„-Egy esős vasárnap” hangulatváltozásai.
Rosszul indult a nap:-a 9 „nevezett versenyzőből” hárman „jöttünk össze”-mérni erőinket a Nagy Tiszaparti Ultiversenyre.
Mindez Sárospatakon,az Ultiszövetség alapító egyesületéből. Szomorú.- Ha még azt is „hozzávesszük”,-hogy mindössze 1,-azaz EGY FŐ -volt pataki,-még szomorúbb. Még az is „belejátszott”,-hogy úgy zuhogott az eső,- mint ha dézsából öntenék,-és a „telefon ördöge” is közbeszólt:- SENKIT NEM ÉRTÜNK EL! Már azon voltunk,-el se indulunk,- amikor „végre” sikerült elérnünk „Gyulát”,-aki megnyugtatott:-Ott vannak,-és várnak minket.
Így „indult”,-de szerencsére a folytatás már „szép volt”,-majdnem... (-erre a „majdnem”-re később visszatérek)
A fogadtatás kárpótolt bennünket az indulási és időjárási kellemetlenségekért. Baráti beszélgetésekkel indult az „ismerkedés”,-és szívesen segítettük azokat az újakat,- akik csak most ismerkednek a „versenyulti” szabályaival.
Igaz,- még a „Profik” sincsenek mindig,-,mindennel tisztában:-Ezért jó lenne a SZABÁLYOKAT érthetően,-egyszerűen LEÍRNI,- mert ami van,-agyon van „foltozva”,- annyit módosítottuk már.
Az ünnepélyes megnyitó után 18 csapat küzdelme indult el. Jól éreztük magunk, Mindenki igyekezett tudása legjavát nyújtani. Mindig,-mindenkinek „természetes”, hogy nem sikerülhetett. De hát ez így is van rendjén:-nem nyerhet mindenki.
A hangulatot a „barátság,-és a sportszerűség szelleme” -jellemezte. („majdnem” végig) Ebben nagy szerepe volt a „rendező” bercelieknek,.és a „résztvevőknek” egyaránt.-Na meg akik az „élelmezésünkről” gondoskodtak! A SZAKÁCSOKNAK,-és a segítőiknek.
A Verseny végül 3 csapat között dőlt el,-és bármelyik győzhetett volna!-ez végül az Ulti-Sokk (Kisvárda) csapatának sikerült,-nem csoda,-hisz olyan „neves” személyiségek alkották,-mint Mészáros Károly (Elnök,-neki illik „példát mutatni”), Dienes János ( ha jól emlékszem, -”ranglistavezető”,tehát elvárható a jó szereplés) és Jakab Zsolti,-aki már „sok borsot tört” az ultis társadalom tagjainak orra alá. (-jó „tanítómesterei” vannak,-és jó tanuló).
Mi,- a „sárospatakiak” -Szépréti Laci („tőzsgyökeres”),-Ivaskó István -(újhelyi), -és jómagam (vajdácskai) az első forduló „betlije után” végig vezetve, az utolsó forduló „terített betlijével”-hajszállal maradtunk le:-de senki nem bánkódott. Mi is kaptunk KUPÁT,- kicsit kisebbet,-de örültünk neki,- mint ahogy a berceliek is a 3. helynek,-amit akkor „nem reméltek,”-mikor a „középtáján” a versenynek nagyon „elvertük Őket.
Igaz,-Ők „váltott lovakkal” versenyeztek”,-nem tudom,-hogy fogják „elosztani” a 3 kupát:-de ez legyen az Ő dolguk! Ha nem jól „sorolnám” fel őket,-elnézést: a nagy „tumultusban”-előfordulhat 1 „kis baki”: Stekli Gyula,-Szántó Bandi-(Ők„biztos”) -és még 2,-vagy 3 fő,-( a „szám” se,-meg a „személy” se biztos:-egyikük Hajnal András polgármester volt,-( AZ BIZTOS!)
Hogy ez mért „biztos”?-Most térek ki a „majdnem”-szóra. Mert volt egy „apró közjáték”,-ami árnyékot vetett az amúgy „napos” verseny hangulatára:-Mert az egyik „játékosnál” -elszakadt a cérna. Hogy ki Ő,-arra nem térnék i:-Aki ott volt, - mindenki tudja.-Másra meg nem tartozik.
De az MINDANNYIUNKRA,-hogy jobban oda kell figyelni,-kit „hívunk”,- vagy kit „viszünk” egy „baráti” versenyre. Mert a „hivataloson” -nem válogathatunk: -de a „barátin igen”! -Mint ahogy az ember a barátait általában „megválogatja”.
Sajnáltam Hajnal András polgármester urat,-amikor a „zárszóban” -elcsukló hangon adott számot az „igyekezetről és a befektetett munkáról”,-amivel lehetővé tették számunkra a gondtalan,-baráti szórakozást és nemes versenyzést,-amit egyetlen sportszerűtlen „játékos” megzavart.
Az idő „hű volt magához”:-mire indulni kellett haza,-épp úgy szakadt az eső,- mint amikor jöttünk. A „hangulatunk” azonban jobb volt:-csak az a kis „közjáték” -ne lett volna. Akkor még jobban éreztük volna magunk. Az „eredményhirdetés,-és zárszó” -alatt is,- meg hazafelé menet.
Jó lenne,- ha legalább az ilyen „baráti összejövetelek” mentesek lennének a hasonló esetektől. Lenne kiket „rostálni”:-mert a kenyér is jobban ízlik, - ha búzából sütik!- „konkoly nélkül”.
