A Mi Földünk a Mi Otthonunk!

Pancsuri -Panni- Anna verse

Egy kis porszem vagyok a Világegyetemben

De lüktető élet zajlik bennem s felettem

Békében élhetne rajtam minden lélek

De Ti Emberek ezt nem engeditek

Uralkodni akartok rajtam, és bennem

Sőt, teljesen tönkretesztek már engem

Mindent elvesztek tőlem, mit én adok

Lassan tőletek, már levegőt sem kapok

Gyönyörű óceánok borítják felszínem

Melyekből, magamból pár részt kiemeltem

Nektek adtam, hogy teremtsétek meg az életet

De nézzetek körül, Velem mit tettetek?

Én már nagyon régóta itt vagyok és élek

Láttam, ahogy kialakul rajtam a sok élet

Minden élet után láttam a kipusztulást

Aztán az „Isten” teremtett valami mást

Mint „angyali” lelkek ide jöttetek rám élni

Itt nem tudtátok, kik vagytok, elkezdtetek félni

Hagytátok, hogy a kapzsiság uralkodjon rajtatok

Pedig, az élethez mindent megkaptatok

A mindennel nem tudtatok mit kezdeni

Minden civilizációt hagytatok kiveszni

Most sorsotok megint ott van a kezetekben

Vagy elmentek, vagy együtt éltek velem

De egy valamit soha el ne felejtsetek

Ha ti már nem vagytok, Én akkor is itt leszek

A pusztítás után magamat újra felélesztem

Azt hogy ide gyertek, újra megengedem

De a döntés, mindig egyedül csak a tiétek

Az emberi testben mindig emlékezzetek

Azt, hogy kik vagytok, el ne felejtsétek

Hogy miért is jöttetek ide élni, mint emberek

Miért akarjuk minden áron ELPUSZTÍTANI?

És akkor hol fogunk ÉLNI?

iivcs38 Várszegi Szilárd -válasza

A Föld olyan,- mint a JÓ ANYA:
-Mindig újrateremti kincseit.
A Földön van sok alkalmas TANYA,
-Hol megszüli elpusztult GYERMEKEIT.

Ezért tud Föld-anyánk annyiszor megújulni,
-Akárhányszor pusztítják el zord erők.
Phőnix-madárként tud mindig feltámadni,
-Mert ÉLNI AKAR,- és van benne ERŐ!

AZ EMBER IS MINDIG MEGTALÁLJA RAJTA
-azt a pontot,- ahol otthonra lelhet.
Történelme során annyiszor jutott bajba,
-De mindig talált helyet,- hol megpihenhet.

Szegény Földünk annyit szenvedett már,
-Tűz,- víz,-jég, -BOMBA szaggatta testét!
Az emberiség is tett benne annyi kárt,
-De még most sem látja be szörnyű tettét,

-Hogyha nem változtatja meg élet-felfogását,
-És tovább rombolja Földünk drága testét,
-Nem éljük túl a "jövő háborúját",
Ami okozza majd Földünk elvesztét!

Ember! -Hová fogsz akkor majd menni?
-Hisz a VILÁGŰR számunkra rejtély,
A boldogságot máshol nem lehet keresni!
Hisz annyi ember a Világűrben sem fér!

Ezért lakhelyünket a Földön kell megóvni,
Életünket itt kell boldogan megalapozni,
A Föld sebeit Nekünk kell begyógyítani,
-Hogy sokáig tudjunk még ITT,- a Földön ÉLNI!

Pancsuri 46 Válasz iivcs38 bejegyzésére:

Addig míg a Föld ilyen szeretetet kap
Minket soha cserben nem hagy
Mert tudja, hogy van még olyan valaki
Aki két karjával mindig átöleli

És ha mindannyian érte összefogunk
Akkor Őt körbe éri két ölelő karunk
Szeressük Földet, és rajta az életet
Mert csak akkor hagy itt élni bennünket!