Amikor Homo Ludensként vagyok Pesten

Amióta az eszemet tudom, egy dologra mindig „vevő voltam”. Ha kártyázni kellett. Azt soha nem hagytam ki.

Amíg aktívan dolgoztam, kevés alkalom kínálkozott rá, de azt mind kihasználtam. Nem volt olyan tanítási szünet, hogy a pesti zsugásokat ne kerestem volna fel. Csakhogy akkoriban kevés időm, mégkevesebb pénzem volt rá és a szerencsével is hadilábon álltam. Gyakran fordult elő, hogy vagy nagynéném segítőkészségét, vagy a partnerekét kellet igénybevenni, hogy „utánvéttel” haza tudjak utazni.. Akkor fizikailag bírtam a gyűrődést, anyagilag kevésbé.

Mára fordult a kocka. Na nem annyira, mintha anyagilag egy cseppet is jobban állnék, annyira, hogy fizikailag meg kell gondolnom legalább kétszer, „bírom – e a strapát,” vagy le kell mondanom az élvetetről? Így már „csak” akkor megyek, amikor időm engedi, ebből nincs hiány és amikor van miért utaznom, van valami, amivel összekapcsolom a kellemest a hasznossal.

Hogy mi a kellemes és mi a hasznos? Ez attól függ, milyen a KÖZ-érzetem, a fizikai állapotom és milyen lesz Fortuna hozzám való viszonya? Le se sz@r, vagy ott áll a hátam mögött?

A multkor arról írtam, amikor „Minden balul sült el”. Aki akkor elmulasztotta, most pótolhatja.

http://szilardba.blog.hu/2013/05/29/amikor_minden_balul_sul_el

Ez a hétvége nem ilyen vonatkozásban volt rendhagyó. Habár most is voltak kellemetlenségek időnként, de az összkép számomra megnyugtatő eredménnyel zárult. Soha rosszabb hétvégét nem kívánok magamnak!

Nálam a „hétvége” pénteken 2 órakor kezdődik a Goldban, ahol már a haverok várnak, és ha későn érkezek, kimaradok a buliból. Ez ritkán fordul ekő, mert ha a vonat nem késik, ott vagyok jóval korábban és feltálalom az „asztalt”. És átalában szombaton hajnalban fejeződik be az első nap. Hogy mikor? Az a partnerek fáradságán és kedvén múlik. Rajtam soha.

Jól indult a nap: Sikerült az első bulit megynyernem, jutalmul ki is löktek, hogy az ötödikként érkező is élvezhesse a játék szépségeit. Így egy óráig csak néző voltam, „kibic”, akinek kuss a többiek játékához. Szerencsére megjött a hatodik is, így már kétfelé osztódva mindenki játszhatott.

Ez a nap különleges Világnapnak számított: A sok „szűk nap” után végre tízen jöttünk össze áldozni a játék szépségének. Hogy élvezetesebb legyen az olvasás, /már aki érteni fogja/ nevesítem a résztvevőket: Jani, Jocó, Józsi, Sanyi, Gabi, Robi, Gyuszi, Judit /aki az est háziasszonya szerepét is betölti/ Tibcsi, Pali és jómagam vettünk részt a kellemes hétvégi játékon.

A szokásos bemelegítő csípkelődések után -a téma „Ki a legény a gáton”? Volt - a játéké lett a főszerep. Jocó csak azért tudott részt venni, mert az árvizi helyzet megakadályozta a munkavégzésben, jobb társaságot nem talált volna a szabadidő eltöltéséhez. Pali is ragaszkodott a hagyományokhoz: a buliba nem szállt be, hiába lett volna újabb partner. Így csak a kibicek száma szaporodott.

Végre megjött mindenki, és elkezdődhetett a verseny. Ebbe nekem nagy beleszólásom nem volt. Fortuna úgy látszik elpártolt mellőlem, így csak a vert mezőnyben végeztem.

Hogy mégis jól sült el a nap, azt az elejének és a végének köszönhetem. A verseny végén négyen maradtunk egy bulira, amit sikerült nagyon megnyernem. Így a napot pozitíven zártam. Ebben nagy szerepe volt Józsinak, aki egy partiban megdöntötte a csúcsot: 64 pontot szereztem fejenként. Ez a parti megéri, hogy részletesen beszámoljak róla.

Félkezest játszottunk. Első kézból makkra vettem, K,F, 10, 8 és zöld F volt kézben.. Józsi kontrázott, amire én rekontráztam. Ő tovább ment, SZUBKONTRA. Én is, MORDKONTRA. Neki is volt lapja, makk Á, A, 7 mellett volt egy husza.

Nekem maradt a 4 makk, de a zöld felsőnek bejött a párja és még két zöld, a tízes + egy kicsi. Volt két pirosam és két tököm. Mivel felvenni már semmire nem lehetett, a pirosat raktam le. Na ná, hogy tökkel jöttek vissza és százzal nyertem a partit. Az már Fortunán mult, hogy el volt osztva az adu és a hajtó is, így a zöld tízes megélt.

Másnap 10-től már a MOCCÓ-ban volt jelenésem. Ez a nap nem indult jól: Két fordulóban olyan játékosoktól kaptam ki, akik egyébként nem szoktak „labdába rúgni”, de ha Fortuna azt akarja, akár a kapanyél is elsül.

A harmadiktól hiába nyertem meg mindet, már nem lehetett dobogóra sem kerülni. Előző blogomban említést tettem egy játékosról, akivel nem szívesen játszok. Éppen vele sorsolt össze a gép. Nehezményezte, hogy miért vittam ki a facéra a kettőnk ügyét? -Azért, hogy mindenki tudja, milyen szemét alak vagy, és ezt Te is tudod, mert nem a hátad mögött, de a szemedbe is megmondom. Ezek után simán lemostam a pályáról.

Na de ennek a napnak volt folytatása! Már jóelőre meg volt szervezve a brigád, ki lesz az, aki hajlandó vasárnap reggel ötig verni a blattot? Az „alap” már megvolt, Jocó és Töci, csatlakozók is voltak: Sanyi, Józsi és Gabi. (ez utóbbiak nem azonosak a péntekiekkel ) Így volt két csapatra való játékos, akik besegítettek abba, hogy ne kelljen alvással tölteni a drága időmet.

Józsi csak egy kis ideig maradt, 10 órakor elment. Egy partiba ültünk össze és kezdődött a nagy maratoni játék. Evéssel, ivással, jókedvvel, bőséggel.. Gabi jóvoltából ettünk egy olyan hatalmas pizzát, hogy még reggelre is maradt belőle. Na és mindannyian hozzájárultunk ahhoz, hogy óránként a pincér hozza ki a szükséges anyagokat, nehogy elaludjon Walaky az asztal mellett. Töci és Jocó együtt tett ki egy partnert, így felváltva játszottak.

Ilyen jól már régen nem ment a játék, itt is volt egy parti, ami dobogós helyezést ért a „naagy bukások” gyüjteményéban. Negyven-száz ulti terített durkmarsot mondtam, Jocó megkontrázta a durkmarsot, én rekontráztam. Ez úgy barátok közt is megért 56 pontot. A hétvégén ez volt az ezüstérmes teljesítmény.. Nekem teccett. A többieknek a véleményét nem írom le. Nem bírná elviselni a nyomdafesték..

Szép játék az ulti. Igaz, a végén azt számolta Jocó, „Hámyszor kell még reggelig kártyázni?” Ami azt jelenti, hogy mindez nem veszi el az igazi ultisok kedvét a játéktól. Ultis nyelven szólva „Benne van a pakliban”, hogy ma Nekem, holnap Neked segít Fortuna.

Ezért szeretem az ultit. És örülök annak, ha még képes vagyok a Gold másodi emeletére „felmászni”, habár már nem megy pihenő nálkül. De az asztalnál még elvagyok reggelig. És hogy ha nem én vagyok a nyerő, a világ akkor sem múlik el. Túlélem.

Három hét mulva találkozunk a Goldba, kedves Barátaim!

Én ott leszek, hacsak addig nem történik valami kellemetlenség...