ÉLETÜNK
Amikor a szívek „találkoznak”, a lelkek „egy húron pendülnek”,
- történik valami:
Barátság születik!
Ilyenkor az „egyik ember”- tud a „másikkal” olyan közel kerülni,
- hogy szinte ÉRZI A MÁSIK SZÍVDOBBANÁSÁT,- lehelletét,
-és a lelkének a vívódásait,- amit a SORS KEZE- okoz Neki.
Mert Ő is „megtapasztalta már ugyanazokat a kínokat,
amit az EMBER elszenvedni kényszerül olykor,
amikor a SORSA nem kedves hozzá!
Egy „lelki barátomhoz” írtam az alábbi sorokat.
Kiegészítve az Ő meglátásait:
AZ ÉLETRŐL!
iivcs38 Válasz Panka63 f bejegyzésére:
-Ne bánd meg soha,- amit döntesz!
Mert azt neked kell DÖNTENED!
Se azt,- hogy alkalmanként "Walaki" -melegebb éghajlatra küld!
Ott ugyanis már "bántani se tud" SENKI!
-Egy dologban "vitatkoznék":
hogy nem ismered /ismerted/ ŐT! azt a "másikat",- MAGAD!
Mert Ő mindig ott volt-Veled! SZÓLT IS!- de lehet,
hogy NEM HALLOTTAD MEG! Vagy nem láttad,
pedig biztosan álltál AKKOR IS a tükör előtt!
AKI "RÁD NÉZETT", - az volt Ő,- a "Másik Éned"!
Csak nem ismerted meg! -Most már TUDOD!
Abban igazad van, hogy a TEST A BÖRTÖN,
amiben a "Lélek"- a SZABAD MADÁR,
ami egy pillanat alatt van ott,- ahová VÁGYIK!
-Míg a "testnek" ehhez IDŐ,- ÉS TÉR kell!
Ezt írod: "az ember legnagyobb ellensége önmaga."
-Nagy igazság!-És aki ezt már látja,
az jó úton jár ahhoz, hogy MEGVÁLTOZZON!
Hogy ki,- mit mond erről,- az lényegtelen!
-De hogy ki mit TANUL MEG BELŐLE,- az FONTOS!
-Az,- amit magadról őszintén írtál,- bárki írhatta volna,
aki "Megjárta már a hadak útját"!
/ezt az idézetet "nomád"-tól vettem kölcsön/
Egy másik "pont",- amivel vitáznék: NEM CSAK A VALLÁS AZ,
ami elvezethet a "pozitív gondolkodáshoz"!
Ami Veled történt,- számtalan ember "elszenvedte már".
Vagy FOGJA! - És akkor tudja meg,- hogy MIT VESZTETT,
amikor már "elvesztette"....
A legszomorúbb az egészben,
amikor még OKOLNI SE LEHET SENKIT!
Mert a SORS ÚTJAI KIFÜRKÉSZHETETLENEK!
"Ember tervez,-Isten végez"!- mondják a vallásos érzelmüek.
-És IGAZUK VAN! -Részben...- De erről már szóltam..
-És megint egy "pont",- amit én másként értékelek:
A "halott barátoddal való beszélgetés"
nem az volt,- aminek "átélted"!
Akkor találkoztál ÖNMAGADDAL,- és MAGADDAL BESZÉLGETTEL!
/-Te mondtad: "az ember MAGÁT SE ismeri"! /
Az volt a "felismerés pillanata" / hogy mit kell tenned/
de a MEGISMERÉSÉ IS!
/hogy ezt Te képes vagy megtenni,- HA NAGYON AKAROD!/
Az EMBER "gyűlölettől vezéreltetve" -nem tud élni!
Tudni kell MEGBOCSÁJTANI,- és tudni kell ELENGEDNI!
Mert amíg "nem engedted el",
MAGADAT IS FOGSÁGBAN TARTOTTAD!
-A Gyűlölet Fogságában!
A Piros Tulipán ehhez "csak díszlet,-eszköz volt!"
A LELKED volt az, aki elengedte,
ez által tudott a TESTED,-LELKED megnyugodni.
Végül: -Ne feledd soha,- hogy a baráti kéz - MIT JELENT!
A "figyelmeztető szó",- ha nem talál meghallgatást,
"Pusztába kiáltott szó" -marad.
De a DÖNTÉS JOGA- mindig a Tiéd marad!
Az EMBER a szemével "néz",
a SZÍVÉVEL érez,
de a LELKÉVEL LÁT tisztán!