Ezt,- bizony,- „szó nélkül” nem tudtam MEGÁLLNI!

-Nekikezdtem hát /NEKI!/ -verset fabrikálni.

Kedves Panka!

Én ugyan az „apukád” éppen hogy nem vagyok,

De ha „folyton nyavalyogsz”,- a seggedbe rúgok!

-Elárulhatnád legalább,- hogy most "mi a kínod",

Hogy a gyűrődést már ITT SE nagyon bírod!

Mért akarsz mindenáron Alfába lemenni?

De mért kell Neked "ehhez" CSILLAGGÁ VÁLNI?

A Szíriusz az Égen "csak” egy fényes CSILLAG!

De Te ITT,- A FÖLDÖN - maga az ÉLET VAGY!

Nem szabadna Neked itthagynod Minket!

Te ettől sokkal jobban szeretsz MINKET!

Ezért,- ha van még Rád "némi Rá-hatásom",

Néked "jószívvel" - én most azt ajánlom:

ÜLJ A SEGGEDEN,- ott,- ahol most vagy!

A "fényes csillagokat" MAJD KÉSŐBBRE HAGGYAD!

Mert különben "olyan pofot" LEKEVEREK NEKED,

-Hogy attól "vagy megjön", -vagy ELMEGY AZ ESZED!

-az a „jó édes” APUKÁD!