„AMIKOR ÉN MÉG KIS SRÁC VOLTAM”

Anyám háromszor kisért el az óvodába. Az út 1 km. lehetett

és 2-x kellett átmenni az úttesten.

Mindig megálltunk,-amikor át kellett menni:

-Mielőtt át akarsz menni,- mindig nézz szét,-nem jön-e valami jármű!

-figyelmeztetett mindig, aztán mentünk csak át.

Negyednap vártam,- hogy most is elkísér,-de e helyett azt mondta:

-Elég „nagyfiú” vagy már ahhoz,-hogy egyedül is odatalálj!

és kérdően nézett rám. Kihúztam magam,-és mindjárt még

nagyobbnak is éreztem magam,-hiszen Anyám is azt mondta!

Naagy fiú lettem!

-Persze,- hogy odatalálok! -És meg is fogok állni,mielőtt átmegyek a „másik oldalra”!-mondtam büszkén,- és vártam a reagálást.

Anyám meg volt elégedve velem,- és utamra bocsájtott!

-Aztán nyitva tartsd a szemed! Én csak intettem, hogy persze,

hiszen „csukott szemmel” soha nem találnék Oda!

 Így lettem hirtelen Nagy Fiú!

De más érdekességek is történtek: Megismertem sok olyan újdonságot, amiről még addig nem is hallottam:

Egyik, hogy nem is a gólya hozza a gyereket, hanem azt úgy csinálják.

És hogy ahhoz kell „anya, meg apa”, sőt, az se baj,

ha nem Anya + Apa -az illető,-csak külömböző legyen nekik...

(mint nekem, meg a szomszéd Marinak se egyforma..)

Ezen volt mit gondolkodnom! Nem is tudtam, kihez fordulhatnék felvilágosításért, mert az apácáktól szégyelltem,Anyámtól nem mertem, más meg az ismeretségi körömből nem tudta volnamegmondani.

Egyszer aztán az inasok szobájába betévedve

(azok már 15-20-évesek voltak,már tudták, „mitől döglik a légy”)

éppen történeteket meséltek élményeikről, vágyaikról, és kalandjaikról. Nem zavartak ki,-nem is zavartatták maguk attól,

hogy én is ott vagyok,- meséltek tovább:

Éppen egy fiúról,-aki az apjával szolgált egy zsidó családnál,

és ahol volt egy nem túl szép lány is, akire a fiú szemet vetett.

Ezt elég nehezen értettem meg,hogy tudja valaki a szemét vetni.

De érdekelt a dolog,hát odafigyeltem:-Hátha később még hasznát látom.

Az egyik idősebb legény el is kezdte.

Nem voltak otthon a szülők, a fiú beosont a lányhoz és azt kérdezte tőle:

-Te tudod, mi van az én lábom között?

-Honnan tudnám?-kérdezte a lány,- akinek az észt nem osztották „nagykanállal”.

-Hát maga az Ördög!-mondta a fiú és meg is mutatta, hogy ácsingózik.

-És azt tudod, neked mi van?-kérdezte a fiú, mert már nagyon ácsingózott az Ördöge.

-Nem én!-Felelte a lány,- de szemmel láthatóan tetszett neki az Ördög!

-Hát ott van a „pokol”, ahová szeretne „hazamenni” az Ördög!

Megnézte a lány, tényleg volt ott egy sűrű bozóttal eltakart lyuk,

biztos az lehetett a kapu.

De mivel Ő is „zsidó volt”, így némi üzleti érzékkel meg volt áldva,

azt mondta:-

-Jó, bemehet az Ördögöd az én „Poklomba”, de fizess 100 pengő kapupénzt!

A fiú szó nélkül kifizette, és betuszkolta az Ördögöt a Pokolba...

A lánynak nem esett rosszul az „ördög látogatása”,-de a fiúnak se,-ezért a fiú megszólalt:

-Azt mondja az Ördög,- hogy szeretne széjjelnézni,

mert nem találja a helyét!

-Hát nézzen széjjel,- de annak is ÁRA VAN ÁM!

A fiú szó nélkül újabb 100 Pengőt nyomott a lánykezébe,

így az Ördög most már vígan járta be a Pokol zeg-zugát.

Csakhát a fiú is meg volt kenve mindenféle hájjal.

Ahogy a lánynak egyre jobban tetszett az Ördög munkálkodása,

a fiú egyre inkább „visszafogta nagát”,- majd megállt.

-Most mért állt meg az Ördög?-kérdezte a lány.

-Azt mondja, lefekszik aludni, mert kifáradt!-mondta huncutul a fiú..

-Még nem volt mindenütt,- folytassa a keresést!- mondta a lány

-Folytatná Ő,- de annak már Ára van!

-Itt van a 100 pengőd, mondd meg az Ördögnek,

végezze el a dolgát,- ha már elkezdte!

A fiúnak nem igen kellet „bíztatni az Ördögöt”, a lány is belelendült,

már azt hitte, a MENYORSZÁGBAN JÁR -amikor megint megállt.

-Mi van már megint?-türelmetlenkedett a lány, mert már nagyon közel

volt a menyországhoz és nem szerette volna kihagyni ezt a lehetőséget.

-Nagyon kifáradt már a szegény Ördög, azt mondja, hogy holnap majd befejezi:- mondta a fiú, de a lány közbevágott:

-Mondd meg annak a qrva Ördögnek,- ha most nem fejezi be,

amit elkezdett,-többet nem eresztem be a pokolba!

-és benyúlt a fiókba,- elővett +1 100-ast,- a fiú kezébe nyomta,

majd így folytatta:

-Most pedig végezze az Ördögöd azt a munkát!

Az apa, aki eddig az ajtónál figyelt,hogy mi történik odabent-és idekint, beszólt a fiúnak:

-Igyekezz, fiam! Már meg is basztad,a pénzed is tőbb lett,

mindjárt itthon a gazda!

A fiú befejezte,amit elkezdett:- a lány elégedett volt,

hiszen ekjutott a „menyországba”-a poklon keresztül,

de a fiúnak se kellett ez után könyörögni,

hogy ha az Ördög a pokolba kívánkozott menni.

Az inasok úgy röhögtek,- hogy majd leestek az ágyról,

csak én álltam ott bambán,-mert nem sokat értettem az egészből.

-Nem való még az ilyen mese a „fiatalúrnak”!

-mondta az egyik,- és jót nevettek rajtam.

Kimentem,- és próbáltam feldolgozni a hallottakat,-

de sehogy nem sikerült. -Különösen az után,-

hogy tüzetesen megvizsgáltam a „kukimat”,

és arra a megállapításra jutottam:

-Lehet,- hogy az enyémből soha nem lesz Ördög?