AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

-Amikor nem iskolában voltam-

A Mi utcánk a Ronyva -part közvetlen közelében volt.

Ivaskó bácsiék kertjéből egyenesen oda lehetett menni.

Én is sokat jártam a parton: -nyáron fürödtünk benne,

télen korcsolyáztunk a jégen. De legtöbbet horgásztunk.

Nagyon szerettem horgászni. Legjobban a fülbemászó bogarakat,

a legyeket és a szöcskéket szerették a halak.

Egy gyufás skatulyában elfért a „csali”,

amivel akár 30-40 halat is lehetett fogni!

A jász-keszeg volt a menő. Fűzfából letört ágra fűztük fel,

úgy vittük haza. -Legtöbbször nem volt,- aki megpucolja:

Így a Bodri, meg a Cirmos örült nekik legjobban.

A maradékon a tyúkok osztoztak.

Nem volt mindig „békés” a Ronyva! Ha sok hó volt a télen,

jeges árvíz öntötte el a város alsó részét.

De nyáron, vagy bármikor szintén kiöntött, ha sok eső esett.

A háború idején szerencsénk volt: Egyszer se öntött ki.

Az első „nagy árvízet” 1947 télutóján éltem át.

Addig nem láttam az utcákban a vizet, de ez emlékezetes volt!

Én az utca magasabbik végén, a hídról néztem,

hogy jön mindig magasabbra a víz.

Mikor már ott is kezdett kifolyni a medréből,

gondoltam,- ideje lenne hazamenni.

De addigra már az utcában hömpölygött,

és én térdig érő vízben értem haza.

Meg is kaptam érte a megérdemelt büntetést!

Akkor olyan magasra emelkedett a víz,- hogy az ablakon folyt be.

Kőből és téglából épült a házunk,- kibírta az árvizet.

De sok vályogból készült hát összeomlott. Mi a padlásra mentünk,

onnan néztük, hogy mentik ki az embereket az összeomló házakból, csónakba emelve Őket. Akkor már másfél méteres víz folyt az utcában

és a jégtáblák miatt még a csónakban is veszélyes volt ülni.

Nem tartott sokáig az áradás. Másnapra már visszament a víz a mederbe.

Lejöttünk a padlásról,- de legalább 1 napot tartott az iszapot kitakarítani.

A lakás még nyárra se száradt ki, nyitott ablaknál kellett aludni.

A vakolatot is le kellett verni, mert a fal penészes lett.

A bútorok is megsínylették, majdnem mindent ki kellett mosni.

A gyerekek igen szerettek futballozni. Mögöttünk volt egy utca, ahol nem voltak házak. „Rossz utcának” -hívtuk,- ott fociztunk. Rendszerint rongylabdával,- de az már ünnep volt,amikor gumilabdát kapott

valamelyik gyerek. A baj akkor kezdődött, amikor az egyik nagyobb

gyerek kapott egy 3-as fűzős focit, innentől ez volt a labdánk!

Ebbe nagyobbat tudtunk rúgni. Sokszor bement az utcában levő telkek kertjébe, amiért a gazda elvette! Volt, hogy napokig nem adta vissza: Ilyenkor ott vártuk,- ígérve és kérlelve,- hogy többet nem rúgjuk be!

De amikor kiadta, lehet, hogy néhány óra -vagy perc után

már megint ott álltunk „labda nélkül”.

Közben Apám valahonnan szerzett egy B S A motorbiciklit, ami szét volt szedve darabokra. Összerakta,- és ezzel indultunk el Fűzérradványba

egy kis nyaralásra. A nyáron nem kellett hordót csinálni, így otthon volt Hörcsik Pista bácsi, aki meghívott engem a faluba. Anyám azért örült ennek,-mert magaslati levegőt írt elő nekem az orvos, mert éppen köhögtem. Nem volt valami jó hallgatni: Szamárköhögésem volt.

Az utakon még látszottak a háború nyomai: Sok gödör nem volt betömve. Amikor Radvány közelében jártunk, olyan rossz volt az út,hogy az egyik gödörben akkorát döccent a motor, hogy én lerepültem a hátsó ülésről. Apám először észre se vette, hogy már nem ülök mögötte:

200 m. után fordult meg, hogy felszedjen. Én még mindig ott ültem a porban,és azt néztem,- hogy folyik a lábomból a vér.

Apám megnézte,- a zsebkendőjével bekötötte és azt kérdezte:

-Lábra tudsz állni?Felálltam,- és megpróbáltam járni:

Nem tört el semmim. Apám visszarakott a motorra,- de meghagyta:

Most már jobban kapaszkodjak!

Megérkeztünk Pista bácsiékhoz. Elmeséltük,- hogy megtanultam

„szárny nélkül” -repülni. Mindenki nevetett,- én is,

és annak örültem a legjobban,- hogy így megúsztam a repülést.

Na meg a kutyának, aki engem szagolt meg először,

és mivel hasonlított a Bodrira,- rögtön barátságot is kötöttünk.

Apám visszament dolgozni, én ott maradtam nyaralni.

Ez volt az első nyaralásom. Rosszul indult,- de jól végződött:

Mire hazakerültem,- a szamárköhögésem is elmúlt.

Ez a nyaralás nem ment meg „zökkenőmentesen”.

-De arról majd legközelebb..