Egy számomra sikeres év utolsó versenyének margójára.

A 2012-es év utolsó versenyét Kisvárda rendezte meg a Sportulti szakágban. A rendezés, a lebonyolítás, a vendéglátás első osztályú volt. Ilyen erős mezőny még egy döntőben sem szerepelt, majdminden esélyes versenyző bejutott. Az elsőnapi selejtező verseny után elvérzett náhány nagynevű játélos, de a bejutottak között ott voltak a legjobbak, akik közül bárki megszerezhette volna a győzelmet.A megnyitó és az eredményhirdetés is ünnepélyes keretek között zajlott. Minden versenyző kapott valamit Kisvárdától a szponzorok és a polgármesteri hivatal jóvoltából.

Az alábbi 21 játékos vágott neki a napnak, a végére kialakult az eredmény. Gratulálok a versenyzőknek, a Rendezőknek, köszönöm a résztvevők rászéről a szponzori támogatást, a szövetségtől a díjakat.

Nemzeti Ulti Bajnokság 2012 Sport Ulti végeredmény

1. Stekli Gyula

57,28%

2. Bacskai Gyula

57,14%

3. Szépréti László

56,08%

4. Várszegi Szilárd

55,16%

5. Tóth László

54,37%

6. Dienes János

52,38%

7. Fábián Béla

51,72%

8. Nagy Ferenc II.

51,59%

9. Bocz Árpád

51,06%

10. Soós Bálint

50,40%

11. Menráth István

49,34%

12. Gyöngyösi Géza

49,21%

13. Kovács Csaba II.

49,07%

14. Muzslai Róbert

48,41%

15. Bágyi Imre

48,28%

16. Bakos Sándor

48,02%

17. Solti István

46,16%

18. Budai László

45,50%

19. Száraz László

44,84%

20. Peley András

43,92%

21. Selmeczi András

40,08%

Hogy mégis van bennem némi némi szomorúság a végeredményt illetően, az nem az eredményem okán, hanem a „hogyan” miatt van. Soha rosszabb évem ne legyen. Nem is lesz, mert ennyi versenyt a jövőben nem fogok felvállalni. Ezért adom beszámolómnak a „Hattyúdal” címet.

HATTYÚDAL

Amit ezen az éven ultiban elértem, nem hiszem, hogy még egyszer sikerüne. Ezért kell a csúcson abbahagyni. Legalábbis azt, amit többet nem kívánok folytatni.

  1. Csapat-bajnokságban való részvételt

  2. Sportultiban való részvételt.

Előbbinek nagyon egyszerű a magyarázata: Nincs csapatom.

Utóbbinak még egyszerübb: Nincs kedvem hozzá.

Ha „elmesélem” - meg fogjátok érteni.

A selejtezőből nehezen jutottam tovább. Nem mintha elfelejtettem volna játszani, de az ulti társasjáték,ahol a partner tudásának döntő szerepe van a játék eredményessége tekintetében. Ilyen alapon a döntőben könnyebb helyt állni, mint a sejejtezőből továbbjutni. Feltéve, ha a küzdelem végig a sportszerűség keretei között zajlik.

A játék úgy indult, mint a mesében: Minden szituációban kedvezően alakult, amit 50 %-ban meg lehetett nyerni, megnyertem, és amit el lehetett buktatni, a partnerrel elbuktattunk. 87 %-os eredménnyel zártam a kört. Ez akkora ”felháborodást” váltott ki, hogy legalább 15-en kétségbe vonták az eredményt, amit egyik csapattársam még hazafelé menet sem bírt megemészteni, matematikai képtelenségnek tartotta. Ez magyarra „lefordítva” kb. azt jelenti, mintha „loptam, csaltam” volna, vagy összejátszottam volna a partnerekkel. Nem esett jól, hogy enyhén fejezzem ki magam. Az meg pláne, amilyen „megjegyzéseket” hallottam.

Én sem akartam elhinni, hogy ennyire jól sikerült a kör, Szabó Imre barátom, aki a versenyt bonyolította le a számítógépen, - megnyugtatott: A 9 partit egyenként kielemezve azt mutatta a „gép”, hogy 6-ból az Én pontom volt a legmagasabb, és a másik három is közepes volt. Meg kell jegyeznem, ez az eredmény nem szokványos: ehhez az is kell, hogy minden esetben a javamra dőljön el az a „kérdés”- hogy megkaptam vagy nem azt a lapot, ami a nagyobb bemondás vagy a több pont eléréséhez szükséges. Az első fordulóban megkaptam.

Ez az eredmény egyfelől sokkolta az ellenfeleket, ami természetes Mindenki úgy védekezett ellenem, hogy a következő fordulókban eccerse kaptam meg a hiányzó lapot, amit más asztaloknál szereplők megkaptak. Így hiába nem követtem el hibát, nem tudtam kimagasló eredményt elérni a fokozott védekezés okán.

A másik ok, a partnerek játékában sok hiba volt: Amit elfoghattunk volna, a hibás játék miatt megnyert a felvevő, így ezekben a partikban inkább a „0”-k száma volt jellemző. Egy betli elfogása vagy megnyerése között általában 10 – 12 pont a különbség. Már két betli elfogásával /20 pont a 0 helyett/ akár megynyerhettem volna a versenyt. De csak ebből a műfajból „elqrtunk” vagy ötöt.

Volt a II. fordulóban egy baki, amit Imre követett el: A játszmalapon szereplő 4 pont helyett 40 pontot írt a eljesítményemhez. Sokan megreklamálták, Én is szóvá tettem a tévedést, amit Imre ki is javított. Így a korrekció után Nálam már 4 pont szerepelt. A sportulti elszámolását nagyban befolyásolják a renonszok. Ebben a körben pedig sok volt, és a „Vétlen” játékos megkapja a legtöbb pontot szerző pontszámát. Így az előzőleg nekem elszámolt 40 pontokat kapták meg sokan. Kérdés? Vajon a „renonszolóknál” is kijavította-e Imre a beírt 40 pontokat 4-re? Vagy maradt? Mert ha igen, nagyonis megváltoztatta az eredményt!

Ami még visszatetsző volt: Az első fordulóbeli eredményemhez hasonló kimagasló pontszám sokszor megismétlődött, kölönösen az utolsó fordulókban. Érdekes módon ezt senki nem kérte felülvizsgálni, pedig voltak „érdekes pontok”, amiket csak „segítséggel” lehet elérni. Kölönösen, ha két egy helyről való játékos közül az egyik „felcsinálja” a másikat. Ultis berkekben ismert fogalom a „belekontrázás”. Ennál is csúnyább szokások is vannak, amiket jó lenne „kiszűrni”..

  1. Vannak, akik a legalapvetőbb szabályokat nem hajlandók magukra nézve kötelezőnek elfogadni: Hangoskodnak, ezzel „elárulják a lapot” - és nem hagyják el a termet, amivel zavarják a még játszókat.

  1. Súlyosabb sportszerűtlenségnek tartom a „renonszra játszást”. Van sok fajtája. Ha történetesen két játékos állít valótlanságot, a „bíró” kénytelen elfogadni a többségi véleményt. /ami legtöbbször nem fedi az igazságot/

A sportszerűség minden játékban alapfeltétel. Kölönösen igaz a sportultira, ahol a „renonszok” amúgy is irreálissá teszik az eredményt. Véleményem szerint nem a berenonszolt játékost kéne elmarasztalni, büntetni, henem a szándékosan renonszra játszót! Érdemes lenne a Vezetőségnek elgondolkodni. Előbb-utóbb a sportszerűen játszó emberek fogják otthagyni a Sportultit pont ezért. Hogy csak egyet említsek: Soós Bálint egyik szenvedő alanya volt az efajta „trükknek”- nem először. Kilátásba helyezte, hogy többet nem kíván ebben a műfajban szerepelni.

Megértem felháborodását. Egy ilyen esettel el lehet venni a kedvét az embernek a játéktól. Én miért döntöttem úgy, ahogy? Ennek több oka va. Már részleteztem fentebb. De a legdöntőb szempont az, ahogy „viszonyult” a csapattársam az eredményemhez.Ezért a jövőben nem kívánok Sárospatak színeiben szerepelni. És azt is „elfelejtem”, hogy valaha Én tanítottam „emberségre”..

Azt tudtam, hogy „senki nem próféta a hazájában”, de hogy ennyire „bunkón” viselkedjen valaki, azt nem gondoltam volna. Nekem az Élet már megadta azt, amit kapni lehet. Jót is, rosszat is. Nem hiányzik, hogy olyan környezetben üssem agyon a szabad időmet, ahol a tisztelet legcsekélyebb jelét sem tapasztalom.

Szerző: Szilárd bácsi  2012.11.19. 04:42 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szilardba.blog.hu/api/trackback/id/tr354913921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vénasszony 2012.11.19. 13:20:11

Hát, hallod, nagyon sajnálom a végkövetkeztetésed. Én nem értek az ultihoz, de ez a "sportulti" név arra enged következtetni, hogy itt sportszerűen megy a küzdelem.
Az jutott eszembe: a legtöbb sportban van egy bíró, aki független, tehát nem szurkol egyetlen játékosnak sem, hanem az egész esemény alatt vigyáz a meglévő szabályok betartására.
Vannak-e lefektetett szabályok? És van-e FÜGGETLEN bíró, akinek az ítéletét mindenki köteles elfogadni.
Mert ezek nagyon fontos kellékek ahhoz, hogy elmondhassuk a játékról: sport.
süti beállítások módosítása