A születés után kezdődik az IGAZI ÉLET!
-De milyen unalmas addig,- míg a „kis EMBER` -a saját lábára nem áll!
Unalmasan teltek a napjaim. Ha hangosabb voltam a kelleténél,anyám bedugta a számat az egyik bimbójával.Valahogy az esett jobban neki is, nekem is. Ez volt a bal melle! Azért tudom ilyen pontosan- mert ebből könnyen tudtam szopni,- ezért ezt nem is „harapdáltam össze`. -A másikat nem szerettem, mert úgy kellett szívni,majd belegebedtem,és jól se laktam.Ezért néha jól beleharaptam, talán éppen azért,- hogy ADJÁK NEKEM A MÁSIKAT!
Meg is kaptam, és huncut mosollyal sandítottam Anyámra:-Valamit gagyogtam, ami nálam azt jelentette:-elégedett voltam,- hiszen „megkaptam,- amit akartam.
Persze nem szerettem mindent. Aludni csak akkor,- ha Én akartam: -Ha altattak, hamarabb elaludt az ügyeletes ringató! Ilyenkor halkan szóltam,- hogy grggr, bbebeb- és kézzel-lábbal tiltakoztam az ellen,- hogy NEM RING A BÖLCSŐ!
Aztán kinőttem a bölcsőből, bekerültem a Kiságyba,-ahol már egész jól „berendezkedtem`. Volt játékom, amit ha megmozgattam,csörgött! Mennél jobban ráztam,-annál jobban! Hamar rájöttem,- hogy nem kell a „hangomat erőltetni,-` elég ha a csörgőt rázom,- az még jobban idegesíti Őket!
Ezzel jeleztem,- ha baj volt:-Az meg volt elég!-Hol`éhes voltam,- ezt könnyű volt letudni, de ha Naagy bajom volt -tele lett a pelus,- az már macerásabb volt.
Mert előbb mindig MEGMOSTAK!- azt meg nem szerettem. Olyan hangosan „tiltakoztam`, -hogy a szomszédban azt hitték:-Talán „nyúznak Walakit..`-Talán éppen ezért lettem elég hamar „szobatiszta` .
Nagymama volt a „kezdeményezője ennek.`-Én tiltakoztam az ellen, hogy ráültessenek a bilire. Már tudtam ülni,- innen mindig „leestem,-nem véletlenűl`. Nagymama sokkal „dörzsöltebb volt,- mint Anyám:-Kitalálta,- hogy ha nem ültetnek a bilire, csak úgy „letartanak`- talán könnyebben fogok pisilni.
Egy darabig sikertelenűl próbálkoztak, de egyszer a szomszédasszony az egyik edényből a másikba öntötte a vizet, és erre a hangra Én is elkezdtem- csorgatni!Anyám,-nagymama és a szomszéd is megdicsért, milyen ügyes vagyok: Aztán én is számolni kezdtem:Ha eddig egy nap 5-x mostak, - fürösztöttek,- attól függően,- hogy milyen méretű volt az „elszennyeződésem`, elgondolkodtam:-Mennyit nyerhetek azon,- ha ez után „legalább nap közben` nem pisilem,-kakálom össze magam. Legalább négyet megúszhatok!
-Ennek úgy „megörültem`,- hogy mindjárt ki is „próbáltam`- működik-e a dolog: Mikor ott volt mellettem Walaki,-elkezdtem olyan hangokat „hallatni` mintha éppen kakálni készülnék. Eeeee..uuu-nyögtem nagyokat -dehogy akartan „beszarni`,-de észrevették,-mire készülök: Előhúzták a BILIT,- amire „ellenkezés nélkül` ráültem,- és vidáman „teleszartam`.
Örömmel állapítottam meg, MŰKÖDIK! Hiszen egy fürdetést megúsztam! -Ezért már érdemes akár a bilire is ráülni! Innentől kezdve már tudtam,-hogy „úszhatom meg a fürdetést`-és inkább akkor is a „bilire kéreszkedtem`- amikor semmit se kellet,- csak épp féltem,- hogy „hátha mégis`.
Mikor már a kiságyban próbálkoztam a „helyváltoztatás művészetével`- és sikeresen elértem az egyik oldalról a másikra,-Nagyapám azt mondta: Egész ügyesen mászik már ez a gyerek! És kitettek a szoba közepére. Természetesen hasra, hogy ne kelljen a hátamról átfordulni,- hogy felvegyem az alapállást.
Először olyan naagy volt a szoba,- hogy szinte elvesztem benne: De mivel nem volt más „választásom`- körbenéztem,- ki van „legközelebb` -Mind ott ültek körben,-és bíztattak: Ide gyere Hozzám! -Mindenki „messze volt`- de Anyám olyan bíztatóan nézett Rám,- hogy Őt választottam!
Elindultam négykézláb: Elég hamar oda is értem,-és mint a „kiskutya,- amikor a farkát csóválja,-jeleztem: ITT VAGYOK! Anyám ölbe kapott,-örömében táncra perdült Velem, azt mondta:-Nem hittem volna, hogy ilyen ügyes fiam van!
-Aztán visszatett KÖZÉPRE! -Na ,- most merre?-Azon az estén még sokszor elértem valakit,- aki mindig örömmel kapott fel.-Nagyapám fel is „hajintott`,
- én sikkantottam egy nagyot,- nehogy leejtsen már,- de MÁSODSZOR MÁR KIKÖVETELTEM,- hogy jó magasra dobjon fel!
Ezen az estén még sírni is elfelejtettem a fürdetés közben.Igaz,-nap közben nem került rá sor, és azt az egyet meg csak kibírja az ember,-pláne ha kimerül a sok „járásban`. Teltek-múltak a napok. Lassan a HÁZ már kicsi lett,- már minden zugot ismertem,- sőt unokanővéremmel még bűjócskát is játszottunk.Egyszer éppen nem figyelt rám senki,- az ajtó is nyitva maradt,- és elindultam „világot látni`.Így jutottam el az UDVARRA! Ez volt ám a „Nagy Felfedezés`!
Itt oszt annyit „mászhattam,- hogy na! -És mennyi Újat láttam! Tyúkok,-kacsák mászkáltak körülöttem,- megbámultak,- és hangos szóval tárgyalták,- ki lehet ez a különös figura,- akit még sose láttak?
-Meg akartam fogni az egyik kisebbet, de egy HATALMAS,- NAGYTARAJÚ VESZEDELMES JÓSZÁG közeledett felém harciasan.Ha a Bodri kutyánk nem áll elé,- és rá nem kiabál,-`Vau! Vau!- nem tudod,- hogy Ő az új „gazdi`?
Ezt speciel még Én se tudtam,- a Kakas se,- és ha Bodri nem világosítja fel,-szomorú vége lett volna az udvari „kalandnak`.
Közben az egész ház népe kint állt a tornácon,- és a hasukat fogták,- úgy nevettek:-Ugyanis Én négykézláb „bejártam` az egész udvart,- és mindent,- ami a kezem ügyébe került,- és ehetőnek tűnt,- megkóstoltam.
Különösen ízlettek a „bonbonhoz hasonló` tárgyak. Voltak kisebbek, nagyobbak, és volt egész nagy,- amit egyszerre be se tudtam kapni!-Egy kicsit „különös ízük volt,`- de ilyet még úgyse ettem,-mi bajom lehet tőle?-Nagyapám megjegyezte: Nem lesz válogatós a kölök! Még a vasszöget is meg fogja enni!
-Aztán Anyám összeszedett,- lehúzta a mászókámat,- bedugott egy hordóba,és lecsutakolt.-Közben mosolyogva kérdezte: Muszály neked minden szart megkóstolni? Csak jóval később értettem meg a kérdést.
Mostantól az ajtó „zárva volt`,- úgy hogy más szórakozás után kellett néznem:-Mivel az „állandó lakhelyem` még mindig A kiságy volt –amit már nagyon úntam,-megpróbálkoztam „kimászni` belőle. Ehhez először „lábra kellett állni`,- ami néha sikerült,- néha nem. De egyre többször sikerült,- csak amikor „tapsolni kezdtem „ -örömömben,- mindig seggre estem...-Mert „kapaszkodva` már ment,- elengedve még nem.
Szorgalmasan „gyakoroltam`- és megállapítottam,- hogy annyiszor estem seggre,- ahányszor felálltam..-A 101.-re VÉGRE SIKERÜLT! - Ott álltam a kiságy közepén,- és ÁLLTAM! - nem kapaszkodtam semmiben...Rögtön nekiláttam „kimászni:- Sikerült is,- ELSŐRE!- Csak épp a változatosság kedvéért „fejreestem,`,- de meg se kottyant,- mert az örömöm nagyobb volt a fájdalomnál. -Az ajtóig „mászva mentem`- DE OTT MÁR felállva dörömböltem- HOGY MEGMUTASSAM MAGAM! -Már állni is tudok!
Azon az estén „történelmi pillanat` volt a család életében:-Megint „körbeülték a szobát`- még a „Bodrinak is` szorítottak egy kis helyet,- és várták,- hogy -elinduljak az Élet Rögös Útján!-A fejemen éktelenkedő púp elárulta,hogy a kiságyból való kijövetelem nem volt zökkenőmentes.
Anyám kivett és odaállított a kiságy mellé. Én is megéreztem,- hogy most nem hibázhatok. Szétnéztem,- ki van legközelebb Hozzám:-Megint Anyám volt az. Bíztatóan nyújtotta felém a kezét,- és mosolyogva mondta:
-`Gyere,-Szilárdkám`! -Nem fogsz elesni! -Elindultam.-Egy lépés volt csupán.
-Sikerült állva maradnom.-Mély levegőt vettem,- megcéloztam Anyám felém kinyújtott kezét,- és „nekilendültem`.
SIKERÜ LT! Anyám sírva kapott a kezébe.Örömében sírt.
-Aznap léptem át a „csecsemő-korból` a GYERMEKKORBA!
