Együtt sírunk, együtt nevetünk

Ma reggel átolvastam a hozzászólásokat. Úgy értékeltem,- néha érdemes "szólni", ha valaki elveti a sulykot. Ma még 1 "gargantua"-hozzászólás se született!

Illetve az után,- hogy szóvá tettem. Egy "másik kedves ismerősöm" hozzászólásából hiányoznak a "kötőszavak". Őszintén megmondom,-így jobban tetszik! És úgy látom, másoknak is, mert "listavezető" lett. Mi lenne,- ha megtanulnánk "egymást tisztelni"? Mint embert,- és mint "véleményt"-egyaránt.

Jó ötletek születhetnek minden ember fejében:-a baj csak ott kezdődik,- ha meg se halljuk a "másik véleményét",nem gondoljuk végig,hogy annak is lehet igaza, nem vitatkozunk,hanem elbeszélünk egymás mellett! Ezt látjuk nagy politikusainktól a parlamentben, de azon kívül is!

Mi, a nép, együtt élünk, egymásra vagyunk utalva,-kell beszélnünk egymással. Van olyan eset, hogy az "árok" akár családon belül van! Ez sokkal nagyobb probléma az erős Ft.-nál. Meg a gyengénél. Mert akár erős, akár gyenge,itt kell élnünk, kell egymással beszélnünk,együtt sírunk, együtt nevetünk. Az ultisok értik a kifejezést.

Meg azt,- hogy ma én vagyok felül, holnap Te leszel,- de úgy kell(ene) mindenkinek gazdálkodni az ország vagyonával,-jövőjével, hogy az az övé is! Még a madár se szarik a saját fészkébe! /kivétel a „VERÉB” ,-ha „sólyomnak” akar látszani../ Politikusainknak se kellene: Nekünk pedig pláne nem, mert Mi fogjuk szagolni!

A Forintról meg csak annyit még:- Ha az ország eléri azt a célt,- hogy Euróval fizethetünk, nem lesz ezzel gondunk. Addig pedig örüljünk annak, aminek lehet. Én örültem,- mikor Szlovákiában sört és rumot vásároltam,- és sokkal olcsóbban vettem meg,- Forintért.

A feleségem megkérdezte az eladótól: -"Lement az ára?" -”Nem,-ugyanannyi koronában!” Én „magyaráztam meg” neki: -"A Ft. lett erősebb"!

Ezért inkább örüljünk a hasonló "meglepetéseknek". -A sírást meg hagyjuk azokra a "bizonyos bárcásokra",-átvitt értelemben. Mert Ők csak azt tudnak!