1849 október hatodika „Az aradi vértanuk” napja.
-2008-ban: Egy szomorú -és „fekete” vasárnap krónikája-
Ezen a napon sok mindenre kaptunk választ.Legelsősorban arra a kérdésre, hogy a „halál” akkor is eljön, ha nem várjuk. De nem mindegy,- hogy ezt hogy fogadjuk!A mások fájdalmát átérző EMBERKÉNT,- vagy csak tudomásul vesszük,-mint amikor a híreket olvassuk.
Más a megítélés szemszöge,- ha a „halottak oldaláról” nézzük: -1849-ben ezen a napon Aradon tizenhárom honvédtábornokot végeztek ki,- akik a MAGYAR SZABADSÁGÉRT áldozták fel életüket.-És akiknek a „túlnyomó tövvsége”-nem volt „magyar anyanyelvű”,
-de MAGYAR -szív dobogott bennük!
-El is mehettek volna.-Kegyelmet is kérhettek,-és kaptak volna,- ha MEGTAGADJÁK ELVEIKET! -Nem tették meg,-vállalták a halált,-és „emelt fővel” léptek az akasztófa,-vagy a kivégzőosztag elé. Ugyanúgy,-mint 14. „társuk” Budán,-Gróf Battyányí Lajos,- az első magyar „felelős miniszterelnök”.
Rájuk emlékeztek meg az egész Kárpát-medencében „magyarok és nem magyarok” -itthon KÜLÖN,- külhonban EGYÜTT.
Bebizonyosodott,- hogy nincs olyan „esemény”,-amit a mai viszonyok között a KORMÁNY,- és az ellenzéke közösen tudna megtartani. Sajnálatos,- hogy még a hősök se kivételek ez alól,- akik a kazáért áldozták életüket.
-Ami miatt ez a nap a „fekete krónikába” került,-egy sajnálatos baleset,-ami azt mutatta meg,-hogy ki az EMBER,- és ki az,- aki „csak úgy néz ki”.
Mert tragédiák voltak,-vannak,-és lesznek:-Ilyenkor mutatkozik meg az „emberi nagyság”.
-Mert van,- aki „átérzi” mások tragédiáját,-és vannak,- akik „tudomásul veszik.”
Tegnap este megható,-és egyben felemelő érzésben volt része mindazoknak,- akik látták Gyurcsány Ferenc „bejelentését”-amikor a miniszter és a MÁV egyik vezetőjének felmentését bejelentette: -Soha nem fogom elfelejteni ezt a percet,-amikor elmondta ezt az egy mondatot,-közben a könnyeivel küszködve. Mi,-a feleségemmel együtt „nem fogtuk vissza magunk”:-sírtunk.-Nekünk nem kellett szégyellni meghatottságunkat.
Egy perc mulva „kijózanodtunk,”amikor Varga József a Fidesz részéről „szenvtelen arccal” közölte,-hogy „ez volt a legkevesebb,-amit megtehettek,”-és másnak is már rég meg kellett volna tenni. Nem hangzott ugyan el „az a mondat”,- amit oly gyakran hallottunk már,-hogy EZÉRT IS GYURCSÁNY A FELELŐS, -de az arcára volt írva,- hogy ezt azért szerette volna még „hozzátenni”.
Mi,-egyszerű polgárok viszont megtudtuk,- milyen az „emberi magatartás”,-és milyen az,- amikor csak „annak látszik”. Orbánt meg se említem,- mert Ő már ebbe se számítható be.