Nosztalgia
Amikor az ember régi fényképek nézegetése közben elérzékenyül, akkor döbben rá hogy milyen öreg, hiszen a fényképen még előtte volt az Élet, most meg már mögötte. Megette a fene, kár vele foglalkozni, az Élet már csak ilyen: Véges.
Hangulatom kifejezésére Petőfi verse a legalkalmasabb. Igaz, Ő fiatalon írta, az érzéseknek mindegy az évek száma. A szerelem és a szeretet nem korfüggő.
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/szeptveg.htm
De térjünk vissza a témához: A fényképhez. Egy régi osztálykép, ami nem tudom, hogyan került hozzám, eddig nem is akadt meg rajta a szemem, de a minap a tanítványaim körében ez forgott a neten, én is megkaptam újra, hiszen „érintett” vagyok. Osztályfőnöke voltam a társaságnak.
Az ismerős arcok felkeltették érdeklődésemet, hogy kibogarásszam: Ki kicsoda a képen? A lányok asszonynevükön szerepelnek és az Istennek sem tudtam megállapítani mindenkinek a személyazonosságát. Én lányként ismertem Őket, itt asszonynevükön szerepelnek. Többségüket sikerült beazonosítani, azonban néhányat nem ismertem fel. Különösen egy bosszantott, aki az első sorban áll: Fogalmam sincs, ki lehet. Éppen e miatt született meg ez az írás.
Nem szaporítom a szót, itt a fénykép, amin elnosztalgiáztam néhány órát.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=570304786379162&set=t.100002133440952&type=1&theater
Ez a fénykép már régen nálam van, de most éreztem fontosnak reagálni rá. Hogy miért? Mert volt, akiket nem ismertem meg. És a kommenteket olvasva olyan érzésem támadt, hogy szólnom kell. Több okból is.
- Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez volt a "tablóképünk". Ez csak egy csoportkép.
- Hogy sokakat nem ismerek fel, az bosszantott annyira, hogy blogot írjak erről a képről. KI AZ A SÁNDORNÉ LIPCSEI? Ennyire nem lehet rossz a memóriám...Vagy mégis?
Kedves Tanítványaim! Ha még tiszteltek annyira, hogy "felhomályosíttok" a kérdést illetően, megköszönném! Ja és ha a blogot is elolvassátok, azt is. Hiszen Rólunk szól. A Ti és az Én fiatalságunkról. Ma már csak emlék.
Igaz, hogy emlék, de szép emlék. Remélem, nem csak nekem.
