Két út van előttem, melyiken induljak?
Mióta a magyar nép betette a lábát a Kárpát-medencébe Árpád apánk vezetésével, azóta mindig van választási lehetőségünk: Legalább két út között..
Amíg Árpád-házi királyaink csillaga fényesen ragyogott, nagy baj nem is volt. Ha nehezen is, de megtaláltuk a fennmaradáshoz vezető utat. Ez az „útkeresés” soha nem ment végbe véráldozat nélkül: I. (Szent) Istvánnak meg kellett harcolnia a pogányságot visszasíró Koppánnyal - sikeresen. IV. Bélának a tatárokkal, ami közel sem volt ilyen sikeres, de talpraálltunk. Ő lett a II. Honalapító. Viszont Mohács óta – amikor elvesztette az ország hosszú időre a függetlenségét – szinte soha nem találtuk meg a megfelelő utat. Mindig „rossz lőra” tettünk. Hogy mikor miben tévedtünk, azt nem ecsetelném, tőlem okosabb emberek már megtették ezerszer. Az utolsó „baklövésünket” szeretném górcső alá venni. A közelmultban történteket.
1990-ben rendszert váltottunk elméletileg.Gyakorlatilag a mai napig nem valósítottuk meg. Hogy mi ennek az oka, tudja mindenki, aki itt élt az elmult 22 évben: minden kormányváltás után kidobtuk az előző kormány hibáival együtt az eredményeit is. Erre mondja a bölcs közmondás: „A fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük”...
Ezért jár a magyar demokrácia még ma is gyerekcipőben. Minden újonnan választott kormány új „gyerekkel” képzelte el a jövőt. A legújabb - már nem lacafacázott, nem beszél mellé, kereken mimondja: „Minden hatalmat Nekem!” „Az állam Én vagyok!” „A tőlem balra helyet foglalóknak nincs itt helyük!” „Akinek nem teccik a rendszer, van minden háznál egy darab kötél meg egy szög...”
Azt hiszem senkit nem kell útbaigazítani azért, mert nem tudja, kihez köthetők eme idézetek. Ma különösen nagy jelentősége van annak, hogy melyik utat válasszuk: az „orbánit”, amelyik nem vezet előre, csak „vissza”, vagy a „gyurcsányit”, amelyik reményt ad ahhoz, hogy eccer az életben (Mohács óta) megtaláljuk a „kivezető utat” abból a csávából, amibe a „jobboldali politizálás” belevezette az országot..
A szabadságharc szép dolog, ha van értelme. De ma,amikor vér nélkül az ölünkbe hullt '90-ben és azóta az Unió tagjaiként kinyíltak a határok, ki ellen vív Orbán és bandája szabadságharcot, ha nem saját népe és saját „csoportja” ellen?
Ma választ kapunk a meg nem válaszolt kérdésekre, amiket nagyon nem akar hallani Orbán. Nem hiszem, hogy fog örülni. Nem ez a lényeg: Az, hogy amit elqrt, velünk fogja megfizettetni! A parlament előtt van a megszorító csomag: kétségünk se legyen róla, hogy nem fogják megszavazni. Folytatni fogja a kormány a szabadságharcát MINDHALÁLIG! Csakhogy ez nem rájuk értendő: RÁNK, a kisemberekre.
Mindnek megvan már a menekülő útvonala” sváji bankbetétek formájában, egyedül az ország szegényei maradnak a csávában. Mindez nem drága ár azért, hogy a kiszolgálóit busás haszonhoz juttassa az ország csődbejutásával. De olvassátok el, mít ír erről Gréczy a blogjában és mit mond Gyurcsány a blokád első napján.
http://szilardba.blog.hu/2012/04/25/greczy_zsolt_a_blokad_elso_napja
http://index.hu/video/2012/04/24/alkotmanyos_blokad/
Hogy mindezt honnan veszem? A tegnapi vitanapunk hangulatából. Aki többet akar belőle „érteni”, olvassa el a blogot a hozzá tartozó majd 300 hozzászlással együtt. Persze nem árt, ha tudja: mit mond Európa és a hazai gondolkodó Emberek arról a politikáról, amit Orbánék művelnek két év óta. Csak egy momentum: ahhoz, hogy tele legyen a pohár, néha elég egyetlen csepp, amitől KIBORUL. Akkor fog az orbáni diktatúrának BEBORULNI..
Az azért nem mindegy, hogy ez mikor következik be. Tudni kell: Minden nap ÖTSZÁZ MILLIÓ Ft-tal károsítja meg a kormány a magyar „kisembereket”!