AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

-Amikor nem iskolában voltam-

A Mi utcánk a Ronyva -part közvetlen közelében volt. Ivaskó bácsiék kertjéből egyenesen oda lehetett menni. Én is sokat jártam a parton: -nyáron fürödtünk benne,

télen korcsolyáztunk a jégen. De legtöbbet horgásztunk.

Én nagyon szerettem horgászni. Legjobban a „fülbemászó bogarakat”,- a legyeket és a szöcskéket szerették a halak.

Egy gyufás skatulyában elfért a „csali”,

amivel akár 30-40 halat is lehetett fogni!

A „jász-keszeg” volt a menő. Fűzfából letört ágra fűztük fel,

és úgy vittük haza. Legtöbbször nem volt, aki megpucolja:

Így a Bodri, meg a Cirmos örült nekik legjobban.

A maradékon a tyúkok osztoztak.

Nem volt mindig „békés” a Ronyva! Ha sok hó volt a télen,

jeges árvíz öntötte el a város alsó részét.

De nyáron,- vagy bármikor szintén kiöntött,

ha sok eső esett.  A háború idején szerencsénk volt:

Egyszer se öntött ki. Az első „nagy árvízet”

1947 télutóján éltem át. Addig nem láttam

az utcákban a vizet,- de ez emlékezetes volt!

Én az utca magasabbik végén, a hídról néztem,

hogy jön mindig magasabbra a víz.

Mikor már ott is kezdett kifolyni a nedréből,

gondoltam, ideje lenne hazamenni.

De addigra már az utcában hömpölygött,

és én térdig érő vízben értem haza.

Meg is kaptam érte a megérdemelt büntetést!

Akkor olyan magasra emelkedett a víz, hogy az ablakon

folyt be. Kőből és téglából épült a házunk, kibírta az árvizet.

De sok vályogból készült hát összeomlott. Mi a padlásra

mentünk, onnan néztük, hogy mentik ki az embereket az összeomló házakból, -csónakba emelve Őket.

Akkor már másfél méteres víz is folyt az utcában,

és a jégtáblák miatt még a csónakban is veszélyes volt ülni.

Nem tartott sokáig az áradás. Másnapra már visszament

a víz a mederbe. Lejöttünk a padlásról,

de legalább 1 napot tartott az iszapot kitakarítani.

A lakás még nyárra se száradt ki,

nyitott ablaknál kellett aludni. A vakolatot is le kellett verni,

mert a fal penészes lett. A bútorok is megsínylették,

és majdnem mindent ki kellett mosni.

A gyerekek igen szerettek futballozni.

Mögöttünk volt egy utca,- ahol nem voltak házak.

„Rossz utcának” -hívtuk,- ott fociztunk.

Rendszerint rongylabdával,- de az már ünnep volt,

amikor „gumilabdát”- kapott valamelyik gyerek.

A baj akkor „kezdődött”- amikor az egyik nagyobb

gyerek kapott egy 3-as „fűzős focit”,

innentől ez volt a labdánk! Ebbe nagyobbat tudtunk rúgni.

Sokszor bement az utcában levő telkek kertjébe,

amiért a gazda elvette! Volt, hogy napokig nem adta vissza: Ilyenkor ott vártuk,- ígérve és kérlelve,

hogy többet nem rúgjuk be! De amikor kiadta,

lehet, hogy néhány óra -vagy perc után

már megint ott álltunk „labda nélkül”.

Közben Apám valahonnan szerzett egy B S A motorbiciklit,

ami szét volt szedve darabokra. Összerakta,

és ezzel indultunk el Fűzérradványba egy kis nyaralásra.

A nyáron nem kellett hordót csinálni,

így otthon volt Hörcsik Pista bácsi,

aki meghívott engem a faluba. Anyám azért örült ennek,

mert magaslati levegőt írt elő nekem az orvos,

mert éppen köhögtem. Nem volt valami jó hallgatni: Szamárköhögésem volt.

Az utakon még látszottak a háború nyomai:

Sok gödör nem volt betömve.

Amikor Radvány közelében jártunk,

olyan rossz volt az út,- hogy az egyik gödörben

akkorát döccent a motor,- hogy én lerepültem

a hátsó ülésről. Apám először észre se vette,

hogy már nem ülök mögötte:-200 m. után fordult meg,

hogy felszedjen. Én még mindig ott ültem a porban,

és azt néztem,- hogy folyik a lábomból a vér.

Apám megnézte,- a zsebkendőjével bekötötte és azt kérdezte:

-Lábra tudsz állni?

Felálltam,- és megpróbáltam járni:

Nem tört el semmim.

Apám visszarakott a motorra,- de meghagyta:

Most már jobban kapaszkodjak!

Megérkeztünk Pista bácsiékhoz. Elmeséltük,

hogy megtanultam „szárny nélkül” -repülni.

Mindenki nevetett. Én is, és annak örültem a legjobban,

hogy így megúsztam a repülést. Na meg a kutyának,

„aki engem szagolt meg először”,

és mivel hasonlított a Bodrira,

rögtön barátságot is kötöttünk.

Apám visszament dolgozni, én ott maradtam nyaralni.

Ez volt az első nyaralásom. Rosszul indult,

de jól végződött:-Mire hazakerültem,

a szamárköhögésem is elmúlt.

Ez a nyaralás nem ment meg „zökkenőmentesen”.

-De arról majd legközelebb..