  a  Sorsot,                          hogy  segítsen  megérnem  Orbán  távozását  a  hatalomból”.

Iván  már  nem  mai  gyerek. Túl  van  a  90-en. Nincs  sok  ideje  várni. Segítsünk  Neki,  hogy  vágya  beteljesüljön! Csak  az  kell hitessük  az  ország  nyomorúságra  született  többségével,  hogy  ez  a  program  Nekik  szól,  Róluk  szól,  és  Őket  akarja  emberhez  méltó élethez  segíteni.

Ez  a  program  a  Jövő  Magyarországé,  a  felnövekvő  fiataloké,                                                                     a  ma  kisemmizett  többség  Magyarországát  építené  fel.

Tegyünk  érte,  hogy  így  legyen. Ha  mást  nem,  juttassuk  el  minden  emberhez,                                   hogy  maga  tudja  eldönteni: Hisz  benne  vagy  sem?

Én  hiszem, hogy  összefogással  megoldható. Példa  erre  a  szombat  délelőtti  Pedagógustüntetés  a  Parlament  előtt.Ehhez  fogható  jelentőségü  esemény  a  Rendszerváltás  óta  még  nem  volt.

Remélem,  a  „láng”  tovább  lobog  és  a                                                                                                  Fény  győzedelmeskedni  fog  a  sötétség  felett!

Magyarországért,  a  Köztársaságért!

Leltár – Egyenleg – Harakiri

A  három  szónak  látszólag  semmi  köze  egymáshoz. A  végkimenetelt  tekintve  viszont  nagyonis  van.

Ezt  az  írást  minden  ismerősömnek  ajánlom, akik  szeretnének  megismerni  közelebbről:  Miért  vagyok  ilyen, amilyen? Szeretném,  ha  a  Klubtagok  és  a  kártyás  barátaim nem  csak  olvasnák, de  kommentjeikkel  segítenének abban, hogy  helyes  következtetéseket  vonhassak  le  a  kialakult  helyzetről.

Előljáróban  annyit: Nem  vagyok  egészséges,  de  úgy  viselkedtem, mintha  az  lennék.  Ennek következménye  lett az a lépés, aminek  a  harakiri  nevet adtam. Nekem  jobban  fáj, mint  akiket  ezzel  a  lépéssel  büntetni  szerettem  volna. Viszont  elkerülhetetlen  volt, ha  még  élni  szeretnék  egy  kis  ideig.

A  történet  húsz  éve  kezdődött  egy  hasonlóan  borus  decemberi  napon.  Bementem  az  iskolába  és  az  első  óra  közben  elsötétült  előttem  a  világ,  forgott  velem  a  terem,  rosszul  lettem. Alig  találtam  meg  a  széket, hogy  leüljek  és  elájultam. A  gyerekek  az  igazgatóhoz  szaladtak,  hogy  „Tanár  bácsi  meghalt”! Egy  kolléga  kiséretében  a  gyerekek  „gólya  viszi  a  fiát”  módon  elvittek  az  orvosi  rendelőbe,  egy  injekcióval  lelket  leheltek  belém. Az  eredménye  a  vizsgálatnak  lesujtó  volt: 220 /130 volt  a  vérnyomásom.

Megjegyzem,  addig  nem  látott  orvos. Ekkor  kezdődött  a  kálváriám, ami  rövid  időn  belül  mélydepresszióhoz  vezetett  pánikbetegséggel  fűszerezve. Ennek  eredménye  lett  egy  három  évig  tartó  önkéntes  szobafogság. Ez  idő  alatt  senkivel  nem  beszéltem  a  feleségemen  kívül. Ha  Ő  nem  ápol  olyan  kitartóan,  ma  nem  írnék  leltárt.

Ez  a  három  év  maga  volt  a  pokol. Segítséggel  ugyan,  de  kijöttem  belőle. Viszont  ami  betegség  létezik, azt  majdnam  mindet  beszereztem.

Leltárt  abból  készít  az  ember,  ami  van. Én  sajnos  abból,  ami  nincs. Egészség. Helyette  vannak  a  betegségek, amelyek  meggátolják  az  embert  abban, hogy  úgy  éljen, mint  azelőtt.

Leltár:  Magas  vérnyomás, érszűkület, prosztata  betegség, Betherew-kór,  cukorbetegség.  /és  amit  még  közben  összeszedek/

Én  erről  nem  akartam  tudomást  szerezni. Éltem  a  szenvedélyemnek  és  nem  érdekelt  a  következménye. De  amikor  egy  hétvégi  pesti  kiruccanás  után  kevés  volt  egy  hét  a  „rehabilitációra”, akkor  felmerült  a  kérdés:  Meddig  lehet  ezt  büntetlenül  csinálni?

A  választ  a  kérdésre  ezen  a  héten  kaptam  meg  az  urológustól: Kiderült,  szereztem  egy  makacs  hólyaghurutot, ami  felborította  a  „vízháztartásomat”. Éppen  kúrát  tartok: A  legerősebb  antibiotikumot  szedem  egy  hétig,  aminek  hatása  egy  lórugásnak  felel  meg. Megvisel  a  kúra,  de  úgy  érzem  használ.

Egyenleg: Lelki  egyensúly  romlás, fáradékonyság, minimális  teherbíró  képesség, látás,  hallás  romlás. És  „jelek”, amik  arra  utalnak, hogy  ez  az  életmód  nem  járható  út.

Három  eset,  ami  bizonyítékul  szolgál.

1. Rosszul lettem  a  kártyaasztal  mellett, egyik  barátom  vitt 
2. Izzadás és  kettős  látás. 10 percet  ki  kellett  hagynom, míg  lemosakodtam  a  mosdóban  és  visszanyertem  a  látásom.
3. Elszédültem parti  közben  és  időt  kellett  kérnem, míg  folytatni  tudtam  a  játékot.

Visszatérve  a  kiindulóponthoz, amikor  is  felfüggesztettem  a  Pestre  járást  és  megszakítottam  néhány  ultistársammal  a  „jóviszonyt”,  ehhez  a  félresikerült  Jótékonysági  verseny  tényleg  csak  az  egyik  ok  volt. A  másik,  amit  leírtam:  Az  egészségromlás.

Volt  alapja  a  három  kártyás  barátom  ismerősi  körből  való  törlésének.       Az  ulti  ugyanis  játék, Ők  pedig  viccet,  politikai  zrikát  csináltak belőle. Hogy  jön  az  ki,  hogy  „hívatlan  vendégként”  az  oldalamon  úgy  beszélnek,  hogy  még  a  kívülállók  zsebében  is  kinyílik  a  bicska?  Ha  én  nem  megyek  az  Ő  oldalukra  „nácizni”, nem  tűrhetem, hogy  hozzám  járjanak  „kommunistázni”.

Nem  vagyok  haragtartó. Ennek  bizonysága,  hogy  azóta  az  egyik „magába  szállt”  és  ismerősnek  jelölt, amit  el  is  fogadtam. Ezt  az  utat ajánlom  a  másik  kettőnek  is.

Harakiri. Az, hogy  nem  járok  Pestre  a  szokott  társasághoz,  nekem  jobban  fáj,  mint  nekik. Viszont  ha  nem  akarok  ott  meghalni  az  asztalnál, akkor  meg  kellett  lépnem.

A  kártyát  nem  tudom  abbahagyni, ez  olyan,  mint  a  „szerelem”,  ami  a  sírig  tart. A  tempót  viszont  csökkentenem  kellett. Nem  vagyok  már  húsz  éves. Az  is  igaz, hogy ha  egészségi  állapotom  és  kedvem  is  megfelelő, ellátogatok  azokhoz  a  barátaimhoz,  akik  akkor  is  kiálltak  mellettem,  amikor  mások  cserben  hagytak. De  ez  a  jövő  zenéje.

Egyelőre  kúrálom  magam  és  bízok  benne,  hogy  állapotom  lesz  még  jobb  is  a  mainál. Ez  az  év  nem  tartozik  a  sikeresek  közé. Remélem,  terem  még  számomra  is  „babér”  akár  Pesten  is.

Kedves  Barátaim!

Nem  „temetem  magam”, csak  reálisan  nézem  a  jövőt.  Mindőtöknek  jó  egészséget, /rám  is  rámférne/  és  Kellemes  Ünnepeket  kívánok  szeretettel:

Szilárd  bácsi.

Évértékelés

Tíz  éves  az  Ultiszövetség,  de  10  év  alatt  nem  sikerült  összehangolni  a  MUOE  és  a  Szövetség  szabályzatát. Hibának  tartom, hogy  az  alakuláskor  az  új tagegyesületek nem a működő,  versenyeket  rendező  MUOE-ba  léptek  be,  hanem  külön  szabályrendszerrel  alkottak  egy  másik  országos  szervezetet.

Mára  a  két  Vezetőség  érzi  a  kettősség  okozta  nehézségeket  az  ultis  társadalomban  és  van  akarat  az  egység  létrehozására.

Személy  szerint  nem  kívántam  olyan  „vitában”  részt  venni,  ami  a  süketek  párbeszédjére  hasonlít,  de mivel  mindkét  fél  részéről  kaptam  megkeresést,  hogy  véleményemet fejtsem ki,  megteszem.  Az  Ultiszövetség  honlapjára  viszont  nem  teszem fel. Nem  kívánok  a  számból  segget  formálni.  Az  érintettek közül  viszont  bárki,  aki  odavalónak  érzi,  megteheti.

A  2015-ös  év  jelentős,  hiszen  kerek  évforduló  a  Szövetség  életében, ez  az  év  „visszatérés  a  kályhához”  a  versenyek  lebonyolításában.  Prorok  Marci  volt  az  első,  aki  „Élő  közvetítésben”  vezette  le  az  első,  2006-os  országos  döntőt és Gyöngyösi  Géza,  aki  10  év  után  hasonlóan  a  tizediket. A  program  jól  vizsgázott, azóta  fejlődött,  már tud  négyesasztalt  produkálni – erőnyerő  nélkül.  A  MUOE  versenyein  legalább  10  éve  van  négyesasztal,  és  tudták  „pontozni”, ha nem  is  a MaRaBu-val. De  az  ideire  meghívták Marcit,  akik  a  MUOE  döntőt  levezényelte  élő  adásban  már  az  új  versenyprogrammal.

Itt  gratulálok Rehó  Lajosnak,  aki 2015-ben  elnyerte  az  Év  Játékosa  címet.

Ami  az  érdemi  „munkát  illeti:  Alaposan átböngésztem  a  két  Szabályzatot  és  a  következő  különbségekre  hívnám  fel  a  Vezetőség  figyelmét.

Kompromisszum  nélkül nem  tudom  elképzelni  az  egységes  játékrendszert. De  megér  egy  misét,  ha  sikerül  megegyezni egy  ésszerű  megoldásban.

Egyszerü  játéknál  is  van  eltérés.                                                                               Muoe: Játék (parti). A jelentések pontértéke csak akkor számítható be, ha a jelentést tevő felvevő vagy a jelentéssel élő védők valamelyike a lejátszás során legalább egy, bármilyen lapot tartalmazó ütést meg tudott szerezni.

Mausz: Csendes 100 pusztán jelentésekből nem számolható el. Ahhoz legalább egy ütés szükséges.

A  MUOE szabálya  érthetőbb. Partit  az  nem  nyerhet,  aki  legalább  egy  ütést  nem  fog /fognak/.  Azzal  válik jogossá a jelentések értéke. Nem csak  csendes  100-nál,minden partinál. Hiába van a védőknek 80  jelentésük,  a  talonban  is  van  akár  2  tizes,  ha  a  felvevő  „csendes  durmarsot”  teljesít,  azaz  minden  ütést  elvisz, megnyerte  a  partit.

Lejátszásnál: Muoe:  A lejátszás során csak az éppen elvitt ütés nézhető meg, az is csak addig, amíg a következő ütéshez nem került még kijátszásra lap. Az előzőleg elvitt ütéseket a lejátszás végéig már nem lehet megnézni.

Mausz: A játék folyamán mindenki bármikor megnézheti saját ütéseit.

Véleményem  szerint  a  Mausz  szabálya  emberibb. Kinek  árt  az, ha a  játékos,  mivel  sejtelme  nincs  arról,  mit  kéne  kijátszani,  gondolkodás  „helyett”  az  ütéseit  nézegeti?  Senkinek. Ajánlom, hogy  ezt  a  passzust  a  MUOE  vegye  ki  a  szabályzatából. /kompromisszum/

Licitnél:

Muoe: A felvevő nem piros és nem színnélküli játék esetén az első kihívott lap elengedéséig nem mondja be a játék színét. b) Következmény: A bemondott játékot bukottnak kell tekinteni, és kontra nélkül kell fizetni

Mausz  Színes játékban az aduszínt be kell mondani. Amennyiben nem hangzik el, figyelmeztetni kell a felvevőt.

Ebben  az  esetben  viszont  a  MUOE  szabálya  a  logikus.  Van  egy pont ami  indokolja:                                                                                                            Az adu szinét és a figurát kijátszáskor a lap elengedése  előtt  be  kell  mondani.

Ez  erősebb  szabály,  mint  hogy ”rákérdezzünk”  az  adu  szinére.

Van  még egy  rákfenéje  az  ultinak:  A    RENONSZ   elbírálása.  Ezzel  akár  el  lehet  venni  a  tisztességes  ultisoknak  a  kedvét  a  játéktól,  ha  összekerül  egy  „renonszra  játszó”  partnerrel.

Ugyanis  vannak  alapszabályok,  amelyek  megsértése  autómatikusan  renonsz. Ezekkel  nem  foglalkozok,  ezt  mindenki  tudja,  miből  adódik.

Viszont  a  „szándékos  renonsz” =  a  sportszerűtlenséggel.

Negyven  évig  játszottam  a  „négyszines  ultit”,   RENONSZ  NÉLKÜL.  Legalábbis  szándékos  renonsz  nélkül.

Kinek kell  „elbírálni”  a  renonszot?  Az  ellenérdekelt  fél/felek/nek. Mert  egy  renonsszal  elkerülhető  a csendes  teljesítések  beszámolása, esetleg  egy  beszorított  csendes  ulti  bukás. Renonsz  esetén  a  renonszot  nem  mondhatja  be  az,  aki  elkövette. Őt  a  vétlen  fél/felek/  kötelezhetnék arra,  hogy  tegyen  színre  színt,  ha  van. És  ne  bújhasson  ki  a bukás  alól, vagy  ne  akadályozza  meg  a  felvevőt /vagy  fordítva/  a  teljesítéstől.

Egy  példa: Felvevő  piros  paszt  mond. De  lesz  100-a  és  4  ásza,  erre  valamelyik  védő  csinál  egy  szándékos  renonszot  és  elszámolnak 2  pontot.  Holott  a  csendes  100  és  4  ásszal  8  pont  járna,  amivel  megnyerné  az  asztalt. Ezt  az  érvényben  levő  szabályok  szerint bárki  megakadályozhatja.

Másik  példa:  a  játékos  látja,  hogy  beszorul  a  hetese  és  a  9.  ütésnél  renonszot  vét,  majd  bemondja  a  renonszot. Gusztustalan  és  sportszerűtlen. De  a  szabályok  megengedik.  Hol  itt  az  igazság?  Ilyen  40  év  alatt  a  négyszines  játékban  nem  fordult  elő!

Javaslatom:  A  renonszot  az  ellenérdekelt  fél  kérheti. „Önrenonsz”  nem  lehetséges,  még  a  társ  se  kérhesse.  A  korrigálásra  pedig  legyen  lehetőség.

Ahhoz,  hogy  a  következő  években  az  ulti  újra  kedvelt  játék  legyen,  meg  kell  teremteni  az  egységes  játékot  és  elbírálást.

Ehhez  kívántam  60  éves  tapasztalatommal  hozzájárulni. 

Örülnék  annak,  ha  javaslataim  nem  süket  fülekre  találnának.

Hány  élete  van  egy  embernek?

Valójában  egy. De  ha  a  Sors  kegyes  az  emberhez,  lehet  akár  több  is.

Vannak  játékok,  ahol  eleve  három  „élettel”  indul  neki  a  játékos  a  feladatnak.  És  ha  sikerül  eljutnia  végcélig,  nyer.  Ha  nem,  nem.

Ilyen  a  „nagybetüs  ÉLET”  is.

Én  is  kaptam  még  egy  esélyt:  Ezért  írásomnak  akár  adhatom  a             „Plusz  húsz  év”-et  is.

Plusz  húsz  év

Aki  ismer közelebbről, tudja: Ma  éppen  20  éve  annak,  hogy  „újjászülettem”.    Egyszer  már  feladtam:  a  betegség,  a  kilátástalan  jövő,  a  képességeim  nagyrészének  elvesztése  következtében  nem  akartam  tovább  élni.

Hogy  most  mégis  „Kettős  jubileumot”  ünnepelhetek,  abban  jelentős  szerepe  van  egy  „Angyalnak”.  aki  mellesleg  a  feleségem, és  aki  akkor  is  mellettem  állt, amikor  a  legmélyebb  gödörben  voltam.

Erről  az  időről  a  Naplómból  tájékozódhat  az,  aki  nem  olvasta  annakidején.  Az  első  szemelvény  alatt  továbbiakat  talál  ebből  az  időből.

http://szilardba.blog.hu/2008/11/24/depresszios_lettem

Kettős  jubileum

Köszönöm  a  Sorsnak  az  elmult  húsz  évet,  amiben  volt  az  öröm  mellett  bőségesen  üröm  is. Talán  éppen  ez  az  oka,  hogy  írásra  vetemedtem, pedig  már  azt  ígértem, hogy  nem  fogom  ezzel  terhelni  mások  idejét.

Különösen  a  második  jubileum  az,  amiről  szólni  kívánok  ebben  a  rövid  írásomban. Az  ultiról,  ami  nem  csak  játék  számomra,  hanem  az  élet  értelmét  adó  szórakozás,  amiért  úgy  érzem  érdemes  volt  akkor  az  Életet  választani. Hiszen  ebben  értem  el  a  „második  életem”  sikereit.

Kevés  ember  mondhatja  el  magáról,  hogy  kétszeres  országos  bajnok  lett,  volt  az  „Év  Játékosa”  és  vezette  is  valaha  a  „ranglistát”.

Nekem  megadatott. A  szerencse kereke  forgandó, egyszer fent, egyszer  lent. Ez  természetes. Az nem  az, hogy  olyanok  osszák  az  észt  az  asztal  mellett, akiknek  ez  jócskán  hiánycikk, legalábbis  ami  az  ultihoz  szükségeltetik.

Márpedig  itt  tartunk:  Nemkívánatos  személy  lettem  ott,  ahol  a  legtöbbet  tettem  azért,  hogy  Sárospatak  neve  fényesen  csillogjon  a  majdani  ultis  enciklopédiákban.  Hiába:  „Senki  nem  lehet  próféta  a  saját  hazájában”.

Kudarcot  vallottam,  mint  „oktató”,  hiszen  ha  az  illető  „alany”  nem  akar  megtanulni  tisztességesen  játszani,  erővel  nem  lehet  beleverni  az  észt.

Vannak  barátaim  az  ország  minden  tájáról,  akiktől  megkapom  a  tiszteletet. Egy  hely  van,  ahol  nem:  Ez  a  hely  Sárospatak.

Megtaláltam  az  okát  is: Irigylik  azt,  amit  én  tudok, Ők  meg  nem. Belátom, hogy jobb  a  békesség  kedvéért  ráhagyni  a  „hülyékre”  hogy  azok,  mint  megtanítani  őket  akaratuk  ellenére  logikusan  gondolkodva  játszani.

Úgy döntöttem, szakítok  az  eddigi  szokásommal:  Elmentem  játszani  akkor  is,  ha  ez  nem  okozott  osztatlan  örömöt,  inkább  bosszúságot. Csak  azért,  hogy  kilegyen  a  parti,  hiszen  a  játékhoz  minimum  3  fő  szükséges. Kiváncsi  vagyok, vajon  ezek  után  meg  fog – e  felelni az  a  játékos,  akit  már  egyszer  „eltanácsoltak”  az  asztaltól,  mert  abszolút  analfabéta  volt  a  játékhoz?

Az  Ultiszövetség  honlapja  elméletileg  arra  szolgálna,  hogy  ott  a  kritikai  megjegyzésekből  kialakuljon  egy  építő  jellegü  vita,  amivel  előre  lehet/ne/  vinni  szép  játékunk  ügyét. Viszont  pont  ez  nem  alakulhat  ki,  hiszen  a  Vezetők  passzívitása  folytán  semmiféle  vita  nem  folyik  a  honlapon.

Van  egy  költői  kérdésem:  Mi  a  bánatos  francnak  kéri  a  főtitkár,  a  tagság mondja  el  javaslatait az  új  sorsolóprogramról  és  a  jövő  terveiről? Hol  és  hogyan,  ha  párbeszédre nem hajlandó azokkal, akik  ezt  próbálják  megtenni?

Szomorú  vagyok. Nem  azért,  mert  többet  nem  fogok  Sárospatakon  bosszantani  senkit,  hanem  az  ulti  jövőjét  illetően. Az  ilyen  hozzáállás  mellett  minden  marad  a  régi  kerékvágásban: A  „vidék”  és  Budapest  egymást  fogja  okolni,  hogy  az  évek  óta  óhajtott  „közös  nevező”  csak  nem  akar  létrejönni. Hogy  ebben  ki  a  felelős?  Egyszerű  a  válasz:

Budapesten  három  évvel  korábban  indult  el  az  ulti  mint  versenysport,  a  „vidék”  viszont  a  helyett  hogy  egy  már  működő  szervezethez  csatlakozott  volna,  csinált  egy  újat,  ami  még  nem  lett  volna  baj,  de  a  „kishal  le  akarta  nyelni  a  nagyhalat”,  csak  a  torkán  akadt.

A  mindenkori  Ultiszövetségi  Elnök  és  Főtitkár  hibája  az, hogy  ez  az  áldatlan  állapot  napjainkig  fennáll.

Nem  véletlen,  hogy  2006  óta  Budapesten  változatlan  a  Vezetés  összetétele,  az  Ultiszövetségben  viszont  azóta  legalább  egytucat  tisztségviselőt  fogyasztottunk  el. 

Szerintem  egyikük  sem  nézett  akkor  sem,  azóta  sem  tükörbe. Pedig  nem  ártana  megismerni  magukat:  Meglátnák,  „ki  van  a  képen”…

Nosztalgia

Amikor az ember régi fényképek nézegetése  közben elérzékenyül,  akkor  döbben  rá  hogy milyen öreg,  hiszen a fényképen még előtte volt az  Élet,  most  meg  már  mögötte.  Megette a  fene,  kár  vele  foglalkozni,  az  Élet  már  csak  ilyen:  Véges.

Hangulatom  kifejezésére  Petőfi  verse a legalkalmasabb. Igaz, Ő  fiatalon  írta, az  érzéseknek mindegy  az  évek  száma.  A  szerelem  és  a  szeretet  nem  korfüggő.

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/szeptveg.htm

De  térjünk  vissza  a  témához:  A  fényképhez. Egy  régi  osztálykép,  ami  nem  tudom, hogyan  került  hozzám,  eddig  nem  is  akadt  meg  rajta  a  szemem,  de  a  minap  a  tanítványaim  körében  ez  forgott  a  neten,  én  is  megkaptam  újra,  hiszen  „érintett”  vagyok. Osztályfőnöke  voltam  a  társaságnak.

Az  ismerős  arcok  felkeltették érdeklődésemet, hogy  kibogarásszam:  Ki  kicsoda  a  képen? A lányok  asszonynevükön  szerepelnek  és  az  Istennek  sem  tudtam  megállapítani mindenkinek a személyazonosságát.  Én  lányként  ismertem  Őket,  itt  asszonynevükön  szerepelnek. Többségüket  sikerült  beazonosítani,  azonban néhányat  nem  ismertem fel. Különösen egy bosszantott, aki az első  sorban  áll:  Fogalmam  sincs,  ki  lehet.  Éppen  e  miatt  született  meg ez az  írás. 

Nem  szaporítom  a  szót,  itt  a fénykép,  amin  elnosztalgiáztam  néhány  órát. 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=570304786379162&set=t.100002133440952&type=1&theater

Ez a fénykép már régen nálam van, de most éreztem fontosnak reagálni rá. Hogy miért? Mert volt, akiket nem ismertem meg. És a kommenteket olvasva olyan érzésem támadt, hogy szólnom kell. Több okból is.

1. Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez volt a "tablóképünk". Ez csak egy csoportkép.
2. Hogy sokakat nem ismerek fel, az bosszantott annyira, hogy blogot írjak erről a képről.  KI   AZ   A   SÁNDORNÉ    LIPCSEI?  Ennyire nem lehet rossz a memóriám...Vagy mégis?

Kedves Tanítványaim! Ha még tiszteltek annyira, hogy "felhomályosíttok" a kérdést illetően, megköszönném!  Ja és ha a blogot is elolvassátok, azt is. Hiszen Rólunk szól. A Ti és az Én fiatalságunkról. Ma már csak emlék.

Igaz,  hogy  emlék,  de  szép  emlék. Remélem, nem  csak nekem.

Összezárva  Gyurcsány Ferenccel

Persze  a  műsor  címe  nem  ez: De  szerintem  tegnap  este  lehetett  volna  akár  ez  is. Két  szimpatikus  ember  beszélgetett  az  életről,  ahol  kiderült: Kicsoda  valójában  Gyurcsány  Ferenc.

Ennyire  őszintén  még  nem  láttam  megnyilvánulni, pedig  régóta figyelem. Számomra  a  műsor  bebizonyította  azt,  hogy  egy olyan  „pasi”, aki  soha  nem  ijedt  meg  a saját  árnyékától  és  bele  mert  lépni  az  élet  mocsaraiba  úgy, hogy  megtalálta  a  kivezető  utat.

Hosszú  volt  az  út,  amíg  eljutott  az  „Értől  az  Óceánig”.  Volt  része  megtapasztalni  a  szegénységet,  együtt  élni  egy  iszákos  apával,  aki  a  családját  nem  becsülte  annyira  sem,  mint  a  napi  borát,  aki  még  a  saját  gyerekét  is  meglopta. Erről  különben  soha  nem  beszélt. Most  nyílt  ki  Friderikusznál  és  mesélt  az  életéről  őszintén, gátlások  nélkül.

Nem  mindennapi  ember.  Ráillik  a  példa, hogy  az  Úr  neki  is  adott  egy  talentumot,  amiből  úgy  gazdálkodott,  hogy  meg  sem  tudja  számolni,  mennyit  csinált  belőle. Van  tehetsége  az  Élethez  és  van a  Politikához  is.

Vannak  hiányosságai  is. Túlságosan naív, megbízik az emberekben akkor is, ha  káros  következményei  lehetnek. Mint  Öszödön  a kormányülésen,  ahol  elragadta  a  szenvedély  és  olyat mondott,  amit ma  már  meggondolna.

Véleményem  szerint  túl  hamar  került  a  miniszterelnöki  székbe: Még  nem  volt  „kész”  politikus,  aki  minden  hájjal  meg  van  kenve. Azt  hitte,  mindenki  olyan  őszinte, mint  Ő.  Nagy  árat  fizetett  érte.  Mára  már  „benőtt  a  feje  lágya”,  nem  követné  el  azokat  a  hibákat,  amit  Öszödön.

Aki  látta  az  adást,  megismerhette  belőle  az  igazi  Gyurcsány Ferencet.

Aki  eddig  is  kedvelte  vagy  tisztelte, annak  megerősítésül  szolgált  az  adás.

Aki  útálta,  az  most  elgondolkozhat  azon,  mi  alapján  tette?  „Lakva  ismerni  meg  az  Embert”. Huszonnégy  óra  nagy  idő,  ezalatt  kiderülnek  olyan  titkok  is,  amiről  más  helyzetben  tudomást  sem  szerezhet  az  érdeklődő  ember.

Nem  tudom, lesz-e  videó  a  felvételről,  de  ha  lesz,  ajánlom  figyelmébe  mindenkinek, akinek van  véleménye  Gyurcsányról  akár  pozitív, akár negatív.

Friderikusz  okos  ember. Akikkel  már  volt  „összezárva”,  mindnek  volt  valami  mondanivalója. Eddig  ez volt a legjobb,  legértékesebb  műsora. Megmutatta  nekünk  az  Embert,  akit  a  fél  ország  tisztel,  a  másik  fele  meg  a  pokolba  kívánja  küldeni. Talán  ez  is  hozzájárul  majd  az  öszödi  beszéd  megértéséhez  és  egy  belevaló  pasi  rehabilitálásához.

Egy  mondatot  idéznék  a  beszélgetés  végéről:

Sándor  kérdezi:  „Vannak  még  miniszterelnöki  ambiciói”?

Feri  válasza: „Egy  tíz %-os  párt  elnökeként  lehetnek?”

Azt  hiszem,  reálisabban  gondolkodó  politikus  nincs  ma  a  magyar  politika  palettáján. Hogy  a  helyzet  változzon,  nagyrészt  a  választópolgárokon  múlik. hiszen  mind  a  nyolcmilliónak  van  egy  szavazata  hozzá.

 Az  a  kérdés,  miként  változik  az  arány? Ez  a  műsor  tett  azért,  hogy  változás  legyen  a  megítélés  terén.

Bízom  benne, kishazánkban  egyre  több  a  gondolkodó  ember,  mint  a  birka.

http://tv2.hu/friderikusz/osszes_video

Klubtalálkozó  Dunaújvárosban

Klubunk  fennállása  óta  nem  volt  olyan  találkozónk, amin  a  jelentkezettek  100 %-a  megjelent. Ez  volt  az  első. Bizonyítja, hogy  a  klub  életképes. Igaz,  a  törzsgárdából ketten  odaföntről  követhették  Gabika  városvezetését, Ők  el  sem  fárdtak,  nem  úgy  mi, akik  részesei  voltunk alapos  felkészültségének: Mindent  be  akart  mutatni, ami  a  fiatal város  történetéből  említésre  méltó. Nem  számolt  azzal,  hogy  a  résztvevők  nagyobbik  fele már  túl  van  a  szépkoron  és nehezen  viseli  a  gyaloglás  következményeit.

Voltak helyi segítői, akik nagy  szeretettel  fogadtak  és  kisértek  volna  végig  a  városon,  ha  nem  szól  közbe  a  Sors: Egyik  tagtársunk  fizikailag  képtelen  volt  a  gyalogtúrára, így  pihenésre  volt  szüksége. De  hogy  ne  maradjon  egyedül, kísérőt  is  kellett  mellé  hátrahagyni. A  terv az  volt,  hogy  egy  óra  mulva  csatlakoznak  a  többiekhez, de  a  „séta”  kicsit  tovább  tartott, így  a  lemaradó  inkább  a  hazautazást  választotta,  mert közben  rosszul  is  lett.

Maga  a  városnézés – bemutatás  nagy  élményt  jelentett  mindannyiunknak,  de  a  felüdülést  az  hozta  meg,  amikor  végre  leülhettünk  egy  kis  időre. Hiszen  a  tagság  átlagéletkora  bőven  60  év  felett  volt. 

Látszott, hogy minden helybeli szereti  városát,  és  a  lokálpatrióták  szerint   a  város  az  ország  közepe. Ezt  a  hitet  erősíti  az  a  kapcsolat, amit  egy  holland  házaspárrral  való  találkozás alakított ki: Ugyanis  a  helyi  városi  énekkar  és  a  holland  azóta rendszeresen  látogatja  meg  egymás  rendezvényeit. Hogy  Ők  hogy  kerültek  pont  Dunaújvárosba? Úgy, hogy  ráböktek  a  térképre,  hogy  „itt  van  az  ország  közepe” – és  elmentek  megnézni. Mivel  a  fogadtatás  jó  volt,  így  alakult  ki  a  gyümölcsöző  kapcsolat.

Sok látnivaló volt,  nem  akarok  a  részletekben elveszni, így  csak  néhényat  emelnék ki. Első  a  Duna,  amely szigetek sorát alakította ki, már  a  Római  Birodalom  korában  volt  élet. A  város akkor  még  nem  létezett,  de  maradtak  fenn ebből a korból emlékek. Tehát lakott volt, csak nem városként.  Falu  volt,    a görög „Szent Phanteleon” nevéből  származikDunapentele neve. Az  új  város  néhány  év alatt nőtt  ki  a  semmiből: A városrészekkülönböző  építési  módon alakultak  ki. Maga  a  város  rendezett, jól  szervezett, tele  parkokkal.

Amit  még  említenék,  azok  a  szobrok, amelyek  nem  a  városban, hanem    Duna  partján  vannak  elbujtatva  a  parkerdőben. Mind  vasból,  és  mind  az  acélműben  készült,  amiben  a  munkások  is  „alkotó  szerepet”  játszottak.  Máshol  nem  emelnék  a  látványt,  de  itt,  egy  helyen  nagyon  harmónikusan  beleolvadnak  a  gyönyörűen  karbantartott  parti  Arborétumba.Voltunk  egy  magas  ház  tetején, ahonnan  a  kilátás  minden  irányban  kiváló  volt.

Hogy  mégis  a  nap  fénypontjának  a  négy  „pihenő – programot”  említem, az  a  fizikai  megterheléssel  egyenesen  arányos.

1. Meglátogattuk otthonában egyik kísérőnket, akiabban  a  házban  lakik, aminek a tetejéről szemléltük meg a  várost.  Zséda  kiváló  házigazdának  bizonyult: Tudta,  mi  kell  a  fáradt  vándornak: Kényelmes  ülőhely  és  némi  folyadék, amivel  pótolni  lehet  a  vízveszteséget. Minden  volt,  ami  szem – szájnak  ingere. De  leginkább  a  pihenő  esett  jól.
2. Ebédelni  mentünk  egy  nagyon  szép  vendéglőbe,  ahol  kitűnő  ebédet  kaptunk  elfogadható  áron.  A  falon  a  bejáratnál  volt  egy  Szent  Orbán  kép,  ami  legnagyobb  bánatunkra  nem  a  Viktort  ábrázolta…
3. „Idegenvezetőnk”  és  házigazdánk  vendégül  látott  minket,  ami  annyira  jól  esett, hogy  egyik  társunk  megjegyezte:  Már  csak  egy  jó  zuhanyozás  és  egy  kis  pihenés  utána  hiányzana    a  „lelkünknek”… Persze  erre  nem  volt  idő,  nem  is  gondolta  komolyan.
4. A  végén  találkoztunk  a  helyi  DK-s  vezetőséggel, ahol  régi, kedves  ismerősök  is  felbukkantak. Jól  esett  beszélgetni  közös  dolgainkról.

Mindent  egybevetve:A  kirándulás  jól  sikerült,  csak  kicsit  sok  volt. Fizikailag  nem  bírta  az  iramot  a  társaság. Pedig  Gabi  is  betöltötte  már  a  hetvenet,  de  rajta  nem  látszott  meg: Úgy  ment,  mint  egy  húszéves,  meg  se  kottyant  neki  az  a  közel  öt  kilóméteres  „séta”, aminek  következményeit  egész  éjjel  éreztük:  Nem  hiszem, hogy  bárkit  is  el  kellett  volna  este  ringatni.

Köszönjök a meghívást és  a fáradságos  munkát, amit  beletettél. Köszönjük  a  helyieknek, hogy segítettek Gabinak és partnerek  voltak  a  szervezésben.

Habár  elfáradtunk  a  végére,  egy  egy szép  emlékkel  lettünk  gazdagabbak.Dunaújváros  joggal  tartja  magát  az  ország  közepének. Ott  van  az  ország  „szíve”. Nem  a  térképen,  az  ott  élők  szívében.

És  itt  van  képekben,  amit  láttunk.

https://www.facebook.com/eva.lovas.35/media_set?set=a.10206068898658196.1073741907.1133906790&type=1

Önéletrajz?  Végrendelet?

Egyik  sem:  Csakazértis  ulti!  Mindhalálig

Van  egy fájó  pontja  az  életemnek, e  nélkül  nehéz  megérteni, miért  vagyok  néha  letört, pesszimista  és  miért  fáj  jobban  az Élet,  mint  másoknak.

http://szilardba.blog.hu/2009/02/09/eletem_legszomorubb_napja

Néhány  szót  szednék  össze,  amiből  összeáll  a  kép:  Ki  vagyok  én?    Lámpás. Homo  Sapiens. Homo Ludens. Angyal  vagy  ördög? Szerintem Ember.  Aki  keresi  a  helyét  a  világban, keresi  a  Barátokat, hogy  életét  megossza  velük  mindkét  vonatkozásban.  Gondolkodóként  és  játékosként  egyaránt.

Mindig  szerettem  olvasni. Különösen  Gárdonyi  Lámpás  címü  önéletrajzi  regénye  fogott  meg. Úgy  éreztem, mintha  rólam  is  szólna. Hiszen  én  is  hivatásként  éltem  meg  42  évet  a  pedagóguspályán.

Közösségben  gondolkodtam  és építettem a „csapatot”. Életemhez a sport és a  játék  szorosan  hozzátartozott. A  sportszerűséget normaként  kezeltem  és  tanítványaimtól  is  megköveteltem. Pályám  befejezése  után sem  tudtam kibújni  a  bőrömből: Tanítani,  szervezni  szerettem  a  körülöttem  levő  embereket,  legyen  az politikai  közösség  vagy  éppen  a  kártyás  barátaim.

Pedagógusi  múltamból  két  csapatra  vagyok  büszke:  Az  iskolai  focicsapatra, megyei  2.  helyet  értünk  el  és  az  Énekkarra, azóta  emlegetik  tanítványaim:  És  folytatják a  megkezdett  munkát. Azóta  van  énekkar  Bodroghalomban. Említésre méltó a  községi  focicsapat  szereplése  is. A  semmiből   hoztam  fel  őket 15  év  alatt  a  mezitlábas  kategóriából  a  megyei  I.  osztályba. Innen  a  sportszerűség  szeretete,  ami  meghatározója  lett  életemnek.

Erről  írtam  már  régebben  blogot,  aki  nem  olvasta, megnézheti.

http://szilardba.blog.hu/2012/02/13/bemutatkozok_11

Másodszor  is  „megszülettem”, a  játék  iránt  érzett  szeretetem  segített  a  továbbélésben.  Volt  3  év  az  életemben, szeretném  kitörölni,  de nem  megy:  Szomorú emlékek fűződnek ehhez az időhöz. Először csapott meg a Halál szele.  Ennek  majd  20  éve. Minden  képességem  elvesztettem,  ami azelőtt  volt,  elsősorban  az  egészségemet. Élni  sem  akartam. Az  ulti  iránt  érzett  vágyam  hozott  ki a bezártságból és kezdtem újragondolni  az életet. Bekapcsolódtam a  politika világába, csatlakoztam  az ultisok táborához. Talpraálltam és túltettem  magam,  mit  nem  vagyok  képes és  azt  csináltam,  amit  addig  is  szerettem,  csak  nem  volt rá  elég  időm. Nyugdíjasként  viszont  időmilliomos  vagyok.

Irásom  arról  szól,  hogy  érzem  magam  az  ultis  Barátaim  társaságában?

http://szilardba.blog.hu/2013/06/10/amikor_homo_ludenskent_vagyok_pesten

2008-tól, mióta  a  számítógép  segítségével  kinyílt  előttem  a  világ  és  bekapcsolódtam  a  politikába  is,  a  Homo  Sapiens  és  a  Homo  Ludens  együtt  jár  a  jelenlétemben  itt  is,  ott  is.  Pesti  útjaimat  úgy  szervezem, hogy ha  megyek,  a  politikának is,  az  ultinak  is  szentelek időt. Akik  ismernek,  tudják  a  szokásaim  és  tiszteletben  tartják  az  érzéseimet  is.

Egy  időben, amikor  a  számítógépet  tanultam, versírásra  adtam  a  fejem. De  azt  sem  akármilyen  formában: Politikai  felhangja  is  volt  a  mellett, hogy  rólam  szólt. Ez  a  „vers”  a  kezdeti  próbálkozások  egyike,  amire  büszke  vagyok. Na  nem  a  versformára,  inkább  a  mondanivalójára. Ez  is  azt  mutatja, hogy  a köpönyeget  ha  felvettem,  nem  szoktam kifordítani.

http://szilardba.blog.hu/2009/01/01/gyurcsany_vagy_orban

Ma  már  csak  egy  dolog  érdekel: Az  ulti. Ehhez  a  szenvedélyemhez  hű  szeretnék  maradni  egészen  az  utolsó  percig. Megszerveztem  magamnak  egy  Baráti kört, ahol  jól  érzem  magam. És  ha  egészségem  megengedi, minden  évben  rendezek  néhány  „Szilárd  Barátság  Kupát”, amire  az  ereklyéim  közül  minden  alkalomra  egyet  feláldozok.

így  célja  és  értelme  is  van az életemnek. Remélem, Barátok  is  akadnak  hozzá, akik  segítenek  elviselni  azt  a  kis időt, ami  még  hátravan. Municióm  van  hozzá: De  ha  szükséges,  beszerzek  néhány  kupát. Olyan  ez,  mint  amikor  a  katona  már  a  szolgálati  idő  végefelé a  centit  végja:  Annyi  különbséggel, hogy  Ő  tudja, mennyi  van  még  hátra, én  viszont  nem.

Voltak kellemetlen  emlékeim is  a  „baráti”  versenyekkel kapcsolatban. Tulajdonképpen egy  ilyen  kellemetlen partner  beszólásai  miatt  estem  ki  egy  hónapra  a  forgalomból. Azóta  az ágyat  nyomtam  és  várta, hogy  legalább  erkölcsi  támogatást  kapjak  az  ultis  társaktól.  Ez  a  napokban  megtörtént. Ugyan  még  egészségileg nem  vagyok  rendben,  de  a  lelkem  már  újra  a  régi  és  remélem,  mihamarabb  visszatérek  a  régi  kerékvágásba.

Aki  a  Barátomnak  számít,  az  érti,  miről  van  szó: Újra  versenyt  szervezek. Úgy  látszik  a  fejem  lágya   soha  nem  fog  benőni.

Aki  kíváncsi  és  érdekelt,  az  be  tud nézni  a  következő  verseny  Eseményébe. Aki  meg  nem, elégedjen  meg  azzal:  Az élet  nem  áll  meg  ultis  szinten.

https://www.facebook.com/events/612374185563058/?pnref=story

Nem  csak  a  húszéveseké  a  világ! Remélem,  a  tiszteletreméltó  játékot  még  sokáig  űzhetjük  jókedvvel, sportszerű  keretek  között  baráti  körben.

https://www.youtube.com/watch?v=_lGfr8ACxgY

„Egy  gondolat  bánt  engemet, ágyban  párnák  közt halni  meg”

 Egy  rövid  kiegészítés  idekívánkozik: Január  10-én  közelről  érintett meg  a  „kaszás”.  Olyan  ramaty  állapotban  talált,  hogy  nem  tartott  méltónak  arra, hogy  magával  vigyen. Azóta  az  ágyat  nyomom. De  nézek  TV-t  és  nyomon  követem  az  eseményeket. Úgy  érzem, kötelességem  szólni. Már  csak  atért  is,  mert  régen  nem  szóltam  egy  szót  sem. Itt  az  ideje.

Ez  a  gondolat  Petőfit  még  a  XIX.  században  bántotta.  A  ma  emberét  egész  más  dolgok  miatt  bántja  e  gondolat. Kormányunk  elvette  a  normális  élet  lehetőségét  az  emberektől  akkor, amikor  meghIrdette  a  MUNKAALAPU  TÁRSADALOM  bevezetését,  ami  tulajdonképpen  a   RABSZOLGATARTÓ  TÁRSADALOM  modernkori  változata  a  XXI.  század  Magyarországában.

Ami  nem  más,  mint  a  KÖZMUNKA  teljesértékő  munkának  való  minősítése,  amellyel  négymillió  embert  fosztottak  meg  a  megélhetéstől.  Hiszen  47000-ből  megélni  nem  lehet,  ami  egyébként  is  csak  látszat,  a  valóság  valahol  a  30000  környékén  van,  hiszen  nincs  egész  éven  közmunka.

A  kormány  nem  csak  a  közmunkára  itélteket,  a  bérből  és  fizetésből  élőket  is  alacsony  fizetéssel  sújtotta. A  Szakszervezet  már  rég  nem  funkcionál  és  érdekérvényesítő  képessége  a  munkavállalóknak  nincs. Féltik az  állásaikat  és  bármit  elfogadnak. Ez  a  réteg  durván  kétmillió  embert  érint.

Négymillió az eltartott. Nincs  érdekérvényesítő  képességük,  a  nyugdíjasok  fele a létminimum alatt  tengődik  és  félti  azt a  kis  pénzt,  amit  alamizsnaként  kap,  másik  fele  amnéziás  és  nem  emlékszik  arra,  mikor  volt  jó  élni  ebben  az  országban. Őket  könnyű  orruknál  fogva  vezetni  a  Fidesz – médiának.

A  gyerekeknek és ifjúságnak  nincs  rálátása  dolgokra,  nincsenek  történelmi  emlékeik, így  a  kormány  úgy  tereli  őket,  mint  pulikutya  a  birkákat.

Az  a  néhánytízezer  kedvezményezett,  aki  a  rendszer  haszonélvezője,  az  soha  nem  fogja  felemelni  a  szavát  a  kormány  nemzetellenes  politikája  miatt. Ők  jól  élnek  a  megnyomorítottak  terhére.

A  kormány  a  testet  ítélte  rabszolgamunkára.  A  „Vasárnapi  zárvatartás”  törvénybe iktatásával  az  emberek  lelkét is  karanténba  kívánja  kényszeríteni.

„Rabok  legyünk, vagy  szabadok?  Ez  a  kérdés!  Válasszatok!”

Petőfi  szavait  idézem: HELYZET  VAN.  Vagy  megmarad  a  Köztársaság,  a  jogállam  és  a  Szabadság,  vagy  mindent  lenyúl  az  orbáni  diktatúra.

Ma  és  a közeli  napokban  fog eldőlni  Magyarország  sorsa.  Vannak  sokan,  akik  tennének  valamit  az  orbáni  diktatúra  kialakulása  ellen. Csak  egy  a  baj.  Egyik  fél  sem  akar  összefogni  a  másikkal. Márpedig  ha  nem  sikerül   EGYSÉGESEN    fellépni,  marad  Orbán  országlása  a  dinasztia  kihalásáig.

Milyen  nagy  a  „megnemértés”, egyetlen  videót  idézek:  Friderikusznál  volt  Molnár  Csaba,  a  DK  alelnöke  és  Dávid  Ferenc,  A  Munkaadók  Országos  szövetségének  elnöke  a  vasárnapi  nyitva tartás  melletti  Népszavazás  ügyében.  Érdemes  meghallgatni  a  beszélgetést:  milyen  az,  amikor  a  „Megdöglött  a  tehenem,  dögöljön  meg  a  szomszédé  is”  elv  érvényesül.

https://www.youtube.com/watch?v=Uunp35q_KU4

Nem  akarok jóslásokba  bocsátkozni, de  ha  most  sem  sikerül  közös  nevezőre  jutni  az  összefogás  területén,  vége  Magyarországnak.

Van  egy  párt,  amely alakulása  óta  folyamatosan  erősödik, aki  a  Köztársaság  visszaállításáért  folyamatosan  teszi  a  dolgát  és  aki  képes  lenne  Orbán  maffiaállamának  megálljt  parancsolni. És  természetesen  képes  összegyüjteni  a  szükséges  aláírásokat Ez  a  párt  a  Gyurcsány  vezette  Demokratikus  Koalíció,  akinek  a  népszerűsége  „széllel  szemben”  is  folyamatosan  nő. Már  10  %-on  áll,  amellyel  jelenleg  az  ellenzéki  oldal  legerősebb  pártja.

Ez  az erő képes  Orbán  eltakarítására. Orbán  egyedül tőle  fél. Gyurcsány  az  a  karizmatikus  vezető, aki képes a  népet  egybefogva  legyőzni  a  diktatúrát.

Ehhez  csak  széleskörű  összefogás  szükséges – fanyalgás  helyett. a  Nép  már  választott. Ideje  lenne a kiscsoportok vezetőinek is belátni: Egyedül nem megy.  Parlamentáris  demokrácia  csak  a  széleskörü  összefogásban  működőképes,  ahol  a  pártoké  a  vezetőszerep  és  a  Népé  a  támogatás  szükségessége.

Ma  előreléphetünk az Új  Magyarország  megteremtéséért. Remélem,  a  mai  nap  nem  szétválaszt  embereket,  hanem    ÖSSZEKÖTI    a  demokrácia  híveit.  Az  „orbántakaroggy”  csak  eszköz,  hogy létrejöjjön az Új  Magyarország. De  nem  kerülhető  el. Amíg  Ő  ül  a  trónon,  addig  nincs  remény  a  szabadságra

„Rabok  legyünk, vagy  szabadok? Ez  a  kérdés,  VÁLASSZATOK!”

Boldog  Új  Évet,  kedves  ultis  Barátaim!

2015  első nemhivatalos, Baráti ultiversenyét  Szupermaratoni  címmel  a  Goldba szerveztem. Hogy  miért  épp  oda? Mert  az  esik  közel  a  pesti  kiruccanásaim  alkalmi  szálláshelyéhez.

És  miért  pont  egy  nem  munkaszüneti  szombaton?  Erre  egyetlen  magyarázat  szolgál: Amikor  szerveztem, nem  tudtam. de  van  másik  mentségem  is: Volt  erre  a  napra betervezve  egy „Évadnyitó  Ultiverseny”  a  Metropolitán  Étterembe, amit  aztán  mégsem  tartottak  meg. De  ami  a  legdöntőbb:  Volt  egy  már  mergszervezett  baráti  Találkozóm,  amihez  csatlakozóban  adott  volt  a  lehetőség,  hogy  az  üres  időt  kihasználva  egy  olyan  versenyt  szervezzek,  amilyen  még  nem volt:  Szupermaratoni  Ultiversenyt.

Ennek  az  ötlete  már  régen  foglalkoztatott, de  nem  volt  rá fogadókészség  a  Barátaim  köréből. Pedig még Klubot  is  szerveztem  hozzá,  amit  később  megszüntettem  érdektelenség  okán.

Mostani  szervezéhez  viszont  volt  segítségem,  amit  köszönök  is  hálásan  Levente  Józsinak. Nélküle  biztosan  nem  jön  létre  a  verseny.

Hogy  mit  jelent  a  „Szupermaratoni”,  azt az  Eseményből  megtudhatja  mindenki,  aki  kiváncsi  természetü

https://www.facebook.com/events/633685833402354/?pnref=story

Inkább  arról  számolnék  be,  hogy  hogy  sikerült  megvalósítai.  Leültetni  egymással  a különböző módon játszani  szeretőket. Előrebocsájtom:   SOHA  TÖBBET   ilyenre  nem  gondolok. hogy  mégsem  fulladt  kudarcba,  azt  kizárólag  Boldizsár  Gabinak  köszönhetem,  aki  ugyan  ódzkodott  a  kiíráskor,  de  aztán  beleállt  a  szervezésbe  is  és  egy  felajánlással  megmentette  a  verseny szinvonalát:  egy  mobiltelefont  ajánlott  fel  a  végső  győztesnek.

Így  a  „végjátékra”  is  maradtunk  15-en  ami  már  komoly  létszámnak minősül  félkezes  körökben.

Hogy  miért  nem  lesz  több  ilyen?

Egyszerűen  azért,  mert  a  verseny  kezdetén  a  játékosok   FELE!!!  fűzte  az  agyam,  miért  így,  mért  nem  amúgy?

Nem  csoda,  hogy a  verseny  folyamán  „labdába  sem  rúgtam”,  de  szívesen  rúgtam volna  egyik – másik  kekeckedő Barátomba,  leginkább  a  legérzékenyebb  pontját  célozva.

Amúgy  a  verseny  majdnam  végig  spoertszerű  keretek  között  zajlott,  „bíróra”  szükség  sem  volt. azt  hiszem,  ezt  bőven  kifejtettem a  Megnyitóba,  és  sokáig  úgy  nézett  ki, mindenk  betartja a  Sportszerűség  és  a  Barátság  alapvető  normáit.

Tévedtem. Nem  először, de  remélem,  utoljára. Már  a  meghívott  személyeket  illetően. Van  egy igaz  közmondás:  KUTYÁBÓL  NEM  LESZ SZALONNA.  Reméltem,  hogy  ha  fátylat borítunk  a  multra,  mégis  lehet. Kiderült  mégsem. Az  utolsó  fordulóban „kiborult  a  bili”. Bebizonyította,  hogy  nem  tartozik  a  falkába.

Aki  ott  volt,  mindenki  tudni  fogja,  kiről  van  szó. Én nem  veszem  a  számra  többet a  nevét  sem, úgy  tűnik,   a  Barátság  egy  napig  tartott.

Megköszönöm  mindazoknak,  akik  elfogadták  a  meghívást  és  végigjátszották becsülettel  a  15  fordulót.

Azoknak is köszönöm  a  részvételt,akik  csak  egyik – másik  részben  voltak  érdekeltek, de  sportszerűen  végigjátszották  a  versenyt renonszvita  nélkül.

Végül  azoknak  is  köszönöm, akik  ottmaradtak  hajnali  ötig  velem, hogy együtt  kipótoljuk  a  hiányzó  órákat,  ami  a  „Maratoniból”  elmaradt.

Hogy mit  hoz  a  holnap?  Azt  ma  még  nem  tudom, de  valószínünek  tartom, hogy én  sem  fogok  tudni  a  bőrömből  kibujni  és  lesznek  még „Szilárd  Napok”  a  Goldban  szombaton  esténként – remélem  hajnali  ötig. Hogy  miért pont  eddig? Arra  egyszerű  a  magyarázat: 6.kor  indul  a  vonatom  haza. Addig meg  kell  valamit  csinálni. Kézenfekvő, hogy csak  a kártya  jöhet szóba.

Remélem,találok  alkalmanként  2  társat,  akik  hajlandóak  velem  együtt  éjszakázni  a  kártyaasztal  mellett. /mégha  el  is  bóbiskolunk  néha/

Nem  tudom,  meddig  tart  még  a  lelkesedésem  az  ulti  iránt,  de  annyit  tudok: Ha  van kivel,  akkor  én  a  hivatalos  versenyek  után  a  Goldban  minden  szombaton  jelen  leszek. És  ha  van  segítőtársam,  aki  egy-egy  alkalomra  megfelelő  brigádot  szervez   EGY  MŰFAJBAN,  akár  versenyt  is  szervezhetünk. Nem  vagyok  semmi  „rossznak”  elrontója, benne  vagyok  minden hülyeségben,  csak  ne  kelljen  korán  lefeküdni.  Ha  más  nincs,  még  römizni  is  hajlandó  vagyok, csak  legyen  aki  kivisz  a  vonathoz.

Azért egy  nevet,  a végső   Győztesét  megemlítem:

Duzmath  Lajos  nyerte  a  Szupermaratonit  és  a  boldizsár  Gábor  által  felajánlott  mobiltelefont.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10205677461758174&set=gm.641371995967071&type=1&theater

Ha  Levente  Józsi is  úgy  akarja,  majd  a  részletes  eredményeket  Hozzászólásként  ideteszi.

Elküldte  Emailban,  így  az  eredményeket  ideteszem.

Eredmények:

Alapjáték:

1.      Duzmath  Lajos
2.     Muzslai  Róbert
3.     Madarász  József

Szikszai  vegyes:

1.        Tar  János
2.        Duzmath  Lajos
3.        Nagy  István

Félkezes:

1.        Ihász  Sándor
2.        Solti  István
3.        Duzmatha Lajos

Összetett  bajnok:

1.        Duzmath  Lajos
2.        Boldizsár  Gábor
3.        Tar  János

Gratulálok  a  győzteseknek  és  a  helyezetteknek!

Mindent  egybevetve:  Sikeres  verseny  volt  a  szombati  Szupermaratoni.  Egyrész  ezzel  köszöntöttük  az  Új  Évet,  másrészt  erősítettük  a Barátságot. /már  akivel  lehet  és  érdemes/

Kedves  Barátaim!

Kívánok  mindannyiótoknak  sikerekben  gazdag  Új  Évet!

BUÉK  2015

Egy  jólsikerült  Klubtalálkozó  margójára

A  találkozó  gondolatát  még  a  Kongresszuson  vetette  fel  Lajos, amit  Andrea  és  én  megszerveztünk.  Több  résztvevőre  számítottunk,  tudtuk.  hogy  sokan  nem lesznek  ott  a  jelentkezettek  közül. Csak  a  „törzsgárda”  elkötelezettjei  voltak  jelen, ami  azt  bizonyítja:  Még  ma  sincs  meg az  igény  a  társadalom  széles  rétegeiben  arra,  hogy  bármit  is  tegyen  a  saját  sorsa  javításáért.

Ettől  függetlenül  a  jelenlevő  két  elnökségi  tag  és  a  klubtagság  jelenlevő  része  izgalmas  és  alkotó  vitát  gerjesztett, amibe  az  álláspontok  ütköztetése  is  belefért. Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekre szükség  van  ahhoz, hogy  a  széles néprétegek  és a pártvezetés  között  kialakuljon a szükséges  párbeszéd, amiben  a  Vezetés  és  a  Tagság  egymásra  találhat.

Varju László  és Németh Zsóka  jó  „tanítómesternek”  bizonyultak. Eljuttatták  a  pártvezetés  célkitűzéseit a tagsághoz, esetünkben a résztvevők  szűk  köréhez. Ha  a  párbeszédet  sikerül  széles  körben  megvalósítani,  az  Orbán  rezsim  végnapjai  meg  lesznek  számlálva. Ha  nem,  adtunk  a  szarnak  egy pofot.

Klubunk  egy  célt  szolgál:  Hidat  verünk  a  pártok  különböző  elképzelésein  alapuló  Demokráciaépítés  számára, hogy  ezeket  az  ország  számára  fontos  elveket  egységbe  kovácsolhassák  az  Összefogás  zászlója  alatt.

Valamennyien  demokraták, mindannyian  az  alapítók közül egy  személy  miatt  tettük  voksunkat a  baloldali  politizálás,  a baloldali  értékek  védelme  mellett.  Gyurcsány Ferenc  Tisztelői  Köre  címmel  szerveződtünk  Közösséggé  még  a  Kapcsolaton,  majd  később  felvettük  a  Baloldali  Értékvédők  Klubja  nevet. Van múltunk,  amit  nem  kell  szégyellnünk  és van  jövőnk  is, ami  vállalható.

A  Találkozó  elérte  célját: Ápolta  a  Barátság  eszméjét  és  közelebb  kerültünk  a  megoldáshoz  a  jövőt  illetve. A  nézetek  ütköztetése  arra  is  jó  volt, hogy  szembesüljünk  lehetőségeinkkel  és  hibáinkkal  mindkét  oldalon.

Sokan, köztük  én  is  kifogásoltam a DK  Vezetőivel  kapcsolatban  a  széleskörű  összefogás  kapcsán:  Kihagytak  néhány  arra  alkalmas  pártot  vagy  személyt,  viszont  bevettek együttműködésre  alkalmatlan  embert  a  Pártszövetségbe, aminek  kárát  a  tavaszi  országgyűlési  választás  eredménye  visszaigazolta: Fodor  Gábor  személye  miatt  nem lett  frakciója  a DK-nak.

Nem lenne szabad  régi  sérelmek  miatt  elítélni embereket, akik  sokat  tettek  Orbán maffiaállamának  eltakarításáért.  Tevékenységük  közrejátszott, hogy  a  Fidesz  elvesztette támogatónak  felét Tárgyalni  kellett  a  Munkáspárt 2006  párttal  és  nem  élből  elutasítani  Szabó  Gábor  OGYM  mozgalmát.

A  kialakult vita meggyőzte a jelenlevőket: Szükség  van  párbeszédre  mindkét  fél  számára  a tanulságok  miatt.  Alulról  is,  felülről  is  szükséges  a  nézetek egyeztetése  az  egységes  álláspont kialakítása  céljából.

2015  vízválasztó  lehet  az  eddigi  tehetetlenkedő  ellenzék  kibontakozása  számára.  De  csak  akkor,  ha  a  civilek  és  a pártok  demokráciát,  jogállamot,  szabadságjogokat  visszaállítani  akarók  tábora  találkozik  egy közös  pontban:   MI  LEGYEN  AZ  ELSŐ  LÉPÉS,  és  aztán    HOGYAN  TOVÁBB.

A  Baloldali  Értékvédők  Klubja  megtette  az  első  lépést a  sikeres  jövő  felé.  Kívánom,   minden  alkotó  Közösség  a  maga  lehetőségein  belül  induljon  el  az  Orbán – rezsim  bukása  felé  vezető  úton. Ehhez  a  kitartó  munkához  kívánok  egy  boldogabb Új  Évet,  toleranciát  egymás  megértéséhez, /Tolerancia  csoport  nélkülit/ hogy  megteremthessük  egy  élhető  orbánmentes  Magyarország  kialakulásának  lehetőségeit.

Minden  további  helyett  olvassátok  el  a  Találkozó  kezdeményezőjének  e    témában  írt  gondolatait  és  nézzétek  meg  a  Találkozó  képeit.

BUÉK  DK,  BUÉK   Magyarorsazág!

Gotthard  Lajos  Csaba:

(Bocsánat, hogy a csapos közbeszól!)
Szerintem jó volt ez a találkozó, néha egészen izgalmasak voltak a viták. A kongresszuson Andreával és Szilárddal beszélgetve azzal a céllal kezdeményeztem a klubtalálkozó összehívását, hogy tisztázzuk, hogy esetünkben mit is jelent a klubunknak névadó fogalom, mit jelent az, hogy baloldalinak aposztrofáljuk magunkat? Ez most éppen csak érintőleges volt, de nem adom fel e téma újbóli felvetését és közösségünkön belüli alapos elemzését. Annál is inkább, mert most is tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal. Szerintem ma, amikor milliók nyomorognak nulla, vagy a létminimum alatti jövedelemmel, amikor gyermekek éheznek, miközben számukra előre kódolva van, hogy ha megélik, hogy szülők legyenek, akkor az Ő utódaik is nyomorogni fognak xedik nemzedékre tervezhetően. Ha igényesek vagyunk magunkra, ha komolyan vesszük, hogy a Mi Klubunk a Baloldali Értékvédők Klubja, akkor meg kell ezt tárgyalnunk. Tisztáznunk kell, hogy mit értünk vállalt nevünk alatt és hogyan tudunk ennek megfelelni.
A szervezéssel kapcsolatban: Andrea! Nagyon bátor vagy. Igen nagy kockázatot vállalsz ezzel a pénzbegyűjtési technikával. Tudom, hogy nem volt a jelenlévők között olyan, aki ne akarta volna fizetni a fogyasztása költségeit. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem mindenki értette, hogyan történik ez. Az újratalálkozások öröme esetenként elterelte a figyelmet arról, hogy mit is mondtál ezzel kapcsolatban, hogyan működik a fizetés. Javaslom, hogy legközelebb a rendezvény megnyitásakor, a vendégek üdvözlése és a program ismertetése után, még amikor csendben vagyunk (relatíve), akkor kell elmondani a fizetési rendet. A másik: mindannyiunkban rengeteg dolog, bú és bánat van, amit el akarunk mondani egymásnak. De azért igyekezzünk jobban odafigyelni egymásra, egymás gondolatait akarjuk jobban megismerni, ezért az éppen beszélőt nagyobb fegyelemmel és kisebb háttérzajjal tiszteljük meg! Vonatkozik ez az egymással való pusmogásra éppen úgy, mint a kéretlenül megszólaló telefonokra. Ezekre a magam részéről is sokkal jobban kívánok figyelni. Ezekkel együtt is jól éreztem magam és örülök, hogy ennek a klubnak tagja lehetek. Büszke vagyok arra, hogy ez a klub volt az, amely először le tudta ültetni vitára a DK és az MSZP prominens képviselőit. További klubbéli sikereket kívánok mindannyiunknak. Andreának, Szilárdnak köszönet a szervezésért!

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.911435305533668&type=1

Eppur si muove - és mégis mozog a föld.

A  NAV  botrány  és  a  Netadó  óta  az  elégedetlenség  egyre  fokozódik. Megtelt  a  pohár, és  a  Nép  egyre  kevésbé  akarja  elfogadni  a  Fidesz  maffiakormányának  abbéli  ténykedését, hogy  hazánk  hajóját  Nyugat  helyett  Keletre  kormányozza.

A fiatalság színrelépésével megváltoztak  az  erőviszonyok. A  Fidesz  a  netadóban  meghátrálásra  kényszerült. Ez az első repedés a szilárdnak  látszó acélvázon, amire a maffiakormány a kétharmadát  építette.  Azóta  történt  egy  és  más:  Kiderült,  hogy  ez  a  váz  csak  külső  máz,  ami  alatt  a  korrupció  sűrű  masszája  már  itt – ott  látszik  a  repedéseken.

Ilyen  előzmények  után következett  a  DK  Kongresszusa,  mérföldkő  lehet  az  elkövetkező  évek  demokrácia-építésében. Ehhez  járult  az  Újpest  MSZP-s  győzelem  az  időközi  választáson. Nagy  jelentősége  lesz  a  Veszprémi  választásnak  is! Oda  lehet  a  Fidesz  kétharmada.

Négy  éves a  Demokratikus  Koalíció.  Gyermekcipőben  jár, de  beletartozik    az  országot  megváltani  képes demokratikus  pártok  táborába.  Felnőtt  a  feladathoz,  hogy  mégsem  sikerült  a  kitűzött  célt  elérni, az  a  magukat  baloldali  pártoknak  az  összefogás  iránt  érzett  ellenszenvének  tudható  be.

Amióta  a  fiatalság  megmozdult, megmutatta  erejét  az  utcán, azóta  reális  esélye  van  a  békés  rendszerváltásnak. Náluk  van  az  erő, de  még  nincs  birtokukban  az  a  tudás, amit  a  politika  mai  szereplői  felhalmoztak. Ami  nélkül  nincs  esélye  a  civil  szerveződéseknek  eredményesen  felvenni  a  harcot  a  Fidesz  maffiakormányával. A  demokráciát  is  tanulni  kell!

Ha az elégedetlenség olyan mértéket ölt, hogy elegen  lesznek  az  utcán  egy  akaratot  képviselve,   ORBÁN  TAKARODJ  ,  Európa!  Nem  hagyjuk!  jelszavakat  skandálva, akkor lehet összefogni a különböző  csoportokat, ha  van egyetértés  a  célokat  tekintve,  de  nincs  alapvető  nézeteltérés  a  módszerekben.

Hogy mi  történt  a  Kongresszuson,  azt  tőlem  hitelesebben csak  Gyurcsány  Ferenc  beszédéből  lehet  megérteni. Ajánlom mindenki  figyelmébe.

https://www.youtube.com/watch?v=ignXNfeT7XA

Vasárnap  az  ellenzék  megtette  az  első  lépést  Orbán  rendszerének  gyengítéséhez.  Győzött  Újpesten  az  MSZP-s  jelölt. Az  53 %os  győzelmi  arány  reménykeltő  a  Fidesz  kétharmadának  megtöréséhez.  De  erról  olvassátok  el  Lendvai  Ildikó  remek  írását.

https://www.facebook.com/ildiko.lendvai.14/posts/1539507166287653?notif_t=close_friend_activity

"Aki szelet vet, vihart arat!"  mondja a közmondás, és mennyire igaza van! Ez köszönt vissza a vasárnapi MSZP-s győzelemben is.

Ehhez kellettek az indulatok, amiket a Fidesz társadalomellenes lépései korbácsoltak fel az eddig passzívan hallgató tömegekből. Elsősorban a fiatalokból. Habár nem értették meg, hogy a demokrácia határain belül nincs győzelem pártok nélkül és egybemosták a 25 évet, ezek a fiatalok megmutatták, van erejük, hitük, kitartásuk, akaratuk érvényesítéséhez. Még ugyan nem jutottak el a konkrét cselekvési tervekig, nem tudtak megvalósítató célt kitűzni maguk elé, de az övék a jövő! De ebben nagy szerepe van az idősebb generációknak, hogy tapasztalataikat átadva, megtanítsák Őket a stratégiára, hogyan lehet az adott kereteken belül, a demokrácia szabályait betartva, vér nélküli Forradalmat csinálni.

"Ez a mi munkánk, és nem is kevés!" Nem lehet mindig mindent elölről kezdeni! A széles társadalmi összefogásban szerepet kell kapjanak a fiatalok, de nem szabad kirekeszteni a jelenleg demokratikusan működő pártokat és a "Bölcsek Tanácsát" sem. Veszprémben is sikerülni fog, ha addigra sikerül a párbeszédet kialakítani a széles néprétegek között.

Mert Orbán elutasítottsága nő ugyan, de nem látszik az ellene fellépők közös akarata! Az Orbán takaroggy!  kevés, az is kell, hogyan tovább? Ehhez pedig közös nevezőre van szükség, demokrácia-tanulással, egymás elfogadására képes emberekkel. Bízom abban, hogy a "vetés" időre beérik, és a VIHAR segít eltakarítani azt a sok szemetet, amit a Fidesz maffiakormánya hosszú évek óta összehordott magának.

Klubunk  fennállása óta  egy  célért  dolgozik:  A  demokrácia,  a  Köztársaság,  a  jogállamiság  és  a  szabadságjogok  visszaállításáért. A  Baloldali  Értékvédők  Klubja  már  nevében  is  ezekért  a  vívmányokért  áll  ki. Gyurcsány  Ferenc  gondolataival  értünk  egyet  és  ezért  léptünk  be  a  DK-ba  is.

E gymás  iránti  baráti  szálak  megerősítésén  munkálkodunk. Sőt,  kivettük  a  részünket  az  Összefogás  elősegítéséből  is. Számos  találkozón  ez  volt  a  cél: „Hidat  verni  a  különböző  pártok  között”. Hogy  a  közös  cél  érdekében  együtt  vehessük  fel  a  harcot  a  közös  ellenféllel,  a  Fidesszel  szemben.

Most,  hogy  az  építkezés  ideje  jött  el,  felvetődött  a  gondolat:  A  csalódások  után  újból  ki  kell  lépnünk  a  magányból,  újra  kell  építeni  kapcsolatainkat,  megerősíteni  barátságainkat. Ezért  vetődött  fel a Baráti találkozó  gondolata.

https://www.facebook.com/groups/299365233407348/permalink/881802921830240/?qa_ref=qd

A "gondolatát" a találkozónak Gothárd Lajos Csaba vetette fel, amit én is, Andrea is támogattunk. Két megjegyzésre reagálnék:

Kell-e  meghívott vendég?  Kell. Legyen szál, összefűzni  gondolatainkat. Benne van egy másik hozzászóló véleménye is: Legyen vezérgondolat, amire ráfűzhetjük a magunkét. Találtunk alkalmas személyt  Németh Zsóka személyében. Abban egyetértek, hogy az építkezés ideje alatt tömegesen meghívni más pártok képviselőit nem célravezető. Egyet ajánlanék: Lendvai Ildikót, aki szintén klubunk tagja, és aki eddig is sokat tett az összefogás eszméjéért. Nem rajta múlt a sikertelenség.

Mindezeket  azért  fűztem  egybe, mert  úgy  érzem: Csakis  együtt  érdemes  a  Fidesz  leváltásán  gondolkodnunk  és  terveket  szőnünk. Hogy a klub baráti találkozóját belevettem,  egyetlen  oka  van. Szeretném,  ha  Klubunk  aktívan  kivenné  a  részét  az  elkövetkező  időszak  építkezéséből. 

Szikszai  Lajosra  emlékeztünk…

Debrecen  mindig  híres  volt  a  vendéglátásáról. Ez  igaz  az  ultisokra  is.         Mi  kell  egy  jólszervezett  verseny  lebonyolításához?

Két szervező, akik beleadnak apait-anyait. Nagy Pista és Ladányi Zoli megtette a  tőle  telhetőt. Úgy  készítették  elő  a  versenyt, hogy    mindenki  megnyalhatta  a  tíz  ujját  és  a  Barátság  na  meg  a  Sportszerűség  sem  szenvedett  csorbát.

És  szükségeltetik  elég  számú  versenyző, akik  a  feltételeknek  megfelelnek. Ez  is  megvolt: Az  ország  minden tájáról  érkeztek jelentkezők, szám szerint  39-en, hogy  megemlékezhessünk  Debrecen  egykor  híres  játékosáról, Szikszai  Lajosról. Akit  a  többség  nem  is  ismert, de  akinek  a  híre eljutott  messzire.

A  verseny  egy  hosszú  széria  II.  folytatása: Ugyanis  Vándorkupa  formájában  már lezajlott  az  első  fejezet.  Nagy  Pista  barátunk  tavaly  harmadszor  nyerte  el  a  serleget, így  övé  lett  a  Vándorkupa. De  a  nagy  emberek  emléke nem  szokott  feledésbe  merülni: Így  született  az  ötlet,  hogy  folytatni  kell!

Hogy  ki  volt a  „névadó”? Ma  már  emlék,  amit  a  család  és  a  helyi  öregebb  korosztály  tud és igyekszik elmesélni. Amit  a  jelenlevők  is  magukévá  tettek,  az  Emberség,  a  Barátság  és a  Sportszerűség  fogalmában  meghatározható.

Erről  nem  kívánok  hosszabban  írni, ott  kell  lenni, érzékelni  a  hangulatot, ami ilyen baráti vetélkedőn mindenkire  hat.  A „barátság szelleme” hatja át az  embereket, elfelejtik  a  szokásos  stikliket,  amiket  a  hivatalos  versenyeken  előszeretettel  alkalmaznak  az  erre  hajlamot  érzők. /tisztelet  a  kivételnek/

Saját szemszögemből  nézve  hozzáfűznék néhány  gondolatot. Sokszor  voltam a versenyen, ilyen jól még nem éreztem magam: A szervezésbe  besegítettem, péntekre  szereztem  vendéget, mindkettőnket fejedelmi ellátásban részesített  Pista  barátunk: Elvitt  a  kocsmájába, ahol  a  helyi  ászokkal a  Szikszai – stílust  gyakoroltuk. Nem  mindig volt  sikeres. Egy  háromból  bemondott piros  ultim  bánta. Benne  van  a  pakliban, el  kell  fogadni, „kerül  amibe  kerül”  alapon.

Ez a nap nem volt az én napom. A hullámvasúton volt ilyen  érzésem: Hol fenn,  hol lent.  Négy első, három utolsó hellyel nem lehetett labdába rúgni. Meg volt  szervezve,  hogy ottmaradunk  túlórára,  amikor  jobb  ajánlatot  kaptam  pesti  barátaimtól  Mi lenne, ha reggelig kártyáznánk Pesten, a  szokásos  helyünkön,  a  Goldban? Ez  visszautasíthatatlan  ajánlat  volt  számomra , Pestről  könnyebb  hazamennem,  mint  Debrecenből,  ahol  csak  este  nyolcig  lett  volna  partim.

 Utólagos  elnézést  kérek  azoktól,  akiknek  megígértem,  hogy  maradok. Köszönet  a  pesti  barátaimnak,  hogy  a  kedvemért  hajlandók  voltak  ezt  az  éjszakát  a  kártya  örömeinek  szentelni.

Köszönet  a  kiváló  szervezésért  és vendéglátásért  a  debrecenieknek.  Soha rosszabb versenyt nem  kívánok  magamnak és  soha  rosszabb  hétvégét.

Vasárnap  úgy  érkeztem  haza,  mint  egy  mosott  kapcarongy, de  ha  alkalom adódik  hétvégi  kalandra, nem  fogok  másként  dönteni. Ebben  az  idegölő  világban egy kellemes  hétvégi ultizás  úgy  hat  az  emberre,  mint sivatagban  az  Oázis. Köszönöm  ezt  az  „érzést”  Barátaimnak.

Gratulálok  Tar  Jani  barátomnak  a  győzelméhez,  Vass  Palinak  pedig  a  II.  helyéhez. Ő  volt  az  egyik, aki  a  pesti  kiruccanás  egyik  résztvevője  volt. Levente  Józsinak  és  Száz  Ferinek  pedig  köszönöm  a  lehetőséget,  hogy  egy  jólsikerült  verseny  után  a  „levezetéshez”  partnerek  voltak.

Végül magamnak egy jókívánság: Soha rosszabb hosszúú hétvégém ne  legyen

Helyzetkép  Magyarországról,  ahogy  én  látom.

Darázsfészek,  vagy  öngól?

Amerika úgy gondolta, itt az idő feltárni a világ előtt, korrupciós  botrányoktól  súlyos a magyar kormány és kiszolgáló szervezetei. Darázsfészek  a  magyar  közélet.  A  kitiltások előrevetítették,  Magyarország  elszigetelődhet  a  civilizált  államoktól  a  korrupciós  gyanu  árnyékától.

Orbán hogy mentse a menthetetlent, senkivel  nem  egyeztetve a  botrány  elkerülése végett bevetette az internetadót, ami az eddigiekkel ellentétben  nagyobbat  szólt,  mint  maga  a  botrány.  Sikerült  az  eddig  passzív  réteget,  a    FIATALSÁGOT    és  a  középrétegeket  úgy  maga  ellen  hangolni,  hogy  az  Internetadó  ma  az  a  sarkalatos  pont,  ami  sikeresen  összefogta  az  orbánellenes  erőket  egy  platformra:   EZT  SENKI  NEM  AKARJA  ELFOGADNI!

Amit  a  pártok  nem  tudtak  elérni,  egy digitális  analfabétának  sikerült:  Egységbe szólítani azokat,  akiket  a  Fidesz  eddig  megsarcolt.  Ez  az  utolsó  csepp  a  pohárban  „kiborította  a  bilit”,  és  ma  már  nem  az  a  lényeg,  hogy   NEM  HAGYJUK! – bevezetni  a  Netadót,  hanem  hogy   ORBÁN  TAKAROGGGY!

A  továbbiakat  az  azóta  eltelt  időszak eseményeihez  fűzött  hozzászólásaimmal  próbálom  bemutatni,  mit  gondolok  az  egészről.

Orbán darázsfészekbe nyúlt a Netedóval. Azokat a tömegeket érintette meg, akiket eddig senki, különösen a pártok nem tudtak megszólítani.    A FIATALOKAT! Akiknek az "élete" - elképzelhetetlen az internet nélkül. Ezen nőttek fel, ez a "játékuk", és egy DIGITÁLIS    ANALFABÉTA      ezt akarja elvenni tőlük. Még a kutya is haragszik arra, akik a CSONTOT el akarja venni tőle.

Ezek a fiatalok nem FÉLNEK, nekimennek mindennek, ha nem vigyázunk Rájuk, akár a FALNAK IS. Nekünk most az a feladatunk, hogy "jó irányba befolyásoljuk Őket". Nem a Netadó itt már a lényeg!           Orbán bandájának leváltása. Ez csak az utolsó csepp a pohárban!       Aki ma már TUD BESZÉLNI A TÖBBIEKHEZ, van mondanivalója a rezsim hibáiról, az előbb- utóbb eljut oda is, hogy                               VEZETŐJE LEGYEN A HATALOM ELLENI HARCNAK.

Különleges időszakokban születnek a HŐSÖK, ugyanekkor az ÁRULÓK is. Ez a "harc" szelektálni fogja a jövő nemzedékek VEZETŐIT és annak ellenségeit. Mindenki számára világosan látható lesz:

 Ki tesz a HAZÁÉRT, és ki az, aki ELLENE? És ha ez a KÉP világos lesz, a jelenlegi "kétharmad" úgy olvad el, mint a tavalyi hó. NYOMTALANUL. De addig nem lehet a fotelben üldögélnünk és várni a sültgalambot. Ott kell lennünk MELLETTÜK, hogy vigyázzuk minden lépésüket,  a TAPASZTALAT nálunk van. A LELKESEDÉS meg náluk. De a lelkesedés tapasztalat nélkül fabatkát sem ér:

Könnyen "megvezethetik őket" a német szilárd szintű szélhámosok, vagy akár maga Orbán. Hogy Lázárról ne is beszéljek. Hogy nem sül le a bőr a pofájukról "ártatlannak vallani magukat", amikor a hülye is tudja:                A TRAFIKMUTYI HASZONÉLVEZŐJE LÁZÁR ÉS TÁRSAI VOLTAK! Hogy a többi mutyiról ne is szóljak.Jelenleg helyzet van. Reális esély van a kormány megdöntésére. Jelentős partnerei vannak a szervezőknek, mint az USA, az EU, és minden civilizált ország kormánya és lakossága. Ha elbaltázzák a JÖVŐT, a sajátjukat és az országét, nem lesz sokáig ilyen lehetőségük helyreállítani mindazt, amit a Fidesz elbaszott.

 Ehhez szükséges a mi segítségünk. Adjuk meg az ország és saját magunk érdekében ezt a segítséget, és támogassuk harcukat mindennel, amivel tudjuk: Jó szóval, anyagiakkal és jelenlétünkkel. Elvégre a gyerekeinkről, az unokáinkról és végső soron rólunk is szól ez a harc. NE HAGYJUK VESZNI AZ EDDIGI EREDMÉNYEKET!

Hogy  mások  is  hasonlóan  gondolkodnak,  arra  példa  ez  az  idővonalamon  található  megosztás. Amihez  az  alábbiakat  fűztem „Tök mindegy, kinek a nevéhez kötik és mikor, MA EZ A HELYZET. És erre igaz minden definíció! Innentől kezdve nem számít, KI MONDTA! az számít, mennyire IGAZ. Hogy mennyire? Azt érezzük a bőrünkön!”

Ez  a  videó  is  megér  annyit,  hogy  megnézzük.

(18+) Videó: Ezt a megnyúzott állatot hagyták az MSZP-irodánál

atv.hu

Pedig van rá szó: Aki elkövette, egy szadista hajlmú fasiszta barom! Ma még "csak egy kutya", de HOLNAP? Talán már EMBER lesz az áldpzat.

TUAREG: Ez így nagyon rendben van, Srácok!

tuaregblog.blogspot.nl

A tegnapi nap elkezdődött valami: Leesett a tantusz és nagyot koppant! Végre megértette a még nem teljesen elhülyített nép egy része, hogy a NETADÓ egy elterelő hadművelet qrvául elbaszott része volt a kormány és Orbán által a KORRUPCIÓ VÁDJÁVAL KITILTOTTAK TÁRSASÁGA felmentésére irányuló törekvésének. Azt gondolták a barmok, amíg ezen csámcsog a nép, rá se szarnak, kik az érintettek és mit követtek el. 

-És bedobták a NETADÓT. Csak arra nem gondoltak, hogy a másik ügyet csak a pártok és néhány jól tájékozott civil fogja "fújni", addig ezt az ökörséget az interneten függő lakossák aktív része személye elleni támadásnak veszi, és különösen a fiataloknál ez a lépés kiverte a biztosítékot. Amit természetesen csak meg kellett szólítani Őket, és MILLIÓNYIAN hajlandók a szellemi szabadságukért akár az utcára menve tüntetni. Még a Fidesz hívei közül is SOKAN, beleéretve a fociszurkolókat, kemény magostól együtt, függetlenül attól, milyen szinekért dobog a szívük?

A tegnapi nap példaértékü volt abból a szempontból is, hogy megmutatta: KÉT NAP ALATT FEL LEHET CSATASORBA ÁLLÍTANI MINDENKIT, aki Orbánék hülyeségeitől herótot kap. Hogy ez mennyire igaz? Arra bizonyítékul szolgálnak a KÉPEK, amelyek azt sugallják: Nem kevés ember nyilvánította ki egyértelmüen akaratát! volt az NEGYVENEZER IS, alsó hangon, ellentétben a fideszhez kötődő média számaival. Na és a mondanivaló is lényeges: NEM HAGYJUK!!! és a szokásos ORBÁN TAKAROGGGY!! jól érzékeltette a tömeg akaratát.

Ha két nap alatt sikerült ennyi embert mozgósítani, kellő energiával és felvilágosító munkával rövid időn belül MILLIÓKAT LEHET/ne/ utcára vinni. És ha a KÉT DOLGOT összekapcsoljuk, annak a LÁNGJA elég kell legen az orbáni rothadó hatalom felégetéséhez!

És hogy néhány "ultra" vandalizmusba ment át a békés tüntetés végeztével, az "benne van a pakliban". Erre csak ráerősített a RENDŐRSÉG /nem véletlenül!/ azzal, hogy a blokád alá vett Lendvai utcát felszabadítja a csürhe előtt, hogy legyen rá OK NEM MEGHÁTRÁLNI a jogos követelések elől. Nem véletlenül mutatta a HÍR TV a betört ablakokat! Ezt akarja majd a kormány felhasználni a BÉKÉS TÜNTETŐK LEJÁRATÁSÁRA!

TEGNAP LÉPTÜNK EGYET A DEMOKRÁCIA MEGVÉDÉSÉNEK ÚTJÁN ELŐRE. De még hosszú az út a célig! A maffiaállam, a korrupció felszámolása és Orbán elzavarásáig. Mindig az első lépés a legnehezebb! De sikeresen túl vagyunk rajta, csak menni kell a megkezdett úton tovább, egészen a kitűzött célig!

A Demokráciáért, a Szabad Magyarországért ELŐRE!

Nem hinném, hogy a Fidesz székház provokátorok áldozata lett volna. Hacsak a RENDŐRSÉGET nem tartom "provokátornak", akik DIREKT kinyitották a blokádot, hogy "odatereljék" a vandálokat, legyen kikkel ÖSSZEMOSNI a tüntetés szervezőit és legyen rá OK a pártokra kenni a balhé következményét. A Fidesz kottája szerint történtek az események, amire MÁR AKÁR MA retorziókat fognak szabni az ellenzéki pártok megzabolázására. Erre akár nagy tétben fogadni is mernék!

A  magyar  nép  mindig  találékony  volt, ha  valamivel  nem  értett  egyet. ez  a  szerkesztett  „vers”  is  ezt  mutatja.

NETADÓZATI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Netadóra: NEM, NEM, SOHA!
Bájtért sok pénzt adózzatok,
Kérdem: erre szavaztatok?!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gigás netet
Nem veszünk!
Nem volt korlát mostanáig,
Lájkolhattak ősapáink,
Kik szabadon böngészhettek,
Mérőórát nem tűrhetnek.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gigás netet
Nem veszünk!
Sehonnai bit-hangember,
Ki most, ha kell, szólni nem mer,
Pedig drágább fájl-bérlete,
Mint az előfizetése.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gigás netet
Nem veszünk!
Szélesebb a sávnál az arc,
Fizetsz úgy is, ha nem akarsz,
Eddig vígan megosztottunk!
Ide veled, régi drájvunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gigás netet
Nem veszünk!
A magyar net megint szép lesz,
Méltó régi sávszéléhez;
Ha ránkvernék a bájt-adót,
Lemondjuk a használatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gigás netet
Nem veszünk!
Hol kábelek domborulnak,
A forintok kigurulnak,
És Varga Mihályság mellett
Bontják el szervereinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy gigás netet
Nem veszünk!

Magyarországnak  ünnepelnie kellene a forradalmát, a negyedszázados köztársaságát, szabadságát, jólétét, önnön nagyszerűségét, kedves vendégeit. Nos, hol volt ma Orbán Viktor? Hol volt a Békemenet?
Orbán nem ünnepli a köztársaságot, mert ő legszívesebben a királyságot vagy a felcsúti rendezésű labdarúgó világbajnokságot ünnepelné… De legfőképpen azért, mert Orbán Viktor kormányának néhány vezető tisztségviselőjéről azt állítja az Amerikai Egyesült Államok vezetése, hogy közönséges bűnözők. S erre az állításra Orbán Viktor nem tud válaszolni, nem mer válaszolni. Orbán Viktor ezért inkább ismét kussol, hallgat egy hete. Még ki sem kéri magának, mit is kérne. Inkább eblábol világtalan világig. Brüsszelben tanácskozik a klímáról vagy a felmelegedésről vagy úgymond „gazdasági kérdésekről”.

Így  látom  én  a  jelenlegi helyzetet.  Amiben  van  azért  reményteljes  fejlemény  is,  a  fiatalság  megjelenése  az  utcán. Ők  voltak,  akik  sikeresen  megvívták  harcukat  a  felsőoktatási  törvény  Hoffmann  Rózsa  nevével  fémjelzett  baromságaitól. Ők  azok,  akiktől  Orbán  tart. Ők  azok, akik  vissza fogják szerezni eltulajdonított  jogainkat valamikor.

De  ebben  a  harcban  mindenkinek  megvan  a  feladata. Nem  tehetjük  meg,  hogy  a  karosszékből  nézzük  végig,  mire  jutnak. Mert  „egyedül nem  megy”. Még  Nekik  sem.  Szükségük  van Ránk,  idősebbekre, és  nekünk  is  szükségük  van  Rájuk.

Együtt,  egymásért,  a  Hazáért, a  Magyar  Köztársaságért!

Egy  héttel  a  választások után

2014 a választások éve volt. „Hármat egy csapásra”! - nyert  meg  a  Fidesz úgy, hogy szavazói nagyrészét elvesztette, mégis kétharmaddal  győzött  mindhárom  voksolás  alkalmával. Ez  csak  egy  módon  történhetett  meg: A  „baloldali  szavazók”  hathatós  támogatásával. Erre  tett  még  rá  néhány  lapáttal  az  „összefogásban  résztvevő  pártok”  töketlenkedése,  amivel  sikerült  Orbán  és  maffiakormányát  hatalmon  tartani  addig,  amíg  Orbán akarja.  Vagy  az  Úristen  eltűri. Mert  itt  más  nem  fogja  megváltani  a világot,  különösen  nem a magát  a  baloldal  vezetőjének  tartó  MSZP  mindenkori  vezetője.

Nem  vagyok  nagy ember,  csak  egy  a  gondolkodni  még  képesek  közül, de  azt  tapasztalom:  A  három  vereség  sem  volt  elég  ahhoz,  hogy  a  vesztesek  szembenézzenek  saját  teljesítményükkel, megpróbálják  kijavítani  hibáikat  és  levonják  a  vereség  tanulságait. E  helyett  győzelmekről  hallani  mindenfelé.  Hogy  a  Fidesz  ezt  hirdeti, azt  már  megszoktuk: De  hogy  a  vesztes  pártok  is  győzelemnek  tüntetik  fel  azt  a  minimális  eredményt, amit  kínkeservesen  elértek, az  már  kicsit  sokk  a  választópolgároknak. Mert  Ők  csak  azt  látják: NARANCSSZÍNÜ   lett  az  ország,  beleértve  Budapestet  is,  apró  piros  pettyekkel  tarkítva. És ami  a  legszomorúbb:  A  „vesztesek”  egymást  szapulják, hogy    KI  A  FŐBŰNÖS  mindezért. Persze  hogy  előkerül  a  régi  nóta:  MINDENÉRT  GYURCSÁNY  A  FELELŐS!

De  mi  az  igazság?  Az  összefogásban  érdekelt  és  összeállt  pártok  közül  nem  mindenki tartotta  szívügyének  a „baloldali  jelölt”  támogartását. Sőt, még  volt  párt,  amelyiknek  a  helyi  képviselője /Kunhalmi  Ágnes/ támogatásra  szólította  fel híveiket  Bokros  Lajos  főpolgármesterjelölttel  kapcsolatban,  míg  a  párt  Elnöke  ennek  az  ellenkezőjét  javasolta.

Tény,  hogy  a  három  párt  nem  egyforma  súllyal  vett  részt  a  kampányban. Míg  a  DK  teljes  mellszélességgel  kiállt  és  kampányolt  a  közös  jelölt  mellett,  bárki  legyen  az,  az  MSZP  még  a  sajátjai  mellett  sem  folytatott  erőteljes  kampányt,  a  más  jelölteket  pedig  egyáltalán  nem  támogatta  a  kampány  során. Az  Együtt – PM  tette  a  dolgát, ha  nem  is  olyan  lelkesen.

Mégis, amikor  az  eredmények  tükrében  az  MSZP  seperte  be  a legtöbb  egyéni  győzelmet, azt  úgy  ünnepelték,  mintha  a  saját  erejükből  szerezték  volna  és rögtön  felmondták  az  együttműködést  a  többi  párttal,  mondván:  A  három  évet  a  párt  építésére  fogják  szánni.

De  a  „szög” tulajdonsága, hogy  mindig  kibújik  a zsákból! Nem  kellett  sokáig  várni  erre  sem: Pénteken  már  a  DK-s  egyéni  győzteseket, de  az  Együtt –PM-ét  is  megóvta a  Fidesz  ,  amihez  az  MSZP  delegáltjai  is  csatlakoztak.  Azon,  hogy  Orbán  csak  egy  embertől,  Gyurcsánytól  fél,  nem  csodálkozok. Van  rá  oka. De  az,  hogy  az  MSZP  is  beállt  a  DK  és  Gyurcsány újabb  gyalázásába,  csak  újabb  bizonyíték  arra,  hogy  a  karaktergyilkosságban  bőven  benne  volt az  MSZP  is az  öszödi  beszéd  elárulásával,  Gyurcsánytól  való  megszabadulásuk  körülményeivel  együtt. Ők  is  legalább  úgy utálják  és  félnek  tőle,  mint  a Fidesz  és  Orbán.

Nem  állt  szándékomban  a  választásokról  véleményt  nyilvánítani. De  az  események kihozták  belőlem.  „Bűnösök  közt  cinkos, aki néma”. Ezért  mondom el  a  véleményem  és  remélem,  hogy  mások  is  megteszik. Csakis  a  tisztánlátás  érdekében. Hogy  a  bizonytalan  embereket, akik  ma  még  nem  tudják  eldönteni,  ki mond igazat  és  ki  hazudik,  a  tények  ismerete  segítse  a  tájékozódásban. Hogy  legyen  remény  arra,  hogy  a  jövőben  reális  körülmények  között  az  egyszerű  emberek  is  tudjanak  tiszta  szívvel  egy      X-et  tenni valaki  mellé,  akit  jobbnak  látnak  a  diktátor-hajlamu  Orbánnál.

Mert  azt  is  be  kell  látnunk:  A  Népet  nem  lehet  leváltani. De felvilágosítani  lehetne. Akkor  nem  fordulna  elő  olyan  helyzet,  hogy  HATMILLIÓ  MAGYAR  EMBER  szavazata  nélkül  kerül  hatalomra  egy  olyan  kisebbség,  aki  csak  a  saját  hasznát,  nem  az  ország  érdekét  nézi

Hogy  ez  mennyire igaz,  arra  bizonyíték:  Az  USA  szinte  a  teljes  gazdasági  vezetés fejeseit kitiltotta területéről, megtagadva tőlük a  beutazási  engedélyt.  Ez  nem az  utóbbi napok  eseménye: Hosszas  kutatás  eredményeképpen született  döntés  volt,  ami  akkora  pofon  a  Magyar  Államnak,  hogy  erre  a  világ  felkapja  a fejét. Ilyen  szankcióra  még  nem  volt példa  a  magyar –amerikai  kapcsolat  területén. És  mindezt  bizonyított   KORRUPCIÓ   OKÁN.

Ezek  után  ne  csodálkozzunk  azon, hogy  a  magyar  gazdaságot  a  béka segge  alatt jegyzi a  világ  és nem  akad  épelméjü befektető, aki ide tőkét akar  hozni.

Az  a szomurú,  hogy  mindezek  a  visszásságok  egy elveszített  választás  után  derülnek  ki,  amit  az  ellenzéki  pártok  egymás  elleni  marakodása  még  meg  is  tetőz. Nem  csoda, ha  kinyílik  az  egyszerű  emberek  zsebében  a bicska. Mert  ez  az  eredmény  a  „bizony  hitvány”  kategóriájába esik,  hiába  próbálják  egyes  pártok  a  saját  eredményeiket  győzelemnek  beállítani.

Az,  hogy  az  egyszerű  emberek  véleményét  a  pártok  figyelmen  kívül  hagyják,  az  hiba.  Hogy  hibáikat  nem  is  próbálják  meg  kijavítani,  az  már    BŰN. Bűn  a  magyar  néppel  szemben,  bűn a  szövetséges pártokkal szemben.

Hogy  nem  csak  én  gondolom  így,  arra  két írást  hozok ide bizonyítékul.

Érdemes  mindkettő  erre,  hogy  mondanivalóján  elgondolkozzunk.Ha  komolyan  gondoljuk  a  demokrácia,  a  jogállam  és  a  szabadságjogok  visszaállítását,  hogy  az  Alkotmányról  már  szót  se ejtsek.

http://www.pupublogja.hu/2014/10/addig-usd-gyurcsanyt-mig-meleg.html?spref=fb

http://nepszava.hu/cikk/1036826-ki-az-ovodabol

A  harmadik  pofon  után…

Azt,  hogy  valamilyen  átok  ül  ezen  a  népen,  azt  tudtam, - tudtuk – de  hogy  ennyire  hülye  ez  az  ország,  azt  elképzelni sem  tudtam  volna  eddig. Tegnap  bebizonyosodott:  Minden  képzeletet  felülmúlt  a  magyar  nép  hülyesége.

Mit számít,  hogy  néhányezer  hazájáért  tenniakaró  aktívista  felszántotta  az  országot,  hogy  felrázza  az  alvó  embereket,   ÉBRESZTŐ!  Ha  nem  akartok  belefúlni  Orbanisztán  mocsarába,  akkor    TENNI  KELL  ELLENE!  El  kell  menni  szavazni,  el  kell  zavarni  ezt  a  maffiát  Orbánostól,  Tarlóstól,  mindenestől…

Nem sikerült.  Megint  megkaptuk  a  pofot.  A  harmadikat,  a  legnagyobbat  ezen  az  éven.  A  Nép,  az  istenadta  nem  akar  tudomást  szerezni  a  valós  helyzetről. Beletörődött, mint birka a sorsába: hiába béget, mégis üstben végzi,  birkapörköltként. Inkább  lesz  rabszolga  szülőföldjén  annak,  aki  lenyúlta  mindenét,  mint  gondolkodna  és  tenne  a  szabadságáért,  a  jogaiért,  a  hazájáért  bármit. Mert  ahhoz  fel  kéne  állni  a  karosszékből,  arra  meg lusta.

Ez  az  ország  a  Pató  Pálok  országa  volt  és  marad  talán  örök  időkre. Itt azt  kiáltják  ki  bűnösnek,  aki  javítani  szeretne  az  ország  és  a  Nép  helyzetén,  és  az  a  derék  Hazaffy,  aki  beletörődik  a  sorsába,  nyakába  veszi  a  „szolgaság”  jármát  és  húzza  az  igát  addig,  amíg  éhen  nem  döglik.

Ha megnézzük választás után az  ország  színét,  a  „narancs”  az  uralkodó. Volt  néhány gondolkodni képes párt, vagy annak egy része, akik látták  az  utat, csak  képtelenek  voltak  az  eltunyult  embereket  erre  az  útra  ráterelni. Az  a  közel  HATMILLIÓ  ÁLLAMPOLGÁR,   aki  le  se  szarta,  mi  lenne  jó  az  országnak,  mi  lenne  jó  neki,  nemtörődömségből,  felelőtlenségből  veszni  hagyta  a  lehetőséget,  hogy legalább  a  veszett  fejsze  nyelét  megmentse  a  magát  demokratának  tartó  közösség  azzal,  hogy  Budapestet  visszaveszik,  ezzel  megteremthették  volna  a  lehetőségét  a  2018-as  választási  győzelemnek.

A reményét  is  elvesztette  a  „bukott  baloldal”  annak,  hogy  a  közeljövőben összeállva  bármit  el  tudjanak  érni  a  Fidesszel  szemben.  Totális  vereséget  szenvedett  a  teljes  baloldalnak  nevezett formáció,  összefogással  vagy  a nélkül,  egyremegy.  Ebben  a  formában  nem  lesz  reménye eredményesen  felvenni  a  harcot  a  fidesszel  szemben. Az  új  formának,  az  „Unió-pártnak”  pedig  nincsenek  támogatói  a  megélhetésiek  körében.

Szomorú  következménye  a  vereségnek,  hogy  azoknak  a  szívvel-lélekkel  a  baloldal  mellett  kitartó   híveknek vették el  a  kedvét  a  kitartástól,  hiszen  /különösen  az  idősebb  generáció/  már  nem  látja  az  alagút  végén  a  fényt, már  nem  érez  magában  annyi  erőt,  hogy  újabb  négy  évet  szánjon  az  életéből  a  kilátástalan  harcra.

Így  érzek  én  is. Ott  voltam  minden  km-kőnél,  ahol  tenni  lehetett  Orbán  hatalmának letöréséért, egy élhető Magyarország megteremtéséért. Lassan  77  éves leszek, egészségi  állapotom  a  feleségemével  együtt  romokban, halvány  reményünk  nincs ,  hogy  elérjük  azt  a kort, amikor  sikerül  a  demokráciát,  a  jogállamot,  a  szabadság-jogokat  és  a  Köztársaságot  visszaállítani. Így  arra  már  nem tudunk  vállalkozni, hogy  majd  Mi  megmutatjuk.  Arra   igen,  hogy  a  hátsó  sorban  meghúzódva  szurkolunk  ez  előttünk  levő  generációknak  a  sikeres  szerepléshez,  de  aktívitást  már  tőlünk  ne  várjatok.

Ezzel így lesz a  nemszavazók  többsége. Ki ezért, ki azért nagy ívben  tesz  a  politikára,  beletörődik  a  Fidesz  teljhatalmába és  inkább  szolgálni  fog,  mint  lázadni. Mert  azt  könnyebb. Még  gondolkodni  sem  kell  hozzá.

Amit tudok, megteszek  annak  érdekében, hogy  egységbe  tömörítve  erőinket megteremtsem  a  lehetőségét  a  felkészülésre  az  előttünk  levő  faladatok  megoldására. Ezért  vontuk  össze  demokratikus  döntés után  erőinket  egy  klubba,  a  Baloldali  Értékvédők  klubjába,  hogy  amit sikerült  felépítenünk,  azokat  az  eredményeket  vigyük  tovább  egy helyen  és  támogassuk a  demokrácia  erőit  az  elkövetkező  években. Ebben  én  már  aktívan  nem kívánok  résztvenni. „A  mór  megtette  kötelességét,  a  mór  mehet”.

A  „piszkos  munkát”  még  elvégzem. hogy  a  klubot  átadhassam  az  utánam  jövő  generációt  képviselő  Belák  Andreának,  akit  alkalmasnak tartok  a  klubvezetői  feladatra. A  MAG-klub  ma  megszünt  létezni. jövő  héten  a  DKTK-ra  is  ez  a  sors  vár. Aztán  már  csak  egy klubunk  lesz,  de  ott  egy  közös célért,  az  orbáni  önkényuralom  elleni  politizálással, a  vélemények  ütköztetésével, a  felkészüléssel  foglalkozva  a  végső  leszámoláshoz  kiváló  terep  lesz  a  demokratikus  ellenzékiségi  magatarás  megtanulásához, Nektek  még  van,  nekem  már  nincs  4  évem  erre  felkészülni.

Minden  kedves  Barátomnak,  Klubtagnak  ehhez  a  nehéz  időszakhoz  kívánok  erőt,  egészséget,  türelmet  és  toleranciát, /nem  olyat,  mint  a  Tolerancia  csoportban Zoltai  Andrea  képvisel/ hogy  2018-ban ütőképes  Csapat  vehesse  fel a  harcot  Orbán  rohadt  rezsimjével  szemben.

Jövő  hétfön  „leteszem  a  lantot”,  ami  azt  jelenti:  Nem  kívánok  beleszólni  a  Klub  életébe,  terveibe,  szabad  kezet  adok  a  Tagságnak  és a  Klubvezetőnek  abban,  hogy  milyen  utat  választanak a kívánt  cél  elérése  érdekében. Csendes  szemlélője  maradok  a  történéseknek  és  életem  hátralevő  részében  nem  kívánok  a  politikába  semmilyen  formában  beleszólni.

Hogy  miért?  Azt  hiszem,  erre  nem kell  magyarázatot  adnom. Az  utóbbi időkben  sokszor  kaptam  a  pofámra  ok  nélkül, amikor  a  helyzet  adta  szükségszerű  lépésekre  próbáltam  meg  a  figyelmeteket  felhívni. Én  „tanító  voltam”,  és  úgy érzem,  a  bőrömből nem  tudtam  soha  kibújni: Véremben  volt  a  tanítás. Úgy  voltam  vele,  mint  József  Attila,  amikor  azt  írta:

„Hiába  örül  Horger  Antal  úr,

hogy  költőnk  nem  nyelvtant  tanul,

Sekély –e  kéj.

Én  egész  népemet  fogom,

nem  középiskolás  fokon

TANÍ – tani”

Nem  voltam  olyan  „naaagy  ember”  mint  Attila,                                                                                                   de  a  kicsiknek  is  lehetnek  hasonló  kvalitásaik.

Maradok  tisztelettel  a  Barátotok:  Szilárdbá’

Törlés,  egyesítés,  vagy  átszervezés?

Ezen  a  kérdésen   rugózunk  már  egy  hete, amióta  felvetődött  a  „kérdés”?  MI  LEGYEN,   hogy  jól  működő  klubunk  legyen?

Tulajdonképpen  a  három  egyszerre.

A  témát  a  MAG-klubban  tárgyaltuk  meg  azért,  mert  ott  vannak  tömörítve  a  közösség  alapítói,  törzstagjai  és  akik  a  vállukon  vitték  ezt  a  közösséget,  amikor  nehéz  idők  jártak. Nekik  volt  joguk    DÖNTENI    a  kérdésben.

A  döntés  megszületett,  6 : 5  arányban  az  egy  klub maradjon  győzött.  Itt  nem  fogunk  vitát  nyitni  arról,  hogy    MIÉRT,    ez  a  blog  próbál  magyarázatot  adni  erre  a  húzós  kerdésre.

Egy  kis  történelmi  visszatekintés

Közösségünk  a  Kapcsolaton  szerveződött  és  verbuválódott  össze,  valamennyien  Gyurcsány  tisztelőiből. Ezért  is  lett  a  nevünk  ott:  GYURCSÁNY  FERENC  TISZTELŐI  KÖRE.  A  virtuális  „ismeretség”  az  évek  során  Barátsággá  nőtte  ki  magát.  Hosszú,  rögös  út  vezetett  odáig,  míg   KLUBBÁ    alakultunk. Voltak,  akik  a  „tagdíj”,  vagy  inkább  a  működési  költségek  miatt  morzsolódtak  le,  voltak,  akik  az  élő  találkozók  sikerei  miatt  csatlakoztak  hozzánk. Megtanultuk  vitaestjeinken  a  demokrácia  alapjait,  a  toleranciát  egymás  iránt,  és  a  vitakészséget. Eleinte  mindig  találtunk  egy-egy  MSZP  Székházat  élő  találkozóink  megtartására,  de  amikor  a  DK  mint  platform  meg  akarta  újítani  az  MSZP-t,  amit  az  „ősbölények”  nem  vettek  jó  néven,  Gyurcsánynak  távozni  kellett  a  Kapcsolatról  és  vele  azoknak,  akik  Őt  támogatták.

Ekkor  jöttünk  át  a  Facéra,    már  Baloldali  Értékvédők  Klubja  címmel. Valamennyien,  de  különösen  én  nem  voltam  járatos  a  Face  világában  és  az  itteni Klubalapítás úgy  sikerült,  hogy  mire észrevettük,    ÖTSZÁZAN  LETTÜNK,  mert  nem  volt  beszabányozva  Adminokkal,  ki  lehet,  ki  nem  tag  nálunk.  Így  született  „kényszerből”  a  DKTK,  amely  az  eredeti  törzsgárdát  tömörítette  magába.

„Építsünk hidat, hogy a demokrácia erői  egyesülhessenek  a  béke  szigetén”

Azt  hiszem, erre  az  időszakra  mindannyian  emlékszünk:  Erre  az  időre  esett  az  MSZP  és  a  DK  egy-egy  prominensének  meghívása,  hogy  összekössük  azokat  a  szálakat,  amelyek  elszakadtak  a  DK  megalakulása  után. /Szanyi – Vadai, Lendvai – Niedermüller  stb / Akkor  élveztem  legjobban  a  moderátor szerepét,  amikor  Kőbányán  Andrassew  Iván  és  Iványi Gábor  volt  a  vendég.

Ebben  az  időszakban  szükség  volt  mindhárom  klubunkra. egyikben  a  találkozókat  szerveztük,  a másikban  „magunk  között” voltunk  és  tanultuk  a  politikát,  a  harmadik  keretet  biztosított  a  Találkozók  szervezéséhez.

Ma  más  a helyzet:  Ma  arra  lenne  szükség,  hogy  egyesítsük  a  demokratákat   EGY  NAGY  KÖZÖSSÉGBE. Nekünk  van  egy  NAGY  KLUBUNK,  a  BÉK,  ahol  minden  náció  képviselője  megtalálható.  Zömmel  DK-sok, de  majdminden  MSZP-s  frontember,  akinek  van  magánoldala  is,  tag  ott. Vannak  volt  SZDSZ-es  tagjaink,  akikre  ma  is  büszkék  lehetünk,  de  olyanok  is,  akikre  nem. Vannak  LMP-sek  is,  sőt,  Munkáspárt 2006-ot  is  képviselik  néhányan.  Még  Marx  követőiből  is  van  egy  mintapéldányunk.  Vagy  szociáldemokraták,  hogy  csak  Schmuck  Andort  említsem.

Hogy  széles  körben  tudjunk  vitapartnereket  napi  szinten  megszólítani  az  országot  érintő  kérdésekben,  ahhoz  ideális  terep  a  BÉK  tagsága.  Még  csak  máshová  sem  kell  „benézni”-  ha  nézeteinket  ütköztetni  akarjuk  más  elvi  alapon  állókkal. Mi  mindigis  szerettük  a vitát. Ez  után  sem  zárkózunk  el  előle. Tagjaink  között  kiváló  „bozótharcosok”  vannak,  akik  a  legnehezebb  terepre  is  bemerészkednek,  ha  egy  kis  „adok-kapokra”  van  igényük.

Törzstagjaink  bejárják  a  Face  minden  zegzugát,  és  feltálalják  számunkra  a  legfrissebb  híreket  a  legjobb  bloggerek  írásaiból.  nálunk  „minden  vélemény  számít”:  Puputól,  a  Galamuson  át  egészen  Tuaregig. Itt  megtalálható  minden  valamirevaló  blogger  írása.  Nem  kötelező  szeretni  egyiket  sem,  olvasni  sem,  de  ha  a  Klubvezető  egyet  csemegének  feltesz  vita  tárgyaként,  arról  akár  még  a  keresztvizet  is  le  lehet  húzni.

Ezért  ajánlom  megmaradásra  a  BÉK-et. Meg  azért,  mert  sokévnyi  sikereinket  ezen  a  néven  értük  el. Na  meg  azért,  mert  ez  már   MÁRKANÉV,   amit  nem  szeretnénk  kidobni.

De  miért  legyen  CSAK  EGY? Ennek  egyszerű  és  praktikus  oka  van: egy  csoport  vagyunk,  EREDENDŐEN. egy  Klubvezető  egyszerre  csak   EGY  HELYEN  TUD  helytállni.  „Egy  seggel  egyszerre  csak  egy  lovat  lehet  megülni”.  Lehetne  még  ragozni,  de  minek?

A  leglényegesebb:  SENKI  NEM  VÉSZ  EL. Azért  mert az  „alapklubban”  benne  van.  Senkinek  nem  vész  el  egyetlen  írása  sem,  még  akkor  sem, ha  egy  klubot  bezárunk:  A  saját  oldalán  a   TEVÉKENYSÉGI  NAPLÓJÁBAN   megmarad  minden  szösszenete.

Minden   ESEMÉNY    a  BÉK-ben megtalálható.  De  ha  mégsem,  a  „türelmi  időben”-  ami  ebben  az  esetben  október  20  /hétfö/  akinek  van  valamilyen  értéke  a  DKTK-ban,  amit  szeretne  biztonságos helyre  elmenteni,  megtehet.

Van  egy  módszer,  ami  kevésbé  fájó  módja  egy Közösség  felszámolásának. Ha a „legénység” elhagyja a süllyedő hajót. A „kapitány” utoljára teheti meg.  Arra  kérem  Tagtársaimat,  az  itt  leírtakat  fogadják  el  és  e  szerint  járjanak  el.Mindenki  tag  a  BÉK-ben,  tehát  károsodás  nem  ér  senkit. Aki  mégsem  volt  ott  tag  valamilyen  ok  miatt,  azt  természetesen   ODA  felvesszük.

Zárásul  a  MAG-ba  betett  üzenetem  Pyma  Józsinak.

„ Kedves Józsi! Aggodalmaidnak nincs egy csepp alapja sem. A Face úgy műxik, hogy SEMMI NEM VÉSZ EL,, még akkor sem, ha egy Klub bezárt. az írásaidat megtalálod a saját oldalodon, a TEVÉKENYSÉGI NAPLÓDBAN /percre pontosan, mikor hová írtál/ De hiszen EGYESÍTÉS FOG BEKÖVETKEZNI azzal, hogy "csak a békben" lesz az összes EMBER, az összes hozzászólási lehetőség, és a találkozásr való ESEMÉNYEK, felhívások. EDDIG VOLTUNK ROSSZ NYOMON: Kétfelé vágtuk magunkat, itt és OTT voltunk jelen, amikor pedig "egy seggel EGYSZERRE csak egy lovat lehet megülni. De erre itt van Gy Németh Zsóka véleménye: /kikértem, nem vagyok akkora balfasz, mint gondolnád /

 "Szia Szilárd! Támogatom, ha jónak látjátok. Egységben az erő, hogy ilyen fordulattal éljek!"

Ha jól tudom, PONT AZ Ő VÉLEMÉNYÉRE voltál kiváncsi Biztosan meg fogja erősíteni, ha sor kerül rá. Aggodalomra nincs okod: EGYSZERŰBB LESZ A KLUBÉLET. És ha a törzsgárda úgy gondolja, lesz ÉLET IS. Ha meg másképp, akkor ez is annyit ér majd, mint "halottnak a csók"

Kívánom  mindannyiunknak,  hogy  „régi-új”  klubunkban  érezze  magét   OTTHON  és  tegyen  meg  mindent  annak  érdekében,  hogy  ezt  a  bűnbandát  legalább  2018-ban  el  lehessen  zavarni.  Ehhez  kívánok  kitartást és sok  sikert! 

Egy  hét  krónikája -  dióhéjban

Hogy  mi  történt  velem,  azt  már  a  madarak  is  csiripelik.  Röviden:  Olyat  csináltam,  amit  tök  fölösleges.  Meg  is  lett  az  eredménye!  Egy  hét  kényszerpihenő,  kimaradtam  egy  országos  döntőből  és ha  nincs javulás  az  állapotomben,  a  másikból  is. De  szerencsére  volt, - ha  nem  is  nagyarányú,  de  annyira  elég,  hogy  nekivágjak egy rehabilizációs  kúrának.

Hallottam egy okos tanácsot:  Diót verni, havat lapátolni fölösleges munka,  a  dió  LEHULLIK,   a  hó    ELOLVAD   magától. Mult  hétfön  azért  utaztam  Pestre,  hogy  egészségi  állapotomban  javulás  következzen  be,  így  remélhetőleg  szombaton  ott  lehetek  majd  a  szegedi  döntőn. ez  volt  a  „cél”,  és  ehhez  a  terápiát  a  masszírozás  és  a  kártyázás  együttes  hatása  alapozta  meg.

A  masszírozás annyiban  segített, hogy kihozta  belőlem  a  fájdalmat,  a  kártya meg  abban,  hogy bizonyította:  Ha  már  eljutottam  az  asztalig,  nagyobb  baj  már  nem  történik. Abban  pedig,  hogy  eljussak,  mindig  akadt  áldozatkész  segítőtárs,  aki  a  sofőr  szerepét  magára  vállalva   elvitt  a  Tetthelyre.

A  címben  szereplő    DIÓHÉJ   arra  utal,  hogy  miből  származtak  a  problémák,  nem  arra,  hogy  milyen  röviden  fogok  fogalmazni.

De  menjünk  sorjában.

HÉTFÖ

Az  indulás  zökkenőmentesen  indult,  saját  kocsival  mentünk  Sárospatakra  és  otthagytuk  a  cukrászda  parkolójában.  A  „vonatpótló  autóbusz”  kicsit  szétzilálta fájó derekamat,  így  Szerencsig  szinte  szó  nélkül  kapaszkodtam  az  ülésbe,  nehogy  eljajgassam  magam  eg  nagyobb  döccenőnél,  mert  akkor  hallgathattam  volna feleségem  korholásait:  „Kellett  ez  neked”?  A  vonaton  már  jobban  éreztem  magam, és azon  töprengtem:  Mit  csinálok  majd  a  hosszú  estén? Hatvanig kisütöttem,  hogy  estére  partit  szervezek.   Akadt  is  két  önkéntes,  aki  7  órára  „rendelkezésre  állt”,  így  mire  beszámoltam  arankának  az  eredményről, azt  mondta:  Akkor  Ő  hazajön,  mert  ha  én  így,  Ő  úgy  cselekszik.  szerencsére  már  nem  volt  alkalmas  vonat  visszafelé.

Persze  jó  szokás  szerint  félórát  késett  a  vonat,  így  mire  felcipeltük  a málhát,  rohanhattam  a  Goldba, ahol  a két  haver  már  várt. Tettem  ugyan  egy  ígéretet,  hogy  sokáig  nem  maradok  ki,  de  ez  nem  a  rendkivüli  napra  vonatkozott,  így  hajnali 3  órakor  a  feleségem  elég  nehezen  engedett  be  a  kapun  és  sokáig  nyomta  a  sódert,  hogy  „nem  ebben  egyeztünk  meg”.

KEDD

Ez  a  nap  zökkenőmentesen  ment  a  megszabott  kerékvágásban. Egy  kis  gubancot  az  jelentett,  hogy  délelőtt  felkerestem  a DK  Központot,  ami  közben  a  Népszinházból  átköltözött  a Victor  Hugóba, de  megtaláltam  végül  sikerült  találkoznom  Varga  Mónival  és  Paál  Vikivel.  Utóbbival  megbeszéltük  a  napi  helyzetet, meg  ami  még  belefért, és  utána  még  volt  időm  ebédelni,  majd  irány  a  Gold,  és  kártya  10  óráig. Így  szokatlanul  korán  értem  haza,  ami  feltűnő  volt?  „Csak  nem  elvesztetted  a  pénzed”? – kérdezte  a  feleségem.  ezek  szerint  az  sem  jó,  ha  korán  jön  haza  az  ember?

SZERDA

A  „félkezesek”  napja.  A  társaság  egyik  fele  Kordánál  volt,  így  félő  volt,  hogy  nem  leszünk elegen  egy  versenyhez. de  hosszú diplomáciai tárgyalások  után  mindenki  megnyugodott:  Heten  lettünk,  mint  a  gonoszok. És  ez  a  nap  végre  egy  kis  sikert  is  jelentett  az  anyagi  helyzetemet  tekintve,  ugyanis  én  nyertem  a  versenyt. Sőt,  a  „ráadást”  is. Amit  persze  otthon  csűstűl  visszakaptam, amikor  hajnali  fél  négykor  vitt  haza az  egyik  partner.  a  feleségem  a  folyosón  strázsálva  várt,  hogy  a  lebaszást  már  kint  letudhassa,  ne  kelljen  a  barátnőt felkölteni  a  hangoskodással..

CSÜTÖRTÖK

Ez  a  „szervezésem”  csütörtököt  mondott:  alig  kezdtük  el,  már  4  órakor  az  egyik  partner  otthagyott minket,  mint  szent  Pál  az  oláhokat. De  milyen lenne  az, ha  kora  délután  abbahagynánk?  a  szomorú  az  a  dologban,  hogy számtalan  telefonhívás után  sem  akadt harmadik  ember,  akivel  folytassuk  a  játékot,  így  ketten  maradtunk. először  nyertem,  de  a  másik  addig  csűrte-csavarta  a  dolgot,  míg  a  végén  „levágott”.. 

PÉNTEK

Szegeden  volt  a  folytatás:  Kedves barátom  megszervezte  a  szállást  és  a  partit  egyaránt.  „Ahány  ház,  annyi  szokás” elvén Szegeden másképp játsszák  a  félkezest,  és  mire  belejöttem  volna,  addigra  a  gatyám  is  majdnem  ráment. De  az  utolsó  órában,  mikor  hárman  maradtunk,  némi  vigaszt  jelentett,  hogy  fordult  a  szerencse:  A  felét  sikerült  visszanyernem.

SZOMBAT

Ez  volt a  nap,  amiért  a hetet  végigcsináltam:  Az  országos  döntő  napja. Jól  indult,  pocsékul folytatódott: Vereségek  hegyén-hátán. A hat fordulóban  mindössze 10  őontot  szereztem,  amivel  úgy  a  15.  hely  táján  tanyáztam. ebéd  után  jobban  ment,  a  négy  fordulóban  sikerült  14  pontot  szereznem,  végül  az  ötödik  lettem. a  körülményekhez  képest  elfogadható  teljesítmény.

Hogy  milyen  volt  a  verseny, ahhoz  adalék  az  Ultiszövetség  honlapjára  betett  írásom,  a  végeredményhez kapcsolva.

http://magyarultiszovetseg.hu/piatnik-nemzeti-ulti-bajnoksag-2014-evi-donto-vegeredmeny/

Szerencsésen  „hazaárkeztünk”  Nagyhegyesre,  ahol  Csilla  lányomnál  éjszakáztam.  Idáig Nagy  Pista  barátom  hozott,  aki  Debrecenből  jutott  be  a  döntőbe. Haza  Vasárnap  érkeztem,  a  vőm  hozott  be  Debrecenbe,  délre  kerültem  Sátoraljaújhelybe, innen  még  Széphalomba mentünk  a  másik  lányomékhoz  egy  családi  ebédre  és  csak  este  kerültem  haza  Vajdácskára. Nem  csoda,  hogy  csak  ma  számolok  be  a  hosszú  hét  eseményeiről.

Fárasztó  hét  van  mögöttem, de  az  élet  nem  áll  meg. Már  megszerveztem  a  következő  hétvége programját. Remélem,  azt  már  jobban  bírom  erővel,  addig  talán  sikerül  kipihennem  e  hét  fáradalmait.

Hogy miért  csinálom? egyszerűen  azért,  mert  számomra  már  csak  ez  jelenti  az  Életet: ha van miért  Pestre utaznom. Ha  már  ehhez  se  lesz  kedvem  meg  energiám  akkor úgy fogom  magam  érezni,  mint  egy  lejárt  lemez:  VÉGE

Köszönetemet  fejezem  ki  néhány  embernek,  akik  lehetővé  tették a hosszú héten  a  mozgásomat.

Megérdemlik,  hogy  név  szerint  is  megemlítsem  Őket.  Moskovits  Sándor  és  Dudás  János  a  pesti  útjaimnál  az  éjszakai  "taxis"  szerepét  vállalták  föl.

Bágyi  Imre  a  szegedi  tartózkodásomban  vállalt  oroszlánrészt.

Nagy  István  pedig  a  hazautazásomban  segített  sokat. egészen  Nagyhegyesig vitt!  Ott  laknak  a  lányomék.

Mindegyiküknek  megköszönöm  a  baráti  segítséget. Nálkülük  nem  tudtam  volna  nekivágni  az  útnak.

Szeptember  végén

Már  annakidején  Petőfinek  is  voltak  szomorú  megérzései  az  ősz  közeledtéről,  pedig  még  hol  volt  a  végkifejlettől.Ez  a  szeptember  nekem  is  örökre  emlékezetes  marad. Habár  az  alapállás  egészen  más,  de  a  történet  nem  mindennapi. Akik  ismernek,  tudják,  hogy  szívem  egyik  csücskében  az  ulti  szenvedélye  nem  csak  mint  „játék”  szerepel. És  ha  ehhez hozzávesszük  azt  is,  hogy  nem  szoktam  szó  nélkül  hagyni, ha  bármiről  van  véleményem, az  már  előrevetíti  azt,  hogy  bármiből  levonom  a  következtetést:

KÁOSZ   uralkodik  kishazánkban.

A megállapítást  a  tömegközlekedésben  tapasztalt  fejetlenségből,  saját  tapasztalataimból  vontam  le. De besegítettek mások  írásai  is,  amik  mind  azt  támasztották  alá: Nem  jó  ma    VONATRA,   3-sa  Metróra, vagy  távolsági  buszra /a  helyieket  is  beleértve/  felszállni,  mert  nem biztos,hogy a megadott  időre,  már  ami  a   MENETRENDET  ILLETI,   meg  is  érkezünk.

Egyetlen  utazási  emlékemet  mondom  el.  Szeptember  12.  Péntek. Reggel  8-kor  indul  a  vona  Sárospatakról, 12-re kéne a  Keletibe  érkeznie.  Ehhez  képest  fél kettőre  értem  oda,  lekésve  mindenfajta  programot,  ami aznapra  be volt  ütemezve. De  haladjunk  sorjában: Már  félóra  késéssel  indultunk,  mivel be  kellett  várni  a  szemből  jövő  vonatot.  Pedig  ha  időben  indulunk,  bőven  ott  vagyunk  a  következő  kitérőnél. Tudni  kell,  hogy  Szerencs  és  Sátoraljaújhely  között  csak  egy  nyomtáv  van, így a  vonatok  találkozását  három  helyen,  kitérővel  oldja  meg  a  MÁV. Az  már  csak  az  én  véleményem,  hogy  az  volt  bolond,  aki  kitalálta, hogy  szedjék  fel  a  másik  vágányt. Most,  szeptember  15.-e  után  folyik  a  vonal  korszerűsitése, hogy  majd  IC  járatokat  is  lehessen  indítani  ezen  a  vonalon.

De  térjünk  vissza  12-ére: Mire  megérkeztünk  Olaszliszka-Tolcsvára,  át  kellett  szállni  vonatpótló  buszra,  ami  Bodrogkeresztúrig  vitt  bennünket. Ott  vissza  a  vonatra,  egészen  Miskolcig  élvezhettük  az  utazást!  Ott  másik  vonatra  tereltek  minket,  így  jött  ki  a  másfél  órai  késés.  Mindezt  egy  olyan  járaton,  aminek  elméletileg  végig  kellett  volna  menni  Budapestig.

Mivel  szeptemberben  szinte  minden  hétvégemet  az  ultiversenyek  kötik  le, így  nyilván  tartottam  attól,  hogy  a  „vonatpótló  buszok”  nem  fogják  segíteni  a  MÁV  menetrend  pontosságát,  így  hosszú  hetet  iktattam  be  magamnak,  lévén  két  egymás  után  következő  szombaton  is  verseny. Csakhogy   20.-án  Peste, míg 27-én Szegeden  lesz. Oda  pedig  emberi  számítás  szerint  is  csak  7  óari  utazással  érek  el,  ami  a  jelenlegi  állapotok  mellett  szinte  lehetetlen. Ezért  terveztem  úgy,  hogy  a  kát  verseny  között  nem jövök  haza,  inkább  a  feleségemet  kapacitálom  arra,  hogy  látogassa  meg  rég  nem  látott  barátnőjét,  így  lesz  hol  lennünk  és  háborítatlanul  tudom  a  hetet  végigkártyázni.

Igenám, de pont szeptember végén jár le mindkettőnk  jogosítványa,  amit  illik  megújítani. Egy  közuti  ellenőrzéskor  nagy  árat  fizethetünk  érte. Így  került  sor 18.-án  azokra  az  eseményekre,  amik  e  blog  megírására  késztettek.

Diótörő

Csajkovszkij  balettjának  semmi  köze  a  címhez. Nekem  annál  inkább. Az  okmányirodában  sikerült  felbosszantani  minket  az  ott  ülő  hölgynek: nem  egyeznek  az iratok. Én  ugyanis 6  éve  megkaptam  a  „László”  utónevet,  amikor  személyi  igazolványt  kellett  megújítanom. Feleségem  viszont  maradt   SZILÁRDNÉ,   amit  az  okmányirodista  hölgy  nem  akart  elfogadni:  Szerinte  neki is  fel  kellene  venni  a  „Várszegi  Szilárd Lászlóné”  nevet.

Aki  ismeri,  tudja: A  makacsságot  Ő  sem  a  szomszédban  vette. Így  maradt  „Szilárdné”..  Bevásároltunk  még  a  piacon, hogy  legyen  mit  Pestre  vinni,  aztán hazamentünk. Reggel  a diófa alatti füvet a szomszéd simára vágta, hogy könnyebb  legyen  a  diót  felszedni. Nekem,  mint  általában  mindig,  támadt  egy  hülye  ötletem:  Mi  lenne,  ha  a  még  a  fán  levő  diót  leverném,  így nem kell majd apránként felszedni. Feleségem  ágált ellene,  így  persze,  hogy hozzákezdtem. Van  egy  létránk, amiről a magasabb  ágakról  is  elértem  a  diót.  Elkezdtem  leverni. Már majdnem kész voltam, az  utolsó  létramászás  következett,  amikor  megtörtént  a  baj:  A  létra  egyik  ága  megsüllyedt  és  én  a  tetejéről  leestem  a  földre. egy  döglött  béka  szebb  látványt  nyujtott  volna,  mint  én: Fel  sem  bírtam  állni,  feleségem  húzott  fel,  és  szó  nélkül  hallgattam  az  „áldást”: Hogy  milyen  hülye  vagyok.  Lefeküdtem  az  ágyba. Hallani  sem  akartam  az  orvosról  vagy  a  mentőről. Ez  egy  óra  táján  történt. Háromkor  már  olyan  szarul  éreztem  magam,  hogy  beleegyeztem: Jöjjön,  aminek  jönnie  kell. Jött  is  a  mentő, és  hordágyon,  rögzítve  vittek  a  kórház  sürgősségi  osztályára.

Ekkor  olyan  távol  állt  tőlem  az    ULTIVERSENY,   mint  Makó  vitéz  anno  Jeruzsálemtől. De  szerencsém  volt: Minden  lelet,  vizsgálat  negatív  volt,  törés  nincs, csak  valószínüleg  a  lumbágóm  jött  elő. amit  az  esés  idézett  elő. Így  hazaengedtek, és  terveim  szerint  mégis  megyek  Pestre. A  makacsságom  én  sem  a  szomszédban  szereztem  be. Igaz,  hogy  jelenleg  úgy  mozgok,  mint  egy  beteg  légy,  de  az  vígasztal,  hogy    ÜLNI  MÁR  TUDOK.  amit  meg  menni  kell,  oda  elvisznek  a  haverok.

Tanulság:  Peches  ember  ne  menjen  a  jégre,  avagy  egy  77  éves  ne  akarja  eltáncolni  a  Diótörő  balettját.

A  történethez  hozzátartozik, hogy  a  kórházba  a  feleségemet  a  lányom  hozta  be, aki  végig  ottmaradt  az  "eredményig",  és  a  végén  Ő  hozott  vissza  minket. amit  ez  útun  is  köszönök  Neki.  

Remélem, hogy  ha  sikerül  „odáig”  eljutnom  ahol  a  „lapokat  osztják”,  ott  már  nem lesz gond. Hogy  addig  hogy  jutok  el? Talán  egy  segítőkész  angyal,  aki  eddig  is  vigyázott  rám,  ezután  is  ott  lesz,  ha  nehézségeim  támadnának  a  járás  területén.

Egy  lépéssel  közelebb…

2014-08-23  mérföldkő  az  életemben.  Választanom  kellett:                      Melyik  eseményen  vegyek  részt?

Ugyanis  egy  napra  esett  a  családi  esemény,  a  Novák-találkozó  és  a  Sportulti  selejtező. Mivel  a  kártya  nálam  (eddig)  elsőbbséget  élvezett,  és  a  Sportultiban  elért  „Mester”  szintem  azt  kívánta,  hogy  ott  legyek, így  én  Kisvárdára, a  feleségem  pedig  a  Novák-találkozóra  ment.

Utólag  azt  mondom:  Rossz  döntést  hoztam. Hogy  miért? Azt  az  Eredmény  igazolja. De  az  előjelek  sem  voltak  valami  bizalomgerjesztők.

Kisvárdán  voltam,  de  a  lelkem  egyik  fele  nem  volt  ott. Az  ott  volt  a  Rukkel  tónál,  ahol  a  családi  esemény  azt  hivatott  megállapítani,  mennyien  maradtak  még  meg  egymásnak, mennyien  ápolják  a  családi  összetartozás  kötelékét? Az  eredmény  magáért  beszél: Hol  van  már  a  közel  100  családtag,  akik  az  elsőn  ott  voltak? Foghíjas  volt  a  létszám,  néhányan  már  a  túloldalról  nézhetik  csak,  mennyien  maradtak  az  első  generációból. De  akik  ott  lehettek  volna, közülük  is  sokan  maradtak  távol. Én  is. Már  bánom. Mert  a  képek  tanusága  szerint  a  jelenlevők  jól  érezték  magukat,  örültek  egymásnak. És  már  a  negyedik  generáció  is  képviselte  magát.

Érdemes  megnézni  a  Találkozó  képeit.  Megfogyva  bár,  de  törve  nem, a  „maradék”  is  elég  szép  számot  tesz  ki. Hátha  még  ott  lett  volna  mindenki, aki  a  családba  tartozik. Akár  meghaladta  volna  a  kezdő  létszámot,  a  100  főt.  Akit  érdekel, tekintse  meg  a  Találkozóról  készült  képeket.

https://www.facebook.com/events/340014779483522/351543238330676/?notif_t=plan_mall_activity

Mivel a képek a Novák család tagjai számára  elérhetőek,egy  kis  kiegészítést  adok  a  Találkozók  történetéről.

Az  "első  generáció"  első  halálesetekor  merült  fel  a  gondolat, hogy  ne  csak a  szomorú  eseményeken  találkozzunk, hanem örüljünk  az  élőknek, és  egy  éven  egyszer  a  Nagy  Család  találkozzon  egymással.

Ennek  már  több, mint  20  éve. Azóta  rendszeresen  megtartjuk, mindig  más  unokatestvér,  a  2.  generációból. Közben  az  idősebbek  egyre  kevesebben  vagyunk,  de  a  3. és  4..  generáció  is  jelentősen  bővült,  így  a  család  létszáma  inkább nő,  mint  fogy.

Hogy  ezen  most  "csak"  35 fő  vett  részt, az  szomorú. Azért  elsősorban, mert  az  összetartozás  ereje  helyett  ma  a  mindennapi gondok, a  különféle  gondolkodásmód  határozza  meg  az  életünket. Lehet,  hogy  ez  a  szép  hagyomány  is  áldozatul  esik  a  napi  politikai  csatározásoknak? Nagyon mélyre  sikeredett  az  az árok, amit  az  orbáni  politika  ásott  akár  a  családok  tagjai  közé. Na  és  ha  nincs  meg  az  "ősök"  összetartó  ereje, a  mai  fiatalság  már  nem  igényli  a  családi  kötelékeket.

Ugyan  nekem  is  van  már  dédunokám, csak  a  "papír"  hiányzik  a  hivatalosságához. Szeretném  hinni, hogy  jövőre  is  lesz, de  nagyobb  létszámmal. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nekem  a  kártya  jelenti  az  életet. Ha letenném, nem  hiszem, hogy  lenne  kedvem  bármihez  is. Belefáradtam  az  életbe. Elfogyott  az  erőm,  betegségek  kínoznak,  akkor  nem  fáj  semmi,  ha  van  kivel  játszanom. De  ezt  a feszített  tempót  már  nem  bírom. Jóból  is  megárt  a  sok. Minden  nappal  közelebb  kerül  az  ember  a  Véghez:  Minden  nap,  amit  még  itt  tölthetek, ajándék.

Válaszúthoz  érkeztem. Választanom  kell,  mennyi  terhet  veszek  a  vállamra, mert  ha  sokat  markolok,  kevesebbet  tudok  teljesíteni.  A  77  év  nem  múlik  el  nyomtalanul. Érzem  a  súlyát  minden  lépésnél. Így  hát  a  terhekből  le  kell  tenni  ahhoz,  hogy  még  egy  ideig  a  maradékot  cipelni  bírjam.

„Ami nem megy,  nem  szabad  erőltetni”. Igaz  a  közmondás. Ezért  döntöttem  úgy,  hogy  búcsút  intek  a  Sportultinak.  Az  utolsó  két  év  eredményei ,  de  különösen  az  idei  azt  sugallja:  Elég  volt.  Elég  megnézni  a  statisztikát:  A  16.  helyezés  már  nekem  szégyen. Lejárt  az  időm.  Ideje  abbahagyni.

Az  évet  végigjátszom,  ezzel  tartozom  a  sporttársaknak.  Mi  lesz  jövőre?  Az  a  jövő  zenéje.  Attól  függ,  mennyit bírok? Szeretnék  ott  lenni  mindenütt,  de  más  a vágy  és  más  a  realitás. A  teljesítőképességnek  vannak  határai.

http://magyarultiszovetseg.hu/sportulti-orszagos-elodonto-kisvarda/

Hogy  mit  szeretnék?  Játszani  olyan  Barátokkal,  akik  elfogadnak  olyannak,  amilyen  vagyok. Öreg,  beteg  és  nyűgös, de  sportszerű  játékos. Aki elfogadja  mások  rigolyáit  cserébe  az  enyémekért.

Szeretném megtartani a Klubom, szeretném,  ha  azokon  a  napokon,  mikor  még  meg  tudok  jelenni  a  Névsorolvasásnál,  lenne  néhány  Barát,  akivel  baráti  ulticsatákat  vívhatnék,  amíg  csak  ki  nem  hull  a  kártya  a  kezemből.

Nem  siettetném  a  dolgot, de  ez  nem  rajtam  múlik. Ne  hagyjatok  magamra,  mert  szeretnék  játszani  az  utolsó  órámig.

https://www.youtube.com/watch?v=cpphx7GJHtg

Nem  csak  a  húszéveseké  a  világ!

Igaz a mondás a magyar Hungarikum megszállottjaira, az ultisok  társadalmára. Fordítva igaz: Egy ultis akkor számíthat  sikerekre, ha  már  belép  a  Szépkorúak  Társaságába. Nem hiszem, hogy ez másoknak öröm lenne, az ultisoknak  előny.  Semmi másra nem kell koncentrálni, csak a játékra. Idejük van bőven, hiszen aki  megéri  a  65.  évét, már  elégedettség  tölti  el,  hiszen  az  átlagéletkor  felett  van, és  ha  életét  tisztességgel  ledolgozta, nincsenek  megélhetési  gondjaik: Rájuk  már  nem  hat  első  kézből  a  kormány  gazdaságot  ölő  politikája.

Idejükből bőven jut  szenvedélyüknek hódolni. Szombaton  egy taggal  bővült  a  társaság: Mészáros Karcsi barátunk lépte át a küszöböt. Ezt a napot  mi  mással  lehetett volna megünnepelni, mint Barátság Kupa  Ultiversennyel? A nevet  és  formát én találtam  ki, de cseppet sem bántam  hogy  Karcsi  is  ezt  választotta  szülinapi  bulijának címadójaként.  Remek versenyt  szervezett  baráti  körének. Nem  meglepő, hiszen  már  Elnökként  is  remekül  vezette  az  Ultiszövetséget,  nem  rajta  múlt,  hogy  még  mára  sem  sikerült  tető  alá  hozni  a  fúziót.

A  jelenlevők bizonyították,  van igény nívós  versenyekre. Ha egy arra  érdemes  Ember hívja Barátait, erre az eseményre a világ végéről is akadnak  jelentkezők.

A Barátság  nagy  összetartó  kapocs. Vannak  az  életben  „hideg  napok”, még  a  szerelemben  is  „örök  harag”,  ami  csak  rövid  ideig  szokott  tartani,  utána  édes  a  kibékülés. Kártyás berkekben  sem  ritka  az  „ereszd  el  a  hajamat”  össznépi  játék,  ami a  partik  alapos  kibeszélésével némi  jófajta  pálinka  elfogyasztása  után már  csak  „történelem”,  az  élet  megy  tovább.

Karcsi  alaposan  megszervezte  Barátság – versenyét. Minden  a legnagyobb  rendben,  bírói  közreműködés  nélkül,  zökkenőmentesen  zajlott. A  program már pénteken elkezdődött:  A legvérmesebbek előzetesben  mérték  össze  tudásukat.  Muzslai  Robi, Bartos  Gabi  és  Solti  Pista /közismert  nevükön  Soltvadkert  csapata / Pestről  jött,  engem  Vajdácskán  vettek  fel. Itt  volt  egy  kis  „megálló”,  hiszen  a  „Pestiek”  még  nem  voltak  nálam, és  egyébként  is  volt  egy  kis  mosolyszünet,  amit a  „békepipa”  és  némi  házipálinka  után sikerült  áthidalni. Azt  hiszem,  ennek  mindenki  örült, legfőképpen  a feleségem,  aki  a  háziasszony  szerepét  minden  vonatkozásban  jól  játszotta.

Közben  Karcsi   nyugatalankodott,  mert  már  ott  kellett  volna  lennünk,  de  türelmesen vártak minket Nagy Bélával,  pálinka  és  vacsora  kiséretében.  Az  előjátékban a vendéglátó  jó  házigazdának  minősült:  Nem  tört babérokra, így  sikerült megszerezni a 6. helyet. Mindezt úgy,  hogy  még  a  cehhet  is  Ő  állta. Mi  egy  kollégiumban  „aludtunk”. Már  aki. Mert  Gabi,  Pista  meg  én  még  lejátszottunk  három  bulit, hogy  a  versenyre  hangoljunk.

Reggel 8-kor  ott  voltunk  a  helyszínen. Kicsit  korábban  a  kelleténél, még  a  kaja  nem  állt  rendelkezésre,  de  mire  kisütöttük volna,  hol  lehet  reggelizni,  befutott  a  kaja  is,  töméntelen  mennyiségű  kenyérlángos  kiséretében. Addigra  már  gyülekezett  a  vendégsereg,  és  nem  úsztuk  meg  újabb  adag  pálinka  nélkül. Persze  mindezt  csakis  a  Barátságért  fogyasztottuk.

Mire  összejöttek  a  Barátok, az  ünnepélyes  Megnyitóval  kezdetét  vette  a  Barátság  2.  Ultiverseny.  Remélem,  nem  ez volt  az  utolsó  a  sorban.

Voltak újdonságok  a  játékban: Lehetett  dupla  értékben  4-ből  teljesíteni  a  mondásokat, sőt,  négyszeresen, háromból  is.

A verseny  sportszerű  keretek  között zajlott.  Úgy  tűnik  ez  az  év nem  a  régi  bajnokoké, születnek  újak: Gulyás  Pista  Barátunk  nyerte  Nyiregyházáról, megelőzve  Bartos  Gabit, Mészáros  Karcsit. De  az  ünnepelt  végül felállhatott  a  dobogó  3.  fokára. Megérdemelten. Hiszen  sokat  tett  azért,  hogy  ez  a  Verseny  létrejöjjön. De  azért  is,  hogy  a  Barátság  versenysorozat  elinduljon.

Azt  hiszem,  az  ilyen  versenyek  hozzák  közel  egymáshoz  a  Barátokat. Az  ilyen  versenyek  teszik  szinessé az  ultis  hétköznapokat.  Ezek  a  versenyek  a pisosbetüs  ünnepek  a  szürke  hétköznapok  sűrűjében.

Gratulálok  Karcsi  Barátunknak  a  szervezéshez. 65.  Születésnapjára  pedig  sok  örömöt  és  boldogságot  na  meg  hosszú  életet,  hogy  még  sokáig  legyen  módja  szervezni  Barátság – versenyeket. Köszönöm,  hogy  ott  lehettem. Remélem,  még  akad  folytatója  a  szép  hagyománynak.

Ha  még  élek,  ha  lesz  Barátság-verseny  és  meghívnak,  ott  leszek.

Anomáliák 2.

Mottó:  Minek a szabály, ha  azok  sem  tartják  be, akik  csinálják?

Vagy  ha Vezetőink  nem  ismerik,  minek  vállalnak  ’bíró”  funkciót?

Ezek  az  egyszerű  kérdések  borzolják  sokszor  a versenyen  résztvevő  játékosok  idegeit. Hiszen  a  játék  sportszerű  körülményeihez  szükség van  bíróra,  aki  eldönti,  ha  vita  alakul  ki lejátszás  közben. A  legtöbb  vita  a    RENONSZ    témakörben  adódik. A  Szabály  egyértelmű utasítást  ad,  mikor  mi  a teendő. Csak  az  a  baj,  hogy  az  adott  versenyre  kinevezett „bíró”  nem  ismeri  azt. Így  ahány  BÍRÓ,  annyiféle  az értelmezés.

A központi akarat és törekvés az, hogy  a  két  „szövetséget”  vonjuk  egy  kalap alá. Magyarul: Legyen  egy  Ultiszövetség  egységes  szabályzattal. Jelen  esetben  nem ez a  helyzet. Ezt a  legutóbbi  versenyeken  történtek  is  igazolják. A szabályokon  sokat  nem  is  kéne  változtatni,  hiszen  az  évek  folyamán  már  sikerült  összecsiszolni. Mindössze  néhány  apró  különbség  maradt, ami  viszont  alkalmas  a  játékosok  megzavarására.

Legutóbbi  írásomban  kettőt  emeltem  ki:    A  kijátszás  előtti  bedobást  és  a  játékos  már elvitt lapjainak  megnézhetőségét.  Emlékeztetőül.

http://szilardba.blog.hu/2014/07/30/anomaliak_833

A  Mausz  szabályai  szerint  csak  az  első  passz  dobható  el  kijátszás  előtt  kontrával.  Míg  a MUOE  szabálya  megengedi  a  2.  piros  passz  eldobását  is. Nagyon  nem  értek  egyet  ezzel  a  megoldással.

Azzal a különbséggel sem, hogy  a  Mausz  versenyein  a  játékos  bármikor  megnézheti a saját elvitt  ütéseit, ezt  a  MUOE  versenyein  nem  teheti  meg.  Azokat sújtja, akik mindkét versenyrendszerben  érdekeltek. Megszokásból  is  megnézi ütéseit  egy  Mausz-versenyhez  szokott  játékos,  a  meglepetés  akkor  éri,  amikor  egy  MUOE  versenyen  partnerei  ráverik  a  renonszot.

Ez   az  a  pont,  amiben  szükséges  lenne  az  egységes  álláspont:  A  renonsz  fogalmának  meghatározásához. Ma  sokkal  több  az  „erőszakos”,  vagy  inkább  szándékos  renonsz  a  játékban,  mint  ami  elfogadott  lenne.

Renonsz  van, ha figyelmetlen, ha téved, ha vét a szabályok  ellen  a  játékos.

Renonsz   NINCS,   ha  a  partnerek  szándékosan,  a  szabályok  szellemével  ellentétesen  kikövetelik  maguknak. De  ehhez  az is  szükséges,  hogy  a  szabályokat  legalább  azok  ismerjék,  akik  megalkották.

Erre  jó  példa  Tiszabercel: Renonszot  ítélt  a  „bíró”  egy  olyan  esetben,  ahol  szó  nem  lehetett  volna  róla.

Lejátszással kapcsolatos szabályok

4. §

(2)Színesjátékbanazaduszíntbekellmondani.Amennyibennemhangzikel,figyelmeztetni kella felvevőt.

Nyíregyháza, 2014. február 1.

 Gyöngyösi Géza sk.                                                                                    Rehó Lajos sk.

   MAUSZ főtitkár                                                                                           MAUSZ elnök

Hogy  mindezeket  miért  vetem  fel? Egyetlen  okom  van  rá:  A  sportszerű  játék  kialakítása  céljából. Rehó  Lajossal arról  beszélgettünk,  jó  lenne, ha a  két  szövetség  fuzionálna. Ez  az  Ő  álláspontja  volt,  amivel  egyetértettem.

Azért  teszem  a  Szövetség  honlapjára, hogy a témát próbáljuk  megoldani.   Azt  hiszem,  a  fúzió  és  a  szabályok  egységesítése  megfelelő  megoldás  lenne, amivel  csak  nyerne  az  ultis  társadalom.

Anomáliák

Van  egy  Hungarikumunk,  az  ulti,  és  van  hozzá  két  országos  szövetségünk:

1.        A  MUOE  /szándékosan  írtam  elsőnek,  mert  ez  alakult  hamarabb/
2.       Mausz.

Megmondaná  Walaky,  mi  szükség  van  egy  országban  két   ORSZÁGOS    szövetségre?

Megpróbálom  megfejteni: Hogy  ki  lehessen  bújni  a  szabályok-adta  megkötések  alól.

Erre  most  egyetlen  példát  hozok  fel.

Lejátszással kapcsolatos szabályok

4. §

/Mausz-szabályzat/

.Sima passztkijátszásnélkülkontrávalellehet dobni,azadubejelentése előtt.Másesetekbena bedobáshoza partnerekbeleegyezése szükséges. Ilyenkor abedobó kontranélkülfizet, ha nem hangzottel kontra.

6. A lejátszás  /MUOE  szabályzat/

A felvevőnek joga van a vállalást az első lap kihívása előtt, a lapok bedobásával feladni

anélkül, hogy ehhez a társak beleegyezését kérné. Ebben az esetben az érvényes licitet

kontrázva kell fizetni. Az első lap kihívása után, a társak egybehangzó beleegyezését kell

kérni a játék feladásához. Ha ezt nem kapja meg, a játékot le kell játszani.

A  példa  világos:  NINCS  EGYSÉGES  SZABÁLYZAT.

Erre  van  még  néhány  példa,  amire  nem  szándékozok  most  kitérni. De  akár  ez  az   EGY    is  okot  adhat  arra, hogy  a  kétfajta  versenyrendszerben  játszók  között    NÉZETELTÉRÉST   okozzon.

Kérdésem:   MIÉRT  NEM  LEHETETT    egységes  szabályzatot  kialakítani?

Volt  erre  igény  és  törekvés  is.

Véleményem  szerint  a    REÁLIS    ebben  az  esetben  a  Mausz  szabályzata. Megindokolom: az  első  passzt  a  „lap”  diktálja. Vagy  van,  vagy  nincs: Ellökhető,  aránylag  olcsón. De!  A    LICIT   már  a  „Piros  passznál”  elkezdődik. Ha  bárki  ezzel  akar  kibújni  egy  nagyobb  bukás  lehetősége  alól,  ne  tehesse  meg,  hogy  kijátszás  nélkül  eldobja  a  lapját.

Vállalja  fel  a  piros  játék  összes  következményeit!  Mert  a  BEDOBÁS   ellent  mond  a  játék  tisztaságának. Még  ha  ez  a  passzus  /akár  véletlenül/  benne  is  van  a  MUOE  szabályzatában.

Ajánlom  figyelmébe  at  arra  illetékeseknek,  különös  tekintettel  Muzslai Róbert  MUOE  Elnöknek.

Hogy  mi  lenne  a  „haszna”  az  egységnek?

Kevesebb  lenne  az  egyet-nemértés  az  asztalok  mellett.