Amikor a „veszett kutya” a farkát harapja.
"Itt az idő,-most,vagy soha"! -SZAVALNÁ PETŐFI,-HA MOST ÉLNE.
Most kaptunk "mi is 1 magas labdát!!"-Hát üssük le! Ne totojázzunk,-most még a BIRKA IS LÁTJA,-ha a "szemellenzőt" lekapjuk róla: ORBÁN SE JOBB A "DEÁKNÉ VÁSZNÁNÁL"! Épp úgy HAZUDIK,-sőt többet, a különbség "csak annyi": Ő soha nem vallja be! Most ő is "betévedt Öszödre", -épp úgy húzták csőbe,-mint "annak idején" Ő Gyurcsányt.
Hát most kinek kéne DOBOT VERNI? Nekünk!-mert ők aztán ezt NEM FOGJÁK DOBRA VERNI! Talán ez után a "birkák agya is tisztulni fog",-de csak ha BESEGÍTÜNK! Mert a sötét agyakban az értelem "mécsesét" -NEKÜNK KELL MEGGYÚJTANI!
Most van hozzá "gyufánk is",-hát HASZNÁLJUK KI!
És ha kell, "tiszta gatyát" vegyetek fel,-és nem kell"beszarni" attól,-ha néhány "fideszes veszett kutya vonyít",-mert most MI LÉPHETÜNK A FARKUKRA! Hadd vonítsanak,-csak a "farkát ne engedjük el"!
