Dr. Szilvásy György „utolsó szó jogán” elmondott beszéde az UD Zrt. büntetőper végén 2012. ápr. 19-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Ítélethirdetés 2012. április 25-én lesz.
I. Felszólalásom első részében kitérek a büntetőperben szokatlannak tűnő kérdésekre. A vádbeszéd ismeretében, van lehetőségem utoljára, hogy ma egykori politikusként, közszereplőként az ellenem indított büntetőeljárás valódinak tartott indokairól, a vádlók szerepéről a véleményemet összefüggően elmondhassam. A lehetőséggel szeretnék élni, a meggyanúsításom és megvádolásom után alapvetően változott meg az életem. Tisztában vagyok azzal is, hogy az ügyészség tevékenységének minősítése nem a bíróság feladata, mint ahogy a bíróság a perben nem vizsgálhatja a vádemelés vagy másokkal szemben a vádemelés mellőzésének szándékait, motívumait.
II.Az ügyészi vádbeszéd betetőzése a folyamatnak, amely az UD Zrt.-ügyben, véleményem szerint politikai megrendelésre a Központi Nyomozó Főügyészségen elindult. Mi is ez a folyamat? Az alapügy és az ahhoz kötődő mellékszálak többnyire fel nem dolgozása és elvarrása, a szereplők, az érintettek, köztük ma már kormánypárti politikusok, hivatalnokok teljes kimosdatása. Ezzel párhuzamosan pedig bíróság elé állítani az ügyet felderítőket, azokat, akik a tisztánlátás és a jogbiztonság érdekében nyomozati cselekményeket sürgettek. Mindezt akár még hamis állítások és összefüggések közlésével (ezekből még az ügyészség is beismert egyet a perbeszédben). Ráadásul úgy, hogy a vádlottak padján egy MSZP-MDF cinkos összeesküvés látszatát is megteremtsék. (Az ügyészség nemigen igyekezett választ adni arra, miért egyesítették a két ügyet. A vágóképek kedvéért?)
1. Az ügyészségi nyomozás politikai megrendelésre indult az ügyet felderítők ellen: az UD Zrt. alapügyének elkenése érdekében, érdemi nyomozati cselekményeket az ügyészség nem engedett, b. személyesen Orbán Viktor rendelte el a jogi eljárások megindítását, c. a Fidesz politikusai meg is tették a feljelentéseket, d. nem riadtak vissza, hogy nyilvánosan fenyegessék meg az UD-ügyben esetleg eljárni merészkedő hatósági embereket.
2. Az ügyészség elkezdett nyomozni, így két és fél éven keresztül nyomozott ellenem is,miközben a tényállás már az első hetekben ismert volt, de kampányidőszakok követték egymást, a nyomozás, annak főbb eseményei ilyen időszakokra estek.A jobboldali média pontosan előre tudta, mi fog történni, a gyanúsítást és a vádemelést illetően is. Persze így én is információkat kaphattam az ügyészség tervezett lépéseiről. d. Ezek után nem volt meglepő, hogy az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatásomkor, a vádirat ismertetésekor, és legutóbb a vádbeszéd előadásakor is tartalmilag a Fidesz vezető politikusainak anyagait idézte, politikai vádakat fordított le a büntetőjog nyelvére.
3. A nyomozás két és fél éven keresztül tartott. Az ügyészség 8 hónap alatt lezáratta az alapügyet. Az iratokból kiderül, gyakorlatilag érdemi nyomozás nélkül, vagy az autentikus szakértő, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kizárásával. b. akaratlanul az ügyészi vádbeszéd is megerősítette,a nyomozó hatóság példátlan módon az NBH-tól várta volna a feljelentésének bizonyítását. Képzeljük el: bemegy egy polgár a kerületi rendőrkapitányságra, és közli, hogy most látta, a pilisi erdőben elástak néhány holttestet.azt is megmondja, pontosan hol történt. Az ügyeletes tiszt közli, csak akkor tud foglalkozni az üggyel, ha az illető behozza a holttesteket. Normális esetben nem azt mondanánk, hogy ez lehetetlen? Az UD Zrt. nyomozása kapcsán éppen ez történt. És az esetleg behozott maradványok megvizsgálására egy gyengén látó embert kértek fel. c. A vádirat és a vádbeszéd gondolatmenete is az, hogy a cég vezetői, a céghez kötődők ma született bárányok, és a feljelentést tevő főigazgató, az ügyben tájékoztatást kérni merő képviselő, és azt adó miniszter a bűnös – azok, akik látták a hullákat elásni.
4.A nyomozás és a bizonyítási eljárás során az ügyészség nem volt pártatlan.Mutatja a vádirat és vádbeszéd is. a. A személyes adattal való visszaélésben sem nyomozott a Fidesz politikusainak érintettségét illetően, jóllehet már bizonyítottan illetéktelenül kezelték,ők hozták nyilvánosságra a kifogásolt hangfelvételeket. Mintha Répássy úr és a többiek a gondosan kidolgozott feljelentés mögé egy használati utasítást is mellékeltek volna csak szocialisták és MDF-esek ellen nyomozhattok, de annak legyen eredménye! Ha másként nem megy, hagyjuk figyelmen kívül a tényeket! Az érintettek hozzájárultak a hangfelvételek lejátszásához! Az sem baj, ha nem így van. Módosítjuk a tényállást. A bíróság amúgy is vádhoz van kötve, csak azokról tárgyalhat, akiket mi odaviszünk. Monopóliumunk van.VádmonopóliumunkAz ügyészség a Fidesz politikusok és ügyvédek állításait kontroll nélkül átvette, tényként kezelte. A vádbeszédben annak ellenére, hogy az állítások egy része bizonyítottan hamis. Laborc úr magánútjai vagy hivatalos útjai voltak az érdekesek? Milyen gyakoriságú volt a kapcsolattartás? Az állítások másik része feltételezés, amit a bíróság előtt sem bizonyított senki. Ezért azután az ügyész úr a bizonyítékot helyettesítette a megtanult véleményével, meg álláspontjával. Mondjuk, hogy törvénytelenek lettek volna a lehallgatások. Vagy az én célom a Bizottság tájékoztatásával a politikai ellenfél lejáratása volt. Sorolhatnám.c. Aki hallgatta az ügyészi vádbeszédet, többször az a benyomása keletkezhetett, védőbeszédet hall egy olyan tárgyaláson, ahol a vádlottak padján Kövér László, Demeter Ervin, Horváth József, Répássy Róbert vagy Szijjártó Péter ül. Esetleg utolsó szó jogán beszél a szintén vádlottak padján ülő ügyészség. Egészen nyomorúságos volt hallgatni, majd el is olvasni azt a szerecsenmosdatást, amelyet a vád képviselője négy oldalon keresztül adott elő Laborc úr külföldi útjainak megismerésével összefüggésben.d. Ilyen körülmények között már említeni sem kell, hogy érdemét tekintve az ügyészség teljes egészében figyelmen kívül hagyta a vádlottak és védőik megállapításait, kérdéseit, a pártosságra történő figyelemfelhívásait, azokat a körülményeket, amelyek ellentmondanak a politikai, illetve ügyészségi prekoncepciónak, cáfolják azokat, és a vádlottak igaza mellett szólnak. Pedig egyébként ezeket figyelembe venni és értékelni törvényben előírt kötelessége lenne az ügyészségnek.
5. Tisztában vagyok, hogy a politikai viták beszivárgása a tárgyalótermekbe nem most kezdődött.A folyamatban a kormányoldalnak és ellenzéknek volt szerepe. A köztörvényes, erkölcsi elvekbe ütköző cselekményeket elkövető politikai és állami vezetők elszámoltathatóságával egyetértek. A demokratikus jogállam működése szempontjából azonban rendkívül veszélyesnek tartom, ha e folyamat betetőzéseként a hatalom, vagy bármelyik politikai erő a jogrendszer, az igazságszolgáltatás olyan fontos elemét, mint az ügyészség, a politikai bosszú, a kiszemelt ellenségekkel való leszámolás szolgálatába próbálja állítani. Ugyanakkor, mint már utaltam rá, tudom, hogy amikor egy vád a bíróság elé kerül, akkor már a bíró, aki a hivatását gyakorolja, a vádló szándékait és motívumait, a vádemelés hátterét nem vizsgálhatja, ez nem is lenne helyes. A bíró a vádról dönt a bizonyítékok alapján.
III. Az utolsó szó jogán elmondottak nem a bizonyításhoz járulnak hozzá. Sebes Péter ügyvéd úr perbeszéde volt a védekezés szempontjából az utolsó lényeges momentum, amihez eljes egészében csatlakozom. Nem szükséges kimerítő védekezést előterjeszteni,fontosnak tartott mozzanatokra felhívnom a figyelmet igazam mellett érvelve. Ezt szeretném megtenni. Némileg megnehezíti, hogy az ügyészség vádirata, de leginkább az ügyészi vádbeszéd láthatóan nem tudta eldönteni,ki ül a vádlottak padján. Nem csak arra gondolok, amit korábban említettem, hogy a vádbeszéd keveredett a védőbeszéd elemeivel, hanem arra is, hogy ügyész úr érezhetően ide, mellém, vagy talán belém ültette Laborc Sándort is, valamint egyszer-egyszer az én volt titkárságomat is. Az ő esetükben vitatkoznék az ügyészi megállapítások helyességével, illetve cáfolnám azokat, de mégiscsak lehetetlen állapot, hogy egy büntetőeljárás keretei között ennyire keveredjen a felelősség. Így például miért következne egy Laborc úr ellen megfogalmazott ügyészségi vádból, amely mellesleg messzemenően nincs bizonyítva, hiszen még a tárgyalása is csak most kezdődött egy másik bíróság előtt, hogy nekem 2008-ban tudnom kellett volna, hogy négy évvel később valami nem fog tetszeni az ügyészségnek, és majd azt fogja mondani, hogy Laborc úr eljárása törvénytelen volt.
1. A személyes adattal való visszaélés vádját illetően csak vázlatszerűen szeretnék kitérni, tartalomelemzésnek vetettem alá az ügyészi perbeszédet, értelmezésem szerint a vádat az ügyészség vonta vissza, kérve a bíróságot, hogy legalább rágalmazásban szíveskedjen engem elmarasztalni.Érdemét tekintve a bizonyítási eljárás, az összes tanú,beleértve az ügyészség tanúit, nem beszélve az adatvédelmi biztosról,megerősítette, a személyes adattal való visszaélés, a jogosulatlan adatkezelés nem velem kapcsolatban vethető fel. Ahogy a biztos úr megvilágította, nem a CD-k kiosztása, hanem az internetre való feltöltése volt a törvénytelen. Nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy kik hiányoznak a vádlottak padjáról. Az adatvédelmi biztos mutatott rá, az adatokat jogosan kezelte, függetlenül attól, illetve azt követően is, hogy azokat átadta a nyomozó hatóságnak. Utalnák arra,az ügyészség meg nem engedhető módon negligálja a tényt, a vád tárgyává tett adatok, információk az objektumvédelem keretei között keletkeztek. Ennek figyelembevétele a vád koncepciójával nem fért össze.d. A Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai csak ülésen ismerhetnek meg személyes adatokat. A Bizottságot nem a büntetőügyről, az összefüggésekről és kockázatokról, a megtett vagy megteendő kormányzati intézkedésekről kívántam tájékoztatni.Tudatomban az állt, hogy az NBH által feltárt, bemutatott tények, események, kapcsolatok következtetések nemzetbiztonsági kockázatokat is rejtenek, és az ezekről szóló információk természetesen törvényes úton keletkeztek.
2. Ön azt mondta, nem mondtam igazat az eljárás során, vagy furcsán működött az emlékezetem. Három esetet bemutatnék annak érzékeltetésére, nem fordult elő, ne a legjobb tudásom szerint nyilatkozzak az ügy bármelyik állomásán, bármelyik részletében.Nem mondtam igazat, hogy nem hallgattam meg a hangfelvételeket. Mi a erre bizonyíték? Az Ön véleménye: A mai napig nem hallgattam meg a CD-t,a felvételeket sem, amelyeken politikusok szerepelnek. A felkészítő anyagokat, a prezentációs papírt természetesen megismertem. Ezt igen, ellenkezőjét soha nem állítottam.Azt mondta, hogy a kihallgatásom során nem emlékeztem, hogy melyik hangfelvételeket játszották le az informális bizottsági ülésen, a tárgyaláson pedig már jól emlékeztem az egyikre. Elfelejtette idézni,a kérdésre azt válaszoltam, „nem emlékszem, ennek is utána kellene néznem a jegyzeteimben”. Az is fontos, mert visszautal a korábbi kérdésekre adott válaszaimra. Önnek később már nem volt fontos, hogy visszatérjen erre a kérdésre. A gyanúsításomat követően természetesen minden lehetséges forrást felhasználva készültem fel a büntetőeljárásra, amely jól láthatóan arra is irányult, hogy tönkretegye politikai pályámat. Megjegyzem, ez sikerült.
c. A hitelességhez tartozik az Alkotmányügyi és Nemzetbiztonsági Bizottság ülése elmaradásának interpretálása, mely egyike a durva csúsztatásoknak. Eszerint azért nem voltam hajlandó tájékoztatást adni, mert nem volt jelen a Nemzetbiztonsági Bizottság, ezzel elismertem, hogy csak bizottsági ülésen lehetett volna bemutatni a CD-ket. Az igazság az, ott és a tárgyaláson is azt mondtam el, az Alkotmányügyi Bizottság tagjai milyen körülmények között kaphatnak tájékoztatást, ha kérnek. Mivel az Alkotmányügyi Bizottság nem volt a törvényben felhatalmazva a nemzetbiztonsági szolgálatok működésének ellenőrzésére, e bizottság tagjainak tájékoztatását csak úgy tudtam volna elképzelni, ha a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén vesznek részt, akár meghívottként, akár együttes ülésen. Ez a megkötés értelemszerűen nem vonatkozik, nem vonatkozhat a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjaira. Még egy ráadás. Abból, hogy én döntöttem a Nemzetbiztonsági Bizottság felkérésének elfogadásáról, és arra kértem Laborc urat, hogy készítse el a prezentációs CD-t, továbbá irányító miniszterként utasításadási jogköröm is volt, nem következik az az ügyészi sejtetés, sőt állítás, hogy minden részletkérdésben én döntöttem. Nem is így volt.
3. Áttérek a rágalmazással összefüggésben elmondott vádbeszédre. Koncepciója megegyezik a Fidesz 2008. szeptember 11-e óta előadott vádaskodásával, az akkori kormányt, a miniszterelnököt, minisztereket, engem is illettek. Ez az egész UD Zrt.-ügy, annak bizottsági és nyilvánosság előtti interpretációja előre kitalált forgatókönyv alapján zajlott, semmilyen más célja nem volt, mint a politikai ellenzék lejáratása, a politikai ellenfél tönkretétele. Propagandagépezetük ezt harsogta két héten keresztül, amely idő alatt a másik fél gyakorlatilag meg sem szólalt, majd utána is. Míg a politikusokon nem lehet számon kérni, hogy nem mondanak igazat, azért az ügyészségen, remélem, még igen. Ha valaki az UD Zrt.-ügyben forgatókönyvet írt, a kommunikáció, az ügyészség által később megtett lépések alapján is kimutathatóan a Fidesz volt. Muszáj felidéznem, hogy bűnösségem bizonyítására az ügyészség felhozza azt a polgári pert, amely a Fővárosi Bíróság előtt zajlott, és amelyben a Bíróság kimondta, megsértettem felperesek jó hírnév védelméhez fűződő jogait. Mellékes, hogy az ügyészség a számára előnyösnek látszó polgári peres ítéleteket hosszasan idézi, míg a hátrányosak a büntetőperben irrelevánsak, a bíróság ne vegye figyelembe azokat. Nem csak Dávid Ibolya esetében, velem kapcsolatban is van ilyen pozitív jogerős ítélet, amely, indoklása miatt, a mostani büntetőper szempontjából még adekvát is lenne. A perben akadályoztatva voltam, hogy az igazamat bizonyítani tudjam. Nem tudhattam, hogy a bíróság a felperes keresetét átértelmezte, így nem az eredeti keresettel szemben kellett védekeznem.Perdöntő volt, nem tette lehetővé a titokgazda, hogy a Bíróság betekinthessen az iratokba. A büntetőperben a Bíróság részleteket, az ügyészség válogatásában megismerhetett.A polgári peres ítéletek semmit nem mondanak a szándékaimról, ami az eljárásban lényeges.
b. Térjünk vissza a vádra. Idézek a perbeszédből: „kijelenthető, hogy Sz. Gy. tudata átfogta, a vád szerinti, közszereplőket érintő, egyes becsület csorbítására alkalmas, nagy nyilvánosság előtti kijelentései vagy eleve nem felelnek meg a valóságnak, vagy nem feleltek meg a törvényesen rendelkezésre álló adatoknak.” A valóságnak meg nem felelésre előadta Laborc úr külföldi útjainak megismerésével összefüggő négy oldalas kisdolgozatát. „Az NBH főigazgatójának utazásai nem tekinthetőek minősített adatnak, nemzetbiztonsági szempontból biztonsági vonatkozással bírnak.” „A 2008. febr 14-én rögzített beszélgetés során Demeter Ervin arra kérte Horváth Józsefet, ki tudná-e deríteni, Laborc Sándor milyen gyakran járt Oroszországban, ’akár, amikor ő kiment, akár esetleg, az itteni fogadás, vagy kapcsolattartásban lett-e neki valami szerepe’.” „A beszélgetésben Demeter Ervin részéről, sem Horváth József részéről az nem hangzott el, hogy Laborc Sándor hivatalos útjaira vonatkozik a kérés, és erre az időszak behatárolása tekintetében tett ’helyettes kortól’ megjegyzés sem utal egyértelműen”. Az természetesen nem szerepel az ügyész úr idézetei között, amikor Demeter Ervin és Horváth József is alkalmazza a „hivatalos” kifejezést. Még kevésbé Horváth úr tanúvallomásából az a rész, amikor bírói kérdésre így válaszol: „Azzal nem foglalkoztam, hogy Laborc úr hol járt magánúton külföldön, az nem is merült föl kérdésként emlékezetem szerint.” Úgy egyébként én mit válaszoltam, ha újságíró kérdezett? Azt, hogy nem vádolom a Fidesz-politikusokat törvénysértéssel. Azt mondtam, én, a Nemzetbiztonsági Bizottságot megkerülve, nehezen tudtam volna törvényesen teljesíteni ezt a kérést. Azt hiszem, a tények ismeretében eléggé visszafogottan fogalmaztam.
Az adatok nem törvényesen álltak rendelkezésre, az ügyészség zárt ülésen vetette fel, a vádbeszédben Ön idézte az ott történteket. Ezt az bizonyítja, az ügyészségnek ez az álláspontja. Más bizonyíték nem szükséges. Logikai bravúr következik a vádbeszédben: „az I. rendű vádlott kapcsolattartására vonatkozó állításainak vizsgálatakor azon adatokat lehet figyelembe venni, amelyek törvényesen álltak rendelkezésre. Ez a titkos információgyűjtés alapján 6 db felvételt jelent, a rendelkezésre álló adatok szerint törvényesen olyan információ állhatott dr. Sz. Gy. rendelkezésére,a titkos információgyűjtés időszakában Demeter Ervin 6 alkalommal beszélt Horváth Józseffel, és ehhez képest irreleváns, ténylegesen hány beszélgetés volt, vagy a sértett a tárgyaláson mennyire emlékszik.” Az ügyészség által szavahihetőnek bemutatott sértett egyébként ennyire emlékszik, tudja, arra nem kell emlékeznie, amit az ügyészség nem kíván figyelembe venni. Az igazság ettől nem változik: több kapcsolatfelvételre került sor, a Nemzetbiztonsági Bizottság tájékoztatásakor az én tudatomban semmiféle törvénytelen adatgyűjtésre vonatkozó információ nem volt. Meg voltam győződve, hogy az objektumvédelem keretei között elrendelt információgyűjtés törvényes volt. Ezt az ügyészség által sem vitatott módon, az általam elrendelt, valamint az adatvédelmi biztos által elvégzett vizsgálatok is alátámasztják. Más kérdés, hogy a biztos úr szóvá tette, a nemzetbiztonsági törvény ezen a területen nem elég precíz, illetve gumijellegű megfogalmazásokkal él. Idézek a vádiratból. Ha jól értem, a rágalmazás vádjával összefüggésben a legpontosabban ez adja vissza, mit állít az ügyészség: „dr. Szilvásy György egyenes szándékkal követte el a terhére rótt bűncselekményt, szándéka nemcsak arra terjedt ki, hogy a jogellenes tevékenységének következtében az érintett politikusokat a közéleti, társadalmi elfogadottságukat illetően konkrét és számottevő hátrány érheti, kifejezetten kívánta, magatartása ezt célozta.” Ha az ügyészség hajlandó lett volna, érdemi nyomozást folytatva feltárni, mik voltak a valós szándékaim a nemzetbiztonsági bizottság, a nyilvánosság tájékoztatása során, akkor maga is azonosította volna a körülményeket, amelyek akkor az igazi szándékaimat megmagyarázták, meghatározták.Az NBH felderítése után az információk birtokában a nemzetbiztonsági kockázatok miatt megkerülhetetlen volt a bizottság általános, majd kérésére egészen konkrét tájékoztatása.
Szeptember 10. és 23. között a kormányzati oldal UD Zrt.-ügyben érdemben nem szólalt meg. Most szeretném felidézni a másik oldal nyilvános megjegyzéseit: Horváth József Hír Tv : Nem látok a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának a fejébe. Hogyha az időzítést és a szervezést nézem, itt egy jól megkomponált, úgy gondolom, igazából független újabb médialufinak vagyunk az elszenvedői. Magyar Hírlap, „Akció a kormány parancsára. Túl közel áll a Fideszhez a cégvezető? Keményen lépett a Nemzeti Nyomozó Iroda. Horváth szerint aktuálpolitikai célja lehet az akciónak, valójában nem ő és cége áll a célkeresztben, hanem a Fidesz, egy újabb megfigyelési ügyet akarnak kreálni." Demeter Ervin sajtótájékoztatója, (Fidesz.hu: „Miben mesterkedik Szilvásy György?” címmel tudósít, minden írott és elektronikus sajtó átvette): „Távoznia kell Szilvásy Györgynek és bandájának a közéletből,törvénytelen, demokráciában megengedhetetlen eszközöket használ fel Gyurcsány Ferenc túlélésének segítésében.” Az ügyészség megtagadott mindenféle nyomozást az ilyen, de ennél súlyosabb kijelentések miatt tett feljelentéseink után, és megtagad mind a mai napig, pl. Budai Gyula esetében.) Idézem Demeter Ervint: „Szilvásy György és bandája hírbe akar hozni, megvádolni egy vállalkozót: politikusok és a Fidesz megbízásából adatokat gyűjtöttek.Erre a piszkos játszmára használja fel a Nemzetbiztonsági Hivatalt.Tudjuk, miért kellett Laborc Sándor, ilyen feladatokra kell a Nemzetbiztonsági Hivatalnak vezetőt találni, nem a nemzet biztonságát, a Gyurcsány-kormány túlélését próbálják szolgálni. Ez a törekvés Szilvásy György és a kormány eszköztárában nem először alkalmazott módszer. Komoly útra visszatekintő hagyománya van. Csak emlékeztetőül sorolok fel néhányat… Rálőttek a rendőrpalotára a terrorveszély erősítése érdekében, sőt, a legutóbbi alkalommal már Szilvásy György kapuját égették meg. Az egésznek az az érdekessége, ami nagyon jellemző összefoglalása az eseményeknek, hogy egyetlen elkövetőt sem találtak meg mindeddig. Ez alkalmatlanságot mutat, vagy szándékosságot. Ha megnézzük, arra a következtetésre tudunk jutni, hogy amikor a szocialisták bajban vannak, akkor húzzák elő ezt a kártyát. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy a Gyurcsány - Szilvásy - Draskovics trió gátlástalanul, minden olyan eszközt igénybe vesz, ami egy demokráciában, jogállamban elfogadhatatlan, az emberi tisztességen túl megy. Minden képzeletet és demokratikus elvet felülír, amit ez a triumvirátus csinál. Azt mondjuk, Szilvásy György mondjon le, alkalmatlan a feladatára, mondjon le és az egész bandájával együtt a közéletből távozzon. Magyarhirlap.hu/Magyar Hírlap: Titkos kabinetek titkai (2008. szeptember 13.) „Inog Gyurcsány széke, előhúzták a bolsevista diktatúra kártyáit. Ismét előrántotta a diktatúra piszkos módszereit az MSZP egy megfigyelési ügy kirobbantásával. Egy a kormány által Fideszesnek bélyegzett biztonsági céget azzal gyanúsítanak, politikai megrendelésre gyűjtött adatokat.” Hvg.hu, 2008. szept. 16. „Demeter Ervin utalt arra, hogy Szilvásyék – és rajtuk keresztül a titkosszolgálat – Fideszes képviselők telefonjait hallgatták le, illetve a rendőrpalota elleni fegyveres támadáshoz is köze van a szolgálatnak. Fideszes forrásból pedig úgy tudjuk: a legnagyobb ellenzéki párt prominensei komolyan tartanak attól, hogy lehallgatják telefonjaikat.” Heti Válasz, 2008.09.18.: „Ha válság, akkor NBH”… MNO, 2008. szept. 19.: Lázár:… „A Fidesz szerint az NBH az utóbbi időszakban politikai megrendeléseket teljesít, amiből egyrészt az következik, hogy a titkosszolgálat törvényeket sért, másrészt pedig, hogy azok, akik a titkosszolgálatot a hatalom birtokában erre utasítják, „politikai banditizmust” követnek el. Nagyon fontos lesz az elszámoltatás mind rendőrségi, mind titkosszolgálati vonalon" - hangsúlyozta, majd kijelentette: "óva intenénk minden rendőrt vagy titkosszolgálati dolgozót, hogy asszisztáljon bármiféle törvénytelenséghez.”
Ezek ízelítőt adnak arról, miről szólt az ellenzék kommunikációja a két hét során: a kormány törvénytelenül, politikai célokra alkalmazza a Nemzetbiztonsági Hivatalt, amely törvénytelen eszközökkel, ellenzéki képviselőket is lehallgatva teljesíti az elvárásokat. És most itt nem a politikai vádaskodás, a becsületsértéssel felérő kijelentések az érdekesek, szándékosan nem eszerint válogattam a sajtóból, hanem az akkor az irányításomra bízott nemzetbiztonsági szolgálatok tisztességének megkérdőjelezése. Az én második szándékom tehát, amikor a bizottság felszólításának eleget tettem, az volt, hogy e vádak alól is tisztázzam a szolgálatokat. Ez az én számomra hitelesen csak az országgyűlés illetékes bizottsága előtt volt lehetséges, nem pedig a nyilvánosság előtt. Ez is indokolja, hogy miért teljesítettem „sürgősen” a bizottság kérését: minél gyorsabban mondja ki a bizottság, hogy nem igazak a szolgálatokat ért vádak, ami az én meggyőződésem volt, annál hatékonyabban cáfolhatók a rágalmak. Nem mást, nem az UD Zrt. és az ellenzéki politikusok viselt ügyeinek a kiteregetését, hanem azt a tényt, hogy a szolgálatok törvényesen működnek. Ez volt az én kommunikációs célom, a sajtónyilatkozatok értelme, nem pedig az, amit az ügyészség bizonyítékok nélkül állít, a lejáratás.
IV. Tisztelt Bíróság! A tárgyalás kezdetén és az utolsó szó jogán is szeretném megerősíteni, hogy én az egész ügy során a törvényben előírt kötelességemnek kívántam eleget tenni mind az engem ellenőrző országgyűlési bizottság, mind a nyilvánosság tájékoztatása során. Ebbe tartozott az is, ha kétely vetődött fel az irányításom alatt működő hivatalok működésének törvényességét illetően, akkor a kételyek eloszlatására is kísérletet tegyek. Tetteimet semmilyen más szándék nem vezérelte, bármit is állít az ügyészség. Ennyit szerettem volna elmond
