Mit akar elérni?  

Interjú Gyurcsány Ferenccel

A volt  miniszterelnök, az MSZP korábbi elnöke – jelenleg a Demokratikus Koalíció Platform vezetője – úgy gondolja: a szocialista párt felélte stratégiai tartalékait. De beszél a szándékairól, ambíciójáról, a polgári középről és a demokratikus ellenzék felelősségéről is. KARÁCSONYI ÁGNES interjúja.

-Meddig húzza így az MSZP?   

 -Mire érti?        

-Mintha az lenne a „pártstratégia”: a Fidesz elutasítottsága automatikusan lendületbe hozza a szocialistákat. Elég ostorozniuk a kormányt, attól erősebbnek, és hitelesebbnek látszanak. Miközben a közhangulatindex azt jelzi: bár egyre többen elfordulnak Orbán Viktor politikájától, semennyire sem közelednek az MSZP-hez. Igaz, más ellenzéki pártokhoz sem.              

-Velük most ne foglalkozzunk! Az MSZP-ben két markáns álláspont alakult ki. Az egyik:rendben van, ahogyan most tesszük a dolgunkat, kicsit jobban kellene mozogni. A másik szemlélet: az MSZP-ből új pártot kell formálni. Mindkét nézet legitim. 

-Előbbit Mesterházy Attila és a pártelnökség képviseli, utóbbit a Demokratikus Koalíció Platformja, az Ön vezetésével.   - 

  A vita nem személyi, hanem más-más politikai, filozófiai megközelítésről szól.    

 Nem éppen filozófiai a párt néhány politikusának kirohanása ön ellen. Az efféle személyes indulatok a valódi vitákat is beárnyékolhatják, nem gondolja?

 -  Én azt tartom fontosnak: akiket valódi kérdések érdekelnek, azoknak ma ugyanaz a dilemmájuk a pártban. Vagyis: a Fidesszel szembefordulók többségét hogyan, és honnan tudjuk integrálni? Balról, vagy balközépről? Ha balról, akkor valóban nem kell hozzányúlni a párt jelenlegi struktúrájához. Ha viszont szélesebb kört szeretnénk elérni, a polgári közepet is, azt csak balközépről lehet megszólítani. Ehhez pedig az MSZP politikai pozícióját is meg kell változtatni. Ez a dilemma.      

- Ön határozottan mondta többször: az MSZP eddigi története véget ért, új „pártképlet" kell.    

- 2010-ben  egy 20 éves politikai ciklus zárult le, és az „új időszakban”a Fidesz jobboldalról, nem jobbközépről – próbálja „befogni” a teljes politikai közösséget. Erre mondják többen is a szocialisták közül: az MSZP pedig menjen balra, integráljon onnan. Én azt látom: azért húznak ösztönösen balra, vagy jobbra, mert ma még gyenge a politikai közép.   

- Őket csak középről lehet erősíteni? 

Honnan, máshonnan? És ezzel összefüggésben hozzám közelebb áll a másik „ciklusértelmezés”: sokkal inkább a ’98-tól kezdődő periódus zárul le a Fidesz jelenlegi politikájával. 

- Ezt hogy érti? 

 - Magyarországon 1990 és 1998 között a polgári demokratikus közép kormányai váltakoztak. Sok vitánk volt az Antall- majd a Boross-féle vezetéssel, de nyilvánvalóan jobbközépen kormányoztak. A Horn-Kuncze kormány balközépen volt. A Fidesz azután 1998-tól elhagyta a demokratikus közepet, és szélről kezdte „bombázni” a társadalmat. Élet-halál harccá tette a magyar politikát, amelyben kényszerűen elindult a licitálás egymásra: a felsrófolt ígéretek miatt lassan mindenki a szélek felé sodródott.  A közép pedig magára maradt, erodálódott.    

- Része volt benne a két szocialista-liberális kormánynak is.

- Igen. A száznapos programokkal mi is elhagytuk a polgári közepet, magunkat is belehajszoltuk kényszerígéretekbe. Próbáltunk kitörni ebből 2006-ban: kísérletet tettünk a felelős polgári mentalitásra épülő világ kialakítására. Nem ment.

- Nem értem: milyen politikai periódust zárhatna le most a Fidesz?    

- Nem az 1990 és 1998 közötti időszak volt tévút, ami utána következett, s tart ma is. Ennek vethet véget a Fidesz bukása. A magyar társadalom kétlelkű:  Hunnia és Pannónia világa.Hunnia rögvalósága,bezárkózása,az önfelmentés, Pannónia modern, nyugatos, nyitott szemlélete. Orbán ígérte: egyszerre „jelenti” a kettőt. Mára kiderült: nem képviseli a polgári modernizációt, ám azok ügyét sem, akik a leszakadástól való félelmükben szavaztak rá, s csodát vártak az ígéreteitől. Politikai vereségét az fogja okozni, hogy kormányzásából hiányzik Pannónia nyitottsága, és a Hunnia képviseletéhez szükséges emberi, szociális érzékenység is. Már most vesztésre áll. - Amennyiben?     

-Orbán három fronton hirdetett harcot. Ideológiai-eszmei háborúban  szabadságelvű, szekuláris államot tekintélyelvű, fundamentalista-kereszténnyé akarja fazonírozni. Ennek része  az alkotmányozás, vagy a kulturkampf. Ezzel elveszti a mérsékelt jobboldaliakat, konzervatívokat, nemzeti liberálisokat. A polgári jobbközepet. Ami a második frontot illeti: A Fidesz táborát jelentősen növelte a szociálisan elégedetlenek tömege. A végletesen lecsúszottaknak gumibotot kínál a kormány. Megynyirbálta a szociális vagy közmunka-lehetőségeiket. Elfordulnak a Fidesztől, az adórendszer miatt rosszabbul keresnek. Közéjük tartoznak a közalkalmazottak is, akiket ráadásul az arrogáns hatalmi politika is közelről érint.    

-Mi a harmadik front?      

 - Orbán szabadságharcot vív Európával és a világgal szemben. Eredmény: elveszítette szövetségeseit Amerikától Brüsszelig, Párizstól Berlinen át Moszkváig. Orbán Viktor eszmei, társadalmi és európai fronton egyaránt vesztésre áll. Ennek csak egy vége lehet: bukás. Nincs visszaút a Fidesz számára.      

- Korrekciókkal még menetközben is változtathatnak politikájukon.

- Nem tudnak korrigálni. A Fidesz foglya a radikális szárnyának. Szociális ügyekben saját csapdájába esett Orbán Viktor. Először akkor, amikor a szociálisnak hazudott népszavazással bizonyos utakat önmaga előtt is lezárt. Kelepcét állított önmagának 2010-ben, amikor a büdzséből 600 milliárdot kiengedett a magas jövedelműeknek. A költségvetésen 800 milliárdos lyukat ütött. Döntései osztályönzése miatt nem lesz képes új szociális paktumot kötni: tovább terheli majd a közép- és alsó középosztályt, illetve az ez alattiakat. Akik válaszul elhagyják a Fidesz világát.   -

-Tavaly április óta a Fidesz elveszítette támogatóinak egyharmadát. -

A legrosszabb most következik.A költségvetési kiigazítás nagy részét el sem kezdte a miniszterelnök. Eddig „pusztán” átcsoportosított, tudjuk: az alsó középosztálytól a felső középosztályig. Valahonnan elő kell teremtenie a hiányzó 800 milliárd forintot, miközben az intézkedései már eddig is számos feszültséget váltott ki. 

- Mindebből mi következik?    

- Permanens költségvetési kiigazítás elé nézünk 2014-ig. következő három év erőforrásokért folyó állandó háborúskodásról fog szólni. Még több érdekütközéssel, érdeksérelemmel, még nagyobb társadalmi frusztrációval, még több tüntetéssel.

 - A társadalmi robbanás nem lehet érdeke egyetlen demokratának sem. Lehet, hogy a Fidesz gazdasági-szociális botrányintézkedései politikai hasznot hoznak az MSZP-nek, ám az ország összeomlása nem lehet „nyereség”. Ebben  morális felelőssége van a demokratikus ellenzéknek.

- Egyetértek. E téren az MSZP stratégiájának gyökeresen különböznie kell a Fidesz 2006 utáni stratégiájától. Nem akarhatjuk: kiterjedt szociális elégedetlenség nyomán kialakuló társadalmi és politikai destabilizáció buktassa meg a kormányt. Erre az egész ország rámehet. Van lehangolóbb érvem is. Holnap akkor sem szabad átvenni a kormányzást, ha ez megtörténhetne társadalmi és politikai destabilizáció nélkül. Orbán után rendet kell tenni. Jelenlegi állapotunkban azonban sem társadalmilag, sem politikailag nem vagyunk felkészülve rá. Ebbe mi csak belebuknánk. 

 - Patthelyzetről van szó. A kormány és az ellenzék között és az MSZP-n belül.  -

-Látványosan erősödik a Fidesszel szembeni civil ellenállás. És a társadalmi ellenzék a kormány társadalmi, politikai legitimációját akár a kritikus szint alá csökkentheti.

- Ez oldhatja fel a patthelyzeteket? Tény: a mozgalmakat fenntartja a szembenállás. De ez vajon elegendő a politikai váltáshoz?                         

-Lesz-e a társadalmi ellenzékből olyan politikai erő, amely felhatalmazást is kap, hogy a Fidesz után eltakarítsa a romokat. Könnyű egyetérteni abban, mire mondjunk „nemet”, viszont végletesen nehéz közös „igenekre” jutni. Ha nem alakul ki belátható időn belül politikai alternatíva is, akkor a civil mozgolódás  óhatatlanul és akaratlanul a Fidesz malmára hajtja a vizet. Mert akkor úgy vezeti le a társadalmi feszültségeket, hogy mind e közben nem képződik politikai alternatíva. 

- Az MSZP számára kulcskérdés: képes valamilyen módon integrálni a Fidesztől eltávolodókat, amennyiben a társadalmi ellenzék nem tud politikai erőként megjelenni. Ám addig az MSZP is kevés politikai alternatívának, amíg „stratégiája” kimerül az Orbán-ellenességben.

- Nem dőlt el az MSZP politikai pozíciója.Amíg a párt nem tud igeneket mondani, addig  könnyebb a nemeket sorolnia. Mostanra felélte stratégiai tartalékait az MSZP. Az eddigi politikájának nincs integráló ereje.Mai formájában nem alkalmas,hogy egy jövőbeni sikeres demokratikus ellenzék meghatározó szereplőjévé váljon. Van-e egyáltalán olyan út, amely a szocialista pártot alkalmassá teszi erre? A Demokratikus Koalíció Platform szerint a politikai centrumra nyitott, balközép demokrata pártot kell csinálni az MSZP-ből,aminek nyilván vannak szervezeti feltételei is. Benyújtunk az elnökségnek egy hosszabb elemzést, elvi tisztázó dokumentumot, mit gondolunk a baloldalról. Nem a nyilvánosságnak szánjuk, legalábbis első körben nem. 

 -  Azért olyan hangokat is hallani a baloldalon: úgysem lehet megváltoztatni az MSZP-t, valami mást, valami újat kellene létrehozni helyette. 

- Az MSZP szétveréséhez nem kell tehetség. A legnagyobb felelősségünk abban van: az átalakulással  erősödhet a demokratikus politikai ellenzék. Óvnom kell magunkat attól, hogy jogos kritikánk bázisán olyan folyamatokat indítsunk el, amelyeket nem tudunk kézben tartani. Elképeszt, amikor olyan megnyilatkozásokat hallok párton belül, hogy az MSZP-ben túl sok a vita, nem kellene veszélyeztetni a pártegységet.   - Miért, nem így van?                                                                                          -

-Kevés a vita.Az egység inkább a tétovaság és a status quo őrzésének az egysége. Egy pártban, amely felélte a stratégiai tartalékait, három éve van a következő választásokig, nem célja holnap kormányt buktni, normális, ha vitáznak az álláspontokról. Ha ütköztetik a stratégiai, politikai, kulturális koncepciókat. A kongresszus majd szimbolikusan is lezárja a vitákat jövőre. Eldől, merre megyünk.  -

-Voltaképpen mit akar elérni?                        

-Világos az ambícióm: legyen Magyarországon egy erős, nyugatos, demokratikus ellenzék, amelynek a centruma balközépen van. Ebben  akarok szerepet vállalni.  

- Nem inkább főszerepet?  - Mindnyájan mellékszereplők vagyunk. A cél, hogy együtt győzzük le ennek a neohorthysta történelmi tragikomédiájának főszereplőjét, Orbánt. A  szereposztásunkat ráérünk akkor eldönteni, ha a csapatok felállnak egymással szemben a választás előtti pillanatban. Hogy akkor majd ki vezeti csapatainkat, még nem tudjuk. De megjegyzem: az nem fog menni, hogy aki esetleg tábornok akar lenni, az ma legfeljebb morgolódik, és tanácsokat ad.    

-Kire utal?

- A tábornok a harcmezőn „születik”. Most aki tud, az vállaljon aktív szerepet az Orbán-rezsim elleni politikai harcban. Mindenkit arra bíztatok, vegyen részt a vitákban! Mutassa meg,mit gondol, milyen alternatívát. Hagyjuk a csudába az odamondogatásokat egymásnak! Tisztázzuk az elvi megfontolásokat! Nem elég sulykolni: amerre most Magyarország tart Orbánnal, arra nincs út. A fő kérdés az: mire a társadalom észhez tér a csalódásából, addigra felépíthető-e egy erős balközép pozíció. Nem egyszerűen arra kell felhatalmazást kapnunk, hogy leváltsuk a Fideszt az avítt világával együtt. Arra is: hozzuk létre a polgári Magyarországot. Ha a többséggel meg tudjuk értetni, hogy a polgári demokrácia lényege a polgári felelős mentalitás, nem pedig az „alattvalói csodavárás” – lesz másik Magyarország. Ha nem… De ebbe nem is vagyok hajlandó belegondolni.