Évértékelés

Tíz  éves  az  Ultiszövetség,  de  10  év  alatt  nem  sikerült  összehangolni  a  MUOE  és  a  Szövetség  szabályzatát. Hibának  tartom, hogy  az  alakuláskor  az  új tagegyesületek nem a működő,  versenyeket  rendező  MUOE-ba  léptek  be,  hanem  külön  szabályrendszerrel  alkottak  egy  másik  országos  szervezetet.

Mára  a  két  Vezetőség  érzi  a  kettősség  okozta  nehézségeket  az  ultis  társadalomban  és  van  akarat  az  egység  létrehozására.

Személy  szerint  nem  kívántam  olyan  „vitában”  részt  venni,  ami  a  süketek  párbeszédjére  hasonlít,  de mivel  mindkét  fél  részéről  kaptam  megkeresést,  hogy  véleményemet fejtsem ki,  megteszem.  Az  Ultiszövetség  honlapjára  viszont  nem  teszem fel. Nem  kívánok  a  számból  segget  formálni.  Az  érintettek közül  viszont  bárki,  aki  odavalónak  érzi,  megteheti.

A  2015-ös  év  jelentős,  hiszen  kerek  évforduló  a  Szövetség  életében, ez  az  év  „visszatérés  a  kályhához”  a  versenyek  lebonyolításában.  Prorok  Marci  volt  az  első,  aki  „Élő  közvetítésben”  vezette  le  az  első,  2006-os  országos  döntőt és Gyöngyösi  Géza,  aki  10  év  után  hasonlóan  a  tizediket. A  program  jól  vizsgázott, azóta  fejlődött,  már tud  négyesasztalt  produkálni – erőnyerő  nélkül.  A  MUOE  versenyein  legalább  10  éve  van  négyesasztal,  és  tudták  „pontozni”, ha nem  is  a MaRaBu-val. De  az  ideire  meghívták Marcit,  akik  a  MUOE  döntőt  levezényelte  élő  adásban  már  az  új  versenyprogrammal.

Itt  gratulálok Rehó  Lajosnak,  aki 2015-ben  elnyerte  az  Év  Játékosa  címet.

Ami  az  érdemi  „munkát  illeti:  Alaposan átböngésztem  a  két  Szabályzatot  és  a  következő  különbségekre  hívnám  fel  a  Vezetőség  figyelmét.

Kompromisszum  nélkül nem  tudom  elképzelni  az  egységes  játékrendszert. De  megér  egy  misét,  ha  sikerül  megegyezni egy  ésszerű  megoldásban.

Egyszerü  játéknál  is  van  eltérés.                                                                               Muoe: Játék (parti). A jelentések pontértéke csak akkor számítható be, ha a jelentést tevő felvevő vagy a jelentéssel élő védők valamelyike a lejátszás során legalább egy, bármilyen lapot tartalmazó ütést meg tudott szerezni.

Mausz: Csendes 100 pusztán jelentésekből nem számolható el. Ahhoz legalább egy ütés szükséges.

A  MUOE szabálya  érthetőbb. Partit  az  nem  nyerhet,  aki  legalább  egy  ütést  nem  fog /fognak/.  Azzal  válik jogossá a jelentések értéke. Nem csak  csendes  100-nál,minden partinál. Hiába van a védőknek 80  jelentésük,  a  talonban  is  van  akár  2  tizes,  ha  a  felvevő  „csendes  durmarsot”  teljesít,  azaz  minden  ütést  elvisz, megnyerte  a  partit.

Lejátszásnál: Muoe:  A lejátszás során csak az éppen elvitt ütés nézhető meg, az is csak addig, amíg a következő ütéshez nem került még kijátszásra lap. Az előzőleg elvitt ütéseket a lejátszás végéig már nem lehet megnézni.

Mausz: A játék folyamán mindenki bármikor megnézheti saját ütéseit.

Véleményem  szerint  a  Mausz  szabálya  emberibb. Kinek  árt  az, ha a  játékos,  mivel  sejtelme  nincs  arról,  mit  kéne  kijátszani,  gondolkodás  „helyett”  az  ütéseit  nézegeti?  Senkinek. Ajánlom, hogy  ezt  a  passzust  a  MUOE  vegye  ki  a  szabályzatából. /kompromisszum/

Licitnél:

Muoe: A felvevő nem piros és nem színnélküli játék esetén az első kihívott lap elengedéséig nem mondja be a játék színét. b) Következmény: A bemondott játékot bukottnak kell tekinteni, és kontra nélkül kell fizetni

Mausz  Színes játékban az aduszínt be kell mondani. Amennyiben nem hangzik el, figyelmeztetni kell a felvevőt.

Ebben  az  esetben  viszont  a  MUOE  szabálya  a  logikus.  Van  egy pont ami  indokolja:                                                                                                            Az adu szinét és a figurát kijátszáskor a lap elengedése  előtt  be  kell  mondani.

Ez  erősebb  szabály,  mint  hogy ”rákérdezzünk”  az  adu  szinére.

Van  még egy  rákfenéje  az  ultinak:  A    RENONSZ   elbírálása.  Ezzel  akár  el  lehet  venni  a  tisztességes  ultisoknak  a  kedvét  a  játéktól,  ha  összekerül  egy  „renonszra  játszó”  partnerrel.

Ugyanis  vannak  alapszabályok,  amelyek  megsértése  autómatikusan  renonsz. Ezekkel  nem  foglalkozok,  ezt  mindenki  tudja,  miből  adódik.

Viszont  a  „szándékos  renonsz” =  a  sportszerűtlenséggel.

Negyven  évig  játszottam  a  „négyszines  ultit”,   RENONSZ  NÉLKÜL.  Legalábbis  szándékos  renonsz  nélkül.

Kinek kell  „elbírálni”  a  renonszot?  Az  ellenérdekelt  fél/felek/nek. Mert  egy  renonsszal  elkerülhető  a csendes  teljesítések  beszámolása, esetleg  egy  beszorított  csendes  ulti  bukás. Renonsz  esetén  a  renonszot  nem  mondhatja  be  az,  aki  elkövette. Őt  a  vétlen  fél/felek/  kötelezhetnék arra,  hogy  tegyen  színre  színt,  ha  van. És  ne  bújhasson  ki  a bukás  alól, vagy  ne  akadályozza  meg  a  felvevőt /vagy  fordítva/  a  teljesítéstől.

Egy  példa: Felvevő  piros  paszt  mond. De  lesz  100-a  és  4  ásza,  erre  valamelyik  védő  csinál  egy  szándékos  renonszot  és  elszámolnak 2  pontot.  Holott  a  csendes  100  és  4  ásszal  8  pont  járna,  amivel  megnyerné  az  asztalt. Ezt  az  érvényben  levő  szabályok  szerint bárki  megakadályozhatja.

Másik  példa:  a  játékos  látja,  hogy  beszorul  a  hetese  és  a  9.  ütésnél  renonszot  vét,  majd  bemondja  a  renonszot. Gusztustalan  és  sportszerűtlen. De  a  szabályok  megengedik.  Hol  itt  az  igazság?  Ilyen  40  év  alatt  a  négyszines  játékban  nem  fordult  elő!

Javaslatom:  A  renonszot  az  ellenérdekelt  fél  kérheti. „Önrenonsz”  nem  lehetséges,  még  a  társ  se  kérhesse.  A  korrigálásra  pedig  legyen  lehetőség.

Ahhoz,  hogy  a  következő  években  az  ulti  újra  kedvelt  játék  legyen,  meg  kell  teremteni  az  egységes  játékot  és  elbírálást.

Ehhez  kívántam  60  éves  tapasztalatommal  hozzájárulni. 

Örülnék  annak,  ha  javaslataim  nem  süket  fülekre  találnának.