Október 18.-án vendégünk volt Gyurcsány Ferenc
Régóta vártuk ezt a napot. Mióta sikerült Klubbá szervezódnünk.
Annak már van hét éve. Azért valamit nem árt tudni rólam is.
A mellett, hogy öreg és beteg vagyok, eccer már feladtam az élebe vetett hitemet: Meg akartam halni. Ennek nagyon egyszerű oka volt:
Minden összejött, ami miatt egy öregedő ember nem akar tovább élni.
A családom nem akart elveszíteni, öngyilkossághoz meg gyáva voltam.
Két dolog volt, ami visszahozott az életbe:
Politikai érdeklődésem és a játék iránti szenvedélyem.
Amióta sikerült annyit megtanulnom a számítógépen, hogy lehet egy csoportot létrehozni és működtetni, azóta az életem egyik felét
a baloldalhoz való politikai kötődésem határozza meg.
Különösen vonatkozik ez egy Ember megjelenéséhez: Gyurcsány Ferenchez.
Már akkor megláttam benne a politikust és az Embert, amikor még
Medgyessy mellett a kampányt vezette. 2006-ban akkor léptem be
az MSZP-be /másodszor/ amikor Öszöd után elkezdődött Gyurcsány kálváriája.
Első csoportom neve is Ferihez kötődik: Gyurcsány Ferenc Tistelői Köreként indultunk neki a virtuális világban barátokat szerezni. Ez még a Kapcsolaton történt. Amikor kiűzettünk a Paradicsomból, áttettük székhelyünket a Facéra és itt folytattuk. Addigra volt már egy baráti társaság a hátam mögött
és jó pár évnyi tapasztalat, hogy „Nem mind arany, ami fénylik”!
Azért vagyok ma a DK-ban, mert ismerem jól az MSZP bűneit,
amiket Gyurcsány ellen elkövettek. Alapító tagja vagyok a DK-nak.
Mindenütt ott voltam az elmult két évben, ahol csak tudtam.
Klubjaimmal megpróbálom kívülről és belülről támogatni azt a munkát,
amit a DK-n kívül nem vállal fel egyetlen párt sem:
A tudat átformálását. Az összefogás feltételeinek megteremtését.
Ezért van jelenleg is két klubunk, hogy az egyikben megtűrjök azokat is, akik nem hívei a „gyurcsányi tiszta erkölcsnek”, de legalább Orbánt sem
kedvelik annyira és hajlandóknak mutatkoznak at együttműködés látszatára.
Gyurcsány tisztelőiből DK Támogatókká léptünk elő.
Ez a másik klubunk, ahol nincs helye azoknak, akik másként gondolkodnak.
Nem csoda, hogy annyira vártuk a napot, hogy végre magunk között tudhassuk Ferit, akivel már annyiszor találkoztunk, de mindig „idegen vizeken”..
Habár az időpont körül volt némi meg nem értés, azt az egy órát, amivel a Fórum csúszott, türelmesen megvártuk és hasznos beszélgetésekkel töltöttük az időt. Azért benne volt a levegpben a feszültség, amit érezni lehetett abból, hogy a roma közösség lelenlevő képviselői nem mindenben voltak elégedettek a kialakult helyzettel. Úgy gondolták, hogy Ők nem kapják meg azt a támogatást még a DK-tól sem, amit joggal elvárhatnának.
Ebből később lett is némi nézeteltérés, ami azt mutatja:
a jelenlegi roma társadalom nem érett még az együttműködésre.
Ezt legjobban a vasárnapi Roma Büszkeség Napjának történései igazolták.
Hogy mi történt a Népszinház utcában? Ezt a betett két fényképalbumnál
egy – egy fénykép kapcsán fogom kifejteni.
Külön köszönrt illeti három profi fotósunkat a kitánő képekért.
László Vincs Polgári és Tóth Jani + Kata képei azt mutatják,
hogy volt érdeklődés és vita is, /szenvedélyes/ olyan kérdésekről,
amelyek mindannyiunk számára sorsdöntőek lesznek a választásokon.
Ajánlom figyelmetekbe Laci barátunk képeit.
Megtaláljátok benne az adott sztuációhoz fűzött véleményemet is.
Kérésem: Osszátok meg Barátaitok, ismerőseitek között
– pártállásra való tekintet nélkül.
Ugyanezt kérem Tóthék kepeinél is.
És még egyet: Nem ismerünk mindenkit.
De akit felismertek a képeket, nevesítsétek!
Hogy legközelebb már „barátként” szólíthassuk egymást.
Mert ez a társaság ÖSSZETARTOZIK.
Nem csak egy szál fűz minket össze: Legalább kettő.
Csakhogy nem egyenlő előjellel jelöljük Orbánt és Gyurcsányt.
