ELKEZDŐDÖTT! Hauer – Nagy Emlékverseny
Mondhatjuk, hogy Végre! -Mindannyiunk örömére a 2009-es ultis év.De nem mondhatjuk. Mert ez az egyetlen rendhagyó verseny, aminek alapja egy tragédia. Megemlékezni mentünk Kisvárdára 48-an. A 2006-os szegedi elődöntőre el nem jutott négy ultistársunk tragikus balesetére, akik közül ketten életüket vesztették. Hauer Ferenc és Nagy László EMLÉKVERSENYÉN voltunk.
Nem felejtettük el a kettőt, akik túlélték, Pajic Szvezdánt és Szalai Antalt. Anti már beállt közénk, Pajicnak viszont a történteket nehezebb „megemészteni:” Hisz Ő volt a sofőr és annak idején sok méltatlan támadás érte: ÁRTATLANUL vádolták! Saját szememmel győződtem meg a versenyről hazafelé menet. Abban a helyzetben nem volt más választása! Vagy elgázolja az eléje világítás nélküli, indexet sem használó autót, amiben egy öttagú család utazott, 3 gyerekkel a hátsó ülésen, vagy félrerántja a kormányt. Az utóbbit „választotta”-de csak EGY IRÁNYBA TEHETTE! -a „szembejövő autó miatt!”Mindenki tudhatta, rajta volt a honlapon és mindenütt szemtanúk „nyilatkoztak” Ebből vontam le a következtetést: NEM TEHETETT MÁST.
A nap az emlékezés napja volt. Szeregnyi Laci elmondta, miért is vagyunk itt: Mindenki tudta. Egyet elfelejtett, habár eleve úgy álltunk, 1 perces „vigyázz!”- állást kérni. Jövőre nem felejti el. Délben minden településről legalább egy fő képviselte klubját a koszorúzásnál. Meggyujtottuk az örökmécsest Nagy Laci barátunk sírján,elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Emlékeztünk Rájuk! Vajon MIT CSINÁLNAK? Ha van „élet a Halálon túl”, akkor Ott ültek egy asztalnál hárman. Az „ultis olyan szerzet”, hogy harmadikat a „föld alól is szerzett” életében, de halála után ez nem nehéz. Elképzeltem, amint a kártyát leteszik, lenéznek és felcsillanó szemmel mondja az „egyik”:
-Nézd, NEM FELEJTETTEK EL MINKET! - Szól a Másik:
-Figyeld csak! Az ott a Gyula! Nézd, hogy „szerencsétlenkedik” az öngyújtóval!
-Na, hál'Istennek, mégiscsak sikerült meggyújtani azt a „qrva mécsest”. -szól a „másik.”
-Nézd a kopaszt, olyan ismerős! Nem Ő volt, aki sok versenyen elvitte előlünk a „pálmát”?-
-De igen, Ő volt az. Nézd, a szemét törülgeti...Még emlékszenek RÁNK! - És nemlétező szemükből néhány könycseppet hullattak, majd felvették a kártyát és folytatták a partit..
Mi is ezt tettük. Folytattuk, vidáman voltunk, hogy „nyerünk vagy vesztünk”, nem gondoltunk erre. Eredményhírdetésre ott voltak az özvegyek. Megtörtént az eredményhirdetés: Sánta Józsi ifjú barátunk lett a GYŐZTES, akinek gratuláltunk, Mi „öreg harcosok” nem bántuk milyen helyen végeztünk: Örültünk,hogy itt lehettünk! Nagy Laci barátunk törzshelyén, a Szarvas-vendéglőben, ahol a díjakat a tulaj adta át, aki maga is ultis, a Vándorserleg átadása az özvegyek feladata volt. Néhány szó és könnycsep „kíséretében” adták át a kupát a Kupát a Bajnoknak, hogy őrizze azt egy éven át és jövőre újra találkozzunk majd ITT, ebben a vendéglőben és ebben az időben. Hauer Feri sirjára a koszorút a nyiregyháziak vitték. Ez örömteli az Új Esztendőben! Nyíregyháza, ahol tavaly az ultit félig eltemették, 11 versenyzővel képviselte magát! Lehet feltámadás máshol is, mint a Phőnix-madár haló porából is feltámad, úgy kélt életre a SOLEXIS. Követendő a példa
2006-ban,amikor Szegeden megtudtuk a hírt, nem kellett Vigyázzt! Vezényelni: A légy zúgását és a könycseppek halk koppanását egyformán meg lehetett hallani. Olyan csendben játszottunk, mint még soha! Pedig 86-an voltunk akkor. Itt csak 48-an, lehettünk volna többen is, versenynaptára a Vezetőségnek is van. Igazán képviselhette volna Walaky a szövetséget is.
A verseny jó és tanulságos volt.. A jövőben az apróbb hibák javíthatók.
És talán azok is eljönnek, akik most távolmaradtak.
Tisztelettel: Várszegi Szilárd 2006 országos bajnoka.
