Mihancsik Zsófia:
Sólyom László újévi beszédének elemzése.
Egy évvel ezelőtt Orosz József meghívott a Kontrába egy beszélgetésre, amelynek témája Sólyom László 2009-es újévi beszéde volt. Két általam nagyra becsült nyelvésszel volt alkalmam beszélgetni: Szilágyi Annával és Kálmán Lászlóval. Ebben a műsorban a két nyelvész alaposan körüljárta a szöveget és az értelmezését. Én leginkább azt kifogásoltam, hogy Sólyom szövege úgy hangzik, mintha csak úgy „összedobta” volna. Leült és tíz percen belül már kész is volt a mű. Hevenyészettnek, nem végiggondoltnak találtam az egészet. Egyik témáról a másikra ugrált, anélkül, hogy hallgatóságának sikerült volna megfejteni mondanivalójának értelmét. És akkor még nem is említettük a beszéd az érdemi részét.
Hasonló problémáim vannak a 2010-es ünnepi beszéddel is. Szerintem aki nem tud világosan írni, az nem tud világosan, logikusan gondolkodni sem. Tehát nézzük meg, miképpen fűzi mondatait a köztársaság elnöke.
Az első mondattal nincs semmi baj: „Lehetetlen, hogy újévkor ne az újrakezdésről beszéljünk.” Igen, sokan mindenféle újévi fogadalmakat tesznek, amelyeket többnyire nem tudnak betartani, na, meg különben is, az új év az valóban új év.
De ha ez így van, akkor miért van szükség a következő mondatra: „Hiszen karácsony, újév, vízkereszt ugyanannak az ünnepkörnek a tagjai.” Egyszer már elmondta nekünk, hogy az új év megújulást jelent, akkor miért van szükség erre az értelmetlen magyarázkodásra. Különösen miért van szükség a „hiszen” szóra? Tán csak nem azért, hogy a keresztény vallást azonnal behozza az üzenetébe? Valószínűleg. Bár szerintem, ha mindenképpen meg akarta említeni ezeket a vallási ünnepeket, másképpen is lehetett volna. Úgy, hogy az ne tegye az egész rövid bekezdést értelmetlenné.
Aztán jön ez a mondat: „Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden.” Minden? Rügyeznek a fák? Zöldülnek a levelek? Tudom, hogy idén az időjárás kicsit furcsára sikerült Magyarországon, de azért a tavasz még nagyon messze van: március 21-én kezdődik, a napéjegyenlőség idején. Addig még látni fogunk sok-sok hóvihart és komoly hideget. De hát ha már belekeveredett az elnök ebbe az egész „tél, tavasz, megújulás” dologba, akkor nehezen tud kikecmeregni belőle.
Nagyon kíváncsi lennék, hány embernek sikerül majd kibogoznia a következő két-három mondat értelmét. „A kozmosz nagy változásai azonban nélkülünk csak körben forognak. Az ember életének viszont célja van; a mi időnk nem forog körbe.” Eddig még érteném is, de ami utána jön, ahhoz valóban óriási képzelőerőre van szükség: „A megújulást, az újrakezdést mi mindnyájan életünk és történelmünk egyenesére írjuk.”
Vissza a karácsonyhoz, amelynek az üzenete az, hogy „egyszer csak megérik az idő a beteljesedésre, egyszer csak mindenki szívében megszülethet a remény.” Tehát jön majd a Megváltó és vele az örök élet? Erről beszél az elnök? Mert ha igen, akkor a keresztény vallás tanításai alapján ezt még szentségtörésnek is lehet nevezni, hiszen itt nagyon is a földi életről, sőt valószínűleg a politikáról van szó. Új év, reményt adó választások, ami után „megérik az idő a beteljesedésre.” A „beteljesedés” pár sorral lejjebb már reménnyé szelídül, sőt később már mindössze „esélyről” beszél az elnök. Nem kéne eldönteni, hogy alapjában véve mit is akar mondani? Nem lenne jó végiggondolni a mondanivalóját, mielőtt kiáll egy egész ország elé? De egyszerűen képtelen elszakadni a reménytől és a beteljesedéstől. A remények beteljesedése nemcsak a politikusokon múlik, ahhoz „mindenkinek hozzá kell járulnia.”
Ezután megint szélsebesen témát vált. Emlékezteti az embereket négy évvel ezelőtti beszédére, amelyben megemlítette, hogy „a felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és ígérgetők hitelességét.” Ha valaki azt gondolná, hogy itt Sólyom az utóbbi hónapok Fidesz ígérgetéseiről beszél, téved. Azokból nem hall semmit. Egy szava sincs arra, hogy már egy ideje csak az egyik oldal ígérget. A másik meg megvonásokról beszél. Már a „hitelesség” szó is árulkodó, de ami utána jön, kétséget kizáróan csak a jelenlegi kormányról szólhat. Ugyanis ezt mondja: „És persze mérlegeli [a felelős ember] azt is, milyen teljesítményt nyújtottak, hová juttatták az országot azok, akik korábban már kormányoztak.” Igaz, ehhez hozzáteszi, hogy a felelős szavazónak azt is el kell döntenie, hogy akik eddig nem kormányoztak, „azoknak van-e fedezetük, képességük a jelszavak valóra váltására.” Itt is baj van, ugyanis a Fidesz kormányzott már egyszer. Vagy talán a Jobbikra gondol?
Újabb gyors témaváltás jön, egy meglehetősen hosszú bekezdés a korrupcióról. Ehhez is a lakosság segítsége szükséges. Ez rendben is lenne, de az elnök gyógyírja meglehetősen naiv, mivel úgy gondolja, hogy „a korruptság szégyenét az emberek többsége le akarja vetni”, aminek az lenne a következménye, hogy „mindenki megkönnyebbülne.” Nem tudom, de valahogy nem hiszem, hogy azok, akik jelenleg bezsebelik a kenőpénzeket, megkönnyebbülnének az elvesztésük után.
Rohamléptekkel vissza karácsonyhoz. Ha már ott született egy gyermek, akkor már szülessen Magyarországon is több, de ehhez „legelőször családok kellenek.” Választ arra nem kapunk, miképpen oldja majd meg a kormány, hogy nagyobb legyen a családalapítási kedv. Ha már a gyerekeknél tartunk, beszéljünk egy kicsit az iskolákról is, ahol „biztos értékekre, tisztességre” nevelnek. Nem kell ecsetelnem, hogy a magyar közoktatás milyen óriási problémákkal küszködik és hogy az ilyen leegyszerűsített megfogalmazások mennyire félrevezetőek. A magyar közoktatás egész átalakítására lenne szükség, és egyáltalán nem úgy, ahogy ezt Pokorni Zoltán és politikus társai elképzelik.
Iskola és gyermek után egyáltalán nem meglepő, hogy a nemzetre gondol Sólyom, hiszen „a gyermekekben nemzetünk jövőjét” látja. És most vissza a megújuláshoz, ugyanis Sólyom szerint „a szükséges megújulás alapja … nem más, mint közösségünk átérzése, a magyar nemzet egészének szeretete.” Ez véleményem szerint nem más, mint üres frázis. Megújulást valamiféle elvont hazaszeretetre alapozni képtelenség.
Az utolsó bekezdés talán a legviccesebb az egészben. „A magyar társadalom megbékélése” szerinte „nem választható el a az újrakezdéstől.” Abban igaza van Sólyomnak, hogy a mai politikai diskurzus, a megegyezés teljes hiánya megbénítja az ország működését. De mit tanácsol az elnök? Szerinte „az új helyzetben új hangvételű kormányzásra, s új típusú ellenzékiségre van szükség.” Ez valóban nagyon szép. Mégis milyen új hangvételt vár Sólyom a mostani ellenzéktől kormányon? Jobbat, mint a jelenlegi kormányé? Ugyanis az Orbán-kormány regnálása idején tapasztalt hangvétel nem túlságosan bátorító a jövőre nézve. Ami az új hangvételű ellenzéket illeti, abból még lehet valami, ha a Fidesz megnyeri a választásokat. Ugyanis nem hiszem, hogy a balliberális oldal képes lenne olyan hangot megütni, mint amilyet Orbán Viktor produkált az utóbbi években. Itt van egy csokorra való Debreczeni József legújabb könyvéből (Arcmás, 351-52. old.): hazug, notórius hazudozó, maratoni hazudozó, megrögzött hazudozó, a magyar, aki hazudik, fizessenek a hazugok, csaló, gyűlölködő, vádaskodó, fasisztázó, acsarkodó, cinikus, gyáva, hiteltelen, kiégett, megbukott, lebukott, pimasz, ingyenélő, szélhámos, kalandor, gőgös, húsevő, dúsgazdag, gátlástalan, erőszakos, kapzsi, gonosz, pénzéhes, ripacs, pojáca, idióta, ideggyenge, erkölcsileg megsemmisült, alkalmatlan, alantas, ostoba, bűnös, beteg. És mindezt egyetlen emberről mondták. De ki lehet terjeszteni a listát politikai ellenfeleire úgy általában: elkényeztetett újarisztokrata semmirekellők, a keleti önkény hazai helytartói, Magyarország tönkretevői, a kormányzat lápvilága, mocsara, hamis pásztorok, tettestársak, maffiapolitika, maffiamódszerek, és így tovább.
Gondolom ennél mélyebbre nem nagyon lehet süllyedni. Így ha a Fidesz nyeri meg a választásokat, akkor Sólyom Lászlónak nem kell aggódnia az ellenzék hangvétele miatt. A helyében én az „új hangvételű kormányzás” miatt aggódnék igazán.
