Találkozás az orosz katonákkal
Most értem el ahhoz a ponthoz:
Apám hazajött az orosz frontról.
Gyalog tette meg a hosszú utat,
Szíve mutatta neki meg az utat.
Nem volt könnyű dolga a sok akadály közt.
Mindig egyfelé:-Csak hazafelé jött.
El is ért Ő egyszer a házunk kapujába,
ahol a családja szívszorongva várta.
De öröme nem lehetett teljesen felhőtlen,
Búvóhelyet kkellet,- hogy éjjel építsen,
nehogy hosszú útja után cseberbe essen,
szökött katonaként élete elvesszen!
A Felszabadulás hozta el Neki a Szabadságot,
Együtt köszöntöttük SZOVJET KATONÁKAT.
-Akkor láttam meg először Én csak az Apámat,
-Orosz katonák Nekünk hoztak Szabadságot!
Nem csak szabadságot,- kenyeret is adtak.
Háborúban jöttek,-de BÉKÉT HOZTAK!
Mi nagyon hálásak voltunk Nekik ezért,
Asszonyok csókolták sok katona kezét.
Nyomukban elindult mindenütt az ÉLET!
A régi rend helyébe mindenütt Új lépett!
Barátként jöttek,- és barátként távoztak:
Mind HŐSÖK,- és felszabadítók voltak!
Nem az Ő bűnük,- hogy később ez másképp lett!
-A „felszabadítóból” - később MEGSZÁLLÓ LETT!
DE EZ NEM KISEBBÍTI A KATONÁK TETTÉT!
Sokan értünk mégis -életük vesztették!
A ma emberének illene emlékeznie,
Senkinek nem szabadna elfelejtenie,
-Nem Minket jöttek Ők akkor leigázni,
-Csak Hitler hatalmát akarták megtörni.
Sokan nem tértek közülük haza.
Hősi emlékmű ma sokuknak otthona.
Hagyjuk Őket nyugodni örök békességben.
Maradjanak még sokáig emlékeinkben!
