Kettős születésnapi köszöntő
-Egy előre megírt ünnepi beszéd margójára-
Kedves Barátaim, Klubtagok!
Ülünk az Aréna Corner cseh sörözőben, kettős születésnapot ünnepelni jöttünk össze. Oly kedvesek vagytok nekem, féltem, mire eljön az idő, hogy meg kell szólaljak, mit keresünk itt, nem fog eszembe jutni semmi. Úgy járok, mint Petőfi Sándor.
- Petőfi Sándor - FÜSTBEMENT TERV
Egész uton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
Az apropó egy nehezen született klubalapítás története. Az ember nehezen tanul és könnyen felejt hetvenen innen és túl. Nem írtam leveleket, szerelmeset sem. A tárgya kéznél volt, nem kellett leírnom, elmondhattam. Akadálya csak egy volt: Ha tegnap leírtam, ma nem tudtam elolvasni, holnapra meg elfelejtettem az egészet.
Változást jelentett, amikor 2005 karácsonyára számítógéppel ajándékozott meg Csilla lányom, amit az unokám segítségével megtanultam használni. Rákaptam az írásra, hiszen amit leírtam, el tudtam olvasni és amit írtam, másoknak is tetszett. Szerettem a politikát és a verseket. Így, hogy már olvasni tudtam,minden érdekelt. Mindenbe belszóltam, legszívesebben abba, amihez közöm nem volt. Így lettem blogíró.
Amikor rátaláltam a megfelelő helyre a neten, úgy éreztem, „hazakerültem”, itt nem fogok unatkozni akkor sem, ha idővel csak a négy fal között élve követem a világ dolgait. Ehhez kerestem a megoldást. Egy Közösséget próbáltam megszervezni magamnak, hogy öreg koromban legyen kivel megosztani a magányt.
Egy számítógépes analfabétának ez megoldhatatlan feladatot jelent. 2006-ban már a Kapcsolaton próbáltam barátokat szerezni, közben írtam az életemről Naplót és blogokat nindenről, ami eszembe jutott. Írásaim segítségével olvasóim köréből egyre több ismerősre tettem szert Próbálkozásaim eredménye az lett, az általam kezdeményezett Közösséget megszületése után mindig „lenyúlta” Walaky, többször „Atiz”, aki Berger Zita néven ma is aktív, sokat szereplő nőszemély, így minden esetben hoppon maradtam. Sokadik próbálkozásra sikerült megalakítanom első Közösségemet, aminek a „Gyurcsány Ferenc Tisztelői Köre” nevet adtam.
A név-választás mindent elárul rólam, mi az, ami érdekel és kinek a politikai pályafutását kísértem és kísérem megkülönböztetett figyelemmel a mai napig.Egy év eltelt, mire az első élő találkozóra sor került az Alma Materben. Gréczy Zsolttal ismerkedtünk meg közelebbről, aki Gyurcsány Ferenc segítője és harcostársa volt. Időben Öszöd után vagyunk, a vízcsapból is ez folyt minden nap reggeltől estig: „Hazudtunk éjjel és nappal és közben nem csináltunk semmit”.
Ez a Találkozó eredményezte klubbá alakulásunkat. Megtapasztaltuk, hogy nem lehet megbízni az adott szóban, mindennek ára van, ha egy közösségbe akarunk tartozni, ahol rendszeresen szervezünk baráti találkozókat vagy éppen politikai fórumokat, ahhoz anyagi fedezet szükséges. „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám
e fideszsujtotta kis ország...
Radnótit mindig szerettem, Ezért hozom példának néhány versét, vagy verséből kölcsönvett idézetet kiegészítve a mai korra jellemző magyar valósággal.
https://www.youtube.com/watch?v=Ai0c4Sstqio
Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
...............................................
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás
Lehet, hogy Radnóti a jövőbe látott, amikor ezt a töredéket papírra vetette?
Mert verse soha nem volt annyira időszerű, mint ma. És itt kapcsolódik össze a „kettős születésnap”, amely klubunk 5. évét jelenti, míg a Demokratikus Koalíció a másodikat ünnepelheti. Csak éppen az ünnepi hangulat örömébe üröm is került: Az összefogás hiányának keserűsége. Ma is kísért Öszöd: Az első Igazságbeszéd, amit magyar politikus a rendszerváltás óta elmondott és amivel a Fidesz egy mondatba sürítve meghülyítette az ország arra alkalmas népét. Azóta hét év telt el, de az agymosás eredményeképpen még ma is ez a kép él az emberek fejében: „Mindenért Gyurcsány a felelős”
„Minek az embernek ellenség, ha vannak „barátai”, szövetségesei?”
Szomorú, amikor az ember azt látja, hogy volt barátai, leendő szövetségesei mit követnek el az ország ellen csak azért, mert képtelenek megbocsájtani Gyurcsánynak, Ők a cipője sarkáig sem érnek fel. Pedig ma már mindenki látja, érzi, hogy a DK és Gyurcsány nélkül nincs összefogás és nincs győzelmi esély Orbán leváltására.
Kedves Barátaim!
Azért jöttünk össze, hogy mindezek ellenére ünnepeljünk. Mert van mit.
Ami a klubot illeti, azt, hogy csináltunk magunknak egy olyan baráti közösséget, ahol „mindenki egyért, egy mindenkiért” elv alapján tesszük a dolgunk Egymásért.
Valamennyien egy táborba tartozunk, bízunk a DK „tiszta vizet a pohárba” elvében, hiszünk az Igazságban, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését.
Tudjuk, hogy az ország talpraállítása nem lesz könnyű feladat, de bízunk abban, hogy a józan ész felülkerekedik az egyéni ambiciókon és mire kell, egységes baloldal áll majd szemben a Fidesz – KDNP álszent politikájával szemben.
Magamról annyit: Az elmult öt év eredményeiből úgy hiszem, kivettem a részem. Ma már nem megy úgy, mint régen. Volt egy álmom, ami teljesült: Lett egy klubom, ahol öreg napjaimban is mindig találok majd egy jóbarátot, akivel elbeszélgethetek a mult szépségeiről. Volt egy másik is, hogy egy asztalnál ülhetek azzal az Emberrel, akit tisztelek. Mindkettő teljesült. Azt mondta egy okos ember: „A csúcson kell abbahagyni”. Akkor csak a szépre emlékezünk.
A Klub vezetése már teher. Maradok, amíg oda tudok ülni a számítógéphez, amíg el tudok menni Találkozóra. Büszke vagyok Rátok, akik kitartottatok jóban-rosszban mellettem. Örülök, hogy ilyen barátokra tettem szert. Remélem, a Klub a jövőben is élni fog. Erre Belák Andrea elkötelezettsége a garancia.
Megköszönöm az eddig bizalmat és a jövőben jó munkát és eredményes egyűttműködést kívánok a Tagságnak a Demokratikus Koalícióban.
Ürítsük poharunkat Magyarországért, a Köztársaságért!
És természetesen a Klub jövőjéért !
Egészségünkre!
U.i.
Hogy miért írtam meg előre az ünnepi beszédet?
-
Hogy az is elolvashassa, aki nem lesz ott.
-
Meg az is, aki ott lesz.
Mert fix, hogy ott nem fogom „felolvasni”.
Sőt, el se mondom.
Két oka van.
Felolvasni nem látnám, ha pedig mondok valamit, az nem ugyanez lesz.
Mert FELOLVASNI csak az szokott, akinek leírják, mit kell mondani.
Útálom a hazug embereket. Azok szokták felolvasni a kiadott utasításokat.
A Diktátor parancsait!
Én csak mondom a magamét.
Szilárdbá'
