2012 szeptember 29 a győztes szemszögéből nézve
Ez a nap nevezetes számomra több szempontból nézve.
Beszámolóm a Nemzeti Ultibajnokságról ezért lett „rendhagyó”,
mert ez volt a második győzelmem, ami az elsőhöz semmiben nem hasonlított,
de annál több benne az egyezés.
Amiben különbözik a 2006-os Valhallában rendezett I. országos döntőtől,
hogy akkor „zöldfülü” újoncként ismeretlenül kerültem be
és a 7. fordulóig veretlenül, 100 %-os teljesítménnyel vezettem
és végül biztosan, 34 ponttal nyertem meg a versenyt.
Míg most egy alapos „verést” kaptam már az első fordulóban
és onnan sikerült a 7. fordulóra felzárkóznom a 4. helyre.
Egyáltalán nem bíztam a sikerben,
hiszen az előttem levők mind kiváló játékosok voltak,
ráadásul egy ponttal eőttem jártak.
Akkor foghattam be Őket, ha Én a hátralevőkben nyerek,
Ők pedig vesztenek pontokat. Ez benne volt a pakliban,
hiszen meg volt hátra egymás elleni játék is, így akármi is lehetett.
Nem sikerült „hoznom” a lehetséges 12 pontból csak 8-at.
Mivel játék közben nem figyeltem az ellenfelek teljesítményére,
meg voltam győződve róla, hogy ez kevés lesz a végső győzelemre.
A meglepetés akkor ért, amikor a végén a játékosok
elkezdtek sorra gratulálni a „győztesnek”, Nekem.
Kiderült, hogy a nyolc pont bőven elég volt a sikerhez,
hiszen az előttem állók mind „betliztek” az utolsó fordulókban
az Én nyolc szerzett pontomhoz képest:
Így a 31 ponttal 3 pont előnnyel és jó Ft-tal nyertem,
hiszen a 2. helyezett „csak” 28 pontig jutott.
Ami meg az „egyezést illeti”: Az a Vízi Béla celebrálta mindkét döntőt,
és a mostani helyszínhez is kellemes emlékek fűzódnek.
Még 2006-ban volt Monoron egy 24 órás „maratoni verseny”,
amit szintén „a Béla” rendezett, és amit szintén megnyertem.
De az első döntőben ismertem meg az egyik legjobb ultis barátomat,
akivel a mai napig a legjobb viszonyban vagyok: Muzslai Róbertet.
A Szabad Föld kupa mellé, - amit a Mausz nevében Regőczi Miklós adott át,
Tőle kaptam a MUOE különdíját. Ennek köszönhető, hogy „kétlaki” lettem:
Nem csak a Mausz, hanem a MUOE versenyeit is rendszeresen látogatom.
Monoron pedig egy „másik” barátomat (is) megismertem a rosszabbik oldaláról.
Már akkor is! - arról volt nevezetes, hogy a kákán is „kereste a csomót”,
de meg is magyarázta! - hogy miért nem találja!
Az Istennek nem akart belenyugodni a kiírásba, miért kell „folytatni”
a 24 órás versenyt onnan, ahol a „Monor banokát” abbahagytuk.
Akkor fogadást ajánlott, hogy nem merek Vele „kiállni” egy rövid menetre,
mert csak szerencsém volt „addig”, és Ő majd megtanít ultizni.
Mertem. Volt egy „vállalkozó”- aki a hecc kedvéért beáldozta magát
és nekiláttunk a „naaagy bizonyításnak”, miszerint Tőle jobb a világon nincs.
Az eredmény „magáért beszélt”: Utolsó lett..
Naaagy bánatában nem is maradt a továbbiakra,
hazament nyalogatni az önbizalmás esett sebeket..
Hogy változott-e azóta? Rengeteget!
Hátrányára. Ő tartja az ultijáték lassúsági világcsúcsát
és természetesen a szófosásét is..
Ettől függetlenül kedves ember, csak ne ültesd be a kocsidba,
mert attól fogva nem fogsz tudni „szóhozjutni”.
A „találós kérdést” nyitvahagyom, hogy „vajh Ki Ő?”
A verseny eredményéről helyettem beszéljen a lista.
http://magyarultiszovetseg.hu/nemzeti-ulti-bajnoksag-2012-vegeredmenye/
Ha összevetjük a 2006-ossal, ott hat, itt három ponttal győztem.
Megmondom őszintén, ezt a II.-at nagyobb sikernek érzem.
Mert akkor „jó évet” zártam, és a győztes versenyeimen
előtte is a 34 pont volt a gyakori eredményem.
Az év folyamán talán négyszer sikerült ennyit gyűjtenem,
benne az emlékezetes Kőkapun rendezett elődöntővel,
ahol 117 versenyzőt előztem meg ezzel a pontszámmal.
A 2006-os évnek van egy szomorú és tragikus emléke az ultis társadalomnak:
A szegedi II. elődöntőre nem érkezett meg 4 kisvárdai játépos.
Az odafelé vezető úton súlyos karambolt szenvedtek,
aminek következtében két játékos a helyszanen meghalt:
Heuer Ferenc és Nagy László.
Róluk minden év első versenyén emlékezünk meg.
|
Paicz Zvezdán és Szalai antal túlélték és ma is közönk játszabak. Az ideiről a beszámoló hivatalos része már fent van a szövetség honlapján. A képekkel együtt. |
http://magyarultiszovetseg.hu/beszamolo-a-dontorol/
Amit Én hozzá tudok tenni, az a magánvéleményem.
Soha rosszabb versenyt és helyszínt nem kívánok az ultis társadalomnak.
Nem azért, mert győztem, hanem mert a Rendezők mindent megtettek
a sikeres lebonyolításért és ebből a szempontból mindenki elégedett volt.
Szuper volt a rendezés, zökkenőmentes maga a verseny, fínom a kaja.
Hogy el ne feledjem, a Valika sütötte sütemények emelték az ételek színvonalát,
el is fogytak egy szálig.
Hogy a saját élményeimről is szót ejtsek,
minden versenyt össze szoktam hangolni egy kis plusz játékkal,
nehogymá' kipihenten menjek a „főversenyre”..
Már csütörtökön elindultam a „hosszú hétvégére”
meglátogatni Bolyos Gabiékat egy „lőrinczi barátságos” versenyre,
amit pénteken a Goldban egy félkezes követett, amiről kering is a Világhálón Boldizsár Gabi barátom által hajnali fél háromkor feltett kép,
„Még mindig tart” címmel. Azért háromkor éppen Ő tett le
alkalmi szállásom kapujában, és mire „haraptam valamit”
meg bevettem a gyógyszereim, fél négykor „már” le is feküdtem.
Hogy aludni, az kicsit tulzás, mert öt órakor bekopogott a szállásadóm,
hogy ideje készülődnom, mert HATKOR indulnom kell.
Fél hatig még maradtam egy kicsit, gondolkodni azon: Hová is kell menni?
És mikor? Hogy elérjek oda, ahol Bartos Gabi felvesz és elvisz Monorra..
Természetesen Muzslai barátom házánál volt a találka.
Hogy egy kicsivel hamarabb értem oda, nem a véletlen műve volt:
El kellett jönni „hazulről”, mert a gazda bevásárolni ment,
így a „vendégnek” is menni kellett.
De hogy a Robi qrvára nem örült a korai megjelenésemnek, az fix:
Ugyanis Ő is épp ott volt előtte, ahol Én,
csak Ők mégtovább húzták a befejezést,
így Ő „csak” 6-kor került ágyba, így nem csoda,
hogy nem örült a nyoclórai ébresztésemnek..
Valamit a versenyről, hiszen nem akármilyen előzmények után kezdődött
és mégiscsak azért megy oda minden résztvevő, hogy győzni szeretne.
Ez a természet törvényei szerint mindenkinek nem adatik meg: Csak egynek!
Néhány parti „megér egy misét”, mert ebből is látszik:
Min múlik soxor az üdvösség.
Mindjárt az első körben volt egy ötlapos piros ultim,
amit ha partival nyerek, első vagyok, ha parti nélkül, csak második.
Az öt legnagyobb piros mellett lett 4 zöldem, K, F,9,8.
Bartos Gabi negyvenszáz ultit mondott és a két kis zöldet tette le.
Úgy számítottam, hogy Nála maradt a zöd ász.
Sajnos, nem jött be a számítás.
Csak a hetes maradt. Így Steklinél volt a három ütő zöld,
a hárok kis piros, aminek következtében nem hogy a partit,
de az ultit is elbuktam. Így lettem tökutolsó.
A hetedik fordulói részeredménynél már jól álltam, feljöttem a 4. helyre.
Előttem volt Bartos Gabi, Mészáros Karcsi és Stekli Gyuszi,
mind veszélyes és minden hájjal megkent profi játékosok.
Úgy indultam neki a folytatásnak, hogy
„nyerni kell ahhoz”, ha fel akarok állni a dobogóra.
Mészáros Karcsival meg Dienes Janival kerültem össze:
Két nem akármilyen játékos, pláne egy klubból: Kisvárdáról.
Tudtuk, hogy aki itt nyer, nagy lépést tesz előre!
Elég jól jött a lapom, vezettem is, de mindig „feljött” Dini,
mint a talajvíz, és félő volt, hogy az előny nem lesz elegendő,
mert akár egyetlen lap elég a fordításhoz. Karcsinak pechje volt:
Nem ment a lapja és mennél jobban erőlködött,
annál rosszabb lett az esélye. Volt egy lapom,
amivel eldönthettem a kör végeredményét, csak kérdés, bevállalom-e?
Mert lehet belőle nagy bukta is,- ha netán egy kézben van 4 piros.
A következő lapjaim voltak: Piros Á, F, 7. Tök: Á, K, A, 10, 8.
Zöld: Á, A. Makk: Á, 9. Ha „csak” pénzre játszok,
gondolkodás nélkül bemondom a piros ulti négy ászt.
De: Benne volt a lapomban esetleg több is, ezért elpasszoltam:
Hátha lesz rá „vevő” /letettem az ászok mellől a fölösleges két lapot/
Dini belenyúlt és ultit mondott. Karcsi negyvenszáz ultit „hazudott”..
Én piros négy ászt vállaltam be. /két makkot kapzam és tettem vissza./
Dini piros betlire nyúlt és vizzsatette a talont.
Én felvettem és piros ukti négy ászt licitáltam.
„Láttam” a lapomból” a felállást, és tudtam,
hogy kell lennie egy vagy két töknek Dininél ahhoz,
hogy meglegyen a betlije. Így a tök ásszal kezdtem és simán megvolt
mindkettű, annak ellenére, hogy Karcsinál volt a három piros és két tök.
A következőben Dajka Józsival és Solti Pistával hozott össze a sors:
Dajka sem kezdő, ebben a körben mégis elkövetett három szarvashibát,
aminek következtében a Soltit úgy „felcsinálta”,
hogy onnan már lelőni sem lehetett volna..
A legnevezesebb hibája „megér egy misét”.
Solti lapjai: Piros: Á, K, 9, 7. Tök: Á, F, 10, 8. Zöld: A. Makk: 9.
„Ránézésre” simám nyerhető ulti- esetleg partival. DE!
Van „elosztás” is a világon: Onnan nézve SIMÁN BUKOTT,
ha a Józsi el nem qrja..
A lapjaim: Piros: F, 8. Tök: K, A, 9, 7. Zöld: Á, 8. Makk: Á, K.
Solti a tök ásszal lezdett. Én másidikként nem szólhattam semmit,
hiszen „nem nyílt ki a lap” Dajka leütötte piros 10-zel és hússzal
megkontrázta a partit. Ha Ő ül elől, Nekem kontra ultim van!
Indult makkal, amit az ásszal beütöttem és a királyt hívtam.
Ebből világos lehetett MINDENKINEK, hogy nincs kisebb,
ha van, azzal jövök, hogy ne hajtsam be a 10-est, amit nem vágott ki.
Solti ütötte a 9-el, és kis tökkel folytatta.
Dajka ütött a piros alsóval és kihozta a harmadik makkot.
Szarvashiba! Akár kettő is, amivel emgem is meghajtott.
Így lett meg a Solti ultija, ami után „ment a lapja” és még
elkövetett két bakit Dajka. Minden partit Solti nyert utána,
Mi lett volna a „játék” Dajka részéről?
-
Vagy visszadobja a pirosat, hogy elkenhesse a két tizesét.
-
Vagy fordít a makk után. Mert ha van „harmadik”, azt tudnia illett volna.
Ez is mutatja, hogy egy „szarvashiba” mennyire megváltoztatja a játék képét!
Nem mindegy, hogy „Walaky” felír 8 pontot, vag LEÍR 40-et.
Mert az mindkettőnk kárára 72 pont különbséget jelent. És ez „csak” egy hiba..
Soha rosszabb versenyt nem kívánok Magamnak, de a társaimnak sem.
Habár a helyszín eldugott helyen volt „forgalomaltaraléssel” fűszerezve,
de a kaja és a rendezés feledtette az utazás kellemetlenségeit.
Ha jól tudom, azok sem töltötték „tétlenül” az estét,
akik már ott aludva „kipihenték a fáradalmakat”
mert az éjszakába nyúló kártyapartik mellett a „kisérő italok hatása”
ha nem is mindegyiken, de a főtitkár eredményén meglátszott..
Talán a citromdíj enyhítette a hatást.
Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem és
élvezhettem a Házigazdák /Viziék/ vendégszeretertét.
Köszönöm a sportszerű játékot a társaknak és a sok gratulációt.
Egy „régi ultisnak” nem köszönöm a felém irányuló „jóindulatát”,
amit az Adatlapomra írt. De nem meradtam „adósa”.
Aki kíváncsi rá, nézzen be Hozzám, megtudhaja:
mi a véleményem a „régi” Főtitkárról...
Tévedések elkerülése végett a „sárospataki” Hajdu Imréről van szó..
„Főtitkárt” már elfogyasztott a Szövetség a fennállása óta jónéhányat.
Még egy „kupáról” nem szóltam: A Vándorserlegről,
amit még nem „láttam” de hazafelé eleget hallottam róla ahhoz,
hogy felcsigázza az érdeklődédemet: T
alán még Én is „megcélozhatnám”- ha addig kitart az egészségem.
Bartos Gabi barátom mesét róla: Legalább „kerti törpe” nagyságú
és igen jól mutatna otthon bárkinél, aki hazavihetné.
Ahhoz ugyanis el kell nyerni háromszor..
Erre Gabinak és Nekem van reális esélyünk.
Mi már kétszer szerepelünk abban a Névsorban, akik elnyerték már.
Neki több, hiszen még van „ideje”, nem annyi, mint nekem..
Remélem, nem hagyok ki senkit, ezért felsorolom,
kiknek a neve szerepel a Vándorserlegen.
Aki oda felkerül, az nem szokott „véletlen lenni”
a mögött van teljesítmény.
Tudomásom szerint volt egy verseny,
ami még a „történelem előtti időkből” szátmazik,
amit Stekli Gyula nyert meg. Ő még nem szerepel a kupán.
De ez éven már „majdnem” Ő is..
-
2006 Várszegi Szilárd
-
2007 Virág László
-
2008 Pirisi János
-
2009 Dienes János
-
2010 Bartos Gábor
-
2011 Bartos Gábor
-
2012 Várszegi Szilárd
Még van egy kép, ami a verseny után „született” a kétszeres bajnokokról,
ahol Muzslazi Robival hárman vagyunk.
Hogy Ő Sportultiban nyerte, semmit nem von le az eredményéből, SŐT!
http://magyarultiszovetseg.hu/ketszeres-bajnokaink/
Mindenkinek még egyszer megköszönöm ezt a szép napot és a gratulációkat.
Gratulálok a helyezetteknek és bíztatom a hátul végzetteket,
hogy ez az a „sport” amiben gyakran megesik,
hogy elsőkből utolsók (is) lehetnek de fordítva is.
Viszont a „nagy számok tövénye alapján” aki a ranglistán tartósan
az első ötvenben benne tud lenni, azzal „számolni kell”, bármikor nyerhet..
Elnézést, ha „kicsit hosszúra” sikeredett, de ezt már megszokhattátok.
A legközelebbi Viszont látásra Kisvárdán!
