Vers egy távoli baráthoz

Vers egy közeli „távoli” baráthoz,                                                                  ki közelebb áll hozzám,- mint bárki máshoz,                                             -mert ugyan "barátok",- még nem vagyunk,                                            -mégis mindketten egy hullámhosszon vagyunk.

Van egy nagy kérdésem,-hozzád és sok máshoz:                                -Eljön-e majd egyszer a Te országod,                                                      Amit írásaidban oly sokszor leírtál.
Ezt várja nem Tőled,- Mástól az egész ország.

Együtt van mindig: hit,remény,-szeretet.                                                 Nem hiányzik nekünk az a sok gyűlölet,                                                   Mit politikusaink zúdítanak ránk ma:                                                           Nem hiányzik nekünk már ez a sok "lárma"!

Élhetnénk mi itten nagy-nagy békességben,
Az országnak akár "jobb",- vagy "bal felében",
Ha nem lenne olyan mély árok húzva,                                                 Maradék reményünket ezzel összezúzva.

Ezer éve él már nemzet e hazában,                                                           Mit Mi köszönhetünk Árpád ősapánknak.
Most, amikor végre szabadok lehetnénk,                                                 És az ország sorsát kezünkbe vehetnénk,

Vannak,akik ezt "nagyon nem akarják"!                                         Felelősség súlyát a NÉP vállára tolják.
NÉPSZAVAZÁSSAL akarnak az alól kibújni,                                             Amit pedig NEKIK kéne "megcsinálni".

Azért mondom el én ezt most MINDENKINEK,
Egyetlen szavát se higgye el SENKINEK,
Ki HAZUG SZÓBÓL akar -IGAZAT FARAGNI,
Jegyezze ezt jól meg mostanra MINDENKI!

Végül arra kérek minden "rendes embert",
Akinek az esze "végleg" még el nem ment:
Fogjunk össze! EGYMÁSÉRT! és legyünk BARÁTOK.
Együtt kihúzhatjuk a BAJBÓL AZ ORSZÁGOT!