Három demonstráció sok egy kicsit egy napra.
Pedig milyen szép volt a REGGEL! -Még az eső is csak "csepergett",-nehogy megzavarja az örömteli bizakodással gyülekező embereket. Halkan, jókedvüen beszélgettek. Készültek a találkozásra. Bíztak magukban és a jó hangulatban.
Nem csalódtak. A baráti légkör és jó hangulat "kitartott",- csak a "kinyújtott kezet" -nem fogta el senki-a "túloldalról".
Azért az szép gesztus volt,- amikor a "magyar és cigány emberek" egy akaraton voltak: BÉKÉT AKARUNK!
-Azért nem kellet volna a "sávos-zászlót" mosni. -Ágnes asszony se tudta a "vért lemosni",- hiába mosta minden nap a patakban. Ahhoz a zászlóhoz is "milliók vére tapad",-amit századok sem fognak tudni róla lemosni!
Délutánra az idő kijavult,- mégis sötét árnyak "gyülekeztek":
Céljuk az volt, hogy az ünnepi hangulatot „háborús helyzetté” változtassák.
Ehhez minden feltétel adott volt: Volt ZÁSZLÓJUK,- szép sávos:-nekem akkor is "nyilas marad",- ha ezt ők „történelminek” magyarázzák.
Ha nem hoztak,-kaptak csuklyát,-kocka (nem cukrot)-KÖVET,-molotov-koktélt, -és mindent,- amivel a rendőröket -és a jóérzésű embereket "bosszantani lehet".
Még CIPŐKET IS! -Többek között annak a tanárnak a cipője is "szárnyra kélt",- akit Olaszliszkán vertek agyon.
De amikor elszabadultak az indulatok,-kiderült:-az ember tud a legjobban "állat módján" viselkedni. -Azt ugyanis lehet "szelidíteni",- az így viselkedőket nem.
Talán mindenkinek jobb lenne megtanulni viselkedni.
Először a "képviselő uraknak",-hiszen Ők a példaképek. A „már égő” tüzet nehéz oltani,- pláne,-ha előbb olajat öntenek rá.
Addig,- míg TÖRVÉNYEK NINCSENEK,- minek az ünnep?
Mert nálunk az ünnepeken mindent szabad! -Csak ünnepelni NEM LEHET!
