Kedves Ismerőseim!
Nekem vannak elveim és elvárásaim az „ismerőseimmel” kapcsolatban.
Vannak maradi erkölcsi szabályok, amiknek megtartásához tartom magam és ragaszkodok hozzájuk. Ezért kéne tulajdonképpen egy Netikett Kódex, amiben a legalapvetőbb dolgok benne lennének „miheztartás végett”.
Az Én Etikai Kódexem.
Biztosan létezik ilyen. De ez az enyém. Szeretném, ha megísmernétek. Ezért egy régi írásomat használom fel bemutatkozásul..
http://szilardba.blog.hu/2012/02/13/bemutatkozok_11
-
Ha bekopogok valakihez, köszönök.
-
Ha nem ismerem, bemutatkozok.
-
Ha köszön, - fogadom.
-
Ha megszólít, - válaszolok.
-
Ha panaszkodni szeretne „Walakynek”, nem küldöm el melegebb éghajlatra, meghallgatom. Ha tudok, segítek neki.
-
Ha ígérek bármit, - megtartom. Ha nem áll szándékomban, meg se ígérem.
-
Ha kérnek walamyt, és módomban áll teljesíteni, megteszem.
Vannak országok, ahol az adott szónak súlya van (Nagy Britannia)
Inkább hozzájuk szeretnék hasonlítani /gentleman/, mint azokhoz, akiknek már azt sem lehet elhinni, amit „kérdeznek”.. /becstelenek – Fidesz módra/
Amit Én megteszek másokkal szemben, azt szeretném „kapni” cserébe.
Ezt nevezhetjük akár az „Egyenlő bánásmód” elvének is.
Barátokat gyüjtök, akik valamilyen szempontból megfelelnek az elvárásaimnak. Vagy Homo Sapiensként, vagy Homo Ludensként.
-Mert mindkettőben „érdekelt” vagyok.
Akit úgy értékelek, nem felel meg az elvárasaimnak, ne csodálkozzon, ha kikerül a „baráti körömből”. Ismerősökre, akik „nem ismernek”,
de nem is akarnak megismerni, nem tartok ígényt.
Mindenkinek, aki jelöl, megadom a lehetőséget.
Mindenkitől, aki „nem él vele”, záros határidőn belül megválok..
Ami tiszteletet megadok másoknak, annyit el is várok Tőlük.
Várszegi Szilárd
