Kis kötelező Gyurcsány Ferencről!

Azoknak, akik nem amnéziások, és az érdeklődőknek, akik még adnak a puszta szóra: 

 Magyarország mozdulatlan

„A Nyugat-Európában slágernek számító harmadikutas politika azt hangsúlyozza, az egyéneknek, a családoknak és a közösségeknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk saját sorsuk alakításáért. Blair azt mondja,-nincs jog felelősség nélkül-.Schröder hozzáteszi,-a jóléti állam nem egyirányú utca-, nemcsak a közösségnek van kötelessége tagjai iránt, hanem igaz ez megfordítva is. Magyarországon minden harmadik ember szegény, és több százezres a munkaerőpiacról végképp kiszorult, a felkapaszkodás útjától végképp elzárt emberek csoportja. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ezek az emberek nagyobb személyes felelősségvállalással majd megoldják gondjaikat. Arra kell felkészülni, hogy ezen társadalmi csoportok jelentős és folyamatos állami, társadalmi segítségre szorulnak. A jóléti állam helyébe lépő "esélyteremtő állam" (Ladányi-Szelényi kifejezése) eszméje nagyon közel van ahhoz, amit Európa nyugati fele ma képvisel. Ez az állam a polgárok többségét már nem akarja, nem tudja megvédeni, viszont jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a kormányok, az üzleti vállalkozások és a magánemberek új típusú szövetségével, munkamegosztásával ez utóbbiak sikeresebben állják a versenyt a globalizálódó "új gazdaságban". Ahhoz viszont, hogy a jövőt építő, az emberi tőkébe intenzíven beruházó, az új típusú információs kirekesztéssel szemben hatékonyan fellépő állam létrejöhessen, a felül lévőknek le kell mondaniuk örökölt kiváltságaik jelentős részéről. Mire várunk? „

Szerző:Gyurcsány Ferenc 2000-05-20  Szombat   Forrás:Népszabadság  

 Az Orbán-csomag A Fideszt zavarja a csend

„Az államcsőd fenyegető közelében 1995 tavaszán a Horn-kormány radikális lépésekre szánta el magát. A makrogazdasági egyensúly megteremtésének céljával növelték az államháztartás bevételeit és csökkentették a kiadásokat. Ez utóbbi részeként sokkoló hirtelenséggel szűkítették a pénzbeli társadalmi juttatásokra jogosultak körét, esetenként csökkentették az ellátás mértékét. Bokros világosan fogalmazott: gazdasági vészhelyzetben csak a legrászorultabbaknak adhatunk. A nagy nehezen összerakott csomag nem elégedett meg a makrogazdasági stabilizációval. Azt is üzente az országnak: vége a szocialista jólét hamis, finanszírozhatatlan világának. Ez az üzenet megsértette az embereket, ráadásul egyes részei alkotmányellenesnek bizonyultak. A stabilizáció mindezek ellenére sikerült, önmagában valószínűsítve annak a vádnak a megalapozottságát, hogy indokolatlan volt ilyen mélyen beavatkozni a szociális biztonságot garantáló alkotmányos jogokba. A szocialisták azzal védekeztek, hogy kényszerhelyzetben cselekedtek, és ha bekövetkezik a csőd - mondták -, akkor annak következményei sokkal tragikusabbak lettek volna. Az MSZP mindenesetre kifizette a számlát. 1998-ban elvesztette a választásokat, és ebbe - többek szerint - belejátszott a három évvel korábbi stabilizációs program megannyi szociális következménye….Bokros az ínséges években elvett a középosztálytól annak érdekében, hogy fenntarthassa a legrászorultabbak támogatását. Orbán a prosperitás éveiben elvesz a legszegényebbektől, hogy többet adhasson a jómódúbbaknak.Nehéz eldönteni, hogy mit látunk. Egyszerű szemfényvesztést, a politikai akaratot csapdába ejtő tervezési hibát vagy a társadalom tudatos kettészakításának megfontolt programját? Vagy csak egyszerűen a jobboldali politizálás társadalmi bázisának erőltetett ütemű megteremtése zajlik a szemünk előtt? Egy biztos: a családok nem jártak jobban. Akkor viszont kinek az érdekeit szolgálja ez a politika?”

Gyurcsány Ferenc| Népszabadság| 2005. szeptember 2.

Az új szociáldemokrácia

„A magyar jóléti rendszer átláthatatlan és pazarló, nem a társadalmi-gazdasági költségek és a várható haszon tényeken alapuló mérlegelése, hanem az állami újraelosztásban érdekelt csoportok kusza érdekérvényesítése a meghatározó.A rendszer átalakítása több évtizedes munkát igényel. Az első lépés hogy megteremtjük egy későbbi racionális döntés előfeltételeit. Elkezdjük mérni, mi mennyibe kerül, ki milyen módon járul a jóléti szolgáltatások fedezéséhez, és milyen mértékben kedvezményezettje a rendszernek. Számlát kapunk gyermekünk éves oktatási költségéről, a vakbélműtétről, tájékoztatást városunk útjainak ránk eső építési és fenntartási költségéről. Egy másik kimutatás azt összegzi, hogy mennyi adó vagy járulék befizetésével járultunk hozzá a költségek finanszírozásához, és összegezzük azt, jövedelmünk elfogyasztott hányadának mekkora részéből lett újra adó. Lassan összeáll a kép. Látni és tudni fogjuk, miért és mennyit fizettünk. Mérlegelhetjük, hogy meddig terjedjen közös és meddig magánfelelősségünk, hogy mit tartsunk meg köz- és mit magánfinanszírozásban. Így hozhatjuk létre a óléti szerződést, ami összeköti a tehetőst a nélkülözővel, a fiatalt az időssel, az egészségest a beteggel. Ez a belátáson és felelősségvállaláson alapuló egyezség lehet a társadalmat, a nemzetet összetartó legnagyobb erő, és az állam demokratizálásának legfontosabb eszköze, hiszen általa visszaszerezzük legfontosabb jogunkat: közössé tett jövedelmünk szétosztásának jogát.De addig is, amíg az új alapokra épülő jóléti szerződés megköthető lesz, újra kell fogalmazni a jóléti állammal kapcsolatos elvárásainkat. A szociáldemokraták esélyteremtő jóléti államában az állam és a társadalom kötelességét az egyéni felelősség egyensúlyozza ki. Nincs visszatérés a hatvanas-hetvenes évek aranykorához, amelyet az általános és folyamatosan bővülő, kiterjedt jóléti szolgáltatások jellemeztek. El kell fogadnunk, hogy boldogulásunkért nem a társadalom, hanem elsősorban mi viseljük a felelősséget.”

Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök stratégiai tanácsadója 2002-09-23 12:05   Népszabadság

A polgári balközép
„Magyarország majdnem modern társadalmának három kérdése van: hogyan lehet minél gyorsabban csatlakozni az európai fejlődés központjához úgy, hogy közben ne vesszen el nemzeti identitásunk; hogyan tehető e modernizáció részesévé a maguk erejéből nehezen boldogulók milliós csoportja; hogy köthető össze a társadalmi fent és lent? E kérdésekre adott válaszok és megoldások adják a magyar társadalom programjának tartalmát. A válaszok megtalálását akadályozza, hogy a rendszerváltást követő időszak politikája félrecsúszott. A befelé forduló politikai erők éles küzdelme nem hagy teret és energiát egy új társadalmi egyezség megformálására és képviseletére. Nem az a kérdés, hogy kit terhel nagyobb felelősség a jelenlegi helyzetért. A hatalmon lévő kormánynak és mögötte álló pártoknak kell megtenniük az első lépést. Ha megteszik, győznek, és megakadályozzák, hogy visszatérjen a jobboldali hatalom A Medgyessy-kormány megpróbálhatná átalakítani a középosztályos támogatási rendszert a családi adókedvezmények megszüntetésével és a felszabaduló forrásoknak a családi pótlék emelésére való felhasználásával. A száznapos programok, az adó- és szociális törvények nem ezt mutatják. Megmaradt az adókedvezmény, magasabb lett a családi pótlék.E döntés szociáldemokrata álláspontra épül, mely a jog és a felelősség egyensúlyát hangsúlyozza. A jogok gyakorlásának lehetőségét - legalább részben - a közösségnek kell biztosítani, mert a lehetőségek hiánya korlátozza az önmagunkért viselt felelősséget. A gyermek jóléte például nem függhet egyoldalúan és végletesen családjának anyagi helyzetétől. A jog és felelősség kapcsolatát erősíti a családi adókedvezmény, a felelősség és a lehetőség között pedig a családi pótlék teremt egyensúlyt. Ezek az elvi okok.”

Gyurcsány Ferenc  Népszabadság  • 2005. szeptember 2.

Vita a Merjünk baloldalinak lenni című Gyurcsány-esszéről:

Gyurcsány válasza az esszé céljait illetően: Két-három alapgondolat köré szerveződik az írás. Jelöljük ki újra az egyéni felelősség és a közfelelősség határát. Mi tagadás, ez nem új gondolat. Az elmúlt húsz évben nagyon sokat kínlódtunk ezzel, de a bátorságunkat sosem sikerült összeszednünk. Mondjuk ki: „Emberek! Vegyétek észre, hogy becsapnak benneteket. Nincs az az állam, amely boldoggá tehet benneteket. Személyes sorsotok alakításában, életcéljaitok megvalósításában, előbbre jutásotokban az államnak csak kompenzáló, kiegészítő, egyensúlyt teremtő, másodlagos szerepe lehet. Ti vagytok felelősek önmagatokért, családotokért, az életetekért."  Az alapszöveg :"Times New Roman">

197 igen, 12 nem: miniszterelnök lett a "43 éves pápai gyerek" 
„Gyurcsánynak nagyon jó a stílusa és a színválasztása, igazán miniszterelnöki a fellépése. Jól áll neki a kék és a szürke, ízlésesen használja a csíkos darabokat is. Nem nehéz egyébként jól öltöznie, hiszen magas. Teljesen más típusú öltözködést valósít meg, mint Medgyessy, aki inkább olaszos volt, míg utódja skandináv stílusú. Gyurcsány sokkal visszafogottabb, és kevésbé kitalált, ô nem a csomójáról lesz híres. Sokkal gyakrabban fogjuk ôt érzésem szerint ingujjban, munka közben látni, ami dolgosabb, lendületesebb ember benyomását kelti, mint Medgyessy feszes eleganciája” - mondta Schiffer Miklós. 
Az ELTE kommunikációkutatója szerint Gyurcsány Ferenc gyakorlott, kiváló szónok. Szép kerek mondatokban fejezi ki gondolatait, stílusa általában kifonomult, bár idônként játékosnak, nyeglének tűnik. Szövegei szabályos felépítésűek, nem csapongóak, egy logikai vonalat követnek végig. Szóbeli mondanivalója és kommunikációja között megfelelô az összhang. Nem játssza túl magát, a hitelessége számos esetben kétséget hagy a hallgatóságban. Kézmozdulatai sem túl hevesek. Érezhetô, eredeti, az átlagosnál gyorsabb beszédtempóját próbálja visszafogni, de ha belelendül, kicsit hadar. Fellépése, beszédstílusa és gesztusai együtt maximális magabiztosságot sugároznak, de ez a magabiztosság idônként manipulatívnak tűnik. Jobb a kommunikációja, mint az imázsa.” "Gyurcsány kőkemény és eredményorientált volt, nem irigylem a most vele dolgozókat" – mondja beosztottja 
"Nem sokat láttuk itt a Gyurcsányt, így nem ismerjük igazán – mondja Kozma János gépkezelő a mosonmagyaróvári Motim üzemcsarnokában. – Ez az üzem legalább megmaradt Mosonmagyaróváron a többséggel ellentétben. Utazási, üdülési kedvezményt, normálisak a munkakörülmények. A bérek is tisztességesek, sok embernek biztos megélhetést nyújt ez a gyár" állítja a gépkezelő. „"Készen állok"– tegnap reggel így vágott neki az egész napos maratoni vitának Gyurcsány Ferenc, akit 12 óra múlva a parlament miniszterelnökké választott. Gyurcsány kormányprogramja ismertetésén tovább ment: magát is bemutatta. Mint mondta, megtanult dönteni, felelősséget vállalni családért, vállalatért, faluért, városért, s immár az országért is.  "A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. Jó politikus le tud róla mondani. Medgyessy Péter képes volt és kész volt mind a kettőre" emlékezett elődjére Gyurcsány, majd felkérte, hogy "képviselőnkként, követünkként" segítse az ország érdekeinek képviseletét a világban. Medgyessy egyetértő bólintással reagált.A kormányfőjelölt bátor, döntésképes, cselekvő kormányt ígért, hozzátéve: "Patrióta vagyok, patrióta kormány leszünk." A Fidesz gazdasági válsággal riogató retorikájára azt mondta: "Nem a helyzet válságos, hanem az ellenzék magatartása álságos." Ezután a gazdasági adatok ismertetése következett, majd az autópálya-építésről beszélt. "Mi megtettük, önök beszéltek róla" fordult a Fidesz felé. A szocialista képviselők expozéja alatt láthatóan élvezték az eddig szokatlan helyzetet: saját vezérük többször "visszakézből helyrerakta" a legnagyobb ellenzéki pártot. Gyurcsány kijelentette: "hungaristákkal, rasszistákkal nem alkuszunk", a Fidesz felé fordulva hozzátette: nem fogadja el a kétértelműséget, kacsintást, cinkosságot. Szót emelt a cigányság diszkriminációja ellen, beilleszkedése mellett, amit egy lovári nyelvű mondattal is megtoldott. 

A Gyurcsány-fóbia
A jobboldal növekvő Gyurcsány-hisztériájának legfőbb oka a személyi alternatíva megjelenésével omladozni kezdett az egész építmény, amelyre győzelmi reményeiket alapozták. Amíg bízhattak abban, hogy a 2002-es vereség egyszeri, meg nem ismétlődő malőr volt csupán, s Orbánnak nem lesz esélyes riválisa a következő megmérettetésen, a karizmatikus vezérre épített konstrukció gyöngesége nem derülhetett ki. Most visszaüt az oktalan reménykedés: megmutatkozik a legerősebbnek tartott pozíció ingatagsága. Felületes a megközelítés, amely szerint a baloldal esélyét az hozta vissza, hogy megtalálta "saját Orbánját", aki politikai képességek dolgában felveszi a versenyt a jobboldal vezérével. Tévedés a két rivális politikus hasonlóságban látni az esélyt. Az lehet a döntő, amiben különböznek egymástól, amiben Gyurcsány egyáltalán nem olyan, mintha Orbán baloldali kiadása lenne. A politológusok majd elmondják, ha van kedvük vizsgálgatni, a riválisok egymáshoz képest milyen teljesítményre képesek a hatalmi-politikai technikák alkalmazásában, elemzik a "tematizációs verseny" állását, s alkalomadtán levonják a következtetéseket a győzelmi esélyekre vonatkozóan is. A különbség nem a szerepjátszás ügyességében, a látványpolitizálásban, a kommunikációs képességekben és a hasonló tényezőkben rejlik, hanem abban, hogy Gyurcsány nagyjából azt mondhatja saját politikájáról, amit valóban gondol. Sajátjaként vallott elveit, elgondolásait követheti - még ha ezeket sokan helytelenítik, kritizálják is a baloldalon -, s éppen ezért nem habozik korrigálni tévedéseit. Ezzel szemben Orbán elveit akkor sem tudnák kifogásolni a hívei, ha akarnák, hiszen a jobboldal vezére már régen nem tart magánál ilyen fölösleges és kényelmetlen holmit. Odáig jutott a politikusi fejlődésben, hogy egyetlen épkézláb önálló gondolata sincs a politikáról. Politikai pályafutása újabb és újabb etapjain kifejtett "nézeteiben" már az ellenkezője sem igaz a korábbi ellenkezőknek. Elég volt egy igazi rivális megjelenése, hogy kiderüljön: a morális bomláshoz politikai széthullás is társul. Orbán elhasználta magát mindenféle szerepekben, volt már ifjú radikálliberális fenegyerek, a nemzet önjelölt apukája, a feltüzelt híveket harcra buzdító néptribun, a Fidesz-egyház alapító főpapja és vándorprédikátora, újabban pedig a panelprolik gyámolítója. Leginkább egy kifacsart citromra emlékeztet, amelyet persze szépen adjusztálva újra megpróbálnak majd "magyar narancs" gyanánt vásárra vinni, hiszen a Fideszben rajta kívül nincs piacképes árucikk, a pult alatt rejtegetve sem. Gyurcsány politikája ehhez képest valóban friss áru a politikai piacon, s erre a helyzetre a jobboldal elszánt hívei nem tudnak másként, mint gyűlöletet fröcsögve reagálni. Nem mutathatják meg (sőt nem is vehetik szemügyre) közelről saját vezérüket, nehogy be kelljen vallani, milyen állapotban van. Csak messziről és csak saját hívei ünneplő közegében, legfeljebb közömbös környezetben lehet fölléptetni. Ellensúlyozásként a riválist diabolizálják, bármi áron le akarják járatni. A polarizációs logikából nem tudnak visszavenni, így aztán nem képesek higgadt középpárti arculatot sem fölvenni. Közben a baloldal - s főként a "semmilyen" oldal - egyre kevésbé hederít Orbánra, minek is tenné, ha nincsenek értékelhető megnyilatkozásai, ha kiszigetelődik a politikai élet centrumából. Az már kiderült: Gyurcsány úgy lubickol a vitahelyzetben, mint hal a vízben. Láthatóan alig várja, hogy ellenfele képébe vághassa érveit, leleplezhesse szédelgéseit, vele polemizálva fejthesse ki nézeteit. Pozícióját rendkívüli mértékben javítja, hogy éppen az ő kezdeményező szerepe mellett kezdődött meg az MSZP beszariságának felszámolása az ún. kényes kérdésekben. A "nemzeti közép" félreértésnek bizonyult stratégiája után a kormányváltással elindult az a folyamat, amelyben az MSZP tovább már nem akarja nézeteit szemérmesen rejtegetni - sem penitenciaként, sem taktikázó megalkuvásból. Éppen azokban az ügyekben lépett fel offenzív módon Gyurcsány és az MSZP vezetése, amelyekben "történelmi hátránya" leküzdhetetlennek tűnt: a nemzet, az egyházak, a közelmúlt feltárása ügyeiben, s nyomban kiderült, hogy semmi indoka nincs a pipogyaságnak. A jobboldal agresszív reagálása és az erre adott mértéktartó, de határozott válasz megmutathatja, hogy a vita nem pusztán a hatalmi vetélkedés újabb fordulója. Arról szól, hogy a köztársaság valódi megalapozása érdekében sikerül-e végre a politikai kultúrában is szakítani a zsákutcás magyar fejlődés minden torz hagyományával, újra és újra fölelevenített ósdi hazugságaival. A Gyurcsány-fóbia jelenségei bizonyítják: sokan vannak, akik ezt nem akarják. De nincsenek elegen.

2005. január 11, kedd Ripp Zoltán, történész  Tiétek a köztársaság

„1997 óta nem mertünk hozzányúlni fontos, nagy kérdésekhez. A nyugdíjreform volt az utolsó. És a következő években még ebben is visszalépés történt. Hozzáteszem: ott és akkor a nyugdíjreform egyes elemeivel nekem is voltak bajaim, de az a szándék jó volt, hogy a közfelelősség mellett megjelenjen a magánfelelősség, az öngondoskodás képessége, kötelessége, kényszere és érdeke. Magyarország elveszítette a bátorságát, hogy ne a múltba, hanem a jövőbe nézzen. Olyan van Európában, hogy egy ország elindul pár reformmal, bátor lépésekkel, s aztán a következményektől megrettenve viszszalép, majd újraindul a választási ciklusokhoz igazodva. A diskurzus azonban alapvetően folyamatosan a jövőről szól. Arról, hogyan kell megváltoztatni az országot, mindazt, ami nem megy jól. Magyarország sajnos 1997 óta nem ilyen ország. Itt az elmúlt nyolc évvel senki sem büszkélkedhet. Mi sem. „„El kell dönteni, megvédjük-e a magántulajdont, a piacot, a magánkezdeményezést és mindezek becsületét. Megvédjük-e a szociális piacgazdaság talapzatát? Mégiscsak lehetetlen dolog, hogy miközben jelentős munkaadói és munkavállalói szervezetek, nagy befolyással rendelkező vállalatok, kényszer- és nem kényszervállalkozások százezrei működnek Magyarországon, a rendszerváltás utáni tizenötödik évben a politika belterjes vitájában kelljen kiállni amellett, hogy a magántulajdon, a magánkezdeményezés, a piac és a verseny önmagában nem rossz dolog. Ezt a mérkőzést nem tudja helyettetek, önök helyett megvívni Magyarország kormányfője. Van, aki azt mondja, hogy a piac jó, az állam rossz. Van, aki azt mondja: az állam jó, a piac rossz. Ez a helyzet a magántulajdonnal és a köztulajdonnal, a versennyel és a szolidaritással. Egyiküknek sincs igaza.Több piac és több állam kell, csak mindegyik másként. Ma az üzlet és a gazdaság világában időnként túl sok az állam és túl kevés a piac, legalábbis a tisztességes, átlátható, versengő piac. Szociális ügyekben, jóléti kérdésben, a köz intézményeinek megerősítésében, átlátható, korszerű, hatékony, olcsó működtetésében -, nincs ott az állam. A köz világa a jó állam hiányától szenved, a magánvilág pedig az állam oktalan, rendszert romboló jelenlététől.”„Emellett nagyobb figyelmet kell fordítani a különböző fogyatékossággal élőkre, az alacsony képzettségűekre, a munkaerőpiacon továbbképzés nélkül megélni nem tudókra, a nyugdíjasokra és a szegénységben élő gyerekekre. Ez két-hárommillió embert jelent. Több pénzünk nem lesz, bizonyos értelemben kevesebb, mert a fejlesztésközpontú Magyarország nagyon sok pénzt visz el a jövőre, és keveset hagy itt a mára. Ez elképesztő kihívást jelent a következő három évben az igazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális és munkanélküli-ellátás, a lakástámogatás és a családtámogatás területén. És e területek melyikéről tudjuk, hogy mit csináljunk vele? Egyikéről sem. Márpedig ha nem lépünk, a magyar jövő nem lesz finanszírozható. Át kell alakítani az egész országot. Politológus barátaim tévednek, amikor azt gondolják, hogy azért nincsenek reformok, mert én egy gyáva fickó vagyok. De, kérem szépen, milyen reformokról tetszenek beszélni? Egészségügyiről? És abban mit csináljunk? Mihez van ma támogatás? Miben értünk egyet? Semmiben! Kihúzhatok 300 fiókot a magyar Parlamentben és ötszázat a minisztériumokban: nincsenek kidolgozott, kész, átfogó, összefüggő reformprogramok. Ez nem az elmúlt három év bűne: tizenöt év bűne! Nincs kitalálva az új Magyarország! 2006-ban nem ér véget a világ! Legyen így, vagy legyen úgy, a következő tíz évet akkor is össze kell rakni! „

Népszabadság • Gyurcsány Ferenc   • 2005. április 15. 

Anyám, Katus
„A nővéremmel szabadon nőttünk, anyám nem nagyon korlátozott bennünket. Otthon nemcsak a nővérem,én is szófogadó gyereknek számítottam. Ami az iskoláról nem mondható el: ott inkább vagánykodtam, mindenkivel pöröltem, szemtelen is voltam gyakran. De tanulni jól tanultam. Egy gonddal legalább kevesebb jutott anyámnak.Így aztán alig volt szabály vagy korlát. Otthon kellett lenni estére, előkészíteni a másnapi ruhát és a reggelit - e tekintetben nagy kényeztetést nem kaptunk. Sosem éltem meg szigorként. Mindenkinek megvolt a dolga, nekünk, gyerekeknek is. Anyám nem idegesítette magát, ha olykor beírást vagy intőt vittem haza. Apám annál inkább. Első után a fél nyarat másolással töltöttem, mert csúnya volt a kézírásom. Anyám ilyenkor is és általában mindig a védelmünkre kelt. Próbált óvni bennünket apám hektikus szigorúságától.Az a fajta ember volt,aki folyton a helyét kereste a világban, de nem találta. Aztán nem kereste. Mégiscsak fel tudott mutatni valami nagyszerűt az életében - olyan asszony szerette, mint az anyám. És már ez is elég, hogy ne felejtsem el őt.

 A teljes balatonőszödi szöveg
„Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és mondják, ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. „Népszabadság| 2007. május 26.

A miniszterelnök internetes naplójában hangsúlyozza: "Nem baj, hogy kikerült a hangfelvétel. Mert a magyar politika igazi kérdése ma már nem az, ki, mikor nem mondott igazat, hanem az, ki tudja ezt abbahagyni. Ki az, aki őszintén, néhol szenvedélyesen, néhol szabadszájúan szembe mer nézni az elmúlt 16 év hazugságaival és féligazságaival. Mi megtettük. Megtettük egymás között, zárt körben már májusban, és azóta megtettük nyilvánosan is".”
NOL • Népszabadság Online   • 2006. szeptember 18.

„Nem fogok játszani semmilyen játszmát"Gyurcsány Ferenc beszéde az

MSZP parlamenti képviselőinek tanácskozásán, Balatonőszödön, 2006. május 26-án

Nos, kedves Barátaim, kikerült egy hangfelvétel, nem tudom, hogyan, és miért, de nem bánom. És nem is szégyellem. Szenvedélyes beszédet mondtam május végén Balatonőszödön a frakcióülésen - írja vasárnap este 20 óra 30 perckor kelt internetes naplóbejegyzésében, blogjában a miniszterelnök. Gyurcsány a frakcióülésen készült hivatalos hangfelvétel alapján rendelkezésére álló szöveget ugyanott szó szerint, változtatás nélkül közzé is tette. Lapunk most ez alapján, az élőbeszéd helyenként pongyola, esetenként durva megfogalmazásait sem kijavítva adja közre a frakcióülésen elhangzottakat.  Népszabadsá g| 2006. szeptember 21.

 Gyurcsány szerint az ellenzék végighazudta az elmúlt tíz évetAzért nem kér bocsánatot - válaszolta az Index kérdésére -, mert a "felelősség vállalását nem a bocsánatkéréssel kell elintézni: a változtatás, megváltozott cselekvés, sokkal erősebb". Azt pedig megtette - fűzte hozzá."A hazugságot nem az minősíti, hogy a végén ki győzött.A hazugságot az igazsághoz képest kell megmérni” mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint, ha egyenlő mércével mérünk, "nem az a probléma, hogy mi győztünk, hanem hogy mi sem mondtunk igazat. Beszéljünk arról, hogy van valaki, aki elkezdett és megpróbált szembenézni".Gyurcsány szerint nem a népszerűségi indexek alakulása a fontos, hanem miként lesz "nyugalom és rend az országban" "Fokozatosan. Annak a megértésével és megértetésével, hogy az, ami most folyik, semmire nem válasz" - felelt a kérdésre. Az utcai zavargásokkal kapcsolatban a miniszterelnök azt mondta: "Egyértelműnek látszik, a választásokig érdeke valakiknek fenntartani ezt az állapotot".Gyurcsány szerint mióta július közepén először elmondta Orbán úr, hogy neki kell menni a kormánynak, és folyamatosan emelte a tétet, és lettek konkrétabbak a felhívásai, nem volt kétséges, ennek október 23-ig lesz valamiféle tendenciája". Az az "igazi felelőtlenség" - mondta a miniszterelnök -, hogy Orbán Viktor szerint - aki "kormányfőként még azt mondta, csak az hívhat utcára embereket, aki haza is tudja vinni őket - kedd este azt mondta, hogy nincs ok visszahúzódni a házakba" .Népszabadság| 2006. szeptember 22.

 Csepeli: az őszödi beszéd kiszivárogtatása csak ürügy volt „Bár nem volt teljesen előreláthatatlan, társadalmi földrengés volt tavaly szeptemberben és októberben - mondta Csepeli György szociológus kedden, Szegeden. A történteket vizsgáló Gönczöl-bizottság tagja a szegedi egyetemen tartott előadását megelőzően az MTI-nek úgy fogalmazott: a miniszterelnök beszédének kiszivárogtatása és megvágása csak ürügy volt, hogy a parázs lángra lobbanjon.A szociológus rámutatott: ami tavaly összel történt, a magyar történelemben páratlan és azt a látszatot keltheti, hogy a magyar rendszerváltás zátonyra futott. A történtek okai régebbről fakadnak. Ide tartozik az önálló államiság hiánya, az integrálatlanság vagy a dualizmus, amely évszázadokkal ezelőtt kettéosztotta az országot: kuruc-labanc vagy függetlenségi-Habsburg pártira említette a példát. A közelebbi múltban Magyarország volt a legvidámabb barakk és a legszomorúbb shopping-centerré vált. A rendszerváltás frusztrációkat okozott az emberekben, mert nagy várakozás volt bennük és nem azt kapták, amit vártak.Már a balatonöszödi beszéd kiszivárgása és manipulatív, másfél percre összevágott felhasználása előtt politikai hazugságról cikkeztek újságok; így a nyilvánosságra jutott beszéd után már mindenki erre asszociált. A jelenség fogalmi kerete - Bibó István szavaival élve - a közösségi hisztéria; ez pedig a moralizálásból, illuzionizmusból és kudarcélmények feldolgozásából fakadó bűnbak keresésből táplálkozik - mondta a szociológus. ”Népszabadság| 2007. május 15.

 Válságban a magyar modell
„A csillagos égig emelkedő ígéretlicithez vezető populizmus eszköztárát egymástól tanulták el a magyar pártok. A televíziós látványkormányzást még Demszky Gábor honosította meg hazánkban, hogy aztán a Fidesz fejlessze rendszerré. A szociális elégedetlenséget először igazán Horn Gyula állította mondanivalója középpontjába, majd a Fidesz álmodott módszeresen együtt választóival. Orbán Viktor kormányfőként váltig nagyokat mondott, de egészen a hosszú választási kampány kezdetéig szigorúan kézben tartotta az államháztartást. Kormánya jókora költségigényű programok sorát indította el, ám költségvetés számai csak 2001 júliusától kezdtek elromlani. A megfontolás nélküli kiadásnövelést igazán a Medgyessy-kabinet kezdte. A jobboldal heves nyomása alatt kormányozni kezdő szocialisták régi reflexeiknek engedve az állampolgári fogyasztás rohamos emelésével remélték kétségbevont legitimitásukat megvásárolni. Az SZDSZ meg ahelyett, hogy tiltakozott volna, örökösen adócsökkentési igényeivel terhelte tovább az államháztartást. Kezdetben Gyurcsány Ferenc még törekedett úgy dinamizálni a kormányzást, hogy ne nagyon helyezzen újabb terheket a költségvetésre. Ám 2005 őszétől odadobta a gyeplőt, és minden lépését a Fidesz legyőzésének rendelte alá.” Népszabadság • Tölgyessy Péter   • 2006. szeptember 23.

"A legszenvedélyesebb igazságbeszéd" Gyurcsány Ferenc egy irtózatos évvel

Őszöd után a magányról, a reformokról és a küzdelemről

 „- Balatonőszödön 2006. május 26-án így kezdte a beszédét: irtózatos lesz az első pár év. Az első eltelt. Ilyesmire gondolt? - Nehezebb is, könnyebb is volt az első év a vártnál. Könynyebben sikerült a kormány egészét meg az ország többségét is rávenni, hogy induljunk el. Fordulatot hajtottunk végre egy sor területen. Tegyük hozzá, nem kevés nehézséggel, de jó irányba fordultunk. Az is igaz, hogy a Fidesznek majdnem sikerült politikai poklot csinálni az országból, és ez irtózatos, hogy maradjak az idézett fogalmazásnál. Balatonőszödön úgy tűnt, hogy vannak kész tervek. Ehhez képest sokkal később indultak el a változások, s ez az időhátrány behozhatatlannak tűnik az egészségügyi reform esetében. - Ugyan! A választást követő őszi ülésszakon elfogadtuk az egészségügyi reform öt alaptörvényét. Ha megkérdezi az embereket, akkor többségük nem azt veti a szemünkre, hogy lassú az átalakítás, hanem éppen azt, hogy gyors. A reformfolyamatot nem az minősíti, milyen a tempója,milyen az eredménye. De létezik-e annál lényegesebb, mint hogy az alapellátásban van-e üzleti, magánbiztosító vagy nincs. Tudható-e már ez? Európában van, ahol az üzleti biztosítók köré szerveződik minden, máshol ezeknek alig van szerepük. Nem ez a lényeges tehát, hanem az, hogy a rendszer egyes elemei - a beutalás, a betegirányítás, a szolgáltatás és ellátás rendje, a biztosítás - szervesen illeszkedjenek egymáshoz, az adott ország kultúrájához, hagyományaihoz, lehetőségeihez. Lehet azzal érvelni, hogy mi van például Hollandiában. Csakhogy az egy erősen protestáns etikájú, az öngondoskodásra, a verseny szabadságára épülő társadalom. Nálunk más a helyzet. A mai vitáknak talán ez a legkevésbé kibeszélt része.”

„- Tudjuk, ön azt mondja: ez a kormány igazságosabbá tette a gázártámogatást, rendbe teszi a költségvetést, megújítja az egészségügyet, fehéríti a gazdaságot, csakhogy: meghatározó gazdasági mutatók tekintetében az utolsók vagyunk Európában.- Épp ez a változások melletti érv. Mert a Fidesz-ciklus közepe, 2000 óta folytatott politikának van köze ahhoz, hogy Magyarország hol tart. Vagyis azóta, amióta az állam úgy gondolta, hogy a saját költségvetési eszközeivel élénkíti a gazdaságot, és telepumpálja jövedelemmel. Az, amit teszünk, ehhez képest jelentős fordulat, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. A világ legversenyképesebb országainál mind-mind egyensúlyban van a költségvetés. Hát akkor ezt kell csinálnunk nekünk is? Igen. Társadalompolitikai értelemben pedig, amit folytatunk, az a korábbinál baloldalibb politika.”

2006. szeptember 22.Népszabadság|