Amikor a lelkem fáj
Uram! Te, - aki mindent tudsz és mindent látsz,- Tudod,- hogy most Őszintén kérlek!
HALLGASD MEG KÖNYÖRGÉSEMET!Hiszen tudod,- hogy már hetek óta nem tudok aludni: -A Családunkban történt tragédiák következtében.
Azt is tudod,- hogy érzékeny lelkem minden ROSSZAT sokszorosan megérez.
De amit szeretnék eltitkolni a Viág elől,- és inkább Magamba folytva Magam emésztem. De már NEM B ÍROM,- URAM! -Elviselni azt a terhet,- amit a vállamra raktál! -És amit s „saját bajaimmal” -és hibáimmal Én is jócskán megtetéztem.
Uram! Te tudod legjobban: Nem szoktam kérni. Semkitől,- semmit,- most mégis Tőled várok segítséget! Segítsd meg a Gyermekemet,--akit Hétfön műtenek meg!
Ő már a HAMADIK! Akiért a szívem szakad meg,- mert FÉLEK! -Hogy elveszíthetem. Emlékszel? Már harminc évnél is több,- amikor a NÉGY SZÉP LÁNYUNK közül az „egyiket” Magadhoz szólítottad: -Összetörve fájó szívünket.
Azóta nincs nap,- hogy Rá ne Emlékeznénk.
„VÉRZIK A SZÍVÜNK, - AMEDDIG CSAK ÉLÜNK”
Ugye, Te is látod,- hogy minden héten OTT vagyunk sírja mellett,- amin mindig van Friss Virág! És hol „hangosan, hol halkan sírjuk ki Szívünk nagy bánatát: miközben a Szívünk Vérzik de nem csak Miatta.MÁSODIK gyermekünkért,- aki épp hogy túlélte azt a MŰTÉTET, amit most a HARMADIKON hétfőn reggel fognak végrehajtani.
Ezért Vagyok,- Vagyunk olyan letörtek,-ezért „marjuk Egymást”, - és ezért nem tudok NYUGODT maradni! FÉLEK! Félek attól,- hogy nem bírjuk elviselni azt a terhet,- amit az Élet mostanában Ránk rakott!
Tudtam, hogy nagy a baj, de nem tudtam, hogy ennyire! Nem volnánk képesek elviselni még egy lányunk elvesztését. Mert Ő is fél: -Elmondani se „merte”, nehogy a szíve szakadjon meg az Édesanyjának! Nem gondolt arra: így sokkal rosszabb lesz Neki,- hiszen hírtelen szakadt Rá a felismerés: MÉG EGGYET! Nem bír el! -Elveszíteni.
Uram! Te Tudod,- milyen súlyos a műtét! VAGY,- vagy. -Ezt egy ANYÁNAK „kívűlről imádkozni az ÉLETÉÉRT” nagyon nehéz.De egy Apának se könnyű! Nekem meg végképp nem: -Aki 27 évig nem tudtam megbocsájtani IBOLYÁNAK,- hogy egy „senkiért” eldobta az életét,- ezzel egy Életre megszomorította szülei szívét.
Addig „csak befelé sírtam”- de amikor MEGTELT A POHÁR, - az óta SÍROK amikor „eszembe jut”- és ha Feleségem meghallja,- Együtt zokogunk.
Nekem különösen nehéz a helyzetem. Igaz,- hogy „egyetlen Nőt szerettem”,- de mégis van másik „szerelmem is”. A kártya. Az Ulti. Ezt „szeretem” már 57 éve. És Ő is elkisér a sírig. Nélküle már nem is élnék: Miatta jöttem ki abból a szobából,- ahová Magam zártam be Magamat HÁROM ÉVRE: A Magány Ketrecébe.
Amikor legkissebb Lányom a műtőasztalra kerül,- Nekem a kártyaasztalhoz kell ülnöm,- hogy bebizinyítsam: VAGYOK aki vagyok. De Ki vagyok? És ki LESZEK?
Uram! Te tudod,- hogy a kártya nélkül már nem lennék e siralomvölgy lakója!
Engedd,- hogy a hátralevő időmet is ezzel töltsem el! - Mert már „másra” nem is vagyok alkalmas. A betegségek „megtizedelték” képességeimet,- egyedül EZ maradt meg Nekem! És ezt a Családom is tudja, Fekeségem is „maximálisan Mellettem áll”, csak FORTUNA pártolt el Tőlem!
Meg egy ANGYAL hiányzik, AKI MINDIG VIGYÁZNA RÁM, amikor olyat akarnék tenni, amit nem kéne. Meg a Te Mindentudó Hatalmad, hogy levedd a vállamról a terhet, amit a SORS rakott rám. -Legaláb arra az időre,- amíg a „kártyára kéne figyelnem”.
Uram! Te tudod legjobban- mit jelent az, amikor az ember agyában ott vannak azok a „gondolatok”, amiktől nem tud, de nem is akar megszabaduli. Amikor AGGÓDIK azért, hogy HOLNAP mi lesz: ÉLET,- vagy „halál”.Hogy a Feleségem „túléli-e” vagy sem?
Ezek azok a gondok,- amiknek a megoldásához a Te mindenható segítségedet kérem!
Segítsd Át a lányomat azon a küszöbön, ami az ÉLETBE vezet vissza! Hallgasd meg könyörgésünket, hogy ne kelljen több keserű poharat kiinnunk!-Tedd lehetővé számomra is hogy abból a „gödörből”, - amiben vagyok,- a Magam erejéből ki tudjak kerülni.
Tudom,- hogy ezt Én is okoztam „saját Magamnak”: -De vedd figyelembe: MILYEN nyomás nehezedik Rám nap – mint nap,- amikor arra gondolok:
NYERNEM KÉNE,- hogy ne kelljen a Feleségemtől az „utólsó fillért” elkérnem.
Hát persze,- hogy ilyen „lelki teher alatt” csak VESZÍTHETEK.
Uram!Te minden eltévedt Bárányodat visszafogadod nyájadba, minden tékozló Fiúnak megbocsátasz,- bocsásd meg Nekem is Összes Bűneimet! Ígérem,- ezentúl igyekszem elkerülni a kísértéseket. Én is megbocsájtok Azoknak, akik ellenem vétkeztek. Pedig Sokan Vannak! Készültem is a „leszámolásra.” De ha segítségemre leszel,- hogy „egyenesbe kerüljek”,- Én se fgom „számonkérni” szeretteimtől,- mért nem SZERETNEK JOBBAN,- és „ellenségeimtől nem várom el”,- hogy „szeressenek”.
Talán ha lenne „kéznél” egy Őrző-Angyal,- akit elküldenél,- hogy segítségemre legyen,- amikor elvesztem a HITEMET,- amikor a „remény is elhagy”,
megfogna a kezem,- és a helyes útra vezetne.
Biztosan akadna egy legalább,- aki válllná ezt a nehéz feladatot:
Arra az Angyalra gondoltam,- aki „azóta már” ebben a státusban Melletted áll:
Ibolyára... -Aki Nekünk „csak Illya volt”,- de aki már rég nem dalol...
Talán Ő tudna Vigyázni RÁNK!
Köszönöm,- Uram, - hogy MEGHALLGATTÁL.
Legyen meg a Te akaratod ott a Mennyben,
-de add meg Nekünk a Reményt,- Itt a földön,
-hogy több szomorúság már ne szakadjon RÁNK.
