„Felettünk a béka”
Ez a cím jutott eszembe, amikor ma reggel kaptam egy írást Tökéletes kép! - címmel. Sas József új kabaréja ezen a címen indul, ami nem áll messze az ország jelenlegi gazdasági és szociális helyzetének élethű ábrázolásától. Ennél lejjebb még nem állt az ország, mint az Orbán-kormány kétéves ámokfutása következtében napjainkban.
http://szilardba.blog.hu/2012/05/14/tokeletes_kep_2
Ebből kiderül mindenki számára, hová jutottunk. A béka segge alá. Az írás arra ösztönzött, hogy emlékeim és tapasztalataim között böngészve bemutassam, milyen sorsot szán a kormány a Népnek. A „Nép” sokféle emberből tevődik össze. Csak a klubtagokat vizsgálva azt látom, mindenkinek nyomja valami a begyét: Ki kevésbé, ki nagyonis érzi a következményeit a kormány és Orbán eszement ötleteléseinek. Már maga a „légkör”, ami körülvesz minket 2002 óta, megmérgezte a lelkeket! A depresszió a kilátástalanság következtében, a stroke az állandó stressz miatt népbetegséggé vált, amihez a pánikbetegség, mint következmény hatásosan társult. Mihez kezdhet az, akit sokévi rokkantsága után visszavezetnének a „munka világába”, amikor az egészségeseknek sincs munkájuk! Mihez kezd az államtól kapott „alamizsnával” (a 22000 Ft-tal) amikor a rokkant-nyugdíjából is csak keservesen tudott megélni?
És akiket „lapátra tettek”? Mert kellett a hely a klientúrának? A „magukfajtának”? Hogy fog tudni munkát keresni, amikor a beígért egymillió új munkahelyből százezer „munkanélkülivel” bővült a létszám? És még nem beszéltem a korkedvezmények megvonásáról, a magánnyugdíj-pénztár lenyúlásáról, a nyugdíjak megadóztatásáról, a „közhasznú munka” leminősítéséről. Arról meg szót sem érdemes szólni, hogy mivé lett az állam: Köztársaságból, demokráciából visszamentünk a legsötétebb feudál-kapitalista diktatúrába, ahol a Nép rabszolgaként dolgozhat havi 47000 Ft-ért, ami Orbánék szerint bőven elég a megélhetéshez. Csak azt nem értem: Miért nem próbál egyetlen „oligarcha” legalább egy hónapot ennyiből megélni?
Nem véletlen, hogy a szegényeket ért csapások következtében sorra kerülnek kórházba az emberek, ezt „ép ésszel” már nem tudják elviselni. (pénzzel meg pláne) Kis és közepes vállalkozók mennek csődbe, miközben a Fidesz-közeli barátokból nagygazdák, oligarchák születnek! Nem egy-két esetről tudok, hogy külföldön „gazdasági menekültként”próbálják életüket rendbetenni emberek, akiket itthon a dilettáns gazdaságpolitika halálra ítélt!
Nem kevés azok száma, akik elvesztették lakásukat, egziszenciájukat és öngyilkosságba menekültek. Ha még bírják a természet lágy ölén, a városszéli viskókban, aluljárókban tengetni az életüket, „tesznek róla”, hogy ne legyen helyük hol meghúzni magukat.
Ha meghallgatjuk azokat a hangokat, amelyek egyre hangosabban, minden irányból azt mondják: Ez nem mehet így továbbb! Ez már a pofátlanság teteje! Ki kéne nyílni a bicskának a zsebben! De nem nyílik. Tűrünk! Belénk van kódolva, hogy a szolgaságot eltűrjük. Szíjat lehet hasítani a „zemberek” hátából, mégis kezet csókolnak rabtartóiknak, hajlandók a seggynyalásra is csak azért, hogy némileg kevesebb korbácsütést kapjanak.
http://atv.hu/videotar/20120430_mihalyi_peter_2_resz
Egyetértek Kertész Ákossal, Paul Lendvaival, mindenkivel, aki azt mondja: a magyar emberrel bármit lehet csinálni, nem fog fellázadni a zsarnoki önkény ellen. Lehet, mégis igaz a „turáni átok” legendája? Lehet. Mire lehet következtetni, hogy évszázadok óta nem tudunk két lehetőség közül JÓT VÁLASZTANI? Mindig a „rossz lóra” teszünk?
Az a nép, amelyik ifjúsága menekül az országból, halálra van ítélve. Ma minden ötödik fiatal külföldön keresi a boldogulását! Aki megtalálja, ott is marad. Ezért (is) csökken a lélekszám. De ki az, aki „marad”? Az öreg, magatehetetlen népesség, akit rövid időn belül nem lesz kinek eltartani! Ma Magyarországon a munkának nincs értéke, sem becsülete, de MUNKA SINCS! Ma nem azé a föld, aki megművelné, hanem azé, aki a fidesz-közeli klientúrához tartozik, bár földet sose látott!
Magyarnak lenni ma nem sikk. Ahol faj és bőrszín alapján lehet megkülönböztetni Embereket, ahol ezek az eszmék szabadon hangoztathatók, ahol szabad zsidózni, cigányozni, gyűlöletet kelteni embertársaink iránt, azt a népet nem szeretik a világban. Az igaz, hogy ezért nem a Nép, hanem az ország jelenlegi vezetői a hibások, ettől függetlenül az egész ország issza a levét. Igaza van a világnak! Mi is hibásak vagyunk! Rábíztuk magunkat egy olyan emberre, akiről tudtuk kicsoda, mert már bemutatkozott. De ez a nép amnéziás. Hamar felejt és későn tér észhez.
De ha nem ébredünk fel és nem segítünk magunkon, az Isten sem fog segíteni. Az ország sorsa van veszélyben. Minden gondolkodni tudó ember látja a bajt, tudja az okát, a többség mégis birkatürelemmel várja a sültgalambot, ami biztosan nem fog a szánkbe repülni. Ahhoz tenni kell! Elkergetni a Nép ellenségeit és olyan vezetőket választani, akikben megbízunk. A „bizalmat” sikerült megingatni az elmulr tíz év hazugság-hadjáratával és a karaktergyilkosságok sorozatával.
Ha Petőfi élne, most mondaná:
TALPRA MAGYAR, hív a haza!
ITT AZ IDŐ, most, vagy soha!
