Az elhallgatott történelem

Ma olvastam egy család-regénynek beillő történetet, amelyet klubtársunk osztott meg velünk. Hogy ki Ő? Azt nem árulom el: de ajánlom mindenki figyelmébe.

Ilyen története mindannyiunknak van,csak nem beszélünk róla . Vagy szégyelljük bevallani akkori bűneinket, amit többnyire nem Mi, „felmenőink” követtek el, Mi legfeljebb csak tudtunk róla, vagy még azt sem. Vagy elszenvedői voltunk azoknak az időknek. Mindkettőt „kínos” bevallani gyermekeinknek, unokáinknak.

Ezért hallgattunk és hallgatunk ma is róluk. Az Igazságnek van egy tulajdonsága: Előbb-utóbb napvilágra kerül. Nem mindegy, előbb vagy utóbb! Minél hamarabb, annál kevesebb az erkölcsi kára. Hogy ilyen mélyte süllyedt az ország morálisan, annak tudható be: elkéstünk történelmünk igazságainak feltárásával. Olyan ez, mint amikor a gennyes sebet sterilizálás nélkül próbáljuk bekötni. Elfekélyesedik.

Ma itt az idő ezeknek a sebeknek a feltépésére, kitisztítására, hogy a

„jövő generációk” szégyenkezés nélkül tekinthessenek vissza felmenőikre.

A társadalmi elit is ezt próbálja minden szinten: Tabuk nélkül beszélni

minden kényes kérdésről. Ennek első fázisa: Szembenézni Önmagunkkal. Szembesülni történelmünk dicső és szégyenteljes időszakaival.

Ha ezen túl vagyunk, kezdhetjük építeni a „jövő Magyarországát”..

Ehhez ad segítséget egy „család-történet”,

amelyet valamennyien meg tudnánk írni,

de amit kevesen vállaltak fel.

Ajánlom figyelmébe minden magyar embernek.

Ember küzdj ….!

Mikor Einstein 1905 végén publikálja „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” dolgozatát egy Trencsén melletti falu egy házában nagy öröm éri a kis családot. Az idősödő apa boldog, hogy 23 évvel fiatalabb felesége fiú utódnak adott életet . Mégse kell megfordítani a családi címert. Igaz az már nem sokat ér. A hét testvérre a cseh-morva nemes nagyapa csaknem adósságot hagyott hátra, miután egy bécsi mulatozása után Trencsénre hazafelé tartva öröklétre szenderült. 

Alig volt egyéves Sanyika ,mikor Pestre költöztek és megkíséreltek a városban boldogulni. Kelmefestő műhelyt nyitottak, ami a kezdeti időkben sikeresen működött. Hamarosan újabb üzlettel gyarapodtak.Boldog K.U.K idők. Egy régi elsős elemista tablót nézegetek. 1912-ben készült. A rajta lévő gyerekek valahogy öregebbnek tűnnek mint a mai hétévesek. Persze ők sem azon gondolkoztak, hogy mit hoz nekik a század nagyobbik fele.B. Sanyi sem tudhatta.Hamar özvegy édesanyja mellett megszokta,hogy mire hazaérkezett az általa vezetett üzemből,már túl volt az otthoni tanulnivalón és házimunkán. Egy átlagos iparoscsalád életét élték. Természetes volt a tisztesség, a törvénytisztelet a rend igénye. 

Majd jött a háború, a veresség az anyagi nehézségek , majd a forradalmi mámor a ”Papírmassés forradalom ”és valami motoszkálni kezdett a kamaszodó ifjú fejében. Kezdte felismerni,hogy a saját és környezete tisztességét kikezdik olyanok ,akik a törvényeket írják. Csatlakozik az ifjúmunkások mozgalmához 1919 áprilisában. Lelkesen hisz abban,hogy az új világ törvénye fog érvényesülni hátralevő életében. Nem így történt. Maturálás után szakmát tanul. Ezüstműves lesz. A munkásközeg felébreszti benne az igazságérzetet. Kultúrkörökbe jár, sakkozik,bokszol,tornázik, operaéneklést tanul,fest,rajzol és állandóan képzi magát. Marxot olvas. Aztán úgy gondolja, hogy szűk neki az ország és Toulonig meg sem áll. Úgy hiszi, hogy ott nagyobb tisztessége van a munkásnak, az emberség törvénye ott jobban érvényesül. Mint oly sokszor, most is téved. Az üzemben nincs szakszervezet , ezért megszervezi a munkások képviseletét. Nem sokáig. Mint a közrendre veszélyes elemet, kitoloncolják az országból. Romániába, Kolozsvárra menekül. Anyja aggódik a lázongó ifjú miatt. Szülői szigorral hazarendeli. Pont jókor, mert a kelmefestő üzemben is problémák vannak. A gazdasági válság az üzemet sem kímélte. Anyja beteg és nemsokára, 1930-ban meghal. Magányosan kell átvészelni a zord időket.

Egy zsidó lányt vesz feleségül, nem látván a jövőt. Hisz benne, hogy a zsidótörvények ellenére az állam megvédi őket, hisz csak „a cirkusz kell népnek”. Csődeljárás során sikerül megmentenie a céget, de milyen áron! A hónapokon keresztüli, nyirkos és hideg pincelakásban átvészelt időszakban, tüdőgyulladásban meghal gyermekük.Mindössze hat hónapos volt.
Egy időre felhagy a politikával, csak az üzletnek él. Sikeres üzletember. Korrektsége kitartása folytán eléri, hogy szinte az egész magyar textil - nagyiparnak dolgozik. Adott szóra kötnek vele üzletet, a bankok minden fejlesztését hitelezik. Bekerül a legjobb társaságokba.  Külföldre is terjeszkedni akar. Magyar-lengyel részvénytársaságot alapít,de itt van ismét a háború és egyre komorabb hírek. Érzi a veszélyt és ismét harcba száll a gonosszal szemben. 1944 március 19-e. Most már nincs mellébeszélés ígérgetés, egyértelművé válik a végzet.

Most munkások, polgárok és néhány nemes is résztvesz a németekkel szembeni ellenállásban , vagyoni és kulturális különbségek ellenére. Kevesen vannak, ezért nagyon össze kell tartaniuk.Védik magukat is és közben szervezik a szolidaritást az ellenállók és családtagjaik mellett. Esélytelen harc ,de ha csak néhányan túlélik,már megérte. A hivatalos szervek is felfigyelnek rájuk. Már csak ürügy kellett,hogy miért kapcsolják le őket. A zsidók kötelező vagyon beszolgálta-tásának megszegése megteremtette az okot. Milyen tisztességes törvény volt! Intézményes törvényes rablás. 1940-es évek társadalma tele volt törvénytisztelő polgárokkal. Mindig akadt valaki, aki figyelmeztette a hatóságokat,ha nem tartotta be valaki az írott törvényt. ……..

A Magyar Királyi Állambiztonsági Rendészet nyomozója rendes, törvény-tisztelő ember volt. Mindig betartotta az érvényben lévő szabályokat. Akkor is azt tette ,mikor letartóztatta B.Sándort zsidó fajú egyének vagyonának rejtegetése , valamint a már internált kommunisták és munkaszolgálatos zsidók családtagjainak segélyezése okán, és a toloncházba átszállítatta.
A rejtegetett vagyon a saját és üzlettársa vagyona volt. Nem kívánták oly „nemzeti célokra” felajánlani, melyek csak a halálok számát és a gyilkosok vagyonát gyarapították volna.A toloncházban kiváló társaság „jött” össze. Az írnokok közé került ahol mérnök ,ügyvéd,főügyész, Rt. igazgató, kereskedő, főispán, lelkész, egyetemista, neves könyvkiadó ,még főhercegi felügyelő is a díszes társaság tagja volt. Itt megfordult Kállay Kázmér, a miniszterelnök unokaöccse is.Ez is bizonyítja,menthetett volna több embert is a keresztény úri osztály.A toloncház vezetője anglomán volt. Megengedte,hogy a BBC-t hallgassák az írnokok. Bent, nyugodt körülmények között rengeteg hamis iratot gyártottak a kinti ellenállók és zsidók részére. Az angol rádió hallgatása, hivatalosan tilos volt,de aki tehette mindenki élt a lehetőséggel. Az emberek zöme már felismerte a hazug propaganda igazi arcát. Lehetett volna tudni előbb is, ha az emberek zöme információt kapott volna,hogy mi folyik évek óta a képviselőházban. Puszta törvénytiszteletből és hazaszeretetből szólalt fel Gróf Serényi Miklós képviselő 1942 .november 18-án ,mikor nemtetszését fejezte ki amiatt, még mindig zsidó igazgatók vezetik a gyárak jelentős részét és szociális ügyeket intéznek azokban a vérzivataros időkben és valószínű, hogy csak hitsorsosai részesülnek előnyben , a munkások csak kommunista propagandát hallhatnak az ilyen vezetőktől. A  törvénytisztelet okán küldték a fenti vezetőket a Todt-Szervezetbe (félkatonai szervezet) kényszermunkára, vagy a visszafordíthatatlan megsemmisülésbe. 

Információ és hamis papírok segítségével kijutva a toloncházból továbbra sem volt könnyebb a helyzet . Az üzemet teljesen kifosztották, nem volt ott semmi keresnivalója. Feleségét se kereshette,mert körözték.  A november közepétől körbezárt főváros mindenkit életveszélybe sodort. Mégis alig várták,hogy az oroszok ideérjenek. Hullahegyek, rettegés. Egy háztetőn sikerült megélni a felszabadulást.  Az első útja a rendőrségre vezetett, jelentkezett munkára. Kezdetben fogalmazó, majd nemsokára helyettes vezetője lett a kapitányságnak. A törvény most az ő igazságát szolgálta. Élt vele. A nyilasoknak nem volt idejük elégetni a taglistát. Aki gyilkolt, az bűnhődött . Jogot tanul az egyetemen. Egy év múltán ismét vált. Miután új feladat után nézett és mesteremberekből verbuvált szövetkezete készített a bányászoknak munkaruhát behívták a Gazdasági Rendőrségre 1948-ban, mondván veszélyezteti a szocialista ipar megerősödését,mivel olcsóbban dolgoztak,mint a ruhagyár akik mindezért feljelentették.Tudomására hozták, hogy ez nem Amerika, itt más világ épül. Felejtse el az eddigi életvitelét. Nagy szerencséje volt. Bízott benne,hogy a forradalom nem fogja felfalni saját gyermekeit. Ismét tévedett. Megint megkötötték a kezét.

Az akkor kialakuló új társadalmi rend érdekében B.Sándor – akkor már jól felfogott érdekből B.János - is elfogadta, hogy államosítsák a 12 lakásból álló zuglói ingatlanát. Ha az egyenlőség nevében mindenkinek csak szegénység jut egyelőre,akkor bizonyára így van jól. Az eszme győzelméért áldozatot kell hozni. De naív volt!Egyik lelkes alapítója volt a kisiparosok országos szervezetének. Meggyőződéssel,bizakodással építette az új rendszert. Sikeres mérlegképes könyvelői vizsgát tesz.Ugyanolyan hévvel dolgozott most is,mintha a saját üzemét vezetné. Ezt szokta meg. Mások nem így gondolták.Nehezen viselték elvárásait. Munkatársai – bár képességeit elismerték - hajcsárnak tartották. Ő nehezen viselte a munkafegyelem fellazulását. Ezt nem akarta megérteni, hisz most maguknak dolgoznak,nem a gyárosnak.Házasságát a gyermektelenség, a háború,az utána következő évek megviselik. Válás után újranősül és fiúgyermekük születik.                 Boldog. Életének most már igazán van célja. 

56-ban sokan bujkáltak a vezetők közül.Féltek a megtorlástól. Vitt nekik ételt, gyógyszert,mint ahogy 44-ben tette. Megkapta érte a jutalmát. A forradalom leverése után akikről gondoskodott kitüntették. Róla nem esett szó. Nem is tartott rá igényt. Mint aki elvégezte a dolgát ,céget váltott. Munka mellett elvégez egy ipari technikumot. Egy jól prosperáló ipari szövetkezet elnöke lett. Büszke volt a cég korszerű termékeire, a nagy ipari üzemek elégedett megrendelői körére.Azt viszont nehezen viselte, hogy az általa vezetett ipari szövetkezet középvezetői szívességet téve néhány minisztériumi vezetőnek meglopták a szövetkezetet. Vizsgálatot kért a céggel szemben és kiderültek a turpisságok, a minisztérium megszüntette a céget. Megmondták B.Jánosnak, hogy ne legyen az igazság bajnoka,mert az árt az egészségének. Ártott. Belebetegedett a megaláztatásba. Túlélte. Nyugdíjazásáig hátralévő egy-két évet diszpécserként átvészelte.Ekkor kezdett el ismét élni. A munka nem maradhatott el. Az országos szervezetben, melynek egyik alapítója volt nagyon várják vissza és alkalmazzák. Nyugdíjasként már nem kell tartani tőle. Most végre megbecsülés és szeretet veszi körül. 

A 68-as nagy változás ígérete őt is fellelkesítette. Nyugdíj melletti tanácsadói állása mellett kovácsoltvas műtárgyak készítésével kezdett foglalkozni . A tárgyakat német és japán piacra küldték.Újra lelkesedett,teljes erőbedobással dolgozott. Napokig tervezte,rajzolta az új műtárgyakat , saját szerszámokat készít azok megvalósításához. Számtalan megoldással segíti munkaadó szervezetét az új mechanizmusban. Ez az ő ideje. A 70-es évek elején a németek részben kárpótolják az elrabolt vagyonáért. Jókor jött. Családjával egy kicsit könnyebben él. A népi ellenőrzésnél is vállal társadalmi munkát. Végre a becsületért dolgozhat.A kerületi pártalapszervezet munkájában is részt vesz, csak a sok cigarettafüstös pártértekezlet zavarja. A gyakorlati munkát szereti nem viseli a szópasszírozást. A 80-as évekre már látja, hogy ebben a formában a rendszer fenntarthatatlan. Bosszantja, hogy az emberek értékszemlélete a megtermelt javakkal szemben eltorzult, pazarlóvá vált. Volt ő munkás és sikeres vállalkozó,átélte mindkét oldal eszmevilágát és nehezen viseli, hogy az állami dotáció eltorzítja a munka értékét megbecsülését. Kifejezetten dühíti az állami hitelfelvételek mértéktelensége. Szerinte ebbe csak belebukni lehet. Túl nagy lesz az ára . Csalódott a rendszer nyálasságában,az ügyeskedések korrupciók,lopások lassan elveszik a hitét.

Kimondja visszavonhatatlanul: a forradalom csakugyan felfalja gyermekeit. Kádár és Barras nem sokban különbözik, ami a korrupció térnyerését illeti. Hiába a kisszéken elfogyasztott krumplileves, mikor hűbéresei korlátlanul garázdálkodhatnak az egész országban.Meghatottan de kissé szkeptikusan fogadja a 80 éves korára átadott Április 4. Érdemrendet. Érthető. „ Ha annyi ellenálló lett volna,mint amennyi tagja van a partizán-szövetségnek akkor a háború kimenetele számunkra másként ért volna véget.” emlegette dohogva.
Látja hogy a gazdaságban elinduló új vállalatirányítási rendszer felszínre hozza az elnyomott ellentmondásokat és az új vezetés se tudja már feloldani. Érzi a gazdasági és politikai véget. Pozsgay bejelentése után bizonyosság számára, hogy eddig tartott. 

Fiának mutatja a 40-es években kiadott társasági törvényt.

„Nemsokára ismét szükség lesz rá „ mondogatja.
Munkahelyén még segít az új érdekeltségi rendszer előkészítésében, mígnem 87 januárjában munkahelyén el nem éri a megkerülhetetlen vég. 

Küzdelmes, de teljes élet volt. Épp időben ért véget. Ami utána jött, abba biztos, hogy belepusztul. Az újbecstelenség korszaka. Ez már a mi sorsunk. Nekünk kell megküzdeni vele.

Örülök, hogy ismerhettem ezt az embert, és 33 évig biztos igazodási pontot jelentett életemben. Az édesapám volt.

Ezt a története nem tudtam meghatódottság nélkül végigolvasni.

Ezért is írtam hozzá elő és zárszót, mert úgy vélem: Történelmi tudatunk kialakulásához szükségszerű az ehhez hasonló „életműveket” megismerni.

Köszönöm Klubtársamnak, hogy az írás közreadásához beleegyezését adta..