Kertész Imre interjúja a mai Magyarországról

A Le Monde-ban jelent meg Florence Noiville interjúja a 82 éves, Nobel-díjas Kertész Imrével, aki azt mondja magáról: "A gyógyszeres kezelés egyik következménye nem az, ami várható lett volna, hogy meghalok, hanem hogy keresem a szavakat."

Le Monde: Milyen szemmel nézi Orbán Viktor Magyarországát?
Kertész Imre: Tíz éve Berlinben élek, távol a magyar politikai ügyektől. Ha meg akarják érteni, Marcel Duchamp festőhöz kell fordulniuk. Ő mondta: "Nincs megoldás, mert nincs probléma." Ez a "bon mot" tökéletesen ráillik Magyarországra. Nincs semmi újdonság abban az országban. A főnök, aki lenyűgözi a népet: ma ugyanott tartunk, ahogy Kádár János idején. Magyarországot megbabonázta Orbán, mintha a hamelni furulyás volna. Ez nagyon mélyen fekvő dologra utal. Nálam pedig igazi dilemmára. Azon gondolkozom, az ország eldöntötte-e, hogy Ázsiához vagy a Nyugathoz akar tartozni. Ne felejtsék el, a magyarok ázsiai törzsek leszármazottai, akik a 9. szd-ban telepedtek le Európa közepén. Az iskolában a magyarok azt tanulják, őseik az Urál déli szteppéiről jöttek, hogy felfejlesszék a Kárpát-medencét. És hogy akkor vették fel a kereszténységet. Minden magyar fejében ott van tehát ez a kettős identitás. És vele együtt ez az ellentmondás is. Mert egy keresztény társadalom normái különböznek egy törzsi társadalom normáitól. Hangsúlyozom ezt a kettős polaritást, amely szerintem a jelenlegi helyzet alapja.

- Hatvanhat évnyi autoritarizmus után - Horthy (1920-1944), majd Kádár - azt gondolná az ember, hogy a magyaroknak szívügye, hogy megvédjék a nehezen kivívott demokráciát.
- Nem vagyok történész. Magyarországon sohasem volt demokrácia. Nemcsak politikai rendszert jelent, olyan szerves folyamatot, amely az egész társadalmat mozgásban tartja. A magyarok esetében a fejlődést leblokkolta a török birodalom felemelkedése a 16. században. A késést sohasem hozták be. Történelmileg szólva azt várni ettől az országtól, hogy ott majd demokráciát találunk, ennek jószerével semmi értelme.

- Innen az Ön következtetése a Duchamp-féle szürrealizmusra?
- Igen. Azt kérdezem: miért tévedett mindig Magyarország?Emlékezzen csak. Amikor a forradalom zúgott Európában, Magyarország Mária Teréziát támogatta! A 16. századtól kezdve az oszmán tömbhöz tartozott, majd a Habsburghoz, aztán a szovjethez. Olyan tömbben próbált létezni, amely beszippantotta. Látszólag sikerrel jött ki belől e. Kádár idején ez látszott a legvidámabb barakknak, az ára az 1956-os forradalom megtagadása volt és egy eladósodás-politika, ami sokba került. A jelenlegi helyzet újabb illusztrációja ennek a tévedésre való hajlamnak. A magyar állam ma úgy döntött, hogy a nemzeti érdekek védelmében szembeszáll Európával, ami keltheti azt a benyomást, hogy ez visszatérés a szuverenitáshoz. De ismét téved. Semmi újdonság. Semmi probléma. És mivel nincs probléma, nincs megoldás sem.

- Érződik az iróniája. De valóban nincs mit tenni?
- Jó tíz évvel ezelőtt repülőn találkoztam egy magyar fiatalemberrel, német útlevele volt. Külföldön élt, Budapesten töltött egy egyetemi szemesztert. Undorodva mesélte, hogy az egyetemisták mennyire hívei a szélsőjobboldalnak. Csak Magyarországon találkozott konformista és fasiszta fiatalokkal. Próbáltunk rá magyarázatot találni. Hiába. Néha el kell fogadni a tényeket. Magyarország végzet, amelynek se értelme, se magyarázata, és amely egyedülálló Európában. A magyarok görcsösen ragaszkodnak a sorsukhoz. A végén kétségkívül elbuknak, és nem fogják érteni, miért.

- Önt 15 évesen Auschwitzba deportálták. Képes végzetnek látni a magyar antiszemitizmust?
- Auschwitz, a Soa: Ezt Magyarországon nem dolgozták fel. Semmi lelkiismeretvizsgálat. Az ország sosem tette fel a kérdést, miért állt rendszeresen a történelem rossz oldalán.Nádas Péter elemzést közölt az Élet és Irodalomban 2011 decemberében. Magyarország autoritarizmusa a provinciális szellemből fakad. Alapja a nemzetségek, törzsek. A köztársaság nem érdekli. Stabil klerikális bázisra támaszkodik, amely a patriarchális szellemet ápolja. A zsidók gyűlölete (a lakosság 2 százaléka), ahogy a cigányoké is (nagyjából 7 százalék) a nemzetről szóló törzsi és primitív vízió kikényszerítéséhez szükséges.

- Vonható párhuzam a harmincas évekkel?
- Magyarországon igen. Vannak oldalak a Naplómban. Képek.A budapesti metró mozgó-lépcsőjének a karfája zöld plakátokkal van borítva, amilyet a nyilasok használnak: "Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar", fölötte a Jobbik neve. A látvány gyerekkoromra emlékeztet. 1938-ban a nyilaskeresztesek választási szórólapjait gyűjtöttük: zsidók cilinderben, frakkban, poloskaként ugrálnak el egy úthenger elől.

- Ön szenved ettől a légkörtől?
- Természetesen. Ez fáj. Vannak barátaim Budapesten, de csak titokban találkozhatunk. Feszélyezettség van köztünk.Kockázatot jelentek számukra.Nem nézik jószemmel, ha baráti kapcsolatot tartanak velem. Micsoda vadság szabadult el, amikor a Nobel-díjat megkaptam. Szememre hányták,én vagyok az egyetlen magyar Nobel-díjas,miközben nem dicsőítettem a magyarságot. A Valaki más után azért támadtak, mert sötét képet festettem az országról. Azt a kérdést is feltették, igazi magyar író vagyok-e. A gyűlöletkultúra olyan erős, hogy nagyon nehéz azt mondani ezeknek a barátaimnak, hogy én baloldaliakkal is beszélek.

- Nincs késztetése rá, hogy tollat ragadjon és tiltakozzon?
- Nyolcvankét éves vagyok. A reakcióm az volt, hogy Berlinbe költöztem,. Tenni? Csak írással tudok. Semmiféle hatása nincs, vagy csak elítélést kapok érte. Egy kivétellel. Amikor tavaly megjelent a naplóm, először sikerült kiváltanom rokonszenvet. Ez azt sejteti, hogy Magyarország nem követi egyöntetűen a furulyást? Mindenesetre nekem ez Karl Krausnak ezt a szellemes mondását juttatta eszembe: "A helyzet reménytelen, de nem komoly."

- Sohasem érzett közéleti felelősséget?
- Sohasem voltam elkötelezettségre hajlamos. Irigylem a hajlíthatatlan írókat, akik viharos időkben is kézben tartják a kormányrudat. Amikor Magyarország szabad lett és demokratikus, beskatulyázott a zsidóságba. Nem számított sem élettapasztalatom, sem irodalmi teljesítményem. Lehetetlenné tette, hogy akár a legcsekélyebb nemzeti szolidaritás ébredjen bennem. Szomorú, mert felerősíti azt a régi előítéletet, amely szerint a "zsidót" nem érdeklik a "magyarok". De a jelenlegi helyzetben minden tiszta csalás. Nyelvi síkon is. Egyetlen szónak, egyetlen megfogalmazásnak sincs meg a valóságos jelentése. Az észnek nincs polgárjoga. Csak az érzelmek, a romanticizmus, a szentimentalizmus, ez uralkodik.

- Hogyan látja a jövőt?
- Vannak napok, amikor azt mondom: A magyarok érzik,rossz irányba mennek. Orbán el fog bukni. A negyvenes években Dél-Tirol helyzete kibogozhatatlan volt, mégis sikerült megegyezni. De egyetlen feltételezést sem lehet elhárítani. Az is lehet, hogy Magyarország szélsőséges káoszba zuhan. Ez tragédia lenne, de ha a nép nem ismeri fel magát a politikában, és ha a gazdaság zsákutcában van, a fenyegetés komoly. A cigánykérdés épp olyan fontos, mint az antiszemitizmus. Ha továbbra is módszeresen gyötrik a cigányokat, el fogják veszíteni a türelmüket. Rá fogják szorítani őket arra, hogy erőszakhoz nyúljanak.

- Milyen tervei vannak?
- A halálos ágyán Bartók azt mondta: "Tele bőrönddel megyek el." Az én bőröndjeimben ott van a naplóm,még olyankor is írom, amikor a betegség miatt nehéz gépelnem. És egy új regény, a címe: Végső kocsma. Hogy miről szól? Mindenről. Ha sikerül befejeznem, a Kaddis után egy trilógia tetőpontja lesz. Ez a három könyv időbeli ciklust képvisel. Bezárnak egy kört.

- A végső kocsma a halál?

- Nem, nem, dehogy. Semmi sem ennyire komoly!