Kedves Hajni!

Meggyűlt a bajom a számítógéppel...
A Te szép ÍRÁSOD- ahogyan volt,- nem fért fel
az én iwiwes "üzenőfalamra",-ki is írta,- miért:
Mert 2000 karakternél több oda már nem fér.

Ezért a Te írásodat -én-megkúrtítottam...
Amit lehetett,-belőle azt mind kihúztam.
Így hát "rövidebb lett" a TE SZÉPÍRÁSOD,
-de a lényeg,-mit Te írtál,-semmit se változott.

Ezért tehát "utólagos elnézésed kérem,"
-ettől még a Tiéd marad mind az a sok érdem,
Minket -írásoddal,meséddel tudsz KIOKTATNI,
Ifjúságot "szépre,- jóra", szeretetre tanítani!

Látogass el egyszer "ismerősként" hozzám,
-ezzel Te,- nekem nagy  örömöt okoznál.
Meglátnád,-hogy éltem meg már 70 évet,
tanítványaim között, akik "még" tisztelnek.

Ez a nap is eltelt, még ám elég hamar.
Holnap másik nap lesz, eljön majd a Hajnal.
Neveddel köszöntöm az egész Világot!
Lábod  elé  rakom  az összes Virágot!

Szép álmokat!  És holnapra vidáman ébredj.
Ezt kívánja Szilárd bácsi, és puszil is Téged!

Nagyon tetszik, "megfog" és gondolatot ébreszt,
Írónak kéne menned,-és írni "tanmeséket".
Az Okosnak is van mit  Tőled   megtanulni ,                                        a Bolond meg,-amit írsz,soha meg nem érti...

De ezt Nálad jobban nem tudhatja senki,
az sem árt viszont,-ha megjegyzi MINDENKI!

Én is átmásoltam "tanulni való" mondataidat,
Iwíwemre tettem okos gondolataidat,
Barátim is lássák:-van még mit tanulni:
Hogyan kell egyformán mindenkit szeretni!

Küldi  legújabb  barátod:  Szilárd  bácsi