Egy „távoli Ibolya” köszöntése

Nekünk is volt egy "kedves Ibolyánk",

-Kinek a sírján van mindig friss virág,

-Kit elfeledni nem fogunk tán soha,                                      -Ezért az életünk még ma is mostoha.

Minden öröm mellé bánat is vegyül,

-Ilyenkor szívünk még elérzékenyül,

-Ez az érzés nem fog elhagyni soha!

-ezért az életünk még ma is mostoha.

Kívánom,-hogy Néked ezt ne kelljen átélni,

Szeretteid szeretetét soká tudd élvezni,

Te vagy ismerőseim közt, kinek mondhatom,

Ezen a számunkra oly kedves névnapon.

Ezért hát Minden Jót Kívánok Tenéked,

Ezen a "kettőnknek" oly kedves ünnepen.

Életed fonalát a Szeretet hassa át.

Ezzel köszöntök ma minden IBOLYÁT!

Hozzáadom még személyes bánatunk okát,

-Ezzel köszöntve "azt az Ibolyát",

Ki nekünk 19 évig a gyermekünk volt,-

És a "neve nekünk" csak ÍLLYA - volt.

Ez a "vers"-most mindkettőtöknek szól.

De míg Neked a köszöntő az életről szól,

Nekünk a bánatról Mert többé nem dalol,

De reméljük:-Találkozunk még Valahol!