Gondolatok-Karácsony előtt

Karácsony fenyőin csillagok gyúlnak

A homokóra pereg,- a napok elmúlnak.

Szeretet ünnepén a szívek lángra gyúlnak,

Szerető szívek egymáshoz simulnak.

Ilyenkor az ember számvetést csinál.

Az ünnep erre most lehetőséget kínál.

Ha összegyűl a család apraja,-nagyja,

Az ajándékokat ki adja,- ki kapja!

Nincs annál szebb dolog,-ajándékot kapni!

Annál csak egy a jobb,- ajándékot adni!

És ha este a fánál átöleljük egymást,

-Rájövünk:-Még mindig szeretjük Egymást!

Mert az élet útvesztőiben sokszor eltévedünk.

Nem érünk el oda,- ahová épp megyünk.

Az Élet folyója egyfelé foly mindig:

Ez az út kisér Minket egészen a sírig.

Az út rögös.Sokszor megállunk pihenni.

Ha az Élet fáj,- akkor bizony „sírni”.

És ha újra elindulunk,- merjük remélni,

Vár még Ránk öröm,-és szeretnénk megélni.

Ezért tesszük meg az élet hosszú útját,

-Közben kiisszuk a keserűség kútját.

Akkor van értelme élni életünket,

-Ha örülni látjuk minden gyermekünket.

Ezért oly nagy ünnep nekünk a KARÁCSONY.

-Hogy eljöjjön,- minden évben szívszorongva várom.

E nap azt jelenti: Újra együtt vagyunk!

Meg azt is,-vigaszra és szeretetre vágyunk!

Talán jövőre is eljön a karácsony.

Remélem,- ezt még nem hiába várom.

Akkor is,- mint most,-csak szeretetre vágyom,

-És mindenki megérje: Szívemből kívánom!