MI A SZERELEM? Nem mindig „sötét verem!”
Szerelem nélkül élni- nem ember az EMBER.
Gyáva nyúl az,- aki még szeretni sem mer!
De hogy mért pont Őt? -És honnan jön ez érzés?
-Ehhez fel kell tenni Magadnak százezernyi kérdést!
Mi a SZERELEM? - csak úgy jön „magától”,
Néha egy csinos női test puszta látványától,
Máskor egy barna szempár meleg sugarától,
Vagy csak egyszerűen a Nőtöl,-magától
Érzed úgy,- hogy feletted MEGÁLLT AZ IDŐ,
-Mert megtaláltad azt,- kit kerestél: -A NŐT,
-Akit eddig mindenütt minden nőben kerestél,
De akit eddig még soha meg nem leltél!
Aztán egyszer csak megtörtént a csoda!
-Pedig azt se tudod,- mért mentél Te oda!
Mert Ott áll előtted álmaidnak NŐJE!
A szíved is jobban dobogni kezd Tőle!
Ez a SZERELEM, úgymond első látásra!
-És úgy búcsúzol Tőle: -A Viszont-LÁTÁSRA!
Mert ezt a NŐT Te már nem akarod elengedni,
Úgy gondolod, Ő az,-kit tudnál a sírig szeretni!
Ha az a „másik” fél is így gondolkodik,
Akkor van remény,- hogy így folytatódik,
És előbb-utóbb az ÉLET összeboronálja Őket,
Régen házasságra,- ma csak „kapcsolatba” lépnek.
Aztán jönnek az „édes napok,-hónapok,-évek”,
A Lámgoló Szerelem is lassan semmivé lesz,
Ha nem alakul át szerelmük HŰSÉGGÉ,-SZERETETTÉ,
Az együttmaradásnak ez ad értelmet, -így válnak EGGYÉ!
Az Élet nehézségein így tudnak urrá lenni,
Így tudják Egymást Örökké Szeretni!
Ehhez nem is kell Nekik soha egy „harmadik”,
-Ha Egymást kezdettől fogva IGAZÁN SZERETIK!
Nekem szerencsém volt: -Mert jókor,- jó helyen jártam.
-Megláttam, megszerettem, megismertem az én Arankámat,
Úgy éreztem Magam,- kifogtam a mesebeli Arany-halat,
Ez az érzés Bennünk a mai napig mindvégig megmaradt!
Akkori döntésemet soha nem bántam meg!
Mai „fiatalok”! -Ezt jól gondoljátok meg,
-Amikor elmenni hagyjátok magatok mellett a SZERELMET,
Mert nem jó az,- ha az Ember mindig ILLÚZIÓT KERGET!
