„AMIKOR ÉN MÉG KIS SRÁC VOLTAM”

Anyám háromszor kisért el az óvodába. Az út 1 km. Lehetett,- és 2-x kellett átmenni az úttesten. Mindig megálltunk,-amikor át kellett menni:

-Mielőtt át akarsz menni,- mindig nézz szét,-nem jön-e valami jármű!

-figyelmeztetett mindig, aztán mentünk csak át.

Negyednap vártam,- hogy most is elkísér,-de e helyett azt mondta:

-Elég „nagyfiú” vagy már ahhoz,-hogy egyedül is odatalálj!

-és kérdően nézett rám. Kihúztam magam,-és mindjárt még nagyobbnak is éreztem magam,-hiszen Anyám is azt mondta! Naagy fiú lettem!

-Persze,- hogy odatalálok! -És meg is fogok állni,- mielőtt átmegyek a „másik oldalra”!

-mondtam büszkén,- és vártam a reagálást.

Anyám meg volt elégedve velem,- és utamra bocsájtott!

-Aztán nyitva tartsd a szemed!

Én csak intettem,- hogy persze,- hiszen „csukott szemmel” soha nem találnék Oda!

Így lettem hirtelen Nagy Fiú!

De más érdekességek is történtek: Megismertem sok olyan újdonságot,- amiről még addig nem is hallottam:-Egyik, hogy nem is a gólya hozza a gyereket, hanem azt úgy csinálják. És hogy ahhoz kell „anya,- meg apa”-sőt,- az se baj,- ha nem Anya + Apa -az illető,-csak külömböző legyen nekik...(mint nekem,- meg a szomszéd Marinak,-se egyforma..)

No,- ezen aztán volt mit gondolkodnom! Nem is tudtam,- kihez fordulhatnék „felvilágosításért”-mert az apácáktól szégyelltem,-Anyámtól nem mertem,

-más meg az ismeretségi körömből nem tudta volna megmondani.

Egyszer aztán az „inasok szobájába betévedve”- (azok már 15-20-évesek voltak,-már Ők tudták,- „mitől döglik a légy”)-éppen történeteket meséltek élményeikről,- vágyaikról,-és kalandjaikról. Nem zavartak ki,-nem is „zavartatták maguk attól,- „ hogy én is ott vagyok,-meséltek tovább:

Éppen egy fiúról,-aki az apjával szolgált egy zsidó családnál,- és ahol volt egy „nem túl szép” lány is,akire a fiú szemet vetett.(ezt elég nehezen értettem meg,hogy tudja valaki a szemét vetni) De érdekelt a dolog,- hát odafigyeltem:-Hátha később még hasznát látom...

Az egyik idősebb legény el is kezdte.

Amikor nem voltak otthon a szülők,- a fiú beosont a lányhoz,- és azt kérdezte tőle:

-Te tudod,- mi van az én lábom között?

-Honnan tudnám?-kérdezte a lány,- akinek az észt nem osztották „nagykanállal”.

-Hát maga az Ördög!-mondta a fiú,-és meg is mutatta,- hogy „ácsingózik”.

-És azt tudod, neked mi van?-kérdezte a fiú,- mert már nagyon ácsingózott az Ördöge.

-Nem én!-Felelte a lány,- de szemmel láthatóan tetszett neki az Ördög!

-Hát ott van a „pokol”,- ahová szeretne „hazamenni” az Ördög!

Megnézte a lány, tényleg volt ott egy sűrű bozóttal eltakart lyuk,-biztos az lehetett a kapu.

De mivel Ő is „zsidó volt”- így némi üzleti érzékkel meg volt áldva,- azt mondta:-

-Jó,- bemehet az Ördögöd -az én „Poklomba”,- de fizess 100 pengő kapupénzt!

A fiú szó nélkül kifizette, és betuszkolta az Ördögöt a Pokolba...

A lánynak nem esett rosszul az „ördög látogatása”,-de a fiúnak se,-ezért a fiú megszólalt:

-Azt mondja az Ördög,- hogy szeretne széjjelnézni,- mert nem találja a helyét!

-Hát nézzen széjjel,- de annak is ÁRA VAN ÁM!

A FIÚ SZÓ NÉLKÜL ÚJABB 100 PENGŐT NYOMOTT A LÁNY KEZÉBE,- ÍGY HÁT AZ ÖRDÖG MOST MÁR VÍGAN JÁRTA BE – a pokol zeg-zugát.

Csakhát a fiú is meg volt kenve mindenféle hájjal. -Ahogy a lánynak egyre jobban tetszett az Ördög munkálkodása,-a fiú egyre inkább „visszafogta nagát”,- majd megállt.

-Most mért állt meg az Ördög?-kérdezte a lány.

-Azt mondja,- hogy lefekszik aludni,- mert kifáradt!-mondta huncutul a fiú..

-Még nem volt mindenütt,- folytassa a keresést!-mondta a lány

-Folytatná Ő,- de annak már Ára van!

-Itt van a 100 pengőd,- mondd megaz Ördögnek,- végezze el a dolgát,- ha már elkezdte!

A fiúnak nem igen kellet „bíztatni az Ördögöt”,- a lány is belelendült,- már azt hitte, a MENYORSZÁGBAN JÁR -amikor megint „megállt”...

-Mi van már megint?-türelmetlenkedett a lány,- mert már nagyon közel volt a „menyországhoz,- és nem szerette volna kihagyni ezt a lehetőséget.

-Nagyon kifáradt már a „szegény Ördög,-”-azt mondja,- hogy holnap majd befejezi-mondta a fiú,- de a lány közbevágott:

-Mondd meg annak a qrva Ördögnek,- ha most nem fejezi be,- amit elkezdett,-többet nem eresztem be a pokolba!-és benyúlt a fiókba,- elővett +1 100-ast,- a fiú kezébe nyomta,- majd így folytatta:

-Most pedig végezze az Ördögöd azt a munkát!

Az apa, aki eddig az ajtónál figyelt,hogy mi történik odabent-és idekint, beszólt a fiúnak:

-Igyekezz, fiam! Már meg is basztad,a pénzed is tőbb lett,-mindjárt itthon a gazda!

A fiú befejezte,amit elkezdett:- a lány elégedett volt,- hiszen ekjutott a „menyországba”-a poklon keresztül,-de a fiúnak se kellett ez után könyörögni, hogy ha az Ördög a pokolba kívánkozott menni.

Az inasok úgy röhögtek,- hogy majd leestek az ágyról,- csak én álltam ott bambán,-mert nem sokat értettem az egészből.

-Nem való még az ilyen mese a „fiatalúrnak”-mondta az egyik,- és jót nevettek rajtam.

Kimentem,- és próbáltam feldolgozni a hallottakat,- de sehogy nem sikerült. -Különösen az után,- hogy tüzetesen megvizsgáltam a „kukimat”,- és arra a megállapításra jutottam:

-Lehet,- hogy az enyémből soha nem lesz Ördög?