Önarckép? Inkább Nekrológ.
-De mindenképpen szembenézés önmagammal-
Amikor az Ember elér egy ponthoz, - amikor már nehéz előre menni, - meg kell állnia. Nem azért,- mert az érszűkület miatt képtelen tovább menni, - nem is azért, - hogy megpihenjen, - hanem azért, - hogy ELGONDOLKODJON:
Érdemes-e még ELŐRE MENNI,- amikor már Maga előtt nem lát semmit.
Én is ezt tettem. Azért,- mert meg kellett állnom „pihenni”. Elgondolkodtam azon, érdemes-e továbbmenni azon az úton,- amelyik nem vezet sehová se? Előre semmiképpen nem.
-Hogy miért PONT MOST? Talán azért,- mert most jött el az ideje SZEMBENÉZNI Önmagammal. Ki vagyok Én, mit akarok, - és hogy képzelem, - hogy megválthatom a Világot, - ha a Világ nem akarja?
Visszanéztem. Mögöttem ott volt az Életem. Nem túl sikeres, néha boldog,- de többnyire fájó emlékekkel teli. De szerettem, mert az ENYÉM volt. Még most is az,- de már ne szeretem annyira:-NEHÉZ. Cipelni is,- de főleg „elviselni”.
-Erről nem akarok bővebben beszélni,- ezt leírtam a Naplómba, - ami egy Nyitott Könyv,amibe mindenki belenézhet, - és amit azok a „régi” ismerőseim,- akik annakidején olvasták, ismeik. Tudják,- hogy nem volt mindig fenékig tejfel az Életem,- de egyre vigyáztam: A Becsületemre. Az végig megmaradt.
Napló
Jöttek korok, emberek, pártok, eszmék, az Én szívem változatlanul egy helyben maradt. -A baloldalon. Nem váltottam „ruhát”,- amikor egyik párt megszűnt, ha úgy véltem, hogy „Van Másik”! Ott folytattam. Nem voltam mindig párttag, csak akkor,- ha úgy véltem: Eegyetértek azzal az ideológiával,- amit képvisel.
Voltam MSZMP – tag is. Akkoriban azt hittük,- az van MINDENEK FELETT!
-Nem volt. Amikor „elkaptak” csempészésen, (amit akkoriban mindenki „művelt”) Szabadkán voltunk „bevásárolni” a lányainknak néhány farmert,- Fa-szappant,- és még amit, LEBUKTUNK! Na nem nagy összeggel: 10000 Ft „alattival”,- amiért SZABÁLYSÉRTÉST követtünk el,- a PÁRT első -embere- kijött,- és „Pártfegyelmit” akart kiróni ránk: A feleségem is tag volt.
Megkérdeztem Tőle:
-Te jártál Szabadkán, Lenygyelországban?
-Igen,
-Hoztál „ezt-azt?
-Igen.
-Elkaptak?
-Nem
-És ha „elkaptak volna”,- Magadnak is adtál volna PÁRTFEGYELMIT?
Elvörösödött,- és azt mondta:
-Felejtsük el!
-Nem Felejtjük!
Kiléptünk abból a Pártból, amelyik nem EGYFORMÁN kezeli az Embereket, mert amit szabad volt JUPITERNEK, nem volt szabad az ÖKÖRNEK.
A rendszerváltás még be se következett,- de előtte a „reform-kommunisták” ki lettek zárva az MSZMP-ből (Király Zoltán és társai) és a párt „belűlről” is szétszakadt, megalakult a Munkáspárt és az MSZP, Mi is beléptünk! Az MSZP-be, azt tartottuk az előrehaladó politikát képviselőnek. Nem Ma „jöttem rá” hogy nincs minden rendben! Hogy ide is „befészkelték” magukat a régi elveket valló, a haladást gátló,- és csak a saját zsebükre „dolgozó” MEGÉLHETÉSIEK!
-pÁRTVACSORA
Ez az írásom is jelzi,- SZÓLTAM. Süket fülekre találtam.
Az eredmény Mára érett be. A Választásra. De nem egyik napról a másikra,- hanem folyamatosan. Az eredmény boritékolható volt. Hogy ilyen nagy bukta lett belőle, - sok összetevője van. Az „Értékelést” majd megteszik az okosok.
-Én,- a „mezei Senki” is megpróbáltam segíteni.
Másképp látszik ugyanis FENTRŐL,- az Elefátcsont-torony „vakablakából”,- ahová még a „hangszigetelt falak” miatt a kutyaugatás se hallatszik be,- mint innen Vajdácskáról,- a Gólya-tó partjáról,- a „zöldleveli béka segge alól”.
Más ugyanis a perspektíva és a KILÁTÁS! Valódi „kilátás” a normálisabb Életre persze innen sincs: De azt LÁRNI,- hogy „hol szorít a cipő”,- mit LEHET,- és mit KELL(ene) TENNI azért,- hogy a „kisemberek” és a mélyszegénységben élők, (akiknek a nagy része cigány) is azt ÉREZZÉK,- hogy van,- aki az Ő „felemelkedésükért” is TENNI AKAR.
Úgy nézett ki, hogy VAN. Magyarország Miniszterelnöke (-nem Orbán Viktor !) segítségért fordult híveihez, hogy az Ország sorsát befolyásoló kérdéseket közösen tárgyaljuk meg.Megszólítva éreztem Magam. Feri tisztelője vagyok, az Ország sorsát is a szívemen viselem.-Igaz,- hogy „mellesleg „Vén Hülye” is vagyok”, aki azt gondolta,- hogy ismerősei és barátai MEGÉRTIK célját, - hogy az egyik legégetőbb kérdésről a VITÁT eleve azért kezdeményeztem, hogy a szűkebb Közösség VÉLEMÉNYÉT ütköztetni lehessen a ”tágabb” közvéleménnyel.
A Vita addig jól szolgálta a célt, hogy beszéljük meg a kényes kérdéseket is! A hetven hozzászólás azt jelezte:ÉRDEMES volt vitát kezdeményezni. Addig, amíg időm engedte, kézbentartottam, „elsimítottam a nézet-ellentéteket”, baráti hangulatú VITA kerekedett ki olyan témában, - amiről még „felelős politikusok is” csak NÉGYSZEMKÖZT hajlandók „szót váltani”,- azt is LETAGADJÁK később.
Sajnálatosnak tartom, hogy segítőtársaim ebben a VITÁBAN nem vettek részt.Ha kérésemre ott vannak, nem fajul el és távollétemben is megfelelő mederben folyt volna. Így a blog törlésre került, vele együtt azok az értékes VÉLEMÉNYEK és hozzászólások, amik a Téma szempontjából fontosak lettek volna.
Ez az a PONT,- amikor „elszakadt a cérna”, - vagy elpattant az a húr,- amit lehet,- hogy TÚLFESZÍTETTEM,- de semmi esetre se akartam rosszat.
A kialakult helyzet számomra elfogadhatatlan. Ezzel a bloggal búcsúzok azoktól, akik bíztak bennem. A Közösségben, ahol a 76-os létszámból 8 szavazat született, de még azt sem látom,- hogy ez „igen,- vagy nem”?- ott nem szeretnék maradni. Habár ez lehet,- hogy csak az én „analfabétaságom” eredménye.
Szembenéztem Önmagammal,- és azt láttam: Sok reményem nincs megváltani a világot. Még az ismerőseim és „barátaim”? Véleményét megvéltoztatni sem .
Ígéretemhez híven megvárom a hétföt,- mert még eddig mindet betartottam.
-Ott Velük is „szembe fogok” nézni.
De a szemem nem fogom lesütni, elnézést se fogok senkitől kérni. Nincs ugyanis miért. Első perctől úgy terveztem,hogy kiviszem a blogot. Akiben van gerinc, oda fogja írni a véleményében: ebben a kérdésben nem árultam „zsákbamacskát”.
-Köszönöm, hogy eddig ismerőseim, néhányan barátaim voltatok. Azoknak a barátságára nem tartok igényt, - akik hibámat vagy tévedésemet nem tudják megbocsájtani. Ezzel kinyitom Ismerőseim előtt az ajtót, az megy el, aki akar.
Hogy Én hogy döntök a Közösséggel kapcsolatban,- az Ma és Holnap dől el.
-A „szavazás” azt sugallja: El fogok köszönni, - és bezárom magam mögött azt a Kaput,- amin Titeket ide vártam.
Erre a blogra sem „kötelező” reagálni.
-A „távolmaradás” is egyfajta vélemény-nyilvánítás.
Mindenkinek megköszönöm eddigi aktívitását és kívánom,- hogy a jövőben is azok maradjatok.
Várszegi Szilárd
