Egyenes út vezet a boldogsághoz

 

Várszegi Szilárd

 

 

Kati,-Juli,-lárifári,

Nem kell ide Sneider Fáni,

Elég csak a Zakar Ági,

Neki kell MEGMAGYARÁZNI.

 

 

HOGY AZ IGÉRETEKET be kell váltani,

A "házi feladatokat" meg kell írni,

Üdüléskor a munkát félre lehet tenni,

Hazamenve azt ujra elő kell venni.

 

 

Amiről lemaradt, azt be kell pótolni,

nem kell ölbetett kézzel otthon ülni ,

Néha (sokszor) ki szabad mozdulni,

a"Jóbarátokat” (is) meg kell látogatni!

 

 

Persze ez nem "csak az Áginak" szól,

Ez a "felszólítás" MINDENKINEK SZÓL,

aki azt akarja, hogy itt (is) follyon a szó,

Mert a "Vén Hülye" másképp (itt) nem dalol!

 

 

Ha mindenki elvégzi itt majd a feladatát,

Kézbeveszi mindenki a maga dolgát,

Szívügyének tekinti a HAZA SORSÁT,

Ezzel könnyíti meg Gyurcsány Ferenc dolgát!

 

 

Mert Feri egyszerre mindenkihez nem szólhat,

De szekeret előre minden ember tolhat,

Aki tudja: Merre van mindig az előre,

Felszólítás nélkül megy, mindig "csak előre"!

 

 

A gondok, bajok elől nem lehet elbujni.

Feladataink alól nem lehet kibújni.

A ránkmért munkákat el kell végezni.

Jó munka után lehet sikerben bízni.

 

 

Az ország jövője most mirajtunk múlik.

Jobb sorsunk akkor lesz, ha minden ember bízik.

Bízni kell Gyurcsányban, a kormányban és magában,

Hogy fogunk még jobban élni ebben a hazában.

 

 

Mert a Remény hal meg mindig utoljára.

Szükség van most egy kis megszorításra,

Hogy átvészeljük a világban tomboló válságot,

Cserébe megkapjuk majd azt a boldogságot,

 

 

Hogy Szabad Hazában szabadon járhatunk,

Hogy úton-útfélen árokba nem lépünk.

Akkor talán már a Fidesztől se félünk,

Mert Szabad Hazában bármerre járhatunk.

 

 

Akkorra talán már Miénk lesz az ország,

Nem az "egyik fele", és nem lesz kiváltság,

Hogy ki , hol érezheti csak otthon Magát,

Mert addigra már Miénk lesz az ORSZÁG!

 

 

Miénk, Mindenkié, ki magyarnak vallja magát.

Lehet cigány, zsidó,- mind otthon érzi magát.

De ehhez sok víznek kell lefolyni Dunában,Tiszában,

Míg minden EMBER otthon érzi magát ebben az hazában!

 

 

Reméljük, eljön ez idő is végre!

Addig is bizakodva tekintünk az égre,

Várjuk a csodát. A gazdasági feltámadást.

Gondterhelt lekünk várja a felszabadulást!

 

Szerző: Szilárd bácsi  2008.11.11. 15:38 1 komment

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://szilardba.blog.hu/api/trackback/id/tr70763544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Juhász andrásné · http://julika 2008.11.12. 07:35:15

Kösz a letolást majd iparkodunk,de az igazolt hiányzásért ugye nem jár nádpálca!
süti beállítások módosítása