Nem  csak  a  húszéveseké  a  világ!

Igaz a mondás a magyar Hungarikum megszállottjaira, az ultisok  társadalmára. Fordítva igaz: Egy ultis akkor számíthat  sikerekre, ha  már  belép  a  Szépkorúak  Társaságába. Nem hiszem, hogy ez másoknak öröm lenne, az ultisoknak  előny.  Semmi másra nem kell koncentrálni, csak a játékra. Idejük van bőven, hiszen aki  megéri  a  65.  évét, már  elégedettség  tölti  el,  hiszen  az  átlagéletkor  felett  van, és  ha  életét  tisztességgel  ledolgozta, nincsenek  megélhetési  gondjaik: Rájuk  már  nem  hat  első  kézből  a  kormány  gazdaságot  ölő  politikája.

Idejükből bőven jut  szenvedélyüknek hódolni. Szombaton  egy taggal  bővült  a  társaság: Mészáros Karcsi barátunk lépte át a küszöböt. Ezt a napot  mi  mással  lehetett volna megünnepelni, mint Barátság Kupa  Ultiversennyel? A nevet  és  formát én találtam  ki, de cseppet sem bántam  hogy  Karcsi  is  ezt  választotta  szülinapi  bulijának címadójaként.  Remek versenyt  szervezett  baráti  körének. Nem  meglepő, hiszen  már  Elnökként  is  remekül  vezette  az  Ultiszövetséget,  nem  rajta  múlt,  hogy  még  mára  sem  sikerült  tető  alá  hozni  a  fúziót.

A  jelenlevők bizonyították,  van igény nívós  versenyekre. Ha egy arra  érdemes  Ember hívja Barátait, erre az eseményre a világ végéről is akadnak  jelentkezők.

A Barátság  nagy  összetartó  kapocs. Vannak  az  életben  „hideg  napok”, még  a  szerelemben  is  „örök  harag”,  ami  csak  rövid  ideig  szokott  tartani,  utána  édes  a  kibékülés. Kártyás berkekben  sem  ritka  az  „ereszd  el  a  hajamat”  össznépi  játék,  ami a  partik  alapos  kibeszélésével némi  jófajta  pálinka  elfogyasztása  után már  csak  „történelem”,  az  élet  megy  tovább.

Karcsi  alaposan  megszervezte  Barátság – versenyét. Minden  a legnagyobb  rendben,  bírói  közreműködés  nélkül,  zökkenőmentesen  zajlott. A  program már pénteken elkezdődött:  A legvérmesebbek előzetesben  mérték  össze  tudásukat.  Muzslai  Robi, Bartos  Gabi  és  Solti  Pista /közismert  nevükön  Soltvadkert  csapata / Pestről  jött,  engem  Vajdácskán  vettek  fel. Itt  volt  egy  kis  „megálló”,  hiszen  a  „Pestiek”  még  nem  voltak  nálam, és  egyébként  is  volt  egy  kis  mosolyszünet,  amit a  „békepipa”  és  némi  házipálinka  után sikerült  áthidalni. Azt  hiszem,  ennek  mindenki  örült, legfőképpen  a feleségem,  aki  a  háziasszony  szerepét  minden  vonatkozásban  jól  játszotta.

Közben  Karcsi   nyugatalankodott,  mert  már  ott  kellett  volna  lennünk,  de  türelmesen vártak minket Nagy Bélával,  pálinka  és  vacsora  kiséretében.  Az  előjátékban a vendéglátó  jó  házigazdának  minősült:  Nem  tört babérokra, így  sikerült megszerezni a 6. helyet. Mindezt úgy,  hogy  még  a  cehhet  is  Ő  állta. Mi  egy  kollégiumban  „aludtunk”. Már  aki. Mert  Gabi,  Pista  meg  én  még  lejátszottunk  három  bulit, hogy  a  versenyre  hangoljunk.

Reggel 8-kor  ott  voltunk  a  helyszínen. Kicsit  korábban  a  kelleténél, még  a  kaja  nem  állt  rendelkezésre,  de  mire  kisütöttük volna,  hol  lehet  reggelizni,  befutott  a  kaja  is,  töméntelen  mennyiségű  kenyérlángos  kiséretében. Addigra  már  gyülekezett  a  vendégsereg,  és  nem  úsztuk  meg  újabb  adag  pálinka  nélkül. Persze  mindezt  csakis  a  Barátságért  fogyasztottuk.

Mire  összejöttek  a  Barátok, az  ünnepélyes  Megnyitóval  kezdetét  vette  a  Barátság  2.  Ultiverseny.  Remélem,  nem  ez volt  az  utolsó  a  sorban.

Voltak újdonságok  a  játékban: Lehetett  dupla  értékben  4-ből  teljesíteni  a  mondásokat, sőt,  négyszeresen, háromból  is.

A verseny  sportszerű  keretek  között zajlott.  Úgy  tűnik  ez  az  év nem  a  régi  bajnokoké, születnek  újak: Gulyás  Pista  Barátunk  nyerte  Nyiregyházáról, megelőzve  Bartos  Gabit, Mészáros  Karcsit. De  az  ünnepelt  végül felállhatott  a  dobogó  3.  fokára. Megérdemelten. Hiszen  sokat  tett  azért,  hogy  ez  a  Verseny  létrejöjjön. De  azért  is,  hogy  a  Barátság  versenysorozat  elinduljon.

Azt  hiszem,  az  ilyen  versenyek  hozzák  közel  egymáshoz  a  Barátokat. Az  ilyen  versenyek  teszik  szinessé az  ultis  hétköznapokat.  Ezek  a  versenyek  a pisosbetüs  ünnepek  a  szürke  hétköznapok  sűrűjében.

Gratulálok  Karcsi  Barátunknak  a  szervezéshez. 65.  Születésnapjára  pedig  sok  örömöt  és  boldogságot  na  meg  hosszú  életet,  hogy  még  sokáig  legyen  módja  szervezni  Barátság – versenyeket. Köszönöm,  hogy  ott  lehettem. Remélem,  még  akad  folytatója  a  szép  hagyománynak.

Ha  még  élek,  ha  lesz  Barátság-verseny  és  meghívnak,  ott  leszek.