Egy szomorú péntek története...
Kedves ultis Barátaim!
Már soxor megfogadtam, nem írok több „ultis blogot”, de vannak helyzetek, amikor az ember nem tudja betartani fogadalmát. Ez is egy olyan helyzet: Erről írni kellett.
Már az időjárás heti előrejelzése rosszul indult. 40 fokot jósoltak!
A hétvége „húzósnak” ígérkezett egyébként is. Szombat: Novák -Találkozó Vasárnap: Klubtalálkozó.
Akkor még nem tudtam, hogy a „hétvége” egy szomorú kötelességgel indul. Kedden megtudta minden valamirevaló ultis a szomorú hírt:
Ultisok! Stekli Gyuszi már nem oszt lapot! Az utolsó leosztást elvesztette.....
Részletek később a hon-lapon és a face-book oldalon,
Vizi Béla
Mindannyiunkat megdöbbentett a hír! Az üzenetre sokan reagáltak: Én is. Az egyiket ideteszem:
Ez döbbenetes!
Pedig még augusztusban horgászni akartam vele. A héten már a második ultis barátom ment el. A Gyuszi a második elhunyt esztergályos aki közel állt hozzám. Az első az édesapám volt. Mi van a Jóistennel?!
Muzslai
Stekli Gyula nem akárki volt az Ultiszövetségben. Egyik alapítója és Tiszabercel csapatának „zászlóvivője” volt. Halálával nagy veszteség érte az ultis társadalmat és mindenkit, aki közel állt hozzá. Elvesztettünk egy Embert és egy kiváló játékost, akivel mindannyian szerettünk játszani.
Úgy látszik a „Jóisten” csak a „jókat” gyüjti maga köré.Valaki megjegyezte: „Az égi válogatott már biztosan nagyobb erőt képvisel, mint a „földi”.
Ha csak néhány nevet említek, az is azt bizonyítja, hogy nem alaptalan a felvetés. Szikszai Lajos, Molnár Dániel, Hauer Ferenc, Nagy László mellé már az éven a másodok nagy ultis csatlakozott az „égiekhez”. Hiszen még alig telt el idő Kovács Sanyi barátunk elvesztése óta, itt az újabb: Stekli Gyula tragikus halála.
Ibrány kis falu, nem hiszem, hogy volt már temetés, ahol ennyien rótták volna le végtiszteletüket egy mindenki számára példának számító Ember előtt. Stekli Gyula ilyen Ember volt. Ott volt a végső búcsúnál a családon, rokonságon kívül a teljes falu lakossága, horgász és ultis ismerősei. Ahogy saccoltuk, lehettünk úgy 6 -700-an. Csak ultisok voltunk annyian, hogy az utóbbi évek versenyein „rekordnak” számított volna a létszám.
Tudni kell, hogy Gyula ott volt az Ultiszövetség születésénél és azóta is mindenütt, ahol „osztják a lapot”. Ő maga is oszlopos tagja, Alelnöke volt a Szövetségnek. Tiszabercel egyesületének „zászlóvivője”.
De erről itt áll Rehó Lajos búcsúztató beszéde. Ettől összeszedettebben nem tudta volna senki elmondani. Gratulálok!
A halál az élet törvénye, s ezért nincs helye a lélek háborgásának. Megtört szívvel, a veszteség mértékének pontos tudatában állunk itt a koporsódnál. Tudjuk, kit és mit veszítettünk, hogy már nem lehetsz közöttünk.
Ezért is van bennem kettős érzés. Gyűlöljük a sorsot, amiért elvett Téged, mégis köszönettel tartozunk ennek a kegyetlen sorsnak, megajándékozott Veled,barátaid lehettünk, társaid voltunk.
A magyar ultis társadalom sokat köszönhet Neked, egyik alapítója voltál a Magyar Ultiszövetségnek. A kezdetektől alelnökként segítetted a szövetség munkáját. Mindenki szeretett és tisztelt. Felfoghatatlan, hogy ragadhat el a halál egy ilyen csodálatos Embert. Nem lesz olyan ultiverseny a jövőben, hogy ne gondolnánk Rád, mert nem csak szeretteidnek, de nekünk is nagyon fogsz hiányozni. Mert csak az hal meg, akit elfelejtenek...
Többszörös országos bajnok voltál, tavaly az „Év játékosa” és a versenyulti történetében eleddig a legtöbb Élő-pontot Te szerezted. Gyula, nézz körül: Láthatod, utolsó földi utadra oly sokan elkísérünk. Remélem, ez kicsi gyógyír szeretteidnek, mert látják, milyen sok embernek voltál fontos.Mindenki szeretett és tisztelt.
Nem voltál a mai értelemben vett igazi diplomata, aki a pillanatnyi érdeke szerint csavarja a szót. A mindenkori véleményedet kertelés, mellébeszélés nélkül kimondtad. A mai világban ez szokatlan, de Te mindig ilyen voltál. Őszinte, tiszta emberként maradsz meg az emlékezetünkben.
Sajnos, már csak felülről nézel minket, de onnan is velünk van megnyerő egyéniséged és az az életszeretet, tűz, ami benned égett. Lelki szemeinkkel látni fogjuk, hogy ott fent is szeretni fognak.
Családod gyászában fájdalommal osztozunk, Isten nyugosztaljon Gyula!
Rehó Lajos búcsúztatója, az Ultiszövetség Elnökeként.
Nem vagyok vallásos alkat, de a szertartást végző református lekész előtt megemelem a kalapom: Nem vitte el a „fonalat” a realitástól, hanem az emberi nagyságát emelte ki. A szertartásból csak annyit adott hozzá, amennyit a vallási alap megkövetel. Talán a nagy meleg miatt is, de rövidre fogta a vallási részt és hosszasan méltatta emberi tulajdonságait.
Szem nem maradt szárazon. Együtt álltunk az árnyat adó tuják alatt, nem győztük törölgetni a szemünket, pedig nem bogár szállt bele. Megható volt látni azt a sok embert, aki elkísérte Gyulát földi pályájának utolsó útjára.
Nekem mégis volt némi hiányérzetem: Azokat hiányoltam, akik ott voltak a „bölcsőnél” Mogyoróskán, ahol megszületett előbb a gondolat, aztán a TETT: A Magyar Ultiszövetség. Vele egy új ága az ultinak, a „Sportulti”, aminek szülőatyjai mind ott voltak a bölcsőnél, de egyik társuk elvesztésénél a koporsónál nem. Nem csak nekem hiányoztak: A nagy többség szóbahozta.
Ha Budapestről Vízi Béla képviselte a pestieket és a vidéki szomszéd egyesületek mindegyike megjelent a végtisztességnél, akkor azoknak is illett volna ott lenni, akik a születésnél nem csak „bábáskodtak”, hanem a szülést vezették.
Habár megfogadtam, hogy Tiszabercel saját rendezésü versenyeire nem fogok elmenni,- nyomós okom volt rá, nem csak nekem - most mégis ott leszek. Nem a berceliek kedvéért: nekik azért drukkolok, hogy azt a „Zászlót”, amit a halál kicsavart Gyula kezéből, legyen Walaky aki átveszi és vezeti a társaságot a megkezdett úton tovább. Hanem Stekli Gyula barátunk kedvéért, hiszen az élet nem áll meg, a versenyek folytatódnak, de van egy döntő ok, amiért ottleszek, /leszünk/A Tiszaparti ultipartit a berceli egyesület Stekli Gyula emlékére rendezi. Ennyivel pedig tartozunk Gyulának.
Hogy mit hoz a jövő? Meglátjuk.
Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. És a sors akarata kifürkészhetetlen. Isten Áldjon Gyula! A sárospataki ultisok megőrzik emlékedet.
Nyugodjál békében.