Március 15 . NEMZETI ÜNNEPÜNK

egy baráti hangulatú verseny margójára

15.-én reggel,- jó korán felkeltünk,

  Kisvárdára,- meghívásra- versenyezni mentünk.

Ott várt már bennünket Karcsi,- a barátunk,

  aki „versenyt csinált” nekünk,hogy ultizzunk.

Minden készen állott erre a nagy napra,

  asztalok számozva szépen sorakoztak.

Mert a 3 „szomszédvár” – teljes legénységgel,

  a „csatára” készen állt, nagy-nagy reménységgel.

Várda, Bercel, Patak,- mindnek az volt vágya,

  hogy elnyerve a Kupát,- ő vigye azt haza.

Mindenkinek álma persze nem sikerülhetett,

 Egy csapat volt, ki a végén örülhetett…

Bercel volt az, aki végül győzni tudott,

  mert nekik FORTUNA több szerencsét hozott.

De Patak se maradt ki a nagy-nagy versengésből,

  nekünk is „termett babér”- egyéni elsőségből.

Egész végig ez a verseny a barátságról szólt,

  nem hallottunk mi ott,- akár egy hangos szót.

 Aki pedig „nem fáradt el”,- ráadást is kapott:

 mert ez a „kis külön verseny”- örömöt okozott…

Annak, aki barátkozni ment el Kisvárdára,

  örömet lelt mindenki ott. Nem jöttünk hiába.

Hazafelé jöttünkben is vidámak maradtunk,

  egyik- másik társunkat csak azzal „ugrattuk”:

Annyi pontod se lett, komám,- mint Katicabogárnak,

 de ne búsulj,előfordul ez mindenki mással.

Hazaérve azonban a jókedvünk elillant,

 Mikor este szemünk a TV-re pillant.

Művészetek Palotája. Méltóságos ünnep..

  De mit csinál a „csőcselék”? Már az utcán tüntet.

Mért van az, hogy nincs már egyetlenegy ünnep,

 amit „méltón” ünnepelnénk? A sors miért büntet?

Emberek! Amíg Mi ezen változtatni nem tudunk,

  az úton, melyen mennünk kéne, előre nem jutunk.

Közösen kéne eztán mindent cselekednünk,

  a Hazáért most már végre mindent meg kell tennünk.

BARÁTSÁG-SZERETET-MEGEGYEZÉS-BÉKE…

  Ez kellene országunk elgyötört népének.

Sok víz fog még lefolyni Dunán és a Tiszán,

 Míg a szemünk ki nem nyílik, s látunk majd tisztán.