Magyar valóság a rendszerváltás 23. évében
Olvastam egy qrvajó cikket a Magyar Narancsban. Nem gondoltam volna,
hogy egy valamikori Fidesz – lapban ilyen jó elemzés jelenhet meg az országról, a népről, a hangulatunkról és szorongásainkról.
Ezt az írást ajánlom minden gondolkodni képes és akaró embernek ahhoz, hogy megértse: miért tart az ország ott, ahol vagyunk? A félelem, rettegés és szorongás országa lettünk. Mindez azért, mert nem ismertük fel időben azt a „kórt”, amit a Fidesz kommunikációja terjeszt: A „Hazugság – kórt”.
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hogy-lesz-vege-bekemenet-szorongas-valasztas-82954
És ha már elolvastam és annyira „megfogott” az írás, szeretném a saját gondolataimmal kibővíteni.. Ez a téma szerintem is „megér egy misét”.
Nem voltunk felkészülve a rendszerváltásra. A langyos semmittevésből, a Kádár-korszakból átkerülve a kapitalizmus legkeményebb, „rabló” - korszakába védtelenek lettünk a piacgazdaságban otthonosan mozgó polgári demokráciák világában.
Hazánk történelméből kimaradt egy korszak: A polgári átalakulás kora.Több oka van: az 1848-as Szabadságharc ezt szolgálta volna. A Habsburg Dinasztiának nem volt érdeke a magyar népet átvezetni a polgárosodás korába. Széchenyi tett kísérletet „Hitel, Világ Stádium” címen megjelent műveiben, de erre (pénz hiányában) nem kerülhetett sor, így maradtak a feudális viszonyok.
Magyarország a világpiacok újrafelosztásakor minden esetben „rossz lóra tett” és kitartott rossz választása mellett a végsőkig. Így lett hazánk egyre kisebb a két Világháború következtében. Hiszen a „vesztes fizet” - a győztes meg diktál.
Fájó pont Trianon és a Párisi békeszerződés! Aminek jogosságát vitatni nem lehet, de okozóit felmagasztalni sem. Ma pedig pont ez történik. „Vissza a multba” tart a kormány, az elhibázott akkori lépéseket ma újra el akarja követni.
Az 1990 óta tartó „váltógazdálkodás” minden kormányváltásakor a fördővízzel együtt kidobtuk a „gyereket is”.. Pedig minden kormánynak voltak eredményei és hibái jócskán. Elég lett volna „csak” a hibás döntéseket korrigálni, az eredményeket pedig megtartani. De egyik sem bízott a másik „jóindulatában”, ezért mindig elölről kezdtük az építkezést.
Akkor lett legnagyobb a baj, amikor a Fidesz 2002-ben váratlanul elveszítette a választást, amit nem tudott megbocsájtani még magának sem. Ettől kezdve egy cél lebegett a szemük előtt: Bármi áron legyőzni az ellenfelet. Nem ismertek „határt” aljasság területén. Kidolgozták a karaktergyilkosság forgatókönyvét és megszerezték a megvalósításához szükséges „pénzt, paripát, fegyvert”. Ellenzékben építették ki a médiabirodalmukat, ahol az agymosás technikáját olyan tökélyre fejlesztették, hogy máig tart az a hit híveik körében, hogy a mai ellenzék minden tagja „csalt, lopott és hazudott”, míg Ők a színtiszta Igazságot hírdették mindig..
Az egyszerű választópolgár megcsömörlött a politikától, visszahúzódna otthonába, de nem tud: A politika gazdasági hatása utoléri mindenütt.. Ettől beteg az ország.
Mindkét tábor a másik szemében keresi a szálkát, amit a sajátjában levő gerendától nem lát. A létbizonytalanság azt eredményezi, hogy fél megmondani, mit gondol, ezért inkább hazudik, ha megkérdik: Kinek hisz? Valójában senkinek.
A három év elég volt arra, hogy a gondokodni tudó és akaró emberekben tudatosult, Orbánnal nem jutunk előre! Akiket sikerült érzelmileg maguk mellé állítani,- hála az agymosásnak - Ők akkor is kitartanak, ha már tudván tudják, vége van a Fidesznek.
Ezért nem lehet „béke az olajfák árnyékában”, mert észérvekkel nem lehet a hívőket meggyőzni. A hatalom bitorlói minden eszközt bevetnek a cél érdekében. A félelem visszatartja, akiknek van mit félteniük: munkájukat, gyerekeik, unokáik jövőjét.
Ezért lenne szüksége a mai ellenzéknek a széleskörű összefogásra, „egyedül nem megy” Orbán legyőzése. Amíg erre minden párt és civil szerveződés nem ébred rá, addig reménytelen vállakozás, hiú ábránd a győzelem várása.
Ezt az eszmefuttatást ama cikk olvasása váltotta ki belőlem. Nem állítom, hogy mindenben igazam lenne, akkor nálam kéne lennie a Bölcsek kövének. De nincs. Se nálam, sem másnál. Együtt megtalálhatják a módot, ahogyan sikeresen megvívhatják 2014-ben /vagy akár előbb/ a harcot.. Mert harc az lesz. Sőt, már van, csak még sokan nem vették észre. Pedig minden napunk erről szól: Valahol, „walamyt” el akarnak venni tőlünk. Rajtunk áll, hogy hagyjuk-e?
Vagy ki merjük végre nyitni a szánkat, mint a fiataljaink, akik utat mutattak:
NEM HAGYJUK!
