Ünnepnapok
„Itt van az ösz, itt van újra, szép, mint mindig Énnekem”
Hogy mi okból? Itt láthatod! Erről szól az „énekem"
Aki ismer tudja, hogy csak két dolog érdekel igazán már az élet dolgaiból: Ha jól kibeszélhetem magam a napi politik eseményei kapcsán és a játék. Amit nálam az ulti testesít meg. Ezért van az, hogy egyik napot a politikának, a másikat a kártyának szentelem. Hogy közben van-e időm aludni? Az nem kérdés. Ha 2 – 3 óra jut, az már szinte sok.
Ez a hétvége emlékezetes marad számomra. De ezt mondhatom a hónapról is ,hiszen október azon kívül, hogy tartalmaz két ünnepet is,egyik sem örömteli, nekem örömöt okozott a két döntő megnyerése. A Mausz által rendezett, most pedig a MUOE döntője a Stefánia palotában. Hogy a kettő között mi a különbség, azt nehéz lenne „lezongorázni” még Liszt Ferencnek is.
Ez tényleg ünnep volt, az Ulti ünnepe. Ahol legalább 100 ultis van jelen azért, hogy kiderüljön, ki lesz az idei bajnok, az már ünnepnek számít ebben az inséges időben. Míg a 15 „kiválasztott” külön teremben vívja meg a nagy csatát, addig a többi, - hogy ne unatkozzon – a Köztársasági Kupáért játszik. Mert az ulti játék, szenvedély és sport egyszerre!
Ez a verseny az éves „munka” gyümölcsének betakarítását jelenti a döntőbe jutotta számára. Ami nem könnyű feladat, amit bizonyít, hogy az Elnöknek, Muzslai Róbertnek egyszerse sikerült bejutnia. Az év abból a szempontból is kivételesnek számít, hogy először jutott be női versenyző Fülöpné Köves Éva személyében. Hogy Én hogy éltem meg, ebből a szempontból próbálom meg visszaadni azt a hangulatot, izgalmat és ünnepélyességet, ahogy Én éreztem.
A Megnyitó is felemelő érzés volt. Ritka esemény, ahol ilyen fegyelmezetten hallgatja száz mindenre elszánt ultis a Himnuszt: A betévedt egyetlen légy zümmögését is lehetett hallani. Aztán a hagyományoknak megfelelően jött a Kék Duna keringő, amire két profi pár ropta a táncot mindannyiunk örömére. Végül jött a sorsolás, ki milyen számot húz, amivel besorolja magát a versenybe: Nekem a 12 jutott. Nyugodt voltam, rögtön az jutott eszembe, hogy 2012-t írunk, és a másik kupámon az évszám is rajta van.
Bevonultunk, elkezdődött a verseny. Számomra jól. Könnyen vettem az első akadályt, pedig az ellenfelek egyáltalán nem voltak könnyűek. Így ment három fordulón keresztül, na nem könnyen, mert helyenként „vért izzadva” tudtam megfordítani az eredményt, mert egyre rosszabb lapok jöttek. A negyedikben egyetlen partit nem nyertem, csak azt buktam el, amit bemondtam.
Az utolsó hármat sikerült megnyernem és ezzel először állhattam fel a képzeletbeli dobogó tetejére. De hogy az út addig milyen „rögös volt”, ahhoz néhány partit elmesélek. Hogy melyik hanyadik fordulóban volt, azt nem tudnám mgmondani, de hogy mi volt, azt igen.
- Hol az egyik, hol a másik versenyző vezetett, Én tartósan „tartottam” az utolsó helyet. A végefelé, a 15. táján jött egy lapom: Zöld 7, 8, 9, F Tök 7, 8 Makk Á, 7, 8 Piros F. Nagy Pista piros ultit mondott. Rányúltam, kaptam a zöld A, K –t. Piros betlit kellett mondani, de az a kérdés, mit tegyek le? Ha a zöld oszlik, jó vagyok, ha nem, semmiképp nincs meg. Tehát oszlásra játszottam. Így a makk Á-t és piros F-t tettem le. Zölddel indultam, Pista kontrázott, mivel oszlott a zöld, rekontráztam. Ezzel az egy partival nyertem meg a kört.
- Felvevőként ez volt a lapom: Piros: Á, A, 8, 7 Makk: Á, 10, 8 Zöld: Á, K, A Tök: A, 9. Gyengén álltam a II. helyen, ha bemondom az ultit, esetleg semmit nem kapok, hiszen kiállt 60 mondás, /ami meg is volt/. Ezért a két tököt tettem le, csak pász pirosat licitáltam.Így volt reményem a 4 Ászra, esetleg ultira is, ha kedvezően alakul. Nem nagyon akart alakulni, mert a makk indulásra egyiknél 40 kontra partit kaptam, amit a másik 20-szal segített. A harmadik makkal eltaláltam a „negyvenet” és tök ásszal jött le, amibe beleesett a tizes is. Zőld ásszal folytattam, amire a „40”-es a zöld filkót tette. Az alsóba a tizest és jött tökkel. Ebből arra következtetem, csak két zöldje van, a harmadikat aduval fogja ütni. De hány aduja van? Ha három. akkor ultim van. Ha meg a piros tízes van a másiknál, még partim is. Szerencsém volt. A be nem mondott piros ultimó helyett, ami „ablakos” lett volna, hiszen a két tököt kellett volna meghagynom, egy partiból lett partim - kontrával, ultim és négy ászom, ami 12 pontot ért fejenként, amivel megnyertem az asztalt.
- Ennél is furcsább eset, amikor tudtam, hogy nem lehet partim, sőt százuk lesz, mégis bemondtam a piros ultit, /volt benne rizikó, mert akár el is veszthettem volna/ de így a „0” ponttal megőriztem a vezető helyem. Ha viszont bárki játszik bármit, megelőz, olyan kicsi volt a különbség. Ez különben az utolsó parti volt a körben, amit a legkisebb arányban nyertem meg. 9 Ft ellen -3 és -6 volt az álás.
- A legnagyobb izgalom mégis az utolsó körre maradt. Egy ponttal és nagyon jó segédponttal vezettem Ihász Sanyi bá’ ellen, amikor Ő kiváló ellenfelek ellen, Én pedig a két „sereghajtóval” ültünk asztalhoz. Míg Sanyinak ömlött a lapja, nekem döglött lapok jártak: 16 osztáson keresztül egyetlen paszt nem nyertem. Hogy nagyon nem húztak el a társak, annak köszönhető, hol az egyik, hol a másik is bukott valamit. Így tartósan ott voltam az utolsó helyen. Miközben a „szomszédban” Sanyibá’ tarolt: 150 pont körül állt már. Muzslai ott járt körülöttünk, és azt figyelte: Melyikünk a kettő közül? - viszi el a pálmát. Addigra kétesélyes lett az eredmény. Én csak úgy lehettem első, ha megnyerem az asztalt. Sanyi annyira megjavította a gólarányát, hogy pontegyenlőség esetén Ő nyer. Következett a 17. leosztás: Megjegyeztem: Karcsi! Már oszthatnál eccer egy lapot is! /az előzőeket rendre bedobtam/ Mire Hajdu Karcsi megjegyezte: Megfogadta, hogy ha senkit nem, de engem ki fog osztani. Havay Tibi is megerősítette, hogy nem ígértek könnyű menetet. Leosztotta a lapokat. Nem akartam hinni szememnek! Makk: Á, K, F 10 Tök: Á, K, 10. 8 Zöld: Á, A Piros: Á, 10. Ebben a körben még nem láttam hasonlót. A negyvenszáz terített durkmars elég volt az, ezt választottam.Minden más esetben bemondtam volna a 20-100 terítettet, és ráfázok! Mert a négy tök egy kézben volt! Így ezzel az egy mondással megynyertem az asztalt és a versenyt. A verseny sportszerűsége mellett izgalmas partik és a végeredmény miatt emlékezetes marad számomra. Egy évben megnyerni a két országos döntőt nem kis teljesítmény. Nekem jött ki a lépés. Muzslai megjegyezte: drukkolt mindkettőnknek, mert „nekünk állt” a verseny, de az én győzelmemnek jobban örült, mert Sanyibá’ már volt, én még nem bajnok.
Azt hiszem, amit ígértem már sokszor, meg fogom tartani: Addig szeretnék játszani, amíg a Sors megengedi és ameddig a lap ki nem hull a kezemből. Köszönöm a Sorsnak, hogy ez az idő még nem jött el és az ultistársaknak, hogy annyian gratuláltak. Köszönöm a Vezetésnek a nagyszerű rendezést. Egyetértek Muzslaival, amikor azt kifogásolta:Egy országos versenyen illett volna ott lenni a főtitkárnak vagy az elnöknek. Legalább megtudták volna, hogy lehet ünnepi körülmények között valódi ünnepi hangulati versenyt rendezni. Hogy mit hoz a „holnap”? Azt nem tudhatja senki. De ha bárhol „verni fogják a blattot” és Én még ott tudok lenni, számíthattok a jelenlétemre.
Köszönöm, hogy köztetek lehetek, kedves Barátaim! Gratulálok minden döntősnek a teljesítményéhez. Évikének, hogy sokáig helyt „ült” az asztalnál. Ne feledjétek! Az ulti elsősorban játék, ahol a sportszerűség szabályait illik betartani. Ami a jövőt illeti: A szerencse kereke forgandó, Fortuna sem áll örökké egy ember mellett, így jövőre lehet, hogy bekerül, aki még soha: Muzslai Robi barátom.
Sok szerencsét hozzá – mindenkinek.
A verseny képeit itt láthatjátok.
https://www.dropbox.com/sh/6mmxx90fmsp0e96/hubTrmXEhs
Ami még hozzátartozik: A MUOE részéről is készült beszámoló. Azt hiszem a kettő szervesen kiegészíti egymást.
http://magyarultiszovetseg.hu/muoe-donto-2012/
