Szikszai Lajosra emlékeztünk…
Debrecen mindig híres volt a vendéglátásáról. Ez igaz az ultisokra is. Mi kell egy jólszervezett verseny lebonyolításához?
Két szervező, akik beleadnak apait-anyait. Nagy Pista és Ladányi Zoli megtette a tőle telhetőt. Úgy készítették elő a versenyt, hogy mindenki megnyalhatta a tíz ujját és a Barátság na meg a Sportszerűség sem szenvedett csorbát.
És szükségeltetik elég számú versenyző, akik a feltételeknek megfelelnek. Ez is megvolt: Az ország minden tájáról érkeztek jelentkezők, szám szerint 39-en, hogy megemlékezhessünk Debrecen egykor híres játékosáról, Szikszai Lajosról. Akit a többség nem is ismert, de akinek a híre eljutott messzire.
A verseny egy hosszú széria II. folytatása: Ugyanis Vándorkupa formájában már lezajlott az első fejezet. Nagy Pista barátunk tavaly harmadszor nyerte el a serleget, így övé lett a Vándorkupa. De a nagy emberek emléke nem szokott feledésbe merülni: Így született az ötlet, hogy folytatni kell!
Hogy ki volt a „névadó”? Ma már emlék, amit a család és a helyi öregebb korosztály tud és igyekszik elmesélni. Amit a jelenlevők is magukévá tettek, az Emberség, a Barátság és a Sportszerűség fogalmában meghatározható.
Erről nem kívánok hosszabban írni, ott kell lenni, érzékelni a hangulatot, ami ilyen baráti vetélkedőn mindenkire hat. A „barátság szelleme” hatja át az embereket, elfelejtik a szokásos stikliket, amiket a hivatalos versenyeken előszeretettel alkalmaznak az erre hajlamot érzők. /tisztelet a kivételnek/
Saját szemszögemből nézve hozzáfűznék néhány gondolatot. Sokszor voltam a versenyen, ilyen jól még nem éreztem magam: A szervezésbe besegítettem, péntekre szereztem vendéget, mindkettőnket fejedelmi ellátásban részesített Pista barátunk: Elvitt a kocsmájába, ahol a helyi ászokkal a Szikszai – stílust gyakoroltuk. Nem mindig volt sikeres. Egy háromból bemondott piros ultim bánta. Benne van a pakliban, el kell fogadni, „kerül amibe kerül” alapon.
Ez a nap nem volt az én napom. A hullámvasúton volt ilyen érzésem: Hol fenn, hol lent. Négy első, három utolsó hellyel nem lehetett labdába rúgni. Meg volt szervezve, hogy ottmaradunk túlórára, amikor jobb ajánlatot kaptam pesti barátaimtól Mi lenne, ha reggelig kártyáznánk Pesten, a szokásos helyünkön, a Goldban? Ez visszautasíthatatlan ajánlat volt számomra , Pestről könnyebb hazamennem, mint Debrecenből, ahol csak este nyolcig lett volna partim.
Utólagos elnézést kérek azoktól, akiknek megígértem, hogy maradok. Köszönet a pesti barátaimnak, hogy a kedvemért hajlandók voltak ezt az éjszakát a kártya örömeinek szentelni.
Köszönet a kiváló szervezésért és vendéglátásért a debrecenieknek. Soha rosszabb versenyt nem kívánok magamnak és soha rosszabb hétvégét.
Vasárnap úgy érkeztem haza, mint egy mosott kapcarongy, de ha alkalom adódik hétvégi kalandra, nem fogok másként dönteni. Ebben az idegölő világban egy kellemes hétvégi ultizás úgy hat az emberre, mint sivatagban az Oázis. Köszönöm ezt az „érzést” Barátaimnak.
Gratulálok Tar Jani barátomnak a győzelméhez, Vass Palinak pedig a II. helyéhez. Ő volt az egyik, aki a pesti kiruccanás egyik résztvevője volt. Levente Józsinak és Száz Ferinek pedig köszönöm a lehetőséget, hogy egy jólsikerült verseny után a „levezetéshez” partnerek voltak.
Végül magamnak egy jókívánság: Soha rosszabb hosszúú hétvégém ne legyen
