Nosztalgia
Amikor az ember régi fényképeket, relikviákat nézeget, tulajdonképpen megnyitja az emlékezet tárházát és elmereng azon, milyen jó is volt akkor, amikor még fiatal, erős, bátor és szenvedélyes volt. Aztán belenéz a tükörbe, és sírni volna kedve: „Hol van az a nyár, hol az első szerelem”..
https://www.youtube.com/watch?v=_8Vz6rsnJJk
Vannak emlékek, amelyek az ember szívét megdobogtatják. Amikor elmúlt idők helyszínén járva átéljük a régi sikerek élményét, akkor érezzük azt, hogy addig, amíg a szenvedély ki nem hűl, érdemes élni, mert szép az élet.
Ma két kupát állítottam az asztalra és azon tűnődtem, melyikre vagyok büszkébb? Az elsőre, amit még 2006 tavaszán szereztem Tiszabercelen, az első hivatalos „bemutatkozásom” alkalmával, vagy az utolsóra, amit tegnap kaptam ugyanott a Mausz ultiversenyének 4. selejtezőjének I. helyezettjeként?
Azt hiszem, az első volt a nehezebb: Egy új rendszerű versenyben helyt állni. Az csak egy III. helyezést eredményezett, de azon az éven ez adta meg azt a lendületet a játékomnak, ami felrepített egész a csúcsig: 2006-ban országos bajnok lettem. Így arra vagyok büszkébb.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és sokfelé rendeztek ultiversenyt, de ritka az a hely, ahol még nem szerepeltem volna. Ha hívnak, megyek. Ha nemhívnak, akkor is. Volt részem sikerekben és kudarcokban egyaránt.
Az ulti játék, műveléséhez szenvedélyes szeretet kell. Olyan, mint egy szerelem, annyi különbséggel, ezt nem cseréli le az ember másra. Vannak elképzeléseim is erről a szép játékról, magam is szoktam versenyeket rendezni, ahol úgy játszunk, hogy a barátság és a sportszerűség ne sérüljön. Júniusban is rendezek egyet, ahol az alábbiak egyfajta erkölcsi normaként elvárhatók a résztvevőktől.
Barátság ultiverseny
Ez a két fogalom messze esik egymástól. Már csak a különböző „érdekek” miatt is. A barátság a szeretet megnyilvánulása, míg az ultiverseny szórakozási forma, ahol azért versengenek a játékosok, hogy eldöntsék: az adott időszakban ki a legjobb?
A másik fontos dolog: A sportszerűség, összeköti a két fogalom ellentétes érdekeit. Olyan ez, mint a törvények és szabályok között az írott érvényessége, amit mindig fölülír az íratlan, erkölcsi szabályok emberi, „baráti” légköre. Olyan baráti légkör, ahol az írott és íratlan szabályok egyszerre érvényesülnek, csak baráti társaságban alakul ki, ahol az Ember áll a játék középpontjában és a sportszerűség dominál.
Hogy kerülök ebbe a történetbe? Szeretek ultizni. Szeretem az embereket, keresem a Barátokat és kerülöm azokat, akik a versenyeken azt a célt tűzik maguk elé, hogy a tisztességesen játszóktól elvegyék a „játék örömét”, a mindenáron való nyerési kényszert kihasználva jogosulatlan előnyt harcoljanak ki maguknak. Miattuk szokott balhé kitörni még a Barátinak nevezett versenyeken is. A szabályok szó szerinti értelmezése ok lehet a baráti légkör megmérgezésére.
De visszatérve a tegnapi versenyre, nekem már nem volt szükségem nagy eredményre, hiszen egy tisztes, közepes eredménnyel az elődöntőbe kerültem volna. De az ember mindig szeret nyerni, és ha a körülmények kedvezőek, ki is használja a lehetőségeket. Jól indult a verseny számomra. az első körben két nagy partit sikerült kifognom. Ez megér egy misét, elmesélem.
Többszöri licit után piros 40-100 ulti következett. 6 zöldem volt 7-es és király nélkül és 4 tök: Ász, király, alsó, 7. Számítás szerint a talonban 2 zöldet kellett kapnom. Megkaptam. Terített betlit mondtam. Mivel mindkét játékosnál két színhiány is volt, mindkettőtől kontrát kaptam. Természetesen rekontrával nyertem meg.
És a másik: Pirosból Á, K, F 10, 7, zöldből K, F, 10, 8 és egy makk alsóm volt.
Terített betlit mondott „B”. Benyúltam. Több esély volt: Zöld és még egy ásszal plafon, kis zölddel piros 20-100 ultimó, ha van zöldje a betlisnek. Volt, a 7-es. „C” játékos kontrázta a 20-100-at, amit rekontrával nyertem meg.
A két megnyert parti pontértéke 160 + 144 =304! Ennyit még két partiban soha nem kaszíroztam. Habár a későbbiekben korántsem ment minden zökkenőmentesen, sikerült 10 pontot elhullajtanom, 30 ponttal végül megnyernem a versenyt.
Jól esett ott nyerni, ahol nyolc évvel ezelőtt első sikeremet elértem és ahol elindultam ultis pályafutásomon. Hogy most melyikre vagyok büszkébb? A 2006-osra. Mert azt „ismeretlenül” értem el. Azóta volt sikerben részem sokszor, ez is egy a sok közül, remélem nem ez volt az utolsó…
A versenyről annyit: Sportszerű volt, méltó az ulti hagyományaihoz. Hogy az volt, arra bizonyíték: Az asztaloknál „döntőbíróra” nem volt szükség. Még ráadásul maradtunk néhány órát baráti játékra, pusztán a játék szeretetéért.
Soha rosszabb rendezést és rosszabb szereplést nem kívánok Barátaimnak, de magamnak sem. Ha a Barátság ultiversenyen a hangulatom csak félig ilyen jó lenne, elégedett lennék, hogy ilyen barátaim vannak.
Gratulálok berceli barátaimnak a szevezéshez.
