1849 október hatodika:
Az aradi vértanuk napja.
-2008-ban:
Egy szomorú -és „fekete” vasárnap krónikája
Ezen a napon sok mindenre kaptunk választ.
Legelsősorban arra a kérdésre,
hogy a „halál” akkor is eljön, ha nem várjuk.
De nem mindegy,- hogy ezt hogy fogadjuk!
A mások fájdalmát átérző EMBERKÉNT,
vagy csak tudomásul vesszük,-mint amikor a híreket olvassuk.
Más a megítélés szemszöge,- ha a „halottak oldaláról” nézzük:
1849-ben ezen a napon Aradon tizenhárom honvédtábornokot végeztek ki,
akik a MAGYAR SZABADSÁGÉRT áldozták fel életüket.
És akiknek a „túlnyomó tövvsége”-nem volt „magyar anyanyelvű”,
-de MAGYAR -szív dobogott bennük!
-El is mehettek volna. Kegyelmet is kérhettek,-és kaptak volna,
ha MEGTAGADJÁK ELVEIKET! -Nem tették meg.
Vállalták a halált, emelt fővel léptek az akasztófa vagy a kivégzőosztag elé.
Ugyanúgy,-mint 14. „társuk” Budán,
Gróf Battyányí Lajos, az első magyar „felelős miniszterelnök”.
Rájuk emlékeztek meg az egész Kárpát-medencében.
Magyarok és nem magyarok.
Itthon KÜLÖN,
külhonban EGYÜTT.
Bebizonyosodott: Nincs olyan „esemény”,
amit a mai viszonyok között KORMÁNY,- és az ellenzéke
közösen tudna megtartani. Sajnálatos,- hogy még a
hősök se kivételek ez alól,- akik a kazáért áldozták életüket.
Ami miatt ez a nap a fekete krónikába”került,-egy sajnálatos baleset,
ami azt mutatta meg,-hogy ki az EMBER, és ki az, aki csak úgy néz ki.
Mert tragédiák voltak,-vannak,-és lesznek:
Ilyenkor mutatkozik meg az „emberi nagyság”.
-Mert van,- aki „átérzi” mások tragédiáját,
és vannak,- akik „tudomásul veszik.”
Tegnap este megható és felemelő érzésben volt része mindazoknak,
akik látták Gyurcsány Ferenc bejelentését.
A minisztert és a MÁV egyik vezetőjét felmentette.
Soha nem fogom elfelejteni ezt a percet,
amikor elmondta ezt az egy mondatot,
közben a könnyeivel küszködött.
Mi,-a feleségemmel együtt „nem fogtuk vissza magunk”:
Sírtunk.-Nekünk nem kellett szégyellni meghatottságunkat.
Egy perc mulva kijózanodtunk,
mikor Varga József a Fidesz részéről szenvtelen arccal közölte:
Ez volt a legkevesebb,-amit megtehettek,
és másnak is már rég meg kellett volna tenni.
Nem hangzott ugyan el az a mondat, amit oly gyakran hallottunk már,
hogy EZÉRT IS GYURCSÁNY A FELELŐS,
de az arcára volt írva, hogy ezt azért szerette volna még hozzátenni.
Mi,-egyszerű polgárok viszont megtudtuk, milyen az emberi magatartás,
és milyen az,- amikor csak „annak látszik”.
Orbánt meg se említem,- mert Ő már ebbe se számítható be.