Magasabb szempontból tanár úr.
Valamikor olvastam Jan Drda:Magasabb szempontból tanár úr. című regényét, ami még ma is emlékezetemben van. Legalábbis néhány részlete. Egy gondolat bujkált bennem az éjjel: A régen olvasott regény-alak bukkant fel emlékezetemben. Nem mai történet. A II. Világháború idején játszódott. Csak emlékképekben él bennem, de ha belegondolok: Akár ma is történhetne. -Vagy holnap. Hiszen arrafelé halad az ország szekere, ahol ilyen dolgok már egyszer megtörténtek.
Ki volt a Tanár Úr? Egy vidéki gimnázium tanára. Becsületes Ember, akinek volt erkölcsi tartása, voltak elvei, amiket olykor „magasabb szempontból” nem tartott be. Tanítványai a „magasabb szempontjai” miatt csúfolták Magasabb szempontból tanár úrnak.Történt egy napon, hogy az osztály két tanulója belekeveredett valamilyen háborúellenes cselekedetbe, ami a Gestapónak nem tetszett. Két „fogdmeg” beállított az órára és el akarta vinni a két tanulót. A tanár úr nem hagyta.
Az igazgatóval tért vissza a két SS-katona, akinek a segítségével elvitték a fiúkat. Az osztály néma csenben, megszeppenve ült: - Akár ők is sorra kerülhettek volna. A tanár úr az ablak előtt állva nézte, mint tuszkolják a fiúkat a ponyvás teherautóra. Most is kimondta, amit gondolt: „Magasabb szempontból Én is megtettem volna.”
Meglepte, hogy a máskor hallott kuncogást nem hallja. Még az egyetlen légy, ami a teremben volt, sem zümmögött: Ő is meglepődött a látványon. Megfordult: Ott állt vele szemben az osztály vigyázz-állásban, némán. Mindegyikük szemében a tisztelet könycseppje csillogott. Egymásra találtak. Soha többet nem gúnyolták ki tanárjukat, akárhányszor mopndta is: MAGASABB SZEMPONTBÓL
Miért pont Ma jutott eszembe? Ma is időszerű. Minden szinten. Hiszen diktatúra van kialakulóban, van sok Ember, aki tudja, hogy nagy a veszélye, hogy megvalósul, de addig még nem jutott el, hogy felfogja: ÖSSZE KELL FOGNI! Ahhoz pedig az „elvekből” engedni kell. Ha másért nem, hát „magasabb szempontból” nézve.
Erre a mult század nagy költői is felhívták a figyelmet. Ki rövidebben, ki hosszabban kifejtve. József Attila elég röviden szólt,- de velősen. Még „szabadon”.
József Attila -(NE LÉGY SZELES...)
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.
Radnótinak nehezebb volt kifejezni gondolatait. Rá vigyáztak, nehogy megszökjön rabtartóitól. Mégis megtalálta a módját, hogy leírja gondolatait, ha töredékekben is.
Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás
Ma más a helyzet. Ma élhetnénk szabadon, építhetnénk az új Magyarországot, amit a rendszerváltáskor elkezdtünk, de ki tudja, mikorra sikerül felépíteni? Az is kérdés, mi lesz belőle? A jelen állás szerint inkább diktatúra, mint demokrácia készül. Legalábbis az új Alkotmány és minden törvény erre enged következtetni. Ezért lenne itt az ideje az ébredésnek és az összefogásnak. Nem lenne szabad minden pártnak, civil szervetetnek a saját elveihez annyira ragaszkodni. A cél szentesíti az eszközt! mondja a közmondás. -Háborúban csak egyenlő fegyverzettel lehet eredményesen felvenni a harcot!Parittyával nem lehet ágyú ellen eredményt elérni.
Találtam egy jellemző verset a mai korra. Az író nem ismeretlen. Már hallottam tőle néhány verset, egyet akkor, amikor valamelyik ünnepünkön szavalták versét.
-Ezt Radnóti után írta, - szabadon, de nagyon találóan.
Orbán Ottó: Töredék
Oly korban éltem én a földön,
mikor a majom visszaszállt a fára,
a százrészes tévédrámák közé,
hol a hős daliás menedzser, lő, sose fél,
s az elhagyatott nő könnyek közt kefél.
Oly korban éltem én a földön,
mikor Elektrát elektronikába
úsztatta át a nagy képmutató;
világképén a Föld roppant vegyesbolt –
vehetsz Wilkinson pengét s Knorr levesport!
Oly korban éltem én a földön,
mikor a hajló nádszál volt a mérték,
és Siker a mi Urunk-Istenünk,
és prófétája a nézői pontszám,
és híg szar gyűlt a kincseskamra polcán.
Oly korban éltem én a földön,
mikor az ember egy fotelben ülve
rágcsált, sörözött, lazított, butult,
s mint akit magába új vízözön nyel,
bámulta saját vesztét mély közönnyel.
Oly korban éltem én a földön,
mikor a Guttenberg-galaxist mikrofilmre vették,
betűivel meg pókereztek, és a főhelyen
egy világító szemétláda állt,
s élő adásban látta az emberiség a Nagy Agyhalált…
Nem tudom, lesz-e értelme ennek az írásnak, de ha csak minden tizedik ember magára ismer és tesz a „Viktatúra” kialakulása ellen legalább annyit, hogy még két emberrel megértteti, mit jelent „magasabb szempontból” felülírni az elveinket, már megérte!
És ha lesz kinek „élére állni” ennek a harcnak, az eredménye sem lehet kétséges. Talán jól szemlélteti a helyzetet az a „fricskának” szánt dal, ami azóta a Nép száján óhajként naponta megszólal valahol...
https://www.youtube.com/watch?v=z_S71K4V13g
De egy kis nyugalom sem ártana már.
https://www.youtube.com/watch?v=x7meKUNS4Hg&feature=related
Remélem, lesz még béke az olajfák alatt!
-És akkor LESZ MÉG ÜNNEP a Mi utcánkban!
